1-500 | 501-927
Rész
1 Elo | költőnk sorstragédiáját s tájékoztatja röviden a hat
2 Elo | igen érdekes történetéről s megkapja az egyes versekhez
3 Elo | vitatkozásában keményen megállott s a magyar vitézi erényeket
4 Elet| diákkamrába« megy lakni, s alumneumban étkezik.~Vajda
5 Elet| élvezte a fővárosi életet s a művelődési lehetőségeket.
6 Elet| Jánossal, aki festőnek indult s hivatalnok lett. Nagyon
7 Elet| Gyóni-vonatkozású festmény s egy szép hozzá írt Gyóni-vers
8 Elet| Megismerkedtünk Nillel, s az ő útján Ady Endre költészetével.
9 Elet| szüleményei. A korrektúrát s a szétküldést 1909 húsvétja
10 Elet| rabszolgának érzi magát, s már ekkor (1909 tavaszán)
11 Elet| szerkesztőségi állás keresése s az arra való várakozás az
12 Elet| körnek megbecsült szereplője s a Vidéki Hírlapirók Egyesületének
13 Elet| próbálkozott Pozsonyban s másutt, de nem ment a dolog.
14 Elet| nekilendüléssel dolgozik s boldog, hogy imádott asszonya
15 Elet| Vilmos is megvált a Naplótól, s ekkor aztán már Gyóninak
16 Elet| napilapot akarta megindítani, s annak felelős szerkesztőségével
17 Elet| segítettek rajta előlegezéssel. S főképpen az isteni Gondviselés,
18 Elet| tartja el a mozgósítás alatt s rövidíti meg neki a felelős
19 Elet| összezsugorodott hetilappá, s Gyóninak ennél a kis lapnál
20 Elet| Lampel-cég bizományában megmaradt s kikért »Szomorú szemmel«
21 Elet| költője csüggedező szívébe, s ha kellett, férfias eréllyel
22 Elet| kívül Ella-versekkel bővül s végső elrendezésben szabadkai
23 Elet| lapja: Isten iránti hála s Őrangyal iránti imádat az
24 Elet| levelek nekünk és levelek s versek Ella asszonynak,
25 Elet| tiszttársai felfedezték Gézát, s ők meg a fürge Tábori Ujság
26 Elet| kötelességét, ahová állították«, s bár most már kaphatna más
27 Elet| a 8. honvédgyalogezredbe s elengedte öccséhez a kórházba.
28 Elet| Májusra Alatirba értek s ott megtelepedtek. Itt kezdte
29 Elet| hogy Przemysl újra a mienk, s a przemysli verseskönyv
30 Elet| közepén indultak el Alatirból s Petropaulovszk (okt. 21.)
31 Elet| Adyt ő tisztelte legjobban s még a fogságban is megnyerte
32 Elet| szépen tudta felolvasni. S ő neki fájt a dolog legjobban,
33 Elet| rossz gondolatok kínozzák, s azt hiszi: elvesztette őt. (
34 Elet| Petőfi-Társaságba való beválasztásáról s többi itthoni sikereiről.~
35 Elet| Krasznojarszkban kezdte írni 1915 végén s 1916-ban folytatta és befejezte
36 Elet| testvérek együttmaradjanak s Géza ne kerüljön legénységi
37 Elet| Hadsegélyző Bizottságnak, s az itthoni kiadás jövedelme
38 Elet| Kálváriáról« 1915-ös, első részét s néhány »más költeményt«
39 Elet| mezőkön« c. kötet 3. (itthoni) s különösen a »Levelek a Kálváriáról«
40 Elet| asszony megözvegyüléséről s úgy gondolt rá, mint menyasszonyára. (
41 Elet| szép levelek sorozata. (S a levélkapás lehetősége
42 Elet| még csendesen viselkedett s aztán 13-ig is, mintha megnyugodott
43 Elet| rajta, kávéházba is elmegy s zárkózott létére mindenkivel
44 Elet| Szép élet, úgy kívánlak,~S halált láttat a bölcsőm
45 1 | vágyakat, mik el nem hagyják~S a kínt, a fájót, édeset -~
46 1 | Hogy odahullanál karomba.~S csak szállnak siró, árva
47 1 | gondolat.~Egy pillantás - s a fájó sejtés~Csak átsuhan
48 1 | szeretnék visszafordulni~ S nézni utánad -~Nem szabad.
