BEREND VITÉZ.

Csókért esenge Brend vitéz
Lánykájától ekkép:
«Csókot nekem, de édeset,
Lelkem leány, te szép!»

A kis leány, egy gyors evet,
Odább, tovább oson:
,Csóknak szuró fulánkja van,
Darázs ül ajkamon!’

«Hát mint a nap, szerelmed is,
És esküd is muló?»
,Tán esküm is, szerelmem is,’
Enyelg a kis bohó.

S haragra lobban Brend vitéz,
Tekintete sötét:
«Ki az, ki végett megtagadsz?
Hadd vágjam el fejét.»

Mig a török Budában ül,
Fej ott elég vagyon!
S Berend vitéz megy - gyõz, - megjön;
S nyugszik két hó karon.