A KÉT HOLLÓ.

Bükágon éjsötéten
   Holló vagyon,
Ül társa ellenében
   A szirt-fokon.

Bükágról szól a holló:
   ,Én éhezem,
Mi lesz ma, barna rabló,
   Eledelem?’

S a barna társ a szirton
   Károgva szólt:
«Vitéz van ott az órmon,
   Halvány és holt.

Pártütközetben hullt el,
   Nincs fegyvere,
Mellette solyma nyögdel,
   És hív ebe,

De Zille, nõje, távol
   A hûtelen,
Új férj karába’ tánczol
   Dús termeken.»

S csattogja társa, szárnyát:
   ,Ez kell nekem!
Solymát te ûzd, kutyáját
   Én elverem!’

És szállt a két dögéhes,
   Károgva szállt,
S a holt vitézen édes
   Tápot talált,

Mig Zille, nõje, távol
   A hûtelen
Új férj karába’ tánczol
   Dús termeken.