AZ ÖRÖMEK ÖRÖME.

Mellettem ûl szelíden,
Mellette ûlök én,
Õ homlokom simítja,
Keblére dûlök én.

Nem szólok, és nem szól õ,
Mindketten hallgatunk.
Csak szûnk verése mondja:
Mi boldogok vagyunk!

Lábunknál a két gyermek,
Egy kis galambkapár,
Virág között a fûben
Csevegve, játszva jár;

Lovával, ostorával
A pajkosabb fiú;
Bábjával a leányka
Félénken összebú.

Az egyikbõl hazámnak
Én képzek egykoron
Egy szebb jövõre polgárt,
Neked, te drága hon!

A másikat szivének
Hõ érzeményivel
Jó honfiú számára
Õ nevelendi fel.