KÉT DALNOK.

Egy völgynek oldalában,
Falucska végiben,
Két dalnok él szerényen
És egyszerûn igen.

A csattogány az egyik,
Egy bánatos fiú,
Megfosztá szépségétõl
Õt a szerelmi bú.

A másik a pacsirta,
Alázva van porig,
Kopott fakó ruhát hord
S az út felén lakik.

De hogyha dalra kelnek
Pacsirta, csattogány;
Az egyik égbe kelve,
A másik lombhonán:

A bájoló zenére
Egész föld megvidul,
S rájok s reá az égnek
Örömkönyûje hull.