1-500 | 501-978
Rész
1 Elo | romantika. Már első lépéseire is az élet és irodalom felé a
2 Elo | szolgált a hadseregben. Sorsa az ostromzár alatt vívódó Przemysl
3 Elo | de annál teljesebb volt az igazi hősiesség. A versek
4 Elo | szenvedésnek és hitnek, az igaz emberségnek és igaz
5 Elo | most egy kötetben kapja itt az olvasó költőnknek hat, megjelent
6 Elo | hazakerült kéziratok alapján az 5) és 6) számú köteten az
7 Elo | az 5) és 6) számú köteten az a változás történt, hogy
8 Elo | utóbbi kötet függelékét, az »Angol dolog« c. alatt megjelent
9 Elo | tájékoztatót adunk e könyvünk elé. Az röviden az olvasó elé vetíti
10 Elo | könyvünk elé. Az röviden az olvasó elé vetíti időrendben
11 Elo | csatolunk. Abból értesül az olvasó és a kutató az egyes
12 Elo | értesül az olvasó és a kutató az egyes kötetek kiadásának -
13 Elo | történetéről s megkapja az egyes versekhez a legszükségesebb
14 Elo | összes versei« megtalálják az utat minden magyarok szívéhez.
15 Elo | szomorú szemmel« siratta, aki »az erő és a vas« vitatkozásában
16 Elo | aki a »rabmagyar«-okat és az »itthoni magyar Máriákat«
17 Elo | még inkább kell legyen - az ősi vitézségre tudatosan
18 Elet| Géza családi neve: Áchim. Az Áchim-család valószínűleg
19 Elet| Mihály evangélikus lelkész, az egyházközség harcos magyarosítója.
20 Elet| sírásokra.~Poéta, szent volt az anyám.«~1894 őszén ezzel
21 Elet| esperesnél, Áchim Ádámnál lakik az anyátlan fiú. Karácsonyi
22 Elet| megjön: Zella. Poéta elődje az önképző körben Gyökössy
23 Elet| szenvedélye veszélyezteti az érettségit. Ennek a veszélynek
24 Elet| járul egy nagyobb siker, az Uj Idők igenlő üzenete. (»
25 Elet| képzőművészeti akadémiára, magam az Eötvös-kollégiumba készülünk.
26 Elet| adja elő. A leckekönyvben az 1. félév kollokviumokkal
27 Elet| szerint: a hébernyelvi és az egyháztörténeti kollokvium
28 Elet| 1. felére beiratkozott, az Otthonnak is tagja maradt,
29 Elet| 1904.). 1904 január 24-én az Otthonban lévő szobájában
30 Elet| szögezte le a dolgot.~A fontos az, hogy Gyóni Géza kiheverte
31 Elet| névvel emlegettük egymás közt az élénk beszélgetésű pesti
32 Elet| Hiradóhoz. A bánatos apa, az »öregúr« megtudta, hogy
33 Elet| papságának befellegzett. Az áldott papi lélek megbocsátott
34 Elet| bocsánatát kérve, hogy az édesanyja betegségétől ütött
35 Elet| Áchim Géza leckekönyvét: az intézet kötelékéből elbocsáttatott.~
36 Elet| fokozódott. 1905 szeptember 1-én az »öregúr« unszolására, hogy
37 Elet| édesapjának kedvére tegyen, de az Alsódabas és Vidéke ráeső
38 Elet| János-utcában kapott szobácskát az iroda mellett. Én már az
39 Elet| az iroda mellett. Én már az evangélikus gimnázium kezdő
40 Elet| gimnázium kezdő tanára voltam. Az estét rendesen együtt töltöttük.
41 Elet| záróvizsgáin nem vizsgázott. Ezért az 1907/8. évben újra gyakorolnia
42 Elet| gyakorolnia kellett. Ezúttal az alsódabasi szolgabírói hivatalban
43 Elet| hivatalban gyakornokoskodott. Az Alsódabas és Vidéke, minthogy
44 Elet| Vidéke címen. Tetszett neki az önállóság, de anyagi támogatás
45 Elet| volt abba is hagyni.~Erre az időre esik meleg barátsága
46 Elet| szép hozzá írt Gyóni-vers az emléke barátságuknak.~Az
47 Elet| az emléke barátságuknak.~Az 1908/9. évre Gézának újra
48 Elet| Most már édesapja egyenesen az én gyámságomra bízta, hisz
49 Elet| Megismerkedtünk Nillel, s az ő útján Ady Endre költészetével.
50 Elet| a tanfolyamra, lélekben az irodalom berkeibe; a tanfolyamon
51 Elet| villámhárítónak lennie.~Az iskolai évnek mégis szép
52 Elet| valók, vagy utórezgései az iránta való hosszú, reménytelen
53 Elet| mégis besorozták. Nem kérte az önkéntességet, póttartalékos
54 Elet| két-kötetes költő »tékozló fiúnak« az apai házban. Most már szerkesztőségi
55 Elet| szerkesztőségi állás keresése s az arra való várakozás az otthoni
56 Elet| s az arra való várakozás az otthoni tartózkodás címe
57 Elet| jóváhagyásával is. Mariska testvér az otthoni felhő-oszlató, a
58 Elet| hazalátogatásaink a derűs napok az otthonban. Holló János barátsága