49 1 | nézni utánad -~Nem szabad. S könnyem, érzem elönti~ Bús
50 1 | kertjének színes kis virágit~S amit fehér keze érint valahol.~
51 1 | megpihent egyszer,~Irígylem - s megáldom mégis százszor
52 1 | egész föld ülne szívemen -~S szinte tudatlan suttogja
53 1 | suttogja ajkam:~Elment - s nem látom tán sohasem.~II.~
54 1 | volt. Neked - tán semmi.~S mégis - óh nem tudom visszavenni.~
55 1 | könny lepereg szemembül -~S a szót, amit még el nem
56 1 | Csak a nyarat éreztük akkor~S haladtunk szótlan, csöndesen.~
57 1 | szerelemmel!~Ne félj! Jövök!~S áttörve az orkán~Vésszel
58 1 | Mely villámit az égnek~S rontó birodalmát~A végtelen
59 1 | szerelmes~Dal él szivemben.~S amíg dalom van~Bohó szerelmes -~
60 1 | Keblemből egy-egy sóhaj fölfakad~S rezeg, rezeg magányos kis
61 1 | esti szellő lágyan eldalol~S viszi szárnyán az éj üzenetét:~»
62 1 | vagy, hogy te is hallod!~S én kezemet szívemre szorítva -~
63 1 | reménye bus éjszakámnak.~...S te jössz...~Nyomodon nem
64 1 | Lehelletedre illat támad...~S már itt vagy...~És én nem
65 1 | Selyemhajszálak beboritnak,~S mig bus igézet fogva tartja
66 1 | füvön gyöngyharmatja...~S izzó fejem kezemre lehajtva~
67 1 | Emlékszel édes angyalom?~S ha megfogtalak ott a kútnál,~
68 1 | Emlékszel édes angyalom?~S bevittelek nagy diadallal,~
69 1 | Mondhatlan kín tép néha-néha~S a féktelen vágy elragad -~
70 1 | vágyat, melynek szárnya van,~S a szívet, melynek vágya
71 1 | Mely lángol és boldogtalan.~S míg ajkamról az átok elszáll~
72 1 | ajkamról az átok elszáll~S a szíven még meg sem fogan -~
73 1 | hallanád, hogy dobban szívem~S hogy azt dobogja, hogy szeret!~
74 1 | világon, egy csak a másé~S az tette komorrá az árva
75 1 | világ, király vagyok én is!~S nélküled - óh a legnyomorultabb~
76 1 | csalit -~ Itt a kikelet. -~S az asztalomon orgonavirág.~
77 1 | belső hang visszatartott.~S bár csókod visz az üdvösségre~
78 1 | csókod visz az üdvösségre~S a vágy alatt szívem elégne,~-
79 1 | szivemnek lángján égetem.~S neved az éjben százszor
80 1 | veled örökre, mindörökre.~S legyen rajt álmod tiszta,
81 1 | a szabadságot!~Szeretlek s rabod vagyok, látod.~Szeretlek.
82 1 | dalok...~Szép temetés lesz, s én is meghalok.~De addig,
83 1 | Szeretem a lelked, a lelked!~S ami neked értetlen ének,~
84 1 | szíve szenved égő vágytól,~S nincs enyhülés, nincs balzsamír;~
85 1 | érettünk száll~A vágy, a sóhaj s hull a könny~Óh mégis -
86 1 | Virágeső várt nemrég minket itt~S míg lomb volt, nékünk suttogott
87 1 | szívemre te is, édesem,~S e kis levél, ez árva elhagyott,~
88 1 | Mikor ajkam ajkad kereste -~S forrott a lelkünk sosem
89 1 | hogyha nyujtom a kezem -~S a szó belévág dermedő szivembe:~
90 1 | világ van miközöttünk -~S hogy elválasszon, összefog...~
91 1 | lesik majd, ha szenvedünk-e?~S mi szétmegyünk csak szótalan -~
92 1 | Árnyék oson ki támolyogva...~S a sok szerelmes kis papírra~
93 1 | morajját égi robajnak -~ S ő lenn a völgyben, melyet
94 1 | völgyben, melyet megvetett.~S ki izzó nappal próbál szembe
95 1 | nyirkos, mint a szemfedő;~S melyért kidőlt, pompázó
96 1 | Csakhogy még azt elérje!~S onnan - hanyatt le, vissza
97 1 | megbotlasz egy útszéli rögbe~S imába ful el végső sóhajod...~
98 1 | Hangos kacaj csendült elébem~S a hang szólt szivem belsejében:~
99 1 | te arra, szomorú ember!~ S más útra tértem~Még szomorúbban,
100 1 | Mely célodat tovább viszem~S a messze ködlő végtelenben~
101 1 | ősz borult a kikeletre?~S fakultok rózsalevelek?~Fényben,
102 1 | Téged tagad, kit elmerített.~S ki föltevé, hogy társát
103 1 | Szívében a csalódás verte tőrt,~S a hosszan élvezett örömpohár~
104 1 | összetört.~Sírtam én is. S ki letörülje~A könnyemet,
105 1 | hittem, álarc volt csupán~S árnyak közt élő voltam egymagam.~
106 1 | nagy itt csak, aki marja,~S rabló viszi a konc zsirossát;~
107 1 | az élet bús, vígasztalan,~S kishitű lázadjon ellened -~
108 1 | lehullt, csak emlékszalagja~S jeltelen fejfája áll a termő
109 1 | ANYÁM~I.~S hogy jött az est, ott álltam
110 1 | Imában vígaszért esengve.~S üres szívvel hogy meghuzódtam~
111 1 | suhant - kezébe’ csokra -~S fölírva a kék szalagokra:~»
112 1 | sirra, ahol én állottam.~S hogy rám nézett - a szeme
113 1 | ennek, - nincs halottja...«~S én mondtam: nékem nincs
