Rész
1 1| Hangosan kiálték,~Hogy messze zúgja itt a tájék.~És íme -
2 1| ÉREZNI...~Érezni azt, hogy messze távol~Valaki búsul, valaki
3 1| célodat tovább viszem~S a messze ködlő végtelenben~ Eloszlik -
4 1| üle~És elkerült a bajba messze.~Csalódtam én is. Bolygó
5 1| szólt a költő:~ Nézd, ott messze távol~Egy sugár válik szürke,
6 1| költő:~ Nézd, ott gyúl ki messze.~Vakitó fénye kékes ködbe
7 1| meggyötört Igazság.~A gyáva lelkű messze elkerül...~- De hát kinek
8 1| hallom hangod, hogy: hó, messze mentél!~Hajnalpirt zengesz
9 1| Vígy innen el! Vígy messze innen engem~Ne haljak itt
10 1| felhőknek szomorú hírt beszél;~Messze idegenben egy kiszáradt
11 1| üzent~ Maga jön el hozzánk!~Messze idegenből most hozzák, most
12 1| halála hirdet;~Meghalni messze hontalan honért...~Rákóczi
13 1| szebb föltámadása!«~S im messze virrad. Fáklya kialszik.~
14 1| szomjazó a hűs forráshoz,~A messze korba száll a lelkem...~
15 2| marad...~Fényes, puha tolla messze ragyog.~S csak nézek utána.
16 3| ismerős szemek,~Sötétek, messze nézők,~Mindig távolba nézők,~
17 3| fürkésszék az orcám.~Oly messze életem,~Oly messze-messze
18 3| Egy asszony kacagása -~Oly messze életem,~Oly messze-messze
19 3| barázda-szélen~Délibábot lát: messze hevernek~Szűzkövér gulyák,
20 3| Békés szelid tanyák~De messze elmaradtak;~Hiába integettek~
21 3| bitangnak.~Gyümölcsös ágak messze intnek~S ha szaladok, velem
22 3| BÉKITÕ ÜNNEPI ÉNEK~Ki messze mennél most, ha lábad~Rabszolgaláncok
23 3| napkeltétől~Alkonyunk nem messze már~Haj mének, agarak,~De
24 3| száll a vágy~És meg se áll a messze égig.~Este: ezer láng fényiben~
25 3| lámpását az őr,~Vonat elé messze lóbáltam.~Oly távoliak most
26 3| most a kezem valaki fogná.~Messze a tisztás, a napos, a fényes.~
27 4| csákójáról~A halálmadár messze reppen.~S ki a Szent Nőtől
28 4| szive verését.~Minden verése messze dobban,~Szemét a messziségbe
29 4| lázban bőre,~S kutyája fusson messze tőle,~Mikor megérzi leheletjét.~
30 4| tudom, hogy nem aludt,~Míg messze Észak gyilkos éjszakáin~
31 4| EGY REPÜLÕ LAPRA~Oly messze vagy már a szálló időben~
32 4| asszony, édes, elhagyott.~ Oly messze vagy -~S mint éji lámpa
33 6| minket telével, vad szelével~Messze pusztán vár orosz rabság.~
34 6| most is szereti,~Ki, úgy él messze, mint az erdők vadja.~Vérző
35 6| KÖLTÕNEK~Sötét szemed is messze néz, fogolytárs;~Neked is
36 7| a keblében.~Buda tornya messze látszott, -~Torony alján
37 7| flótások vigassága;~Buda tornya messze fénylett -~S bús pusztázó
38 7| ág sebezte.~Buda tornya messze fénylett, -~Sóhajtása arra
39 7| bugó hangja~Mély pusztába messze csalta.~Zivatarból sivatagba~
40 7| rajta.~Tárogató bugó hangja~Messze sírt a fergetegbe.~Rab pusztázó
41 7| forog Hellász éneklője,~Kit messze üzött a szabadság-éhség.~
42 7| Testvér, testvérem, nagy messze, ahol~A szent fák ága most
43 8| szavunk elnyeli a távol,~Oly messze estünk Tőled és hazánktól.~
44 10| Világ-napfényben, glóriásan~Messze ragyognak nálad nem nagyobbak,~
|