HONVÉD HALÁLA.

Ott volt véres csatában,
Küzdött mint senki még,
Kilencz nehéz sebétõl
Végtére elesék...

A sírásók csodálva
Bámulják tetemét,
Megvizsgálják egyenkint
Kilencz nehéz sebét.

«Ez él!»kiált az egyik,
Mert fölnéz a vitéz -
S azonnal ápolyára
Hajlik mindannyi kéz.

«Légy megnyugodva - mondják -
Derék vitéz valál;
Illõ, hogy martalékúl
Ne kapjon a halál.

Pajtásid elhullának,
Csatátok elveszett;
De te karunk közt vissza
Kapod az életet.»

«Mit! - szól az éledõ hõs,
S megint megdermedett -
Pajtásim elhullának?
Csatánk is elveszett?

Úgy mért nekem az élet,
Ha õk elestenek...
Ha nem hazám a gyõztes,
Úgy csak temessetek!»

S kilencz nehéz sebérõl
Letépi kötegét -
A sirásók könyezve
Ássák el tetemét.