114 1 | áldozhat drága sír felett -~S bár bús szeméből könnyek
115 1 | ömlenek -~Halottja van - s nincs eltemetve...~II.~Kicsinye
116 1 | fánkról kis testvérvirág~S egy szentnek lelke, öntudatja...~
117 1 | testbe, földre költözött,~S lelkére ráborult az éjjel...~
118 1 | fent kerestél érhetetlent~S most minden átkos, mostoha.~
119 1 | szerettem~Borzongva elmerengeni~S ott állt a fán a megfejthetlen,~
120 1 | Búsan, szelíden, könnytelen.~S láttam, hogy arcán megcsillannak~
121 1 | Kik a divatért bomlanak.~S én arra gondolok, - ha egy
122 1 | félénk, reszkető sugár -~S oszlik előtte lomha, sűrű
123 1 | hajt a zúzmarás fa lombja~S a csillogó, a hófödött határ,~
124 1 | lakodban fénye megjelen...~S a másik szólt a csöndben
125 1 | Rajongók futnak oktalan nyomába~S letörve rabként porba hullanak~
126 1 | Igy zengett róla a poéta~S azóta minden délután~Ott
127 1 | néki, hogy: kisasszony...~S az nem felelte rá: uram...~
128 1 | Hogy kék ruhája megjelen,~S mig el nem tünt a sok selyem
129 1 | Az egyszerű kis ibolya.~S poéta álmok dúlt kertjében~
130 1 | lett mind az utca, tér.~S ahogy befordult ott a sarkon,~
131 1 | az álmok szűz szaván -~S óh tudta most már: nem tér
132 1 | A kék-kartonruhás leány.~S úgy elszorult a szíve akkor,~
133 1 | Bolondság, ejh! - mondotta - s mégis~Önéltét adta volna
134 1 | sötéten,~Hit, hű szerelem s te, csalóka remény -~Mint
135 1 | szivnek művészkönnyeit.~S mily szánakozva néztek énrám,~
136 1 | én hát szivtelen vagyok!~S te nem fogsz értem szólni,
137 1 | hiába! Nem tudtam zokogni~S nem sírtam sárrá a fagyos
138 1 | nem pompázni vágyott.~S kergetted vak, rajongó vággyal~
139 1 | fejtegetsz, barátom,~Való s szín ömlik el írásodon.~
140 1 | szín ömlik el írásodon.~S míg szemem átfut sorban
141 1 | békesség képe csak ilyen.~S az ég felette hogyha elsötétül,~
142 1 | lelki vágyból épít lelkeket;~S bár tüske tépi, ág kivérzi
143 1 | amelyért élni érdemes, -~S bár érhetetlen, mint a bérctető
144 1 | sugárzik irásodból felém. -~S mi sejtve élt csak, mélyen
145 1 | engem így, meg úgy szeret -~S mint már magától értetődik:~
146 1 | Egyik virágról a másikra...~S a dal - hiába, így van régóta:~
147 1 | hosszú év - vár-e addig?~S szorongva lestem; mit felel?~
148 1 | mellett az árnyat nem leled -~S hogy orvul hányszor tiszta
149 1 | tolul,~Tekints e könyvbe - s már remény-veszetten~Szent
150 1 | ösvényt járok~ Csillapultan.~S hogy megállok a kis háznak~
151 1 | A bús tündérek seregi -~S úgy sugták a halott fülébe,~
152 1 | szállt rám édes gyermekálom~S te őrködtél híven álmaim
153 1 | kelnek lomha árnyéktestek~S inogva bomlik egy a más
154 1 | mellből kínosan fakadt -~S a pisla fény csak ontja,
155 1 | kacag az ócska zongora,~S a függönyön vad táncban
156 1 | mely megfog szenvedéllyel,~S hiába vergődik, mint annyi
157 1 | föltámadás.~Megejt a hinár s vonja áldozatját~A süppedő
158 1 | rútul, sínylő betegen -~S egy jó fiú, ki elment ő
159 1 | jó fiú, ki elment ő utána~S ide hozta, hogy nyughelye
160 1 | helyre vígy el engemet!«~S a jó fiú, ki bűnben is szerette,~
161 1 | kacag az ócska zongora...~S karján az utca haldokló
162 1 | nyugtot nem talál?...«~S már ott vannak a templom
163 1 | oltárképen gyertyafény lobog.~S szelíden, hiva, bátoritva,
164 1 | Vállán egyszerű lepel.~S kinek hite száz igazéval
165 1 | hallja »erkölcsös« tömegnek,~S az Urat látja, aki jó, szelid, -~
166 1 | szemében könnycseppek remegnek~S az oltár felé lassan közelit...~
167 1 | Hűséggel várnak majd egymásra.~S a nyár alighogy őszre fordult,~-
168 1 | szállt a szív emésztő vágya~S ami ott rezgett lombon,
169 1 | Amerre viszlek, síma az út,~S mire kimondod, már karodba
170 1 | Lelkem acél, páncélja óvja.~S a láz, a csókok éjjelén~
171 1 | fogsz láthatlan rémtűl,~S imádkozol, ha besötétül.~
172 1 | Jer, jer! Amerre megyek...~S elindult. Hosszan húzódott
173 1 | összeesve~Nézett a távozó után,~S lassan befödte őt az árny.~
174 1 | miért nem gazdagságra!?«~S az ifjú lenn csak várja,
175 1 | Óh, lesz egy zsákkal!«~S az ifjú küzd éj-napon által...~-
176 1 | nyári fehér éjszakában -~S míg ábrándok közt elmerengett~
177 1 | nyári fehér éjszakában -~S a méla dalt míg elhallgatta~
178 1 | hadnagy, dübörgő léptű,~S a kardja csörömpölt nagyon.~
