A FEHÉR RUHA.

,Anyácska, végy beteg
Lányodnak új ruhát;
Fehéret, mint a hó,
Könnyet, mint lenge nád!’

«Fiam, jó gyermekem,
Annyi van, mint a fû
Kék, tarka, zöld, piros,
Ki tudja hány szinû.»

,Fehér ruhát nekem,
Fehéret végy, anyám,
Meg újra esd a szûz -
Az illik énreám! ’

S elhozták a ruhát,
Fehér az mint a hó,
A lányka hûlt, hideg
Testére símuló.

Fejénél gyertya ég
Viaszból hosszasan;
Mellette anyja sír,
Keserves kínosan:

«Fehérbe öltözél,
Szerette gyermekem!
Hogy istent angyalúl
Láthasd a mennyeken!»