59 Elet| Holló János barátsága és az Ilonka iránt való szerelem
60 Elet| darabjával találkozik olvasónk az »Élet szeretője« című kötetben
61 Elet| békebeli Gyóni-kötettel, az »Élet szeretőjé«-vel. (Maga
62 Elet| ízű költeményén is érzik az ihletése. Leginkább pedig
63 Elet| versek« című kötetében.)~Az »Élet szeretője« című kötetet
64 Elet| közelében lehet újra. De ez az öröm nem volt tartós. Röttigéknek
65 Elet| előlegezéssel. S főképpen az isteni Gondviselés, amely
66 Elet| megyek!« című költeménye. Az alföldi függetlenségi magyar
67 Elet| himbálózó léleknek. Lakásadónői, az igazi soproni bidermeyeres
68 Elet| hátralékokra. Így teltek el az utolsó, keserves soproni
69 Elet| keserves soproni hónapok, az ősz és a tél.~Ekkor megint
70 Elet| csak akkor tudtuk meg, ki az utolsó múzsa, mikor ő már
71 Elet| emlékek révén előttünk áll az utolsó szerelem története.
72 Elet| utolsó szerelem története. Az előző szerelem hódoló tiszteletté
73 Elet| levél van a galiciai várból. Az első ostromig Gyóninak minden
74 Elet| füstoszlopok«. Közeledett az orosz harapófogó. 21-ig
75 Elet| tól október 10-ig tartott az első ostrom. Október 3-i
76 Elet| 1.« udvarába hatolnak be az oroszok. A srapnel-esőtől
77 Elet| tovább intézkedve, tartja az erődöt. Gyóni másokkal együtt
78 Elet| arra, hogy értesülést hoz az erőd helyzetéről, de ez
79 Elet| Ekkor ismerkedett meg ennek az éjszakának a rémségeivel. (»
80 Elet| honvédek is közreműködnek az erőd felmentésében. Kinti
81 Elet| s Őrangyal iránti imádat az érte való imádságért. A
82 Elet| ébredek« - írja Gyóni Géza az első ostrom poklában. Ilyen
83 Elet| ezredét. A testvérek csak az első ostrom után tudták
84 Elet| verseket. Felfigyel rájuk az itthoni közvélemény.~A németeket
85 Elet| tábornok levele hirdeti: az a sereg, mely katonáinak -
86 Elet| asszonynak ezt írja: »,Annak az emlékpénznek évfordulója
87 Elet| 5000 koronát adományoztam az elesettek özvegyeinek -
88 Elet| azonban már nem került sor. Az élelem veszedelmesen fogyott.
89 Elet| könyvei drámaian pergetik le az utolsó felvonást. Az ostromlók
90 Elet| le az utolsó felvonást. Az ostromlók hozzájuk húzó
91 Elet| Miska szívtágulást szerzett az oroszok riogatásában, de
92 Elet| kocsikat emberek húzzák. Az előtérben ellenséges tűzben
93 Elet| a przemysli verseknek - az újságok ismertetései kapcsán. -
94 Elet| betegállomány, sok a temetés. Az ágyúk leromlottak, a lőszer
95 Elet| elcsigázott harcosokkal, mert az oroszok mindent előre tudtak.
96 Elet| oroszok mindent előre tudtak. Az ellenség ellentámadásba
97 Elet| adta a robbantásokhoz és az átadáshoz. Levágták a még
98 Elet| robbantanak. 21-22-e közti éjjel az oroszok is ágyúznak, a mieink
99 Elet| mieink is rájuk lövöldözik az utolsó lövedékeiket. 22-
100 Elet| szétvettetik. Aztán bekövetkezik az átadás.~Az átadás előtt
101 Elet| bekövetkezik az átadás.~Az átadás előtt Létay tábornok
102 Elet| Przemysl utolsó napjai, az üt és a fogság eleje ezeknek
103 Elet| virágnyelvű levelezésünk, amelynek az irodalomban nemigen van
104 Elet| verseket), és így tovább.~Csak az volt a baj, hogy az itthoni
105 Elet| Csak az volt a baj, hogy az itthoni leveleket ők ott
106 Elet| október közepén indult meg az Ady és Gyóni körül keletkezett,
107 Elet| Ady beteg utánzóira írta az »erő és a vas« przemysli
108 Elet| nagyon homályosan - értesült az én képes értelmű leveleimből.)~
109 Elet| szerencse, hogy más tekintetben az én híradásaim révén talált
110 Elet| áldoz a hazafiúi szeretet és az emberszeretet, a bajtársiasság
111 Elet| is áldoz, de annak füstje az ő szomorú arcát felhőzi
112 Elet| szomorú arcát felhőzi és az ő mellét fullasztja, mert
113 Elet| táján keltezett zászlósságát az orosz parancsnokságnál elismertetni.
114 Elet| magyar fölöttesek célja az volt, hogy a testvérek együttmaradjanak
115 Elet| Hadsegélyző Bizottságnak, s az itthoni kiadás jövedelme
116 Elet| A kis Géza« is átkerült az »Athenaeum-iskolába«.~Május
117 Elet| án Géza és Miska köszöni az eddigi értesítéseket, de
