HALÁSZLEÁNY.

Kiment a lányka kis tavára,
A szõke fürtü Habilán,
«Fel, fel, halacska! fel horogra,
Mi kedved ott a tó alán?»

Arany halat fogott a lányka;
«Ereszsz anyámhoz, oh ereszsz!»
Sír a halacska - mond a lányka:
«Ne sírj, anyád a lányka lesz.»

Tovább, tovább sír a halacska:
«Ereszsz el engem, hagyd megyek
Édes hugomhoz.» - Mond a lányka:
«Hugod helyett hugod leszek.»

«Vár sírva nyögve kedvesem rám,
Ereszsz hozzája, oh ereszsz!»
«Menj, mond a lányka, kis szerelmes,
Ha van szerelmed, el ne veszsz!»

Még sokszor elment kis tavára
A szõke fürtü Habilán,
S a halra gondolt s kedvesére -
S egy könycsepp ült szemcsillagán.