Rész

 1 Elet|      második ostroma, amikor »a föld epéjét ott okádta el«. Ez
 2   1 |         ül rajtam,~Mintha egész föld ülne szívemen -~S szinte
 3   1 |           Nyomodon nem dobban a föld meg,~Imbolygó árnyak védve
 4   1 |     fölöttem,~Csikorog a fagyos föld égő talpam alatt.~Oda tartok
 5   1 | SZERELEM~Nyár volt.~A napsütött föld bársonnyal terítve,~Szellő
 6   1 |        rónára.~Könnyben úszik a föld fűszála, virága~S megrendül
 7   1 |        Honvéd-temetőben a mohos föld mozdul~Síró kürt szavára
 8   1 |         a sírjainkbul,~Mintha a föld keble ropogva megindul -~
 9   1 |    Sötétbe burkolt, néma lenn a föld.~Kopár mezőkön fagyos szél
10   1 |        szegélyét,~Melyet a sár, föld pora illetett,~De hordozója
11   2 |    küldöttje~Lihegek-lógok ég s föld között.~Lemenni gyáva, feljutni
12   3 |     napraforgó.~Szegény, sovány föld, én anyaföldem~Termő erőjét,
13   3 |     jobbágynak.~Szegény, sovány föld, én anyaföldem,~Kínlódva
14   4 |      itélet: szörnyü és igaz,~A föld epéjét itt okádta el.~Vonitva
15   4 |  tekints~És lássad: nincs még a föld kerekén,~Ki haragodhoz közelebb
16   4 |       gránát~S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,~
17   4 |        SÁNCOKBAN~Hat lábnyira a föld alatt~A mécsek gyéren égnek.~
18   4 |        legények.~Hat lábnyira a föld alatt~Még lánggal ég az
19   4 |         az élet.~Hat lábnyira a föld alatt~Kis ur az ember, pajtás.~
20   4 |        sóhajtás.~Hat lábnyira a föld alatt~Mégis remélünk, pajtás.~
21   4 |          pajtás.~Hat lábnyira a föld alatt~Mégis vidám az élet.~
22   4 |    magyar lélek!~Hat lábnyira a föld alatt~Dalolnak a legények.~
23   4 |        legények.~Hat lábnyira a föld alatt~Csak kiteleljünk,
24   4 |   minden sajgás;~Hat lábnyira a föld alatt~Lesz még öröm-kurjantás.~
25   4 |  öröm-kurjantás.~Hat lábnyira a föld alatt~Érik a Jövő, pajtás.~
26   4 |        a hajtás.~Hat lábnyira a föld alatt~Már nem soká tart,
27   5 |     gödörbe~Feketén omlott be a föld.~Gondoltam: most és mindörökre.~
28   5 |        panaszkodol.~Ez az egész föld egy iszonyú sirás;~Minden
29   7 |      Fában, gyökérben, földben, föld alatt~Mindenütt ő él, ő
30   9 |        kincsek után mért törtet~Föld mélyétől a sarkokig?~S mikor
31   9 |        elég-e ez,~Hogy ez a vak föld felébredjen, -~Mikor ma
32  10 |   Meseországban,~Megérné majd a föld:~Égi harmattól s nemcsak
33  10 |    Meseországban~Megérné majd a föld!~ (Krasznojarszk, 1917.