1-500 | 501-927
Rész
501 4 | Koszorut köt ifjú fejemre,~S ki gyermekét a széltől óvta,~
502 4 | A dáridón vár táncosom~S vezet a győzelem torára.~
503 4 | Ki már megitta víg borát~S nevetve jár a förgetegben,~
504 4 | halálmadár messze reppen.~S ki a Szent Nőtől bucsut
505 4 | Eső szitál felhőgomolyból.~S Visztula hidján a katona~
506 4 | Szemét a messziségbe vájja.~S kongó lépések elviszik~Alkonyodó
507 4 | tőlem, Világ Magvetője,~S ha kezdődik a boldog aratás,~
508 4 | oly jó már temetőbe járni~S a sir füvét, mint a hajamat
509 4 | fehér ágyad selyem takarója.~S alatta, csöndben, ősztől
510 4 | egy csonka szürke márvány~S fölébe hajló szomorufűz
511 4 | halkan csonka életemről~S halottak napján mécs világa
512 4 | betűznék:~Szegény költő volt, s még csak harminc éves...~...
513 4 | fül és látnak e szemek,~S az arcom érzi jeges szél
514 4 | gépmadár csillagot rugat,~S harsogni hallok győzedelmi
515 4 | ígértétek a szent Holnapot,~S akik tegnap is hátra voltatok.~
516 4 | Halljátok: beszél az Erő s a Vas.~Halljátok: sorsunk
517 4 | vár és börtön.~E földet s mit rajt teremt a zseni,~
518 4 | Nyugat, melyet majmoltatok,~S melytől vártátok a szent
519 4 | már rothadt a penésztűl.ü~S akik megtartják néktek a
520 4 | tiszták, harcban óriások,~S azoknak marad magtárjuk
521 4 | világpenész.~Halljátok ime s megtartsátok észbe~Koraszült
522 4 | szóljon: minden betellett~S a halálágyú düböröghet,~...
523 4 | olyan szomoru tudsz lenni -~S visszavisz a szomorúságod.~ (
524 4 | földjén hogy terjeszti szét.~S szólottam hozzá: »Te félelmetes,~
525 4 | sikoltott tenger puskacső~S szivárvány-hidján amerre
526 4 | Gránátok fujták a füst-glóriát.~S szólottam hozzá: »Te tudod,
527 4 | akart.~De gyilkos fajta s minden fajtalan~Sötét haraggal
528 4 | október küldte már ködét.~S acélcsillagok csóvái előtt~
529 4 | Hasadozott a végtelen sötét.~S harmadszor szóltam: »Te
530 4 | napján tégy itéletet!«~...S jött az itélet: szörnyü
531 4 | tellett büzhödt vérivel.~S mire a nap kelt a hegyek
532 4 | varjak rut serege gyült~S két napi járón temetetlenül~
533 4 | Lőszerládából egy kereszt~S száz ágyuszó a gyilkosokra.~
534 4 | Halott vitéz halotti leplét~S rám merevül szépséges arcod,~
535 4 | ki itt rohantál nemrég~S ki megharcoltad már a harcot.~
536 4 | Összeszedem árva csokorba~S szivedre tűzöm szomorun.~
537 4 | Kijár elébed minden este~S nem tudja, miért szomorubb.~
538 4 | Szemét kerülje könnyü álom,~S ha álmodik, varangyok lepjék;~
539 4 | Sebesedjen ki lázban bőre,~S kutyája fusson messze tőle,~
540 4 | Ma éjjel én virrasztok,~S virrasztanak az őrző csillagok.~
541 4 | sárkányok, Ugy rohantak nappal~S most Ugy alusznak, mint
542 4 | Aláztál engem barmok vályujáig~S hajcsárt rendeltél urnak
543 4 | rendeltél urnak én fölém.~S mikor lelkemben szent rózsáid
544 4 | kérem, hogy énrám tekints,~S megsokald szörnyü vezeklésemet,~
545 4 | szépséget te adtál neki~S te adtad nékem a zengő igét.~
546 4 | alkottad kérő szóra szám;~S most mégis kérlek, szegény
547 4 | láthatatlan magja kél a ködnek,~S gyilkos ólom-fecskék szanaszét
548 4 | siketitőn bőgni kezd a gránát~S úgy nyög a véres föld, mintha
549 4 | golyónak mikor fénye támad~S véres vize kicsap a vén
550 4 | a férfi, mint a falevél;~S mire földre omlik, ó iszonyu
551 4 | el őket:~A hitetleneket s az üzérkedőket.~ Csak egy
552 4 | pokolnak égő torka tárul,~S vér csurog a földön, vér
553 4 | sátor nyöszörög a szélben~S haló honvéd sóhajt: fiam...
