Rész

 1 Elet|        levele hirdeti: az a sereg, mely katonáinak - lelki prófuntjáról
 2   1 |       IRÍGYSÉG~Irígylem a szellőt, mely hajával játszik,~Irígylem
 3   1 |        játszik,~Irígylem a lombot, mely fölé hajol,~Irígylem kertjének
 4   1 |        valahol.~Irígylem a sugárt, mely felkölti reggel,~A felhőt,
 5   1 |         felkölti reggel,~A felhőt, mely után sóváran tekintett,~
 6   1 |      szorítása~Se fájjon e karnak,~Mely villámit az égnek~S rontó
 7   1 |          láthatlan árnyalak,~Hogy, mely hozzád visz, megkötözze~
 8   1 |            melynek vágya van csak,~Mely lángol és boldogtalan.~S
 9   1 |        hófehér,~Mint a halott dal, mely szivedhez ér.~
10   1 |          csak.~Igaz csak az éjjel, mely elfed~Előled minden bút,
11   1 |            minden bút, szerelmet -~Mely szómat tisztán érti meg.~
12   1 |       nyomorultabb a sasmadárnál,~ Mely szárnytörötten áll a szirt
13   1 |         száll rája az est homálya,~Mely máskor fönn a felhőn találja -~
14   1 |            röptiben.~Bús gondolat, mely újra visszatér,~Bús gondolat,
15   1 |           visszatér,~Bús gondolat, mely elgyötör, kisér:~Örök hajszában
16   1 |       teremtő Istenem!~Célt, célt, mely ihlet, tűzz nekem.~Ne kóboroljak
17   1 |       Mondd: gyűrű vagyok a vizen,~Mely célodat tovább viszem~S
18   1 |          Igen! Gyűlölöm a világot,~Mely az örvény szélére hágott,~
19   1 |            tüzében kiégett szivet,~Mely megvonaglik csak, de könnye
20   1 |         csak tiszta fényt sugároz,~Mely mint a lelked, oly zavartalan.~
21   1 |         Úgy ostromol itt a nyomor,~Mely kőházak falát rágja.~Elgyötört
22   1 |            nappalát.~Egy sima kéz, mely megfog szenvedéllyel,~S
23   1 |      Kisérő társa csak a gondolat,~Mely árnyékot vet lelke tükörére.~
24   1 |            átkos,~A lelkes árnyék, mely ágyához ült~És elrabolta
25   1 |         szószátyár a lelkiismeret,~Mely elhallgat, ha elhallgattatod!«~
26   1 |        itten eltemethetik.~Az ige, mely abban letéve van,~Lerázza
27   1 |      küldök ez éjhomályba,~Sugárt, mely bennem istenszóra támadt,~
28   1 |          én!~Leoldom im a fátyolt, mely jövendő~Évszázadok sápadt
29   1 |          ölté a kelet, -~S a fény, mely fönt az iveken derengett,~
30   1 |        őket a magyarkák!~A földet, mely omló vérüket fölitta,~Jó
31   1 |     viszályban Isten sujt a népre,~Mely szépért lelkesedni nem tudott -~
32   1 |            lelketlen~- Egy lidérc, mely megüli a lelkem. -~Zászlók
33   1 |     fülembe sose hallott dallam.~S mely dalba öntse, múlt az ihlet
34   1 |        mélyen, leiratlan.~Jobb is. Mely elszállt - szivemből, letörve -~
35   1 |      bocsát...~...S óh, nincs erő, mely zúgva rontson át~E fojtó,
36   1 |        mellét verve tódul a tömeg,~Mely űzve, hajtva áldatlan bosszútul~
37   1 | szemforgatva zúg: »Feltámadott!«~S mely neki újra, új Krisztust
38   1 |         halált, de éltet ad a hit,~Mely engem éltet, téged megvakít;~
39   1 |           útszélen pusztul,~Hitem, mely megtart rendületlen~Forrongó
40   2 |            még gyermek arca volna,~Mely ámul s lángol szent mesékre.~
41   3 |         tőlük,~Mint távoli sziget,~Mely nagy toronyból látszik,~
42   3 |        estnek~Omló bordó bársonya,~Mely itt hullt homlokomra~Reviczky
43   3 |           az első áriát,~Az áriát, mely szép volt és magyar volt~
44   3 |       szent gyönyörűség,~Egyetlen, mely nekem ragyog.~Cézár, az
45   3 |   bársonyát~Boritaná már e szemre,~Mely százszor könnyezett.~Ó,
46   3 |         nyakékem: csak a fájdalom,~Mely hideg éjen érted fojtogat,~
47   3 |      lássam én se dus selyemhajad,~Mely másnak bomlik majd fölébe~
48   4 |        szine~Nem látszik a sártól,~Mely két hete ráborult.~- Legalább
49   4 |           hősök verik a gyehennát,~Mely odvaiból zúgva tör elő.~
50   4 |            e népre, a te néped ez,~Mely nem akart: csak élni, élni,
51   4 |        könnyekben usszon-e a szem,~Mely jóságodnak legfényesebb
52   4 |           Oltárleplek bíbora: vér,~Mely szent harcunkon bőven omlott.~
53   4 |            sáros vad kutyája mind,~Mely véres lábbal tipor hegyen-völgyön~
54   5 |          ború -~S jön, jön a perc, mely panaszolni kerget.~Asszonyom,
55   5 | tisztelendő?)~S úgy mondom a szót, mely mint gyerek-sirás~Buggyan
56   5 |        Ölelőn mosolyog újra képed,~Mely itt lóg elgyötrött fejemnél.~
57   5 |         tudod: az enyém az a hang,~Mely Babilon tornyain áthat:~
58   6 |       sasok~Döghúson pusztultak.~S mely gőggel nevette muszkák lihegését,~
59   6 |       csillagból néztek e világra,~Mely arcotokat ragyogónak látta?~
60   7 |        testet ölt a messiási vágy,~Mely golgotát járt annyi-annyi
61   7 |            barát,~Ha láttad volna, mely~Jólesőn nyujtózkodtak~Pár
62   7 |          csak álmunk.~Kocsid után, mely lassan visz tova,~Meredt
63   8 |       barbár mesének hinni~A vért, mely dárdák nyomán serked;~Zengeni
64   8 |             csak egyre nő a távol,~Mely elzár tőled, áldott házfedél.~
65   8 |       figyel,~Anyjához vágyik, - s mely hazavezesse,~Égen és földön
66   9 |         suttogott a szenvedő ajak,~Mely csókolta az igazság keresztjét?~
67   9 |          lefogtad elborult szemét,~Mely minden mélység fenekét belátta,~
68   9 |          fenekét belátta,~A sóhaj, mely melletted elröpült,~Áldást
69   9 |      ragadsz és elhagyod a Várost,~Mely megcsúfolta régen regés
70   9 |            a Golgota utja,~A szög, mely kezét általfúrta,~S érezte
71   9 |           Megcsapta az ecet szaga,~Mely sajgó szomját enyhitette.~
72  10 |                  SIRKÖVÉRE~Jósága, mely miénk volt.~E sirban nem
73  10 |          egykor szépnek szántam;~S mely most sötéten leng utánam,~
74  10 |       Téged a lámpa sorsa vonzott,~Mely vándorok elé világit.~Gyöngyért
75  10 |           sóhajtok:~S szivemre is, mely annyit sajgott.~Rá-rászorítom
76  10 |           A véghetetlen, kék eget.~Mely annyi holt testet takar:~
77  10 |           a magyar!~Vérnek ágyából mely kikél,~Áldott legyen már