179 1 | Sarkantyú pengett szép zenében~S a koszorús lant porba hullt -~
180 1 | koszorús lant porba hullt -~S amint jött, elfeledték szépen~
181 1 | kételkedés nagy óráiban -~S fülébe súgott őrült dolgokat:~-
182 1 | az állat öltözik csuhába~S a képmutatás üli orgiáját -~
183 1 | képmutatás üli orgiáját -~S ne sirjon, míg a színjátszó
184 1 | azóta, éjjel,~Mikor csak ő s a gondolat virraszt,~Csak
185 1 | elhallgat, ha elhallgattatod!«~S amig görcsösen szoritja
186 1 | munkád végre célhoz ér?~S amit elgondolsz: megteremtheted~
187 1 | törvény, csak a szeretet?~S e bús lapokra épited hited,~
188 1 | Rábizta könyvét a nagy alkotó,~S az isten-írás eltörölt helyébe~
189 1 | melynek neve: gyűlölet,~S ki végrehajtja: a felebarát.~
190 1 | könyvet jól elrejti ő -~S nem retteg, hogy a napvilágra
191 1 | vakondok fél a napsugártól!~S jobb lenni bent az »ártatlan«
192 1 | vagy, az, mert égeted magad~S még itt a földön vár rád
193 1 | átcikázott a fényes sugár,~S ajkán a szó már nem remegve
194 1 | majd a láncokat magáról~S megfényesülve fel az égbe
195 1 | élőt.~Hogy éget is? Tűz az! S az uj világnak~A régi hamván
196 1 | gyászruhában özvegyek jajongnak~S a gyermek sír, ki apját
197 1 | füstje Káin rút arcába csap.~S a máglyatűzön izmosul az
198 1 | erős és én - utamra lépek!«~S mint a sugárban a tenyérnyi
199 1 | palástját ölté a kelet, -~S a fény, mely fönt az iveken
200 1 | úszik a föld fűszála, virága~S megrendül a keble égő fájdalomtul...~
201 1 | hangja, mintha sírból jönne -~S hogy belesír a temetői csöndbe...~
202 1 | szóra várnak, hogy: Rajta! s robogva~Rohannának, mint
203 1 | mint a régi szép napokba...~S a vezér megszólal,~Temetői
204 1 | kell áldozni életet, babért~S jaj, bús tanulság, mit halála
205 1 | Szeresse, védje gázolt igazát!~S ha megharcoltuk itt e földi
206 1 | megharcoltuk itt e földi harcot,~S egy életért - honn sír borul
207 1 | Isten - - szabadság...~S a szent csaták elnémult
208 1 | áldozók, a rajongók, a szentek~S imádatánál az ezerszer szentnek~
209 1 | hőség, hogy szívembe tűz -~S a szentelt oltár égre kúszó
210 1 | kiáltja: Kurucok utánam!~S zúg, zendül a szél trencséni
211 1 | lángok hűlt helyén maradtak~S a végtelen csönd, a fojtó,
212 1 | foszlányát szellő se lebbenti,~S kik itten álltak, nincs
213 1 | hangja zsoltár dallamának -~S láthatlan ajk beszédét hallgatom:~»
214 1 | éjszakából szebb föltámadása!«~S im messze virrad. Fáklya
215 1 | vágytam, ködbelepte mélyben -~S félig aléltan meglepett
216 1 | vágy hajszolt, kergetett.~S jártam meg újra tövises
217 1 | kígyó sziszeg onnan -~S a tűz lobog, az átok egyre
218 1 | fülembe sose hallott dallam.~S mely dalba öntse, múlt az
219 1 | lehullt, elszáradt örökre~S rátaposott az álorcás tömeg.~
220 1 | gurultak szerteszét a porba, -~S kit jónak hittem - felkarolta
221 1 | nem álmodom merészet!...~- S egy hang felel kacagva csöndesen:~
222 1 | megbotlasz egy útszéli rögbe~S imába fúl el végső sóhajod...~
223 1 | Ha elborít a kétség árnya~S riadt galambként megremeg
224 1 | hívőt már ma csak kacagja~S a gazság él milljók sziviben,~
225 1 | Hitem segítségért kiáltoz,~S mint szomjazó a hűs forráshoz,~
226 1 | nehéz ködöt bocsát...~...S óh, nincs erő, mely zúgva
227 1 | sivár, haldokló világon~S a fásult szivek legmélyére
228 1 | szemforgatva zúg: »Feltámadott!«~S mely neki újra, új Krisztust
229 1 | csókját leheli rá a kézre~S imádja, áldja a palást szegélyét,~
230 1 | hordozója igér örök életet...~...S vonul tovább az őrült áradat.~
231 1 | ajka átkos önmagát átkozza,~S pogány szivében kőbálványt
232 1 | szívre mind félelmesebben~S hang kél a láthatatlan távolából,~
233 1 | lelkét a kétségek hányják~S mélyén a tagadás szárnya
234 1 | meglebben.~Még mondja ajka, - s óh nem tudja hinni,~Hogy
235 1 | titkos, áhitott nyugalmát -~S amíg hanyatló, bús fejét
236 1 | zúg körötte siketítő lárma~S már-már meg újra elragadja~
237 1 | vad tömegnek áradatja...~S ahogy féltőn szorítja jobban~
238 1 | lelke kínzó súlya könnyebb.~S lepattanó lánc csörgésébe
239 1 | szó hangja: Higyj!~III.~S a lélekvásár kellő közepében,~
240 1 | hite csengett...~Hallja s nem érti a tömeg a szókat...~
241 1 | én, csak én vagyok az Ur!~S ki ellenem a harcot itt