554 4 | Hogy esküdne mind-mind,~S hitetlen gőgjében, akit
555 4 | énekelve!~Velünk az Isten s minden szentség,~S velünk
556 4 | Isten s minden szentség,~S velünk harcol Petőfi lelke.~
557 4 | velünk harcol Petőfi lelke.~S ha úgy akarja Végzet-úr~
558 4 | ha úgy akarja Végzet-úr~S rablók golyója minket is
559 4 | a hóban sirvermet ásunk~S bent dorbézol a kancsukásunk.~...»
560 4 | a fegyvert és az ásót -~S dolgoznak majd a kancsukások...~...
561 4 | meghagyott még cár-atyuska,~S ugy menjetek a boldog utra:~
562 4 | fiunkat,~Öleld át jól... S ne feledj engem:~Hát ő is,
563 4 | áldott róna, erdőnk fái~S vértől pirosló kincses szent
564 4 | Karját karomba büszkén ölti,~S megállok vele a kapuk előtt,~
565 4 | társakat dallal köszönti...~S megkeresem a gyóni temetőt.~
566 4 | Beszélek néki népe tavaszáról,~S megáldnak áldott apai kezek.~
567 4 | Rabló ellenség döghalálát~S a szabadulás szent óráját~
568 4 | Kiket villáma döntöget~S kik már a harcban elpihentek.~
569 4 | Fehéren trónol trónusán,~S kit túl ezer nehéz tusán~
570 4 | Dicsőség a magasságban, -~S az emberekhez jóakarat...~
571 4 | az emberekhez jóakarat...~S hol áldott szivek várnak
572 4 | Szentvíze: vér, virága: béke -~S magyar Kanaán szent földjére~
573 4 | bitangját~Csavarjuk itt ráncba,~S megütjük az orrát,~Ki a
574 4 | lovunk odavisz hajnalra.~S mire a nap hetedszer lenyugszik,~
575 4 | állnál.~Ne búsulj hát, Bálint~S az Istent se bántsad;~Hogyha
576 4 | lábad a mély hóba gázol?~S hátad sajog még a kancsukától -~
577 4 | sánc, és botlik a lábad,~S már vacsorára a varjak várnak -~
578 4 | vállad a fegyver lehuzza -~S füledbe sir a nagy orosz
579 4 | Fordulj vissza, mig nem hiába,~S vágd oda cárod részeg arcába,~
580 4 | önkéntes.~Kancsuka zughat s száz cári gazság,~Egy fegyver
581 4 | győzhet csak: az Igazság;~ S az a miénk, Gorkij önkéntes.~ (
582 4 | elhagyott.~ Oly messze vagy -~S mint éji lámpa téli temetőben~
583 4 | Diadaluton vitézek, vidámak,~S a mi szavunkkal Tiszamenti
584 4 | könyvem, és beszélünk,~S a mi szavunk már végtelenbe
585 4 | Megnyilnak rája jeltelen sirok,~S halott honvédek ujrázzák
586 4 | könyvem, harcok könyve,~S amely a viharban sziklaként
587 4 | Az élet egy-két pillanat,~S a halál egy sóhajtás.~Hat
588 4 | A harcok majd lezajlanak~S megenyhül minden sajgás;~
589 4 | Vérből majd szebben kél a mag~S dusabban hajt a hajtás.~
590 4 | Simítsd le vérhabos szakállad~S válladra bő tarisznyát aggass!~
591 4 | Szilveszter, öreg szolga,~S fehér falukban ahány árva~
592 4 | magyar szántó vasa szánthat.~S ha feldől is az Eiffel-tornya,~
593 4 | feldől is az Eiffel-tornya,~S hullaház lesz Cárszkoje-Szélo,~
594 4 | hullaház lesz Cárszkoje-Szélo,~S muszka hercegnők paplanába~
595 4 | Takaródzik a magyar ménló;~S ha vért okádik a Vezúv,~
596 4 | ha vért okádik a Vezúv,~S fején táncol vén Európa:~
597 4 | borzalmaktól.~Hol van szép úrnőd, s hol van az enyém?~Szép úrnőd
598 4 | nyugszik csipkés nyoszolyában~S álmában látja omló véremet.~
599 4 | Fájdalmadat. Barátként hallgatom.~S valahol fekszik vérben fenteregve,~
600 4 | és barom.~Üvölts, kutyám, s ez éjszakán üvöltsön~A pokol
601 4 | lábbal tipor hegyen-völgyön~S vérrel borítja békés házaink.~
602 4 | ágyban bomlott fúriák -~S a rémüvöltés újra fölébressze~
603 4 | Szenteltessék meg a te szent neved,~S jöjjön el, jöjjön el a te
604 5 | reménységben és az imádságban,~S akikre szállnak fehér hóhullásban~
605 5 | kitartunk büszkén és bátran.«~S gondoltam: Ma az utakon~
606 5 | teérted kell imádkoznom.«~S gondoltam: Ej, mit, csigavér!~