118 Elet| Őszre javult a helyzet, az én közléseimet is megkapta
119 Elet| Őrangyaltól pedig november 12-én az eddigi két kártya helyett
120 Elet| is több levegőzést ajánl az orvos. - Karácsonyi üdvözletük
121 Elet| Augusztus óta semmi hírünk az én és öcsém családjáról.
122 Elet| mint menyasszonyára. (Erre az időre esik Czebrián grófnő
123 Elet| gazda. A szűkebb társaság az otthont emlegetve, nevet
124 Elet| egy magyaros vacsora után az Áchim-testvéreknél Szilveszter
125 Elet| Asszonyaiktól nincs hírük, az enyémeket már rendesebben
126 Elet| válogassam meg«. Lehet, hogy az itthoni jó hírekre, lehet,
127 Elet| valamelyik írásunkba a feleségem, az ő távolba érző jó testvére
128 Elet| részvétnek egy biztató szavát az asszony felől; lehet, hogy
129 Elet| vitt levele tette: elég az hozzá, hogy revízió alá
130 Elet| szeptemberében kaptam...« »Mit akar az jelenteni, hogy a legdrágább
131 Elet| felkiáltójellel végződik az Őrangyalhoz írt szép levelek
132 Elet| lehetősége csak romlott az orosz forradalommal az Áchim-fiúk
133 Elet| romlott az orosz forradalommal az Áchim-fiúk végzetére.) Itthon
134 Elet| tájt készül róla megjelenni az első könyv: Nagy Lajos »
135 Elet| a Golgota utolsó képei. Az ember, a nemzet, a társadalom
136 Elet| Itthon nem akartuk elhinni az első híreket; azt hittük,
137 Elet| általában a biztos hírt az ujságok és a Krasznojarszkból
138 Elet| Géza már kisdiákként kezdte az ostromot, a vívódást - a
139 Elet| ez, mert - »beteljesedett az írás«,- ahogy Balogh Istvánnak
140 1 | Amit szivemben érezek;~Az érzés is már csak felényi,~
141 1 | felhő száll a messzeségben,~Az úton egy leány közelg.~És
142 1 | előttem~- Eltűnő árnyék az úton -~Kerülsz-e, futsz-e,
143 1 | merengés~Ugy elfog néha, mikor az úton~ Mellettem elmész...~
144 1 | kell!~Elűzlek, mint a nap az égről~A fényes hajnalcsillagot -~
145 1 | elveszett rímek, ti,~Miket az úton elrebegtem én -~Mert
146 1 | vagyunk csak: te, meg én.~Az éjben fénybogár világol~
147 1 | elbúsult~ Lelket temetnének?...~Az esteli szellő ott is olyan,
148 1 | sóhajtáskép~ Rezdülne, rezegne~ Az estéli csöndbe?~
149 1 | visszasírom sokszor, sokszor~Az eltűnt, elszállt szép nyarat.~
150 1 | Felhőkapujából~Bősz fergetegével~Az ég zivatarja -~Cikázva levágó~
151 1 | elébe~Kitárom:~Hadd lássa az égi~Világ tüze fényét,~Vakítva
152 1 | tele forgó~Örvénye folyóján~Az elragadó ár:~Hogy elállja
153 1 | Ne félj! Jövök!~S áttörve az orkán~Vésszel tele torkán,~
154 1 | e karnak,~Mely villámit az égnek~S rontó birodalmát~
155 1 | homály borult a néma tájra.~Az éj szerelmesét epedve várja.~
156 1 | eldalol~S viszi szárnyán az éj üzenetét:~»Jöhetsz, jöhetsz,
157 1 | csillog -~De fellegek boritják az eget,~Amerre égi utján~A
158 1 | kedvesét, a szőke holdat~Az éj csak várja, várja...~
159 1 | lefogják selymes, lágy kezek.~Az érintés a szivemig hat,~
160 1 | Köröttem néma még a táj;~Az éj szerelmesét siratja,~
161 1 | Pompásan ért a cselszövény -~De az árnyékon, tudod édes,~ Csak
162 1 | eljátszottunk~A ház előtt az udvaron?~Gyermekszívvel
163 1 | játszunk:~A sors kerget az utakon...~Ha találkoznánk
164 1 | boldogtalan.~S míg ajkamról az átok elszáll~S a szíven
165 1 | fogan -~Már újra csókolnám az ajkad,~Szenvedve érted boldogan.~
166 1 | világon, egy csak a másé~S az tette komorrá az árva királyt.~
167 1 | másé~S az tette komorrá az árva királyt.~Enyém a dal,
168 1 | árva királyt.~Enyém a dal, az ifjúság, az élet,~Enyém
169 1 | Enyém a dal, az ifjúság, az élet,~Enyém a világ, király
170 1 | ORGONAVIRÁG~Az asztalomon orgonavirág.~
171 1 | multba szállok,~Hullottak már az orgonavirágok~Szomorú úton
172 1 | kihajt,~ Mint a madarak?~Az asztalomon orgonavirág.~
173 1 | csalit -~ Itt a kikelet. -~S az asztalomon orgonavirág.~
174 1 | engem?~Azt hittem: elperzsel az arcod -~Őrült vágy vívott
175 1 | visszatartott.~S bár csókod visz az üdvösségre~S a vágy alatt
176 1 | lángján égetem.~S neved az éjben százszor elrebegve~
177 1 | elrebegve~Hamvát rábizom az éji szelekre:~Vigyék tehozzád.