242 1 | reszket ő, ki rátalált magára.~S felel a gőgre szelidség
243 1 | gőgre szelidség szavával~S szavát az érzés, mély hit
244 1 | Örök haláltól véd hitem s Atyám!~Te adsz halált, de
245 1 | hogy a jót megáldja az Úr~S a gaz hitetlen útszélen
246 1 | hitében fel az égre néz -~S ím oszlik a köd, a fojtó,
247 1 | meggyalázott ember~Eszmélni kezd... s az elnyomóval szemben~Megáldja
248 1 | porrá ég a zsarnok átka,~S hamván a porladó pogány
249 1 | Idvezítő templomai nőnek~S milljó ajakról zeng fel
250 1 | átperzselted az egész világot~S lelkét az éggel egybe olvasztád,~
251 1 | Forrongó árban, küzdelemben~S óh, öntsd e hitlen kor fiára,~
252 2 | szived,~Ha már tied volt s akkor elveszited.~Nem bánat
253 2 | ha csókolt már az ajka~S most más csüng édes szédülésben
254 2 | sirva, vágyva.~Tied se volt s már életedhez kötve~És akkor,
255 2 | szivből nevetni láttak.~S mikor ujjongva, önfeledten~
256 2 | szépséged dalolója lettem,~S száz ezüst húron~A bánat
257 2 | pillék alusznak a kertben -~S száz ezüst húron~Úgy cseng
258 2 | szépet, az álmot, a vágyat -~S dalaim állják őrizve körül~
259 2 | üdének~Magasztal minden ének~S mohón minden szint rád rak.~
260 2 | Fényt, lángot rád bocsátok -~S szép vagy, mert úgy alkotlak!~
261 2 | szárnyak~Felhőformán verődnek.~S én még gyermekmódra,~Értük
262 2 | Szemem forró lángjába...~S nem is venném észre:~A szivem
263 2 | hagyott benne ennyi kincset~S én most mindet terád pazarlom!~
264 2 | A Napisten összevonja -~S az Éj lánya holdvilágnál~
265 2 | Pirulva lép ki a hajnal,~S szép társához, hozzád tér
266 2 | álmodtad, én hajlok rád.~S mikor fényes utca során~
267 2 | Meglibben egy ruha fodra,~S én ujjongva, szivdobogva~
268 2 | jöjjek. Te akartad: jöttem.~S ahogy feléd nyult már karom,
269 2 | arcodon a vágyak rózsája~S szemedből nagybúsan könny
270 2 | szivünkben édes vágy ezernyi -~S babonás, bús imák rontottak
271 2 | Nekem beszél a kacagásod~S a könnyeid nekem beszélnek.~
272 2 | meggyónod minden vétked,~S amit magad előtt is rejtesz,~
273 2 | Nem csókoltalak meg soha.~S tán nem is foglak megcsókolni.~
274 2 | jobb futók előbb csókolnak~S én, haj, hátul maradtam
275 2 | Nem csókoltalak meg soha.~S átkozhatom magam ezerszer -~
276 2 | Sugárba fürdő röpke lelkem,~S tiédben áldja most is jobb
277 2 | hogy fojtó hinár lepte meg~S elbóditotta láp virága...~
278 2 | szenvedélyek.~Szádból ha száll s hozzám ütődik~Fagyos kis
279 2 | szeretnének.~Rokon, barát s a vérem vére~Nem féltene,
280 2 | vérem vére~Nem féltene, s magamat érne~Bosszújával
281 2 | magamról,~Én mindig vesztő s mindig pártos.~S jaj...
282 2 | vesztő s mindig pártos.~S jaj... hogyha meredekre
283 2 | Hótakaróban már a határ -~S én még, jaj, magot se vetettem.~
284 2 | puha tolla messze ragyog.~S csak nézek utána. Lábam
285 2 | szagától~Szűz még a lelkem s megy veletek!~Csak még...
286 2 | körülszáll, becéz, gagyog~S kedvembe jár, mint nagy
287 2 | Selymével lágyan az fedez be~S csókol, csókol, míg el nem
288 2 | csókol, míg el nem alszom.~S akkor királyok bibora~Födi
289 2 | gúnyt arcomba!~Ez jól esik s illik tinéktek.~Bús szánalom
290 2 | igaz: ki nyilt szemekkel~S nem álmodozva jár, az boldog.~
291 2 | Ki megértette, elveszett.~S ki égre néz, a sárba lép
292 2 | egy madárfiókra leltem.~S hajadonfőtt, kitárt karokkal~
293 2 | Míg áldom a bukó Napot,~S a hab beloccsan csolnakomba -~
294 2 | Falernum lángszinű leve -~S egy ritmuson biz elfelejtém,~
295 2 | Hogy ennem is csak kellene.~S Melitta jött. Folyó aranynál~
296 2 | szürke, szent elégedettség,~S amit adhat tömött erszénytek:~
297 2 | Daltermő álmok szent világa~S Melitta él, zeng lantomon.~
298 2 | Dalos ajkam Melitta várja~S új fény int túl a partfokon,~
299 2 | megyek lélekvesztőmben,~S ha tán lidércfény - úgy
300 2 | A MOSTOHÁM~Bús óra ez - s már nemsokára~Úgy száll
301 2 | Tékozló kézzel osztja másnak -~S rám üres napok torka ásít.~
302 2 | rám üres napok torka ásít.~S tudom, igy marad mostohámnak -~
303 2 | rongy-órákat.~Megszeppen majd - s én mosolygom csak,~Hogy
304 2 | féregarcok.~Fájtak a csókok s fájt nem tudnom:~Minek kínlódni
305 2 | Itthagyni minden kis cókmókot...~S lelkem a halál apródjával,~
306 2 | magad lásd, hova vágyol...~S ráütött rögtön a szivemre.~...