607 5 | Tüzeket látunk felvillanni.«~S már tudtam: nincsen semmi
608 5 | Ilyen estén a végtelenbe?~S nem félsz, hogy a mienk
609 5 | vársz és senki sem jön, -~S rettegsz: ó, hogyha mégis
610 5 | póstát várod türelmetlen.~S a lapot nem mered felnyitni,~
611 5 | ajtó előtt térdre hullsz~S térdelve ott maradsz sokáig.~
612 5 | Látod a vért a kezemen~S szeretnéd onnan letörülni.~
613 5 | hű kutya~Veled van nappal s éjszakán át.~Hiába zárod
614 5 | szenvedés a szenvedőért.~S melledre még egy keresztet
615 5 | Fekete hintód halkan gördül,~S mikor megáll a halom-szélen,~
616 5 | Az én szememet kutatod, -~S a szenvedésem látva látod.~
617 5 | ereszről jégcsap szakad le~S széthull a földön csilingelve.~
618 5 | pusztán fut, fut a szánka;~S mire elér a földkunyhóig,~
619 5 | küzdők közül kitörültek,~S ki a gőzölgő csatatérre~
620 5 | fürdőből léptél ki épen~S most öltöd fel a pongyoládat.~
621 5 | A szenvedésük elveszed,~S a magadé is, lásd, megenyhűl.~
622 5 | Szibéria hava fehérlett,~S gondoltad: nem látsz már
623 5 | vettél borzongva, fázva.~S a jövő percben azt gondoltad:~
624 5 | Erős és szigorú leszel~S ma nem szólsz bíztatóan
625 5 | többit ápolod,~Mindig többet s többet gondolsz rá.~Mégis -
626 5 | sebesülttől nincs mit félned.~S mit árt, ha meg is hallgatod:~»
627 5 | Madonna - tán ma meghalok -~S egy csókkal a lelkem megváltnád.«~...
628 5 | holtak nem fecsegnek...«~S látom, hogy öledbe esik~
629 5 | hallom, hallom, hallom -~S nem alszom egész éjszakán
630 5 | Gyógyitsátok a lelkét,~S te, tó tündére, védd meg~
631 5 | férfi lépked el melletted.~S a hű komorna halkan mondja:~»
632 5 | de jól tudod,~Hogy megáll s hosszan néz utánad, -~És
633 5 | Száz égő piros rózsaszál~S az esték ott meghitt barátok.~
634 5 | tudja ő Szibériában!~...S másnap a herceg boldogan
635 5 | Mikor kinyílik börtönöm?~S ami elfog a gondolatra:~
636 5 | vendégsereg~Körülállnak s nem engedik,~Hogy egyedül
637 5 | A hű komorna finom nő~S ugy beszél, akár egy herceggel.~
638 5 | tálcát hoz be.~Megszólítom, s a hangom reszket.~Rám bámul,
639 5 | Homlokomon ver a szivem,~S úgy érzem: meg kell halnom
640 5 | éjszakák keserű könnye.~S e percben arra gondolok:~
641 5 | kellett, hogy itt legyen;~S ki épen úgy térdelt, mint
642 5 | gördül;~Ura unottan nézeget.~S amint meglát a sétálók közt,~
643 5 | Hogy megremeg fehér kezed,~S szívemben sziszeg már a
644 5 | elámult ajka~A földszintnek s a karzatoknak.~A nagy csarnokban
645 5 | páholyokból látcsöveznek.~S arcom fölgyúl... Most, most
646 5 | Most, most reánk néz~S mosolyog az idegen herceg.~
647 5 | némán nézik gyötrött arcom.~S a küszöbön fehér ruhában~
648 5 | Fehér ruhád érinti arcom,~S már homlokomon a kezed.~
649 5 | már homlokomon a kezed.~S akkor halkan füledbe súgom:~»
650 5 | hozzám;~A gondolatom ellesed.~S nem tudod, hogy valaki ott
651 5 | Valaki, aki tegnap itt volt,~S látta a szemed, a hajad;~
652 5 | Kinek nyomát őrzi a bútor~S ki a függönyön bekacag.~
653 5 | Valaki, aki tegnap itt volt,~S ott él a homlokod megett,~
654 5 | ott él a homlokod megett,~S akit, jaj, nem tudok megfogni,~
655 5 | Én állok az ajtó előtt,~S nem szabad, nem szabad benyitnom.~
656 5 | Szibéria szele süvölt -~S fülembe sivít csúfolódva:~
657 5 | csúfolódva:~Száz halálon s rab éjszakákon~Azért kellett
658 5 | írjak?)~Pár közömbös szó - s a szegény rabok~Fáradt szemei
659 5 | Találkoztatok; beszélt is veled, -~S jaj, talán, tud is valamit
660 5 | rémítnének fázós éjeid?~S panaszod, vágyad ne keresne
