|
Volnék szent éltü pap,
Vagy ájtatos barát,
Szün nélkül áldanám
Oltárom gyámolát,
Hogy asszonyt s szép leányt
Teremte szent kegye,
S õket kivétlenûl
Szebbnél szebbé tegye.
Volnék vitéz huszár,
Negédes és hamis,
Asszonyt és szép leányt
Imádnék akkor is:
Hevemben kedvökért
Még vért is ontanék,
S bért vitézségemért
Csókokban váltanék.
Volnék gazdag király:
Országom szépei
Lennének trónusom
Tündöklõ ékei;
Bányákat tartanék
Számukra számosan,
S ah lenne szép ruha,
Gyémánt, gyöngy és arany!
De sem pap, sem király,
Sem bajnok nem vagyok,
Egy hõ sziven kivûl
Egyébbel nem birok;
Szabad vidám fiú,
Magyar dalnok levén,
Hazámért, hölgyemért
Éneklek, élek én.
Éneklek harczot is,
Vitézlõ õseket,
Elmult idõkön át
Forró szerelmeket,
S dalban dicsõitem
A szende szép szemet,
A lábkát, mely alig
Lebeg a föld felett.
Hálómat így szövi
Szivemre ön kezem,
S selyembogár gyanánt
Hálómban benveszem;
De én mindannyiszor
Uj létre serkenek,
A hányszor õs hazát
S szép asszonyt zenghetek.
|