307 2 | forgács...~És sötét lett, s a nagy sötétben~Kezdődött
308 2 | elsuhant a szívem mellett...~S az orvos szólt kezét dörzsölve:~
309 2 | nézi magát nagy tükrében~S csókos találkozásra éppen~
310 2 | ki gyalog.~Fáradt az igás s az ember fáradt.~Nyikorog,
311 2 | nyikorog az életkerék,~S messzi mezőről már hangzik
312 2 | rozsának.~Gőgösen int... S mi úgy örülünk~- Mig csapkod,
313 2 | Gyönyörre hívó perc-sereg.~S megállítani, nagy vágyódó
314 2 | csap néha... utána kapok.~S fele utában karom lecsuklik.~
315 2 | merő, új, bátor sereg, -~S közöttük én, csodákra váró,~
316 2 | Diadalmas aranyzenének.~S ha mámorom a szél kifujja~
317 2 | ha mámorom a szél kifujja~S aranytalan fekszem a fűben:~
318 2 | felkapott egy szoknyát -~S Gábor, a költő igy beszélt
319 2 | szájjal oda gyertek!...«~S tovább ment Gábor... Durván
320 2 | vertek dagadó lány-mellek.~S palotás városról hej sokat
321 2 | telifürtös szőlőtövek mellett...~S mikorra dérben didergett
322 2 | ASSZONYT VÁROK~Ezer szem kérdi s meg nem érti:~Miért jöttem
323 2 | Miért jöttem és mire várok?~S én Felelek: »Egy asszonyt
324 2 | Leányajkon csak ez igaz.~S ne is kívánd e szót: örökre!~
325 2 | örökre.~Szeresd, ki csókol s nem ígér.~Örökre szánt fanyar
326 2 | karokkal rája tapadnak...~S ha soká késel, majd nem
327 2 | Megint csak immel-ámmal élek,~S megint úr lett a »mindhiába«.~
328 2 | Emberség, oltárodra tettem,~S korom repdes, füst száll
329 2 | Fehér és gyömbölyű a vállad,~S rengő csipőid dallamára~
330 2 | sirasd, hogy gyönge voltál~S egy üdvösséges pillanatra~
331 2 | Virágfejem most bujt ki s feléd bókol.~Ha nem segitsz,
332 2 | én anyámnak.~Szívem fehér s fehér szívemmel~Oly rég
333 2 | Parázna, rongy és megvetett.~S meghal, ha én meg nem bocsátok.~
334 2 | Sirnak ott most a liliomok.~S örök sirásra, örök gyászra~
335 2 | szivemre nézett -~Azóta él s azóta vérzik.«~
336 2 | templomomból~Ki a kufárok!«~S hasadó reggel, hogy visszaszálltak~
337 2 | hogy bementek~A kárhozók s a földi szentek:~Levágta
338 2 | Levágta őket a »mi lesz?«~S nem volt szavuk, nem, senkihez.~
339 2 | és elesettek,~Térdeplők s kik bálványt öleltek~S vergődök
340 2 | Térdeplők s kik bálványt öleltek~S vergődök mind a nagy talányon -~
341 2 | egy csöppnyi gyermekálom~S jaj, átkozott a bús ébrenlét.~
342 2 | a gőg. Hosszú zsolozsma~S meakulpák sikoltó jajja~
343 2 | testvér lesz a fekélyes~S a szolgalánc-vájott sebet~
344 2 | Ha élet-ur elkezd remegni~S minden gyönyört eloszt vezeklőn:~
345 2 | Betegnek nem jut egy alom~S megsiketül az irgalom~És
346 2 | tudom már: miért hallgatott.~S ki holtában is lázadott:~
347 2 | Sötétben fény után kiáltó,~S a fény elől ijedten búvó -~
348 2 | Szép élet, ugy kivánlak!~S halált láttat a bölcsőm
349 2 | szívem még gyermek szíve,~S az arcom is még gyermek
350 2 | gyermek arca volna,~Mely ámul s lángol szent mesékre.~Imádságkezdés
351 2 | egyik, helyibe más áll.~- S im, egy torlódó nagy utca
352 2 | csigázott, igázott testek~S utat engednek három kis
353 2 | komolyan~Átballag köztük s ujra bezárul~A szennyes,
354 2 | halkan át -~Egy pillanatra - s megint az élet~Harsogja
355 2 | hazug ajk fennen sóvárog -~S szólna - ostorát megsuhogatva -~»
356 2 | betlehem-játék,~Mint az enyémben. S lesztek ti is majd,~Bús,
357 2 | gyöngysorok~Ragyognak rajt s most imádóit várja.~Az öreg
358 2 | szeretőd volt dalos lovagod~S egy dallal még az adósod
359 2 | mint egyszer magam -~S ha elfogyott, ha kevés az
360 2 | vonszolod ki őket a homályból~S mind azt hiszi, hogy merész
361 2 | kicsi bandát,~Mint én utálom s kinek bátor ívén~Mágnesszekered
362 2 | utat jár még egynehány.~S ha téged elnyelt már az
363 2 | téged elnyelt már az óceán,~S lopott csóvája kihúnyt bolygóidnak:~
364 2 | cérnavékony sugár ficánkol.~S ahogy az egér végigfut rajta,~
365 2 | Megmozdulnak a lilaszín bokrok,~S a régi kastély ünnepet ül.~...
