«SÍRVIRÁGOK»-BÓL.

            I.

Kert áll a városon kivûl,
Komor-sötét,
Lehullt gyümölcs, lehullt virág
Benn szerteszét;

Az életfáról hulltak õk,
Mert, oh a fát,
Te bús enyészet vad szele,
Szétszakgatád.

Ah! nékem is virult e fán
Egy élet-ág,
S az életágon egy gyümölcs,
Még csak virág;

De rombolásaid között
Nem nézted õt,
Elvitted kérlelhetlenûl
A drága nõt!

És véle elvivéd a szép,
A szép szemet,
A nõerény sok kincsivel
Gazdag szivet.

Elvitted lelkét a dusat
Képzelmivel,
A lángtüzest, tavaszvidort,
Örökre el!

Oh nincs e kertben több virág
Ily szép s derék,
Oh nincs a földön mint enyém
Oly veszteség!