KISEBB KÖLTEMÉNYEK 1828-1853

VEZÉRHANG.

Én bennem sem aludt hajnalodó korom
Rózsás szép tavaszán a meleg érzelem;
   Ábránd képzeleteknek
   Szárnyán én is emelkedém.

A mûvészet örök trónja elõtt, hol az
Ihlett lelkesedés zöld koszorúja leng,
   Esztendõkig epedtem,
   Esztendõkig imádkozám.

Ott leltem fakadó érzetim édenét,
Fájdalmim s örömim istenüléseit,
   S megzengett az ezüst lant
   Könnyû húrja kezem között.

S a mit lelkesedés, a mit az érzelem
Hõ honhangzatokon dallanom engedett,
   Néked nyújtom öledbe,
   Tenéked, szeretett Haza!