178 1 | lelkem álarca csak.~Igaz csak az éjjel, mely elfed~Előled
179 1 | soha enyém -~Enyém csak az álom, a dal -~Szeretlek,
180 1 | fájdalom.~Ha már nem fáj majd az élet,~Ha nem érzem már a
181 1 | rejtekit,~Nekik szólt itt az eltitkolt sóhaj.~Ölelkező
182 1 | Jer, jer végig még egyszer az úton,~Melyről szín, illat,
183 1 | remegve, haloványan,~Hogy az vagy még mint akkor este,~
184 1 | én érzem, érzem:~Elszáll az álom, el egészen...~A cifra
185 1 | kéklő messzeségbe,~De azt az ormot óh, hogy még elérje -~
186 1 | felleget.~Lomhán száll rája az est homálya,~Mely máskor
187 1 | De szerte rebbent mind az álom.~Hangos kacaj csendült
188 1 | Én hozzám is beköszöntött~Az első vig napsugár.~Kiváncsi
189 1 | VALLÁS~Hallom, Uram: sírás az élet,~A könyű omlik csak
190 1 | omlik csak patakban;~A fény az árnyban semmivé lett,~Jelentsd
191 1 | nyílik ajk.~Sopánkodik és sir az utca,~Téged tagad, kit elmerített.~
192 1 | hullt is, eltaposták;~Hogy az nagy itt csak, aki marja,~
193 1 | zsirossát;~Hogy gunyra ébred itt az álmodó~És szitkot szór a
194 1 | Mért ostorozzam gyáván az eget?~Ember vegyen bosszút
195 1 | eget?~Ember vegyen bosszút az emberén!~Mit ember vág,
196 1 | perlőimmel perlek én!~Tagadjon az, ki már nem várja,~Hogy
197 1 | édes szép valóság;~Kinek az élet bús, vígasztalan,~S
198 1 | ANYÁM~I.~S hogy jött az est, ott álltam én is~A
199 1 | rózsával és babérral~Jöttek az élők, gyászba, csendbe:~
200 1 | anyámnak«...~Oh mint irigyeltem az árvát,~Mig hivő ajkkal sugta,
201 1 | ajkkal sugta, kérte:~»Anyám az égbe, hallgasd meg imám,~
202 1 | reám,~Vigyázz reám, anyám, az égbe!«~Anyám! Oh, én hiába
203 1 | hullva:~Anyám, vigyázz rám az egekbe!~Óh, sírna, fájna
204 1 | is keressen~Bús szivvel az halottas kertbe,~Ki nem
205 1 | szerethetett,~Miért is jött az e világra?~Kit meg tud ölni
206 1 | Minek bocsátja földre azt az ég,~Örök bánatra, Golgotára?~
207 1 | költözött,~S lelkére ráborult az éjjel...~IV.~Vagy írva van,
208 1 | Gyűlölöm a világot,~Mely az örvény szélére hágott,~Melyből
209 1 | gyűl a gaz -~Sebében elhal az igaz...~Ki csüng ma már
210 1 | I. N. R. I.~Az út mentén, a faluvégen~Ott
211 1 | gyermek - hányszor álltam~Az egyszerű kereszt előtt,~
212 1 | jött. Halovány képe~Maga az élő gyötrelem.~Csak odahullt
213 1 | hogy arcán megcsillannak~Az enyhülő sziv könnyei -~Nem
214 1 | élő beszéd volt~Már nekem az I. N. R. I.~Hogy gyönge
215 1 | gyönge szivbe tőrt ha vernek~Az álnok szivű emberek,~Megenyhit
216 1 | ha egy nap~Nem vón álarc az arcokon:~Vajjon megismerné-e
217 1 | lomha, sűrű fátyol,~Törik az árnyék mind, amerre jár.~
218 1 | szólt a csöndben elmélázva:~»Az én világom - nyájas szerelem.«~
219 1 | szive mélye,~Ha ki dalát az Istentől lesé el,~Az nézhet
220 1 | dalát az Istentől lesé el,~Az nézhet szembe napvakító
221 1 | KARTONRUHÁRÓL~Ott látta meg az utcasarkon,~Ahogy sietve
222 1 | olyan volt,~Mint rózsák közt az ibolya.~Igy zengett róla
223 1 | néki, hogy: kisasszony...~S az nem felelte rá: uram...~
224 1 | őszi hangulat.~A hervadás - az nem bántotta:~Lesz uj virág
225 1 | cifra, festett rózsák útján~Az egyszerű kis ibolya.~S poéta
226 1 | míg egészen~Üres lett mind az utca, tér.~S ahogy befordult
227 1 | hangja mindig,~Nem így, - az álmok szűz szaván -~S óh
228 1 | Csak egy angyalt vesztett az ég.~Bolondság, ejh! - mondotta -
229 1 | Ónszürke ködével száll le az alkony.~És bontja ki szárnyát
230 1 | faág,~Mit szárazon hagyott az öntöző~De bent szú rágja...~
231 1 | de hányszor elkerülted~Az egyszerű, szerény virágot,~
232 1 | egyszerű, szerény virágot,~Ha az útszélen - észrevétlen -~
233 1 | míg szemem átfut sorban az íráson,~Az olvasotton elgondolkodom.~
234 1 | átfut sorban az íráson,~Az olvasotton elgondolkodom.~
235 1 | ködből, mit szemem elébe~Az álmodások bábjátéka vont -~
236 1 | juhait a nyájnak -~Óh, mert az úton farkasok tanyáznak.~
237 1 | farkasok tanyáznak.~Keskeny az ösvény, kő kivérzi lábát,~
238 1 | kő kivérzi lábát,~Lesben az ellen, - csak előre megy.~
239 1 | dudva, gaz befutja.~Gyomvert az útad, meggyötört Igazság.~
240 1 | még biz összedül!)~Ahol az álság vert tanyát magának,~
241 1 | szíviben -~Leszállni érzi az egek derüjét,~Ha nyája közt
242 1 | békesség képe csak ilyen.~S az ég felette hogyha elsötétül,~
