KÉT ÁRVA.

Sírján a jó anyának
Két árva sirdogált,
Kesergõ bánatának
Irt, enyhet nem talált.

«A föld ölébe vitted
Szerelmed, jó anyánk!
Kinek lesz most helyetted,
Kinek lesz gondja ránk?»

S a sírt szelíd virággal
Körûlültetgeték,
Könyûjök harmatával
Naponként öntözék.

De a legszebb virágot
Mindenkor elvivék,
Egy sziklakõbe vágott
Szent Szûznek szentelék.

«Oh szent szûz, esdve kérünk,
Tekints kegygyel reánk;
Te légy hitünk, reményünk,
Anyánk helyett anyánk!»

Szólottak, s a virággal
Behinték zsámolyát,
Szólván, letérdelének,
S mondák a hõ imát.

Ki vitt a szûz anyának
Drágább ajándokot?
Ki ajkai mondának
Buzgóbb imádatot?

A sírvirág kelyhében
Két árva könyje ég -
Ha ily szivek kértét nem,
Mit hallgat meg az ég?