661 5 | tudom, gyűl benned is ború -~S jön, jön a perc, mely panaszolni
662 5 | a forró perc parancsol,~S a szived sir, sir: már elég;~
663 5 | a gyászból és panaszból,~S keresed, hol van menedék?~
664 5 | Mikor gyengévé tesz a gyász;~S egy istenasszonyt - aki
665 5 | Királyiabban egy királynál.~S magad, bús ősz szomorú fűze -~
666 5 | híján, kifakult a képe;~S haját kikezdte itt-ott a
667 5 | levele; jó asszony az, kérem~S tud az, ha akar, még germánul
668 5 | csonka lábára boruljon,~S áldva megáldja elszakadt
669 5 | ahogy van, elébe lehulljon~S csókkal fizesse minden sebhelyét?~
670 5 | irta? vagy a tisztelendő?)~S úgy mondom a szót, mely
671 5 | himjét, -~Édes uram, árva, -~S te az asszonyodat~Utolsóbbnak
672 5 | nyílásán a mátrai szél fú,~S a mankó fája áldott kaszanyél.~
673 5 | rét.~Kondul a dél majd; s az asszonya mellett~Puha
674 5 | itt suhog újra szárnyad,~S a kétség szeme lecsukódott.~
675 5 | sirva lesnek a tárogatóra;~S kiket rettegve les az asszonyuk;~
676 5 | asszonyuk, akit sirat a felhő,~S kiért a sorsuk irtó-fekete -~
677 5 | áldassék e sápadt emlék~S hű szivekről soká regéljen.~
678 5 | Madonna - sugja sápadt ajka,~S nővérére, anyjára gondol.~
679 5 | szárny lebeg a fátylad.~S tudod: az enyém az a hang,~
680 6 | Tízezer élet ere pattan~S Klió uj aranylapra jegyzi:~
681 6 | Lengetik már a szép magyar fák.~S minket telével, vad szelével~
682 6 | ággal most köszön be, -~S jaj, minket, minket vár
683 6 | Mint bánat orgonái zugnak -~S magyar tanyákra elviszik~
684 6 | nyilnak a tüzvirágok -~S egy perc alatt az idegen
685 6 | pernye poshad garmadába.~S a dombon gőgös kőházat kapott~
686 6 | egy gyermek, - a tegnap s a holnap -~Robotra mennek.
687 6 | holnap -~Robotra mennek. S a templom előtt~Gondjaik
688 6 | Isten szemei ébren legyetek,~S kit vert sok átok, ti virrasszátok,~
689 6 | Fizetünk, mert úri munka, -~S ilyen-olyan pereputtyra~
690 6 | Egy évszázadra visszalát~S szíve a bánat száraz kutja.~
691 6 | Ott lett az élet semmivé,~S azóta már halálig sírás.~-
692 6 | alkonyatkor kertjébe oson~S rózsái láttán könnyei peregnek.~
693 6 | sasok~Döghúson pusztultak.~S mely gőggel nevette muszkák
694 6 | szittyák, hősi germánok,~S vérrokonokká gyűlölet avat.~
695 6 | gyűlölet lett új talizmántok~S új századoknak legendákat
696 6 | gyöngeségen sohasem értek.~S mert ravasz útján el sosem
697 6 | tépi, száz orkán vágja,~S várja a révben isteni béke.~
698 6 | Ezer halál kísért nyomon,~S hozsánna néked, asszonyom,~
699 6 | Ezer sátán kísért nyomon~S hozsánna néked, asszonyom,~
700 6 | találtatok otthont e vadonban?~S a ti testvértek hogy lehet
701 6 | megbűnhödjön minden anyaszülte,~S pusztuljanak a vérengző
702 6 | lelke, Tolsztoj, Turgenyew -~S ha már a gazok elterültek
703 6 | Halkabban járjon, aki él,~S dúdoljon csöndes éneket.~
704 6 | menyasszony könnye hull,~S eztán már mindig sir szegény.~
705 6 | szelíden simogat.~Mind hű volt s pompás férfi mind,~Kikről
706 6 | Bánat-királyfi hangja zengett,~S oly bús volt, mint a temető.~
707 6 | a hűség, mint a fátyol,~S könnyen leejti mind a nő...~-
708 6 | letépte azt magáról.~Bolond - s te még hűségre vágyol?~Nincs
709 6 | hangja régi mély zenének,~S csöndbe borult a temető.~
710 6 | Halott hercegnők elpihentek -~S halottak közt a legfehérebb:~
711 6 | mint a kísértet~Eltűnt s már vissza sose jő.~
712 6 | nőjj fel, szivem virága,~S kik bölcsődet a hóba hányták,~
713 6 | legény légy, mint a szálfa,~S erős karoddal vesd a bombát,~
714 6 | Szibéria fagyától dermedt,~S gémberedett karjai közt~