243 1 | nem remegtetik veszélyek!~Az út végén, ott... Lásd hogyan
244 1 | bejáratnál~És már amott az út végén szalad.~(Bizony,
245 1 | naplementnél!~Való igaz. De mint az alkonyatban~Ott rezg, rezeg
246 1 | felkelő sugár,~Szemünk előtt az esti hangulatban~A hajnalcsillag
247 1 | Mégis oly sivár, szürke vón az élet,~Ha már az eszményt
248 1 | szürke vón az élet,~Ha már az eszményt ki sem értené meg.~
249 1 | nélküled hiába is keresném~Az örök szépet, örök emberit -~
250 1 | is lám elsötétül -~Sötét az élet szent eszménye nélkül.~
251 1 | eszménye nélkül.~Csillag az eszmény rohanó felhőkön,~
252 1 | eszményt ápoltál szivedben,~Az sugárzik irásodból felém. -~
253 1 | csak, mélyen elrejtetten,~Az eszményt íme benne meglelém,~
254 1 | érem -~Hittel dűlök ki majd az út felében!~
255 1 | rajt a boritékot~És olvasom az elejét.~Szép szabályosak
256 1 | akkor tudta is, hogy~Ez az - utolsó levele.~II.~Szivünkben
257 1 | minket is befont lassacskán~Az a csicsergő hangulat.~A
258 1 | fényes ábránd!~Ki ápolt, az majd elsirat.~A szemfedőd
259 1 | hűtelen -~Csoda-e hát, hogy az imáját~- Nem hallgatták
260 1 | világnak.~A fény mellett az árnyat nem leled -~S hogy
261 1 | bánatos lesz ébredésed, -~Az élet tövist rejt ajándékul -~
262 1 | aki szenvedett, könnyet az ne lásson,~Irgalmat találjon
263 1 | lásson,~Irgalmat találjon az özvegy, az árva;~Hogy szent
264 1 | Irgalmat találjon az özvegy, az árva;~Hogy szent a szeretet,
265 1 | szeretetben a szegény is gazdag;~Az Űr mellé jutnak majd a mennyországba,~
266 1 | Templom van a közepében.~Nekem az a kicsiny haza~Legkedvesebb
267 1 | fanyar mosolygásban,~Hogy az igazság már benne megfagyott?~
268 1 | Elmaradt valahol tőlem az úton...~Széles utat jártam,
269 1 | öreg fám, most már nem kell az eper.~Lombjaid között szőtt
270 1 | Hiú fényben elszállt, mint az őszi köd, -~Nem tud az már
271 1 | mint az őszi köd, -~Nem tud az már csüngni tarka szivárványon,~
272 1 | után.~Törött sóhaj szakad az éji csendbe,~Ziháló mellből
273 1 | fény csak ontja, űzi egyre~Az imbolygó, iromba árnyakat.~
274 1 | tivornya,~Sikong, kacag az ócska zongora,~S a függönyön
275 1 | párnái közé temeti.~Óh, az a rőt fény mégis bevilágít,~
276 1 | szennyben, -~Ahol halok, legyen az tiszta hely...~Vígy, vígy!
277 1 | karjába veszi.~Már künn az utcán. Magasan felette~Kigyúlnak
278 1 | Magasan felette~Kigyúlnak az ég csillagezrei.~A szomszéd
279 1 | kihallik a lárma,~Sikong, kacag az ócska zongora...~S karján
280 1 | ócska zongora...~S karján az utca haldokló leánya -~A
281 1 | vannak a templom ajtajában.~Az oltárképen gyertyafény lobog.~
282 1 | lágyan~Néznek a lányra az apostolok.~Ott áll közöttük
283 1 | erkölcsös« tömegnek,~S az Urat látja, aki jó, szelid, -~
284 1 | könnycseppek remegnek~S az oltár felé lassan közelit...~
285 1 | ez már a vége -~Dér ült az esküvő szivekre,~A fűszálra,
286 1 | súgva szenvedéllyel~Beszélt az asszony, - mindenik szava,~
287 1 | lüktető, tüzes rapszódiába’~Az édes, lázas, epedő szerelem...~
288 1 | Amerre viszlek, síma az út,~S mire kimondod, már
289 1 | karodba fut,~Amire vágyol, az éden...~Elseprem utadból
290 1 | gyönyörök -~Ahova viszlek, az élet örök...~Jer, tereád
291 1 | a fellegeket,~Fölemellek az égi világ seregéhez,~A nap
292 1 | Ahova lépsz, szent lesz az a hely,~Fenékig ürítve a
293 1 | rózsakehely...~Rombolhat az ár, rombolhat a vész -~Nem
294 1 | Alkonyult. És bent a fák megül~Az est hallatta ébredő neszét.~
295 1 | libegnek~Zúzott tarajukkal az árbocosok,~Zajgó birodalmán
296 1 | szirtre lehajtod,~Nevem az éjben százszor sóhajtod...~
297 1 | fátyol, fekete árnya.~És nőtt az árnyék, jött az este...~
298 1 | És nőtt az árnyék, jött az este...~Az asszony fázva,
299 1 | árnyék, jött az este...~Az asszony fázva, összeesve~
300 1 | után,~S lassan befödte őt az árny.~
301 1 | miért nem gazdagságra!?«~S az ifjú lenn csak várja, várja...~-
302 1 | csak vőlegénynek?~Majd lesz az is! Óh, lesz egy zsákkal!«~
303 1 | Óh, lesz egy zsákkal!«~S az ifjú küzd éj-napon által...~-
304 1 | És gyült a pénz - gyültek az évek, -~A zsákból már alig
305 1 | ÁRNY AZ ÉJSZAKÁBAN~Október 31.~Éjszaka
306 1 | lelke tükörére.~A gondolat, az üldöző, az átkos,~A lelkes
307 1 | A gondolat, az üldöző, az átkos,~A lelkes árnyék,
308 1 | vérfagyasztó, bús komédiát,~Melyben az állat öltözik csuhába~S
