Rész

 1   1|     Neked - tán semmi.~S mégis - óh nem tudom visszavenni.~III.~
 2   1|    vérező sebére...~Hallgasd meg óh, a vallomásom.~Lelked a
 3   1|       vagyok én is!~S nélküled - óh a legnyomorultabb~Ezen a
 4   1|      Valahol fáj nagyon, nagyon:~Óh kétszer érzett fájdalom.~
 5   1|           a sóhaj s hull a könny~Óh mégis - titkos, szent öröm...~
 6   1|     messzeségbe,~De azt az ormot óh, hogy még elérje -~ Nincs,
 7   1|      feléd vihart,~Hallom, Uram! Óh, csak imára itt,~Imára Hozzád,
 8   1|         fiad kiált!~- Reám néz - óh, de nem látja »fiát«...~
 9   1|           vigyázz rám az egekbe!~Óh, sírna, fájna akkor is szivem -~
10   1|       tudott szeretni gyermeket,~Óh, hogy a lelke halt utána -~
11   1|        Mindennap arra egyaránt -~Óh szive megtelt, hogyha látta~
12   1|         az álmok szűz szaván -~S óh tudta most már: nem tér
13   1|         jóbarátok sirató serege.~Óh csak ne kellett volna látnom~
14   1|         én hát szívtelen vagyok!~Óh miért hiába! Nem tudtam
15   1|         kóbor juhait a nyájnak -~Óh, mert az úton farkasok tanyáznak.~
16   1|           egy akol, egy pásztor«~Óh, hányszor délibábként ott
17   1|      tépi, ág kivérzi százszor,~(Óh, mint égetnek gyakran a
18   1|      mindig boldogabban -~Elérni óh, tán soh’se fogja bár -~
19   1|      eszményt ki sem értené meg.~Óh, éltető nap - tiszta égi
20   1|     eszményt íme benne meglelém,~Óh, csak vezessen! Mindig lelkesebben~
21   1|            ELÉGIÁK~I.~Előveszem, óh hányszor egy nap~Egy régi,
22   1|        Arcát párnái közé temeti.~Óh, az a rőt fény mégis bevilágít,~
23   1|        rőt fény mégis bevilágít,~Óh, azt a képet látni kell
24   1|           gyötrő, kínos éjjel...~Óh, a bukásból nincs föltámadás.~
25   1|        még, Isten!... Nem lehet.~Óh, a kín kétszer éget a zsivajban, -~
26   1|    könnyű volna ottan a halál...~Óh, mondd, betérhet még a bűn
27   1|    vőlegénynek?~Majd lesz az is! Óh, lesz egy zsákkal!«~S az
28   1|     bárhová tekint.~Futna előle, óh, de hallja hangját:~»Csak
29   1|          melyet Isten irt neked?~Óh, eltemette régen azt, kire~
30   1|        végrehajtja: a felebarát.~Óh, azt a könyvet jól elrejti
31   1|     apánknak«.~Méltatlan ajkkal, óh, ne adjatok.~Szellemidézni
32   1|      szívvel jártunk el csupán -~Óh, sérti most, mit szívetek
33   1|         tán az utolsó -~De addig óh csak gyüjtse, óvja óva~Szent
34   1|       nehéz ködöt bocsát...~...S óh, nincs erő, mely zúgva rontson
35   1|  meglebben.~Még mondja ajka, - s óh nem tudja hinni,~Hogy itt
36   1| megváltotta szörnyű vétkezésünk.~Óh, ne vigyétek lelketek vásárra!~
37   1|   átkozott, örökre átkozott!«~De óh, a porban fetrengő tömeg~
38   1|    Forrongó árban, küzdelemben~S óh, öntsd e hitlen kor fiára,~