715 6 | Konstantinápolyig~Már egy az Isten s egy a prófétája.~Már egy
716 6 | óta vér az ágya, testvér.~S Hafíz utóda kincsért se
717 6 | melledig ér a vérpiac, -~S neved kiáltja egy fátyolos
718 6 | Hitet öntök a csüggedőkbe.~S leszek az öröm száműzöttje:~
719 6 | jégország halálra ítélt~S mint a kutyát, kivert a
720 6 | Kikel őslelkük új bimbója~S uj ezeréves fába hajt.~És
721 6 | haza Őrangyalod szárnya!~S ha békén ölelsz nőt és gyermeket,~
722 6 | helyettünk a Tisza vidékét,~S kiknél többet bűnös sem
723 7 | szolgák.~Szivem kivágták s elhurcolták~S rendelték,
724 7 | Szivem kivágták s elhurcolták~S rendelték, hogy sziv nélkül
725 7 | szivem, te jó sziv voltál -~S papja lettem a gyűlöletnek.~
726 7 | elbuknak, akik szeretnek,~S gyűlölni tanít minden oltár.~
727 7 | te irgalmas sziv voltál -~S papja lettem az öldöklésnek.~
728 7 | egy hű kutya szaladjon,~S szép úrnőm várjon virággal
729 7 | magát már a nyárvégi alkony;~S a kerti ház a csöndes folyóparton~
730 7 | mérföld rengetege köztünk.~S idegen földek idegen folyója,~
731 7 | Gyász borítsa és gyalázat.~S ne essen meg soha-soha~Szive
732 7 | hullott~Ős Budának városára,~S torony alól még kihallott~
733 7 | tornya messze fénylett -~S bús pusztázó akkor tévedt~
734 7 | Buda tornya alig látszó -~S hallod-e, hej, rab pusztázó,~
735 7 | Akkor lép be törve, fájva,~S pogány fejét, félhomályba,~
736 7 | egyszer adta el Jézust -~S ti kereskedést üztetek belőle.~
737 7 | leánya hentereg a kéjbe -~S fehér ingéért embert öl
738 7 | csepp aranyheggyel ér fel~S átokkal száll a bérgyilkos
739 7 | ajkán elhangzott a Rajta,~S nyakadra lépnek az uj Nibelungok.~ (
740 7 | berohansz száz halál torkába,~S nem kell jutalom se, csak
741 7 | önérzet-teremtő,~Hős mult, véres jelen s az egész jövendő.~Mikor
742 7 | viselte, mint halál-virágot?~S most, itt, pulya döglés
743 7 | fronton omlik el a vére;~S Rigától Bagdadig magyar
744 7 | lelke, mondd, kitől tanul?~S hogy kelyhét a napnak kitárja,~
745 7 | pattant rügyet a fa gallyán?~S a sebzett törzs, a bús aggastyán,~
746 7 | önzés, testvért gázoló,~S boldog partot mos a folyó;~
747 7 | lenézett zsidó, paraszt;~S könnyet csak a hála fakaszt.~
748 7 | teste nem piaci jószág,~S egy Isten parancsol: a Jóság;~
749 7 | szivvel néki add magad,~S börtön alján is vigaszod
750 7 | Hiszen az ő fiát szeretted.~S végig a temető-soron~Egymást
751 7 | könnyet adtam, -~Síromhoz ül s beszél velem,~Mint bölcső
752 7 | Szelik e szédült sárgolyót.~S minket panasz rág és penész,~
753 7 | minket panasz rág és penész,~S hitünk is, jaj, de csenevész.~
754 7 | holt bizony, aki igy él -~S nekünk az élet mit igér?~
755 7 | Még harc szekere zakatol.~S lelkünk, e tépázott madár,~
756 7 | Csontig lefonnyadt a karunk -~S ó, még ölelni akarunk.~Rab
757 7 | Künn sir az örök téli szél~S a drága nő mesél, mesél:~
758 7 | valahol~Diadalszekér zakatol.~S hősök fehérlő csontja már~
759 7 | száradhat fel nyomtalan.~S hol hősök csontja a határ,~
760 7 | kufár.~Tanyát nem ver... s ha merne, ó,~Áradj ki ujra
761 7 | Fölvillan üveges szemünk -~S tört fegyverünkre rálelünk.~
762 7 | türelme sem határtalan, -~S asszony szivének annyi vágya
763 7 | napjaid~Bálványoltárra vidd,~S gyász-füst csavarja orrod
764 7 | asszonyok~Derüs hite lobog,~S mosolyogva győzöl a lidérceken,~
765 7 | Golgotán túl rózsák lengenek, -~S öröm nekem, hogy érted szenvedek.~ (
766 7 | értem,~Hajlékot se kértem~S már elküldenének.~Mucsai
767 7 | bankó?~Hisz én odalöktem.~S öklöt ráz mögöttem~Szájas
768 7 | hullám,~Széles volt az árok.~S vers-gyilkos kufárok~Átka,