309 1 | görcsösen szoritja kezében~Az Irást, melyből önlelkét
310 1 | megremeg bele:~»Bolond vagy, az! Hát azt hiszed valóban,~
311 1 | elgondolsz: megteremtheted~Az istenlelkű ember édenét,~
312 1 | könyvét a nagy alkotó,~S az isten-írás eltörölt helyébe~
313 1 | Miért?... Lesujtja azt maga az ember,~Ki felnyitotta hályogos
314 1 | napsugártól!~S jobb lenni bent az »ártatlan« sötétben,~Mint
315 1 | amely éget is!~Bolond vagy, az, mert égeted magad~S még
316 1 | könyvet itten eltemethetik.~Az ige, mely abban letéve van,~
317 1 | magáról~S megfényesülve fel az égbe száll.~Mert meg van
318 1 | száll.~Mert meg van irva már az isten-irás,~Melyet örökre
319 1 | eltörölni törtek -~A lélekből az kitörölhetetlen:~Isten-kezével
320 1 | Isten sugarát: a hitet, az élőt.~Hogy éget is? Tűz
321 1 | élőt.~Hogy éget is? Tűz az! S az uj világnak~A régi
322 1 | Hogy éget is? Tűz az! S az uj világnak~A régi hamván
323 1 | hosszan, bántón kacagott reá~Az árny és ördög-arcával vigyorgott.~»
324 1 | követ!~És nézd, nézd ottan az iromba gályát -~A nagy koporsót
325 1 | Mezítlen testen vérig vág az ostor -~Te suhogtatod most,
326 1 | S a máglyatűzön izmosul az eszme!~Gályára lép, igaz,
327 1 | sziklahitnek szent visszhangja az!~Hallod: Erős vár a mi Istenünk!...~
328 1 | megszebbült kor szent himnusza az.~Korbácsoló kar régen már
329 1 | kar régen már a földé,~De az az ének zengni fog örökké,~
330 1 | régen már a földé,~De az az ének zengni fog örökké,~
331 1 | csattoghat, máglyák tüze éghet -~Az Ur erős és én - utamra lépek!«~
332 1 | a tenyérnyi köd,~Oszlott az árnyék már dörgő szavára.~
333 1 | kelet, -~S a fény, mely fönt az iveken derengett,~Jelezte
334 1 | derengett,~Jelezte már - az újkor hajnalát...~
335 1 | legszebb harcát vítta.~Az a rongyos zászló régen egy
336 1 | Kardosan, mentében,~Mintha az ellenre most mennének éppen -~
337 1 | sorakoznak rendben,~Mint akkor, az élő honvédregimentben. ~
338 1 | akkor igazán meghalva,~Mikor az ellenség levágott a harcba -~
339 1 | kicsorbulna!~Dőlt volna az ellen - százezer egy ellen!~
340 1 | mindahányan!~Hej, de soká tartott az a siri álom!...~Jöttek azonközben
341 1 | véres tusába...-~Kardjuk - az nem volt már...~ Hol hagyták?...
342 1 | Hej, de soká tartott az a siri álom!~Hogy csüngött
343 1 | hazahozzák.~Halottasház lett az egész Magyarország.~Hívtalak,
344 1 | majd a lelket,~Amennyi láng az ő szivében élt,~Ha majd
345 1 | ő szivében élt,~Ha majd az árral nagy tusára keltek~
346 1 | kebletek tüzében~Mind, mind az ő, az Eszme ellene -~Szabad
347 1 | tüzében~Mind, mind az ő, az Eszme ellene -~Szabad ajkakról
348 1 | lesz a mi Kossuthunk,~Addig az érc lelketlen érc marad,~
349 1 | Nem, nem sivár szó, melyet az üres sziv~Röpit magából, -
350 1 | tudott -~Én nemzetem te, áldd az Istent érte,~Amért minékünk
351 1 | Mártírkoporsó, vérpad benn az oltár,~Tört békócsörgés
352 1 | oltárt újra környülállják~Az áldozók, a rajongók, a szentek~
353 1 | a szentek~S imádatánál az ezerszer szentnek~Halottszín
354 1 | vérpirosra válik,~Ahogy az esküt mormolják: Halálig!...~
355 1 | Halálig!...~Izzik, forr, sír az oltáron a tűz -~Elfut a
356 1 | csönd, felelj, hova lettek~Az áldozók, a rajongók, a szentek!?~
357 1 | szentek!?~És szél sír át az ódon falakon,~Éjféli csöndben
358 1 | cudar tipor,~Oltár, melyen az áldozó elég:~Magyar szabadság,
359 1 | szabadságot!~Elégett rajt az első áldozó,~És el fog égni
360 1 | áldozó,~És el fog égni tán az utolsó -~De addig óh csak
361 1 | És jőni fog a végső, az utolsó,~Megroppan majd a
362 1 | fönséges akkordra~Megnyilik az ércajkú orgona,~Mikor nem
363 1 | félig aléltan meglepett az este.~Fáradt voltam, már
364 1 | sziszeg onnan -~S a tűz lobog, az átok egyre visz.~Zsongott
365 1 | S mely dalba öntse, múlt az ihlet óra -~Maradt örökre
366 1 | elszáradt örökre~S rátaposott az álorcás tömeg.~Szivek gurultak
367 1 | letarolt vidéken.~A szív - az lázong még - de már törött.~
368 1 | nem bánt, ha más szenved,~Az árva búját már nem érezem.~
369 1 | sirva hallom, mint kiáltják~Az ártatlanra bűnök vádját, -~
370 1 | álomriasztó éjszaka...~Kiült az égre rút, ijesztő felleg...~
371 1 | dermeszt meg metsző suhogása.~Az ég, hogy ezt a kint, halált
372 1 | legmélyére vágjon!~A hit, az oltár mind, mind rombadőlt!...~...