366 2 | Boglárok, láncok fénye csodás.~S virágos erkély homályos
367 2 | Összekacagnak vertezüst kupák -~S a zenés termen halk csendüléssel~
368 2 | köszöntöm~A ház urát... s mi kezemhez ér,~Telt kupa
369 2 | helyt csak porlepett lim-lom~S a zongorában fut az egér.~
370 2 | Kacér kastélyból egértanya -~S hogy nem maradt a régi pompából~
371 2 | is, lásd, ekét fogott...~S csak ő sirat, ha emlékezőben~
372 2 | fecskék új fészket raknak,~S ha megpihenni rád száll
373 2 | jóllakottan~Faltőbe ülni s egy huzamost~Szunnyadni
374 2 | küldöttje~Lihegek-lógok ég s föld között.~Lemenni gyáva,
375 2 | nyujt, semmit sem beszél,~S megyünk az út kövecsén.~
376 2 | Elviszem a Gitta nászára.«~S apó szól: »Hát... majd viszem
377 2 | Apó nevet... Komoly dolog.~S szól: »Gyerünk. Hol az a
378 2 | Veletek nem szállt buta pörbe.~S most temetője vaksötét folt:~
379 2 | önmagába roskadt.~Tetőre tört, s letört alatta~Szűk lajtorjája
380 2 | este,~Mikor gyermek sír s koporsót érez,~Nekem barátom,
381 2 | eljön, aki egykor szeretett~S kit én szerettem volna.~
382 2 | hogy akkor fel nem ülhetek~S nem szólhatok korholva:~»
383 2 | asszony gyásza sosem igazabb~S nem gyászoltabb a régi,~
384 2 | Feltámad minden csókban.~S élek asszonyok csókos ajakán~
385 2 | Jól vetve a fejetek alja~S emésztetek. Mi kell tovább?~
386 2 | hallotok, zengőt, méltót,~S hallga csak! én mondom a
387 2 | Gondoljátok: valaki fent jár,~S magasba tart.~S ha dalt
388 2 | fent jár,~S magasba tart.~S ha dalt hallotok, sirót,
389 2 | hallotok, sirót, törtet,~S hallga! én mondom komoran:~
390 2 | Gondoljátok: felfele indult~S most lerohan.~Gondoljátok...
391 2 | kályhasut nem prófétaház -~S engem szólitanak.~Megyek...
392 2 | csak arcom verte, lepte,~S szomjas vagyok. Ma mámorral
393 2 | mámorral itass!~Törüld le s csókold büszke homlokom.~
394 2 | hogy a hátam~Nem görnyedt s mellem nem zihál.~Bár sok
395 2 | csetlem-botlom nyavalyásan,~S a vállam sem költői váll.~
396 3 | nem vársz már örömvendéget~S milliókkal vagy testvér-árva:~
397 3 | csillantak,~Mikor hidakon álltam~S a mély vizekbe láttam~Szomorú
398 3 | ölébe hullik~Az ért gyümölcs s a teljes~Virág, a legvirágzóbb.~
399 3 | sem titokban.~Egy-két csók s dal talán még,~Amit ez ajkak
400 3 | Rossz szerelem ez a miénk~S aligha még rózsát fakasszon.~
401 3 | a megbánás és bocsánat.~S már így lesz. Igy lesz:
402 3 | LEERESZTEM~Mi közöm ezekhez~S mi közük nekik hozzám:~Gondolom,
403 3 | nagy toronyból látszik,~S mint távol dongó-dongás~
404 3 | hallatszik csak hozzám~Kacajuk s keringőjük.~Ágyamba úgy
405 3 | fekszem,~Mint havas temetőbe.~S mégis itt ébreszt fel~Minden
406 3 | Hétszűkesztendő szűk aratása~S mint aszott mellen sárgaréz-ordó~
407 3 | Ur-szeretői rég learatták~S hogy ne csúfítsa az úri
408 3 | Vasizmos öklét utánuk tárja -~S veszi az utját tengerenátra.~
409 3 | városom.~Úgy nézek most reád,~S poétás áldozattal~E verset
410 3 | Gyorsan rohan velem már~S fék nélkül az élet-vonat.~
411 3 | tűzhalálra érkezett.~Elégni s elaludni,~Ó hiszen ez az
412 3 | hiszen ez az élet.~De szikrás s messzilángú,~Hogyha poéta
413 3 | messzilángú,~Hogyha poéta élte.~S ha fáklyacsonkját egyszer~
414 3 | ejti,~Mondják: szép volt s megérte.~Én vallom s írom
415 3 | volt s megérte.~Én vallom s írom ezt~Bátor szivvel,
416 3 | a csonkig,~De nem sírok s nem átkozom.~Ó szép volt,
417 3 | szép volt, ép volt mégis~S tebenned is városom~Szállt
418 3 | még~Hideg estén a szivre,~S tán egy-két könnyed is érzem.~
419 3 | fizettél~Pár búcsús alkonyaton.~S most - messzi városokba!~
420 3 | Anyám keze hogy eleresztett~S betévedtem a rengetegbe.~
421 3 | Gyümölcsös ágak messze intnek~S ha szaladok, velem szaladnak.~
422 3 | Kit vonzanak a kék hegyek~S a minden kincset rejtő távol,~
423 3 | Várjunk az öröm Krisztusára.~S hogy mások fénybe henteregnek,~
424 3 | nem vársz már örömvendéget~S milliókkal vagy testvér-árva,~
425 3 | hogyha máma összebújnak~S megbékült szivvel énekelnek:~
426 3 | rongyos koldús-jászolba,~S kinek kegyéből úr lehet~
427 3 | az éjben.~Ragyog a Hold s az asszony válla.~Száz gondola
428 3 | gondola suhan a mélyben~S az asszony az enyémet várja.~
429 3 | Mert aki annyit vigasztal s nevettet,~Sirni akar most
430 3 | Káromlás, átok oda el nem érhet~S te nem látod már csak az
431 3 | leng az istenség szakálla~S amit a szem lát, mind isteni
432 3 | vetése úgy nőtt ki magától~S amit arattál: egy marék
433 3 | virágból.~Boldog vagy-e? S a csúcsról ha lenézel~A