769 7 | hattyú~Pihenőre szállnék.~S kövekkel dobál még~Fajtámbeli
770 7 | Akiknek balzsamod~Friss vért s hitet varázsolt~Elernyedett
771 7 | után~Végig zuhog a zápor.~S ki nem bírt közülök~Pokolnyi
772 7 | közülök~Pokolnyi bánatával~S a halál hűvösébe~Könyörögve
773 7 | Takarod el előttem arcod.~S már nem riasztott~A halál
774 7 | nem bántja bűn és babona,~S füledbe már az örök csend
775 7 | Téged takar a béke bársonya,~S már mind valóság, mi nekünk
776 7 | térsz haza, halott katona, -~S ó, más lesz-e a mi hazatérésünk?~ (
777 7 | A szenvedés sosem elég;~S nincs lám, melynél nagyobb
778 7 | Szobrot nekik és virágot,~S valamennyi rendjel csak
779 7 | Nekik ugyan nem hazájok, -~S ha szétlőtték a brigádot,~
780 7 | Mert övék a hadak utja;~S mert taljánban és a rácban~
781 7 | kérdi? Mindegy itt: bitang,~S az Uristen se néz feléje.~
782 7 | Hoztál magaddal templomot?~S szent képet, melyen megrogyott~
783 7 | jöhetne~A glóriás szabadító,~S örökre vérzik a bitó~És
784 7 | jobb világ épül tovább -~S szivednek egykor nyugtot
785 7 | bárhogy festik.~Megrázkódik s lecsap rátok -~Dögmadarak,
786 7 | hulla még, ami fekszik -~S rövid az út Bukarestig.~
787 8 | Virág alatt a hűs verandán;~S a mély titokba elmerülni,~
788 8 | Merengni egy művészi képen,~S elnézni árnyékát kezemnek,~
789 8 | elnézni árnyékát kezemnek,~S kutatni: elburkolt mesékben~
790 8 | Eljöttéről az uj embernek;~S ódon, barbár mesének hinni~
791 8 | lelkem és rongy a testem~S fény nem deriti éjszakámat.~
792 8 | Lakatlan, végtelen a puszta~S naptalan, szürke ég borul
793 8 | csöpp italt, bár ecet volna!~S elfojtott könnyeim vize~
794 8 | a titok hallgat a puszta~S egy varjú száll a végtelenben.~ (
795 8 | kiszáradt, mint a falevél;~S csak egyre nő, csak egyre
796 8 | termő hajnaluk hasadhat~S körül fonódnak egy nő termetén.~
797 8 | gyermek este,~Ki eltévedt s a sötétben figyel,~Anyjához
798 8 | figyel,~Anyjához vágyik, - s mely hazavezesse,~Égen és
799 8 | estünk Tőled és hazánktól.~S már azt se tudjuk, kiket
800 8 | gond virraszt és bánat.~S mit búsult erőnk annyiszor
801 8 | bünhödésünk mikor elégled meg?~S ki számon tartasz minden
802 8 | szájunkat veri már a fertő -~S halljuk a hivást: hiv a
803 8 | hivást bús éjszaka-hosszatt -~S nem mehetünk, mert lábunk
804 8 | nemzetnek magja nem szakadt,~S szét nem szórták, mint pelyvát
805 8 | Szálljon erőd a vezérek kezébe.~S mit annyi balkéz oly balogul
806 8 | épp most gyöngitse meg,~S amelynek hiján annyi sebünk
807 8 | lábát tövig elszaggatja.~S ha temető lesz már a világ
808 8 | romlásra annyiszor itéltek.~S ne hagyd, hogy amely annyi
809 8 | is, szent király, kezedre~S esdeklünk: árán annyi drága
810 8 | rabságunkban is te légy szövétnek.~S kik megbűnhödtük minden
811 8 | csendes jó estét kivánok,~S a lámpát nemsoká eloltom.~
812 9 | fölött kigyulladt a csillag -~S Tiborc elment a fiai után.~ (
813 9 | sápadtan a szobádba lépett,~S utána harsant bőszült »feszitsd
814 9 | Mikor öledbe borult a feje,~S ajkai áldott kezedet keresték,~
815 9 | csókolta az igazság keresztjét?~S mikor fenékig itta a pohárt,~
816 9 | Grigorjevna:~»Ő mindent értett s mindent megbocsátott.«~ (
817 9 | mindig megtöltsék a lirák;~S fórumra vitted, mint szájas
818 9 | megcsúfolta régen regés multját,~S melynek fiai tetőled tanúlták:~
819 9 | tanúlták:~Hogy csak dőzsölni s kéjbe fulni jó,~D’Annunzio,
820 9 | szárnyadból rég kihullt a toll,~S a hegycsucsokra most kapaszkodol?~
821 9 | Annunzio,~Öreg igazság, s megjegyezni jó:~E piszkos
