HÁZI BOLDOGSÁG.

Arra már az ég malasztja
Itt a földön áradott,
A ki hölgyet nyert szivének,
S szép hölgyétõl magzatot.

Bár kunyhóban béken él õ
Kis körében boldogan,
Két õrangyal, több kinek kell?
Van körötte untalan.

Egyik a hölgy hû szivével,
Fogyhatatlan kéjözön,
Másik a vidor fiúcska,
Minden órán új öröm.

Köztük egy félisten áll õ,
Keble szent érzelmivel,
Sírni nem tud örömében, -
Keble némán ünnepel.

Mert reá az ég malasztja
Már a földön áradott,
Angyalok közt él a földön,
Köztük azzá változott.