434 3 | szép volt és magyar volt~S nem volt mögötte félezer
435 3 | kitárta már két emberöltő~S kincsüket is a mesés indiák.~
436 3 | látja már az élet titkát~S a szomszédban vár jó Reb
437 3 | Paskolja vér; paskolja ár.~S engem a halál-dáridóra~Cézár
438 3 | zeneszóra más ült ünnepet~S az asszonyodat más ölelte
439 3 | senkiknek kívánj jójszakát,~S az ajtó előtt lődd agyon
440 3 | minden könnyet elfogadni~S királyilag sohasem adni:~
441 3 | Gazdagok asztalához ül le~S neki zenél~Az élet mesterhegedűje.~
442 3 | Aranymezők neki teremnek,~S ebéd után~Havanna-füstnél
443 3 | távolok titkukat tárják~S ha kedve száll,~Kék távolon
444 3 | távolon autón száll át.~S hol pálmakertes örök nyár
445 3 | nyár van,~Egyet füttyent~S leszáll a hercegnő parkjában.~
446 3 | Az asszonyom ágyára űl le~S neki zenél~Minden mámorok
447 3 | hozza utja,~Ő lesz a szép~S én leszek a rútak rútja.~
448 3 | Gőggel nevet szegény arcomba~S csak én tudom:~Hogy mindenét
449 3 | csak és ez a jó:~Úr lenni s a gondra fütyülni vidáman.~
450 3 | Sok-sok bankót költöttünk.~S uri szokás szerint~Vörös
451 3 | vágyak yachtja elakadt,~S nem száll már Operenciára?~
452 3 | Megsimitom még egyszer s a kis szobát bezárom.~Egy
453 3 | alszik. Jó mély a falu álma,~S mikorra ébred s megmosakszik
454 3 | falu álma,~S mikorra ébred s megmosakszik rendben,~Ki
455 3 | vonúl~A karaván a robotjára.~S végigtapos a lelkemen~Minden
456 3 | kapod a dalban:~Megalázott s királyi gőgös,~Vérig kinzott
457 3 | Magasirató, mást dajkáló,~Hivő s pogány egy pillanatban,~
458 3 | lebbentsd félre!~Csak a szemed s az ajkad látom.~Szemedre
459 3 | Titok, kívánság, öröm, álom~S amit csak rejt a lelked
460 3 | Szépség-bolond két szemem megvakítom~S szűzek csapatja úgy megy
461 3 | csöndben csókzenére vágyik.~S az éjszaka, ha zeng a szoknyák
462 3 | Csipkék alatt fut sebesen~S ahol nem rejti csipke sem,~
463 3 | tűje~Nyomában vérük serked.~S mig vőlegényük várják,~Himezzék
464 3 | Bánatuk halk zsoltárát.~S a köntös, melybe vágyát~
465 3 | Egy régi-régi, bús hárfára~S ujjai alatt sirni kezd~Régi
466 3 | Halavány ujjak halk neszére~S a lelkem sötét szobájában~
467 3 | Szólok hozzá: én asszonyom...~S a fehér fantóm elszáll menten,~
468 3 | szivem körül~Csak békét s bölcs türelmet hordok.~Hogy
469 3 | távoliak minden dolgok.~S a gyermeken, ki tegnap voltam~
470 3 | Szépség vonata fut az éjben -~S halott az őr a bakterházban.~
471 3 | küldd már a halálos mámort~S összeroppantlak ezüst serlegem,~
472 3 | serlegem,~Kiből én ittam s kiben a halál forrt,~Ajkához
473 3 | lázasmohón~Ajk ajkat keresne.~S halántékodtól hófehér bokádig,~
474 3 | három...~Aludni kéne... S gyűrt-vetett párnámon~Behunyt
475 3 | nyakéknek vedd bánatomat.~S egy égő rubint szép fürteiden~
476 3 | himbáló csípőd vonalát,~S lehunyt szemmel menjen utánad,~
477 3 | Aranyfátyol lecsúszva -~S aranyfolyóban elhalóan~A
478 3 | jó hozzád,~Rám nevetett s másé volt,~Rád remegett
479 3 | másé volt,~Rád remegett s másé volt~Csókos szám és
480 3 | Rózsalevélpapucsát megcsókoltam~S ő kilépett a langyos éjszakába.~
481 3 | Ajkamon sajgott már a csók ize~S az éjszakába suttogtam:
482 3 | hangját küldték a szelek~S hajára halkan hullt a fényeső.~
483 3 | palástját fázva húzta össze.~S rózsapapucsa szaladó nyomát~
484 3 | hagyta örökre.~Még vártam. S ott a csillogó homokba~Ajkam
485 3 | vérével a nevét beróttam.~S nevettem: milyen komédia
486 3 | szerette senkise jobban.~S egy sötét este mégis elhagytam.~
487 3 | halálig, futok lihegve.~S jaj, ha megállok,~Megöl
488 3 | Perzselő számum, férfi-sóhaj,~S a tavaszi szél ostromolja.~
489 3 | Dús lombok közt el-eltünik~S kacéran jön újra elébem.~
490 3 | állnak~Szárnyas szent vágyak~S csak lépked végig a sóhajokon.~
491 3 | már a gálya~Távol tavára;~S még hallom, ahogy utolsót
492 3 | szomorúság~Halottasinge övez,~S fejet hajtunk már, mikor
493 4 | előttem és fölöttem járt s nem engedte, hogy e versek
494 4 | rám~Csodálatos szemeddel;~S ha csüggedten halódnám~Szárnyaddal
495 4 | visszhang felel már fenn,~S az Isten ajka mondja:~Őrangyal
496 4 | dördüléssel ajtaja kipattant~S lovára pattant a legendás
497 4 | Ferdinánd jár a hadak élén,~S orgyilkos-ország rettegéssel
498 4 | készül, szent leszámolás lesz~S nyugalom, áldás, béke a
499 4 | László óta aludt a legenda~S most egész világ ujra ámul
500 4 | katonája.~Nap süti napszám~S ha hüs az éjjel,~Betakaródzik~
1-500 | 501-927 |