822 9 | teszi sassá semmi repülőgép;~S nem lobban lángra holt üszke
823 9 | elhasználtak talján Veszta-szűzek;~S hiába nyihog és nyerit szegény,~
824 9 | Égnek, ragyognak, fénylenek~S lesik, hogy szívem lángra
825 9 | Hadifogoly« Germániábul.~Hét éves s minden fényes gombot~Őszinte
826 9 | fényes gombot~Őszinte szivből s hosszan bámul.~Ottót egy
827 9 | fontos hadizsákmányt ejtett.~S Ottó, kis árva hős, azóta~
828 9 | énekli a »Wacht am Rhein«-t~S hogy »Esik eső karikára«.~
829 9 | Az én anyám Germánia!~...S ujra rágyujt a »Wacht am
830 9 | száll az egek magasáig.~S hazátlan foglyok bus szemében~
831 9 | megcsillámlik.~Hétéves Ottót s a hazát~Ölelik féltőn, sajgón,
832 9 | féltőn, sajgón, lázban;~S hétéves Ottó úgy él köztük,~
833 9 | a bilincsek országutja;~S akik előttem itt haladtak,~
834 9 | Kövült meg itt az út árkába;~S az esti ködben itt lebeg~
835 9 | CASEMENT~- Kész az itélet s a bakó készen:~Británia
836 9 | Casement.~Meghal ma ön, s meghal ma mind,~Ha ír, ha
837 9 | lehányja~A Nilus és a Himalája~S fekete gőgöd megalázza.~
838 9 | Elér keze a Haragosnak -~S a páriák reád taposnak.~
839 9 | vagy, ne szállj a porba!~S ha porba szállsz, hajts
840 9 | mely kezét általfúrta,~S érezte azt a szomjúságot.~
841 9 | sajgó szomját enyhitette.~S nézett, nézett a fegyverekre,~
842 9 | Szögezte fáradt kezeim.~S a másik ott! Megismerem.~
843 9 | sápadt csillagok remegtek,~S messziről az olajfakertek,~
844 9 | fák ősét én megáldottam.~S lám, lám, még most is emlékeznek~
845 9 | Pihenőm volt anyátok árnya...~S tovább ment. Nyár volt,
846 9 | szél ingatta már a gallyat,~S a hegyoldalon kigyulladtak~
847 9 | Jólétéről itt minden vadnak!~- S az ember mért acsarkodik?~
848 9 | Föld mélyétől a sarkokig?~S mikor a többet összehodta,~
849 9 | több is miért nem elég?~S miért nem hagyja rá felét~
850 9 | szük csapás vitt a hegyre~S a csapáson most beszélgetve~
851 9 | szepegett.~Jézus megállt s bevárta őket.~A fiúk lépte
852 9 | Dicsértessék a Jézus« - zengte,~S jobban siettek mind a ketten.~-
853 9 | Gondolta szomorún a Mester~S szeliden szólt: Ily későn
854 9 | viszünk neki az anyánktól,~S csak este lehet, kérem szépen...«~-
855 9 | fiú bátrabbnak látszott,~S most már versengve felelgettek:~-
856 9 | Öcsémnek most is pénzt adott,~S azt mondta: csak szaladjatok,~
857 9 | megremegett.~- »Ellenség«... s aki ezt kimondta~Tán tizéves
858 9 | Tán tizéves emberfióka,~S az Én nevemmel közeleg.~-
859 9 | Az Én imámat imádkozza;~S csöpp lelkébe a zavarosba~
860 9 | Káin ősvére dolgozik.~S keresztezi minden munkámat.~
861 9 | szívbe most is Káin oltja.~S mikor a bűn már letarolta,~
862 9 | Távol morajlott a folyam -~S a fiúk már sötétbe tüntek.~
863 9 | Mécsvilág gyúlt ki a közelbe.~S a szálló est sötétlő selyme~
864 10 | gazdagon:~Forradalom,~Nyomornak s fénynek lánghajú leánya.~
865 10 | beléndek altatott és mákony)~S most ébredsz frissen és
866 10 | és fiatalon~Forradalom -~S végig táncolsz a vérszagú
867 10 | kis független nyugalom«, -~S a vámpirlelkű uzsorások~
868 10 | Végszámra a legenda-selymet, -~S koldus-magának kimenőre~
869 10 | nála királyi ebédhez, -~S tőle nem kérdezték soha:~
870 10 | Vámpir-Krőzusok megcsodálták~S azt mondták: mily nagy s
871 10 | S azt mondták: mily nagy s mily igénytelen.~Azt mondták: -
872 10 | egykor szépnek szántam;~S mely most sötéten leng utánam,~
873 10 | sárban!~Hogy elmerültek s mégis újra fájnak.~Napos
874 10 | el csendben,~Akit ő vár s ki nem tér vissza többé...~ (
875 10 | Csont-vitézek kelnek, kelnek,~S fölvonulnak, ahogy illik.~
