Rész
1 1| tiszta, hófehér,~Mint a halott dal, mely szivedhez ér.~
2 1| de nem látja »fiát«...~Halott - és nincsen eltemetve.~
3 1| ezt nem kéne tudni, nem:~Halott - és nincsen eltemetve.~
4 1| bársonyával moha fedte be.~Halott lakóján élő szemfedő~A jó
5 1| nem fogsz értem szólni, jó halott,~Te, ki belátsz már a szivek
6 1| seregi -~S úgy sugták a halott fülébe,~Hogy: szereti, hogy:
7 1| Másnap a földön egy halott lányt leltek,~És egy fiút,
8 1| véres - utolsó csatába -~A halott honvédek.~ Kardosan, mentében,~
9 1| Hivtalak, - itt vagytok, ti halott honvédek,~Hű, vitéz bajtársak,~
10 1| Hívtalak, itt vagytok, ti halott honvédek!~Akinek szavára
11 2| is: nem jön. Mondják is: halott...~Beléfogóztak a jók, a
12 2| MEGYEK.~Millió éven millió halott~Csak hallgatott, csak mindig
13 2| senkihez.~Millió éven millió halott~Hogy hallgatott, ó, hogy
14 2| sincsent!~Millió éven millió halott~Tudom, tudom már: miért
15 3| vonata fut az éjben -~S halott az őr a bakterházban.~
16 3| Nem is élő leány volt.~Halott szép szüzleány volt,~Akiről
17 4| deres dombon véres ponyva,~Halott vitéz halotti leple.~Lengyel
18 4| Széttakarom a véres ponyvát,~Halott vitéz halotti leplét~S rám
19 4| Megnyilnak rája jeltelen sirok,~S halott honvédek ujrázzák a marsot.~
20 5| egy levelem.~Gondolod: a halott betűi.~Látod a vért a kezemen~
21 5| át a hír szalad:~Nem hős halott, csak szürke rab.~A szívverésed
22 5| szívverésed elakad:~Nem hős halott, csak szürke rab.~Nem gyászruha,
23 5| hadifogoly, semmi más.~Nem hős halott, csak szürke rab...~Örülsz?
24 5| tűrő szerelmét~Őrzi szelid, halott szivében.~Ó, áldassék e
25 6| bús volt, mint a temető.~Halott hercegnők felfigyeltek.)~-
26 6| csöndbe borult a temető.~Halott hercegnők elpihentek -~S
27 7| HAZATÉRÉS.~Te már mindent tudsz, halott katona,~Vagy ami jobb tán:
28 7| szüremlik.~Te már elérted, halott katona,~Amit mi, jaj-jaj,
29 7| nézünk:~Te így térsz haza, halott katona, -~S ó, más lesz-e
30 10| hol van?~Pince-barakból halott pusztaságon~Szülőfalumba
31 10| Méltóságtoknak az a sok halott?~Hol volnának a prémek,~
32 10| belőletek már~Soha, sohase bús halott!~ (1917. VI. 14.)~
|