373 1 | életet...~...S vonul tovább az őrült áradat.~A foszló ködből
374 1 | foszló ködből már kilátszanak~Az örök város ódon tornyai,~
375 1 | Borzadva kérdi: »Hol itt az ember?«~II.~Lelkén lehúzó
376 1 | ösvényére térten,~Ott áll az Ember, a Férfi, a Lélek,~
377 1 | teste, lánc lehúzza lelkét,~Az őrült ár ragadja őt is el.~
378 1 | mormolja érthetlen imáját~Az öntudatlan fetrengő tömegben,~
379 1 | ösvényére térten~Ott áll az Ember, a Férfi, a Lélek,~
380 1 | hangja nagy hitétől reszket;~»Az Istenember hordta a keresztet,~
381 1 | vigyétek lelketek vásárra!~Az égből jő az, nincsen földi
382 1 | lelketek vásárra!~Az égből jő az, nincsen földi ára!~Egy
383 1 | ára!~Egy váltság van csak, az, mit Ő tanít,~Amit nem árúl
384 1 | földön én, csak én vagyok az Ur!~S ki ellenem a harcot
385 1 | szelidség szavával~S szavát az érzés, mély hit hatja által:~»
386 1 | éltet, téged megvakít;~Hitem az élő, egy, igaz Istenben,~
387 1 | Hitem, hogy a jót megáldja az Úr~S a gaz hitetlen útszélen
388 1 | És nagy hitében fel az égre néz -~S ím oszlik a
389 1 | ember~Eszmélni kezd... s az elnyomóval szemben~Megáldja
390 1 | Ébredő hittel környülállják~Az újabb, szebb kor lobogó
391 1 | a porladó pogány időnek~Az Idvezítő templomai nőnek~
392 1 | szellemszabadság!~Ki átperzselted az egész világot~S lelkét az
393 1 | az egész világot~S lelkét az éggel egybe olvasztád,~Hozsánna
394 1 | Újjá szülője, hit apostola!~Az idők szárnyán századok forognak, -~
395 1 | forognak, -~Csak szellemed, az nem múlik soha...~Im három
396 1 | szűnő hittel kiáltom feléd:~Az vagy te nékünk: szellem
397 1 | Üdvözölve légy!~Ki visszaadtad az embert magának,~Útját mutattad
398 2 | NEM BÁNAT AZ...~Nem bánat az, bárhogy
399 2 | NEM BÁNAT AZ...~Nem bánat az, bárhogy sajog a szived,~
400 2 | akkor elveszited.~Nem bánat az, ha csókolt már az ajka~
401 2 | bánat az, ha csókolt már az ajka~S most más csüng édes
402 2 | szines tavasz -~Nem bánat az.~De az a bánat, ha kezét
403 2 | tavasz -~Nem bánat az.~De az a bánat, ha kezét se fogtad,~
404 2 | fénye többet éjszakádnak:~Az a bánat.~
405 2 | a gond, a bánat,~Mikor - az ég tudná, mióta -~Megint
406 2 | éjben.~Azt akarom, hogy az én árnyékom~Mindig kísérjen.~
407 2 | szivjad~A szint, a szépet, az álmot, a vágyat -~S dalaim
408 2 | Tőled, ne félj, nem lopnak~Az évek ifjúságot,~Fényt, lángot
409 2 | Napod olvassza.~Márvány az ajk is,~A mézes, mérges,~
410 2 | FÖLÖTTEM AZ ÁRNYAK...~Fölöttem az árnyak,~
411 2 | FÖLÖTTEM AZ ÁRNYAK...~Fölöttem az árnyak,~Nagy, fekete szárnyak~
412 2 | vércserebbenése.~Jó helyt vagy itt. Az ajtót őrzi~A büszkeségem
413 2 | magamfajta,~Akiket megcsúfolt az élet.~Jó lelkek ők, mert
414 2 | szentek szentjét.~Álom-terítő az oltáron,~És képed benne
415 2 | lakott egy istenasszony.~Az hagyott benne ennyi kincset~
416 2 | Napisten összevonja -~S az Éj lánya holdvilágnál~Csillagot
417 2 | Tudom: értem jő a fényes,~Az áruló, visszatartott,~Meleg
418 2 | Ráismerek alakodra -~Tudom: az út más felére~Azért mégy
419 2 | ahogy feléd nyult már karom, az ölelő,~Fehérült arcodon
420 2 | LEHETSZ...~Te nem lehetsz soha az enyém.~Te nem lehetsz sohase
421 2 | megölelnek.~Te nem lehetsz soha az enyém.~Te nem lehetsz sohase
422 2 | csóktalan kéz.~Szép vagy és nagy az árad.~Sirva átkozója te
423 2 | józanságnak.~Beterít virággal az élet.~Hideg virág jut bőven.~
424 2 | kalászba.~Fehér galambom... az se marad...~Fényes, puha
425 2 | virradatban unott robot vár,~Az alkonyatban vetett ágy csábit.~
426 2 | álomasszonyt,~Selymével lágyan az fedez be~S csókol, csókol,
427 2 | Mért sajnálni hát? -~Hogy az nyugodt csak, annak jó csak,~
428 2 | Tapsoljatok! Hisz nem veszett el~Az élettörvény, mit ti mondtok.~
429 2 | szemekkel~S nem álmodozva jár, az boldog.~Halk ritmusok lágy
430 2 | tűzimádó lelkem;~De megállit az erdő bokra,~Hol egy madárfiókra
431 2 | életmalomban.~Thálesz, vén bölcs, az iskoládban~Nem is oly rég,
432 2 | iskoládban~Nem is oly rég, az első voltam.~De jobban csábitott
433 2 | keblihez hasonló.~Prométheüsz az ő szeméből~Lophatta volna
434 2 | Csalódott néma névtelenje.~Nekem az idő mostohám csak.~Gyönyörös,
435 2 | Egyszer nagyon fájt már az élet.~Fájtak a szeplős féregarcok.~
436 2 | idevágytam~A férgektől - az új férgekhez.~Csúf, csúf
437 2 | Csúf, csúf ott fenn és fáj az élet.~Fáj a csók és jaj,
438 2 | Fáj a csók és jaj, fáj az álom,~És mégis szép és mégis
439 2 | elsuhant a szívem mellett...~S az orvos szólt kezét dörzsölve:~
440 2 | AZ ÉN ÖRÖMEM~Patakvíztiszta
441 2 | Patakvíztiszta kék szemével~Az öröm rám is nevetett.~Mint
442 2 | ÉLETÖRÖM~Futunk az uton, ki kocsin, ki gyalog.~
443 2 | kocsin, ki gyalog.~Fáradt az igás s az ember fáradt.~
444 2 | gyalog.~Fáradt az igás s az ember fáradt.~Nyikorog,
445 2 | fáradt.~Nyikorog, nyikorog az életkerék,~S messzi mezőről
446 2 | Csituljon el egy pillanatra~Az életóceán morajja.~Imás
447 2 | város hív,~Várnak, suhognak az aranyok, selymek...~Hej,
448 2 | szó.~Isten ajkára illik az.~»Egy percre, míg egy csók
449 2 | Megint nem szent és szent az átok.~Sátánhoz állni igy
450 2 | repdes, füst száll felettem.~Az istenképű ellökött kevélyen.~...