876 10 | Sort a sorhoz némán intik,~S elindulnak, ahogy illik:~
877 10 | Volga és Don ködhidat rak;~S alvó puszták, alvó falvak~
878 10 | Régi csontok nézik, nézik -~S tiszteleg a régi őrség.~
879 10 | A mohácsi csatatéren.«~S ment az érsek... Hercegasszony~
880 10 | földjét hiszen én védettem!~S most a kutyám csak, ha szüköl
881 10 | sirokon már harmadévi fű nő~S meg mindig ás a sirásó paraszt.~
882 10 | irtózása meghat, drága grófnő,~S tán könnyre is fakaszt,~
883 10 | vagyok a párisi szabónő -~S nem csak egyszerű falusi
884 10 | Szent irtózása meghat.~S tán könnyre is fakaszt.~
885 10 | prémek,~Fűszeres illatok!~S a gyémánt függők, brilliáns
886 10 | katonát?~Hol volnának az ékek,~S habos selyem-csodák?~Hol
887 10 | szállitna párisi szabónő,~S nem szállna sült galamb
888 10 | irtózik hát,~Mikor sebet lát s könnyes arcokat?~Dolgozni:
889 10 | játékot hoznak csak az esték~S gyönyört gyöngyöznek csak
890 10 | parasztlánynak,~Ki dolgos és kemény.~S valahol, akkor, mint Meseországban,~
891 10 | majd a föld:~Égi harmattól s nemcsak véres ágyban~Szökne
892 10 | mélyből~Rabszolgák haragja;~S palota-toronyban~Ti is kerültök
893 10 | csak kegyetlenségét láttam~S csak keserű szót hordok
894 10 | MELLETT~Én még vetkőzöm este,~S reggel felöltöm nyűgös rabruhám:~
895 10 | Szabadulásért a távolba sóhajtok:~S szivemre is, mely annyit
896 10 | naplementén hazatérjen -~S a jó gyermek bágyadt-fehéren~
897 10 | Mögöttem börtönőr halad.~S fejem fölött, az ég alatt,~
898 10 | Betegsziv, rabság, gyászfogat -~S öröme van a pacsirtának.~
899 10 | Mögöttem börtönőr halad.~S fölöttem tiszta ég alatt~
900 10 | Pacsirta-csók, pacsirta-száj -~S hull, hull, alá, alá, alá~
901 10 | volt és testvérem lett,~S most már a boldog ligeteknek~
902 10 | Bajtársak, kell hogy ott legyek~S köszöntsem, ha behajtanak~
903 10 | Legyen végső e diadal.~S a vérrel vont határokon~
904 10 | Békés népekkel jó rokon~S boldog legyen már a magyar!~
905 10 | régen édes kicsi gyerek -~S én bús öreg majd a sarokban~
906 10 | nélkül~A sikokon megálltatok,~S nem lesz, nem lesz belőletek
907 10 | féreg, annyi sem vagyok -~S tikkadt ajakkal várom irgalmát,~
908 10 | laktok,~Feketeszívű emberek,~S testvért testvérre uszítgattok -~
909 10 | élet titka: őszinteség -~S kerülik egymást a testvérek.~
910 11 | Rabs. = Rabságban c. köt. - s.-i = soproni; - S-i Nló. =
911 11 | szarvasi nagybácsitól örökölt (s G. nagykorúságával esedékes)
912 11 | és a köt. kiad.-át illető s.-i és szk-ai dolgokat ld.
913 11 | cseréje. (Lk. J.-nak. - Vált. s.-i Kult. 1911. jún. 25.)~
914 11 | keserve. (Lk. J.-nak és S.-i Nló 1911 jan. 1. mell.: »
915 11 | tisztító csókod. (Lk. I.-nak. - S.-i Kult. 1911 ápr. 25.)~
916 11 | szemekkel. (Lk. I.-nak. - S.-i Nló, 1910 okt.13.)~Ékszerek. (
917 11 | Menekülés. (Lk. I.-nak. - S.-i Nló 1910 szept.25.)~Mélységben. (
918 11 | Mélységben. (Lk. I.-nak. - S.-i Kult., 1911 febr. 25.)~
919 11 | Horvát Henrik, I. Schnitzer, S. Mehring, H. Glücksmann,
920 11 | ban az ut. vers; aj.-a itt s az eddigi kiadásokban »Mihály
921 11 | ét ld. az Életr. táj.-ban s az itth. újs-ok (kül. B.
922 11 | egyesítését a két leveles résznek s a »más költ.«-eknek az itteni »
923 11 | cserefogoly a köt. selyempapírosra s. k. másolt tartalmát egy
924 11 | effendinek«. aj. a kézir.-ban s az előbbi kiad.-ban.)~Halottak
925 11 | harcolni. Itt lefegyvereztek - s ha az irodalomban hasonlót
926 11 | oláh beavatkozáskor.)~~»Z s o l t á r o k a s i v
927 11 | Z s o l t á r o k a s i v a t a g b a n« cimű
1-500 | 501-927 |