451 2 | rengő csipőid dallamára~Az éhesek már meg-megállnak...~
452 2 | Guritják már, én fehérségem,~Az aranyat az éhesek...~De
453 2 | én fehérségem,~Az aranyat az éhesek...~De te ne add,
454 2 | dobálva~Győztesen benyitott az Élet.~Nevess! Nézd: menekül
455 2 | Ne menj tovább. Hűs már az este.~Az utakon poroszló
456 2 | tovább. Hűs már az este.~Az utakon poroszló lesked.~
457 2 | nem tudjátok visszaadni~Az Ő kezének érintésit;~Fényes
458 2 | lángnyelvek,~Hogy kiégessék az emberszívből~A bűnt, a szennyet...~
459 2 | visszaszálltak~Fáradt lángnyelvek -~Az emberszívek helyén vak,
460 2 | Templomok alja.~Bent csak az Úr állt. Lecsüngő jobbját~
461 2 | ó, hogy hallgathatott!~Az élet fülét mindhiába~Nyomta
462 2 | szent levetve,~Rabolni áll az útszögletre -~És zúg a jaj
463 2 | szolgahad.~Embercsonttal telik az árok,~Vért isznak tébolyult
464 2 | jut egy alom~S megsiketül az irgalom~És átok és kacaj
465 2 | ÁTOK ALATT.~Amit akarok, az mindig szép.~És ami lesz:
466 2 | mindig szép.~És ami lesz: az rútnál rútabb.~Egyenes,
467 2 | iszik rongyszedő nép.~Félem az örök rontó asszonyt -~És
468 2 | AZ ÉN PAPSÁGOM.~Hajdan bókos
469 2 | meglátogatlak.~Ugy zendül még ma is az ige,~Apáim ódon, bibliás
470 2 | szívem még gyermek szíve,~S az arcom is még gyermek arca
471 2 | izzad a gép.~Kavarog, bug az életi vásár,~Gyönge a gyöngébbet
472 2 | nekieresztve~Gyermekeit csak veri az élet.~Sírva, sikongva, bukdosva
473 2 | bukdosva rohannak.~Kidől az egyik, helyibe más áll.~-
474 2 | sarkán~Egy percre megáll az életi vásár.~Egy percre
475 2 | Egy pillanatra - s megint az élet~Harsogja bősz, vad,
476 2 | Összetörik a betlehem-játék,~Mint az enyémben. S lesztek ti is
477 2 | rajt s most imádóit várja.~Az öreg Duna meg halkan dudál:~
478 2 | mosolyog.~Ezer fénycsók tapad az ablakokra,~Kinyujtóznak
479 2 | lovagod~S egy dallal még az adósod maradt.~Itthagylak,
480 2 | S ha elfogyott, ha kevés az arany:~Ha-ha! kirúgod...
481 2 | gyöngye lepereg.~Keleten az ég már halványveres -~És
482 2 | ezer ablak álmosan mered.~Az öreg Duna halkabban dudál:~
483 2 | S ha téged elnyelt már az óceán,~S lopott csóvája
484 2 | lilaruhában~Szinte komikus már az öregség,~Ez a szomoru, ráncos
485 2 | sugár ficánkol.~S ahogy az egér végigfut rajta,~Akkord
486 2 | lim-lom~S a zongorában fut az egér.~Pókhálós, hámlott,
487 2 | Magaszántából megmaradt - vaknak.~Az tán nem látta, hogy lettél
488 2 | aludj hát. Lilaruhában~Az orgonáid jól betakarnak.~
489 2 | Csúszós, köves lesz, tudtam, az út:~Véres mögöttem, köves
490 2 | semmit sem beszél,~S megyünk az út kövecsén.~A tearózsák
491 2 | szököd.~Csak várom, hogy az ajtót nyitja~A mosolygó
492 2 | apóka elém.~Egy vázában az ő virágja.~»Elviszem a Gitta
493 2 | dolog.~S szól: »Gyerünk. Hol az a lány?«~
494 2 | Nyilik a lelkem, nyilik az ajkam~Nagy, sose gondolt
495 2 | gügyögésre,~Mesemondásra durva az ajkam,~És szomorú a szemem
496 2 | ne lepje.~Ki itt fekszik, az asszonyrikatást~Éltében
497 2 | régi,~Minthogyha csókját az uj szeretők~Csókjában újra
498 2 | Csak sohase fájjon tinéktek~Az én furcsa, dacos fejem.~
499 2 | ahová~Jósorsotok beültetett,~Az én esés-keléseimen~Ti csak
500 2 | Hát ne fájjon tinéktek~Az én fejem egy percre sem.~
1-500 | 501-978 |