1-500 | 501-740
Rész
1 Elo | magyar katona, a magyar vitéz és a vágyódó magyar szív szerelmes
2 Elo | a magyar erőnek.~Élete és pályája csupa költészet,
3 Elo | első lépéseire is az élet és irodalom felé a végzet súlya
4 Elo | világháború teljesíti be végzetét és szólaltatja meg költészetének
5 Elo | versekben a harctéren szenvedő és hazavágyó katona énekelt;
6 Elo | földben porlad... A harcnak és szerelemnek, a szenvedésnek
7 Elo | szerelemnek, a szenvedésnek és hitnek, az igaz emberségnek
8 Elo | hitnek, az igaz emberségnek és igaz magyarságnak ez a kivételes
9 Elo | 5. Levelek a Kálváriáról és más költemények (a fogságból).
10 Elo | kéziratok alapján az 5) és 6) számú köteten az a változás
11 Elo | Abból értesül az olvasó és a kutató az egyes kötetek
12 Elo | vemhes békés évtized egyéni és magyar gyengeségeit és vágyait »
13 Elo | egyéni és magyar gyengeségeit és vágyait »szomorú szemmel«
14 Elo | szemmel« siratta, aki »az erő és a vas« vitatkozásában keményen
15 Elo | aki a »rabmagyar«-okat és az »itthoni magyar Máriákat«
16 Elo | magyar Máriákat« vigasztalta és végül maga vigasztalanul
17 Elet| sorstragédiájának a csirája, erejének és gyöngeségének a magyarázata.~»
18 Elet| anyátlan fiú. Karácsonyi és nyári szünidőre hazamegy
19 Elet| ered velük való gyermekkori és örök kapcsolatom. 1896 szeptemberében
20 Elet| nyomdaszagot szagolt Áchim Géza és Katona Sándor nagy tekintélynek
21 Elet| tanárelnökünk maga is poéta és volt szarvasi diák, megjósolja
22 Elet| képzettségű, kitűnően szavaló és szónokló csabai diák a boldog
23 Elet| Sándornak, Masznyik Endrének és Raffay Sándornak volt tanítványukról,
24 Elet| elindításának tervével. Egyetemi és főiskolai hallgatók folyóiratának
25 Elet| záradék szerint: a hébernyelvi és az egyháztörténeti kollokvium
26 Elet| Otthon a testvérei, Mariska és Gizike egy új barátnőjüknek
27 Elet| Novellairogató leány volt, kedves és aranyszőke: nagyon beleszeretett
28 Elet| Nagy-nagy szerelem lett ebből és sok-sok vers.~Áchim Géza
29 Elet| egyre szomorúbb versekkel és alkalmi költeményekkel.
30 Elet| Géza a felolvadásig jó és nagyon szerető testvér volt
31 Elet| jó fiú apjával szemben; és nagyon-nagyon nehezen búcsúzott...
32 Elet| bordáján szaladt körül a golyó és a hátán jött ki. Szenved
33 Elet| a hátán jött ki. Szenved és hallgat. A találgatások
34 Elet| életuntság stb. Theológus társa és életrajzírója, Nagy Lajos
35 Elet| mulatságon, de ő rosszkedvű volt és - Micike sem érdekelte már.
36 Elet| Tovább dolgozott a Hiradónál és írta Erzsikéhez a szebbnél
37 Elet| részére a lapot Alsódabas és Vidéke fejjel Gyóni Gézával
38 Elet| örül, hogy szerkesztő lett és írhat a lapba verset, szépprózát,
39 Elet| tegyen, de az Alsódabas és Vidéke ráeső részét innen
40 Elet| gyakornokoskodott. Az Alsódabas és Vidéke, minthogy Gyóni Géza
41 Elet| illetve megindította Dabas és Vidéke címen. Tetszett neki
42 Elet| Nagyon intelligens ember és ügyes festő. Gézának megfelelő
43 Elet| kilincselni), néhány verse pesti és erdélyi lapokban is megjelent.
44 Elet| magyar társadalmi kérdések és bajok iránt felgyúlt érzékenységének
45 Elet| felgyúlt érzékenységének és a maga elhelyezetlensége
46 Elet| megjelenése idején Korneuburgban és Sarajevóban robotolt. A
47 Elet| kiállott boszniai szenvedés és a mi esküvőnk megint menedéket
48 Elet| otthonban. Holló János barátsága és az Ilonka iránt való szerelem
49 Elet| Lajos barátunk igyekezete és Richly Rezső soproni levéltári
50 Elet| soproni levéltári segéd és újságíró ügyessége azonban
51 Elet| műsoros estéi utáni vacsorákon és a városi könyvtár olvasótermében
52 Elet| Vasárnapi ódá«-in. (Politikai és társadalmi alkalomszerű
53 Elet| társadalmi alkalomszerű versei és aforizmái Gyóni Gézát, a
54 Elet| amely a soproni »Nemzetőr« és »Virradás« című hetilapokat
55 Elet| Frigyes tanító szerkesztő és Kugler Alajos városi főlevéltáros
56 Elet| várnia kellett: ebben a testi és lelki megfeszültségében
57 Elet| Előkészítés, előfizetők és anyagiak hiányában azonban
58 Elet| születésénél fogva gyöngeség és erő között himbálózó léleknek.
59 Elet| soproni hónapok, az ősz és a tél.~Ekkor megint egy
60 Elet| akaró színházi kritikust és jó bohém barátot. Ekkor
61 Elet| meg van engedve. Komoly és tréfás verseire van hely
62 Elet| napjai.«) Gézának 11-iki és 13-iki tábori lapja: Isten
63 Elet| jönnek a levelek nekünk és levelek s versek Ella asszonynak,
64 Elet| Géza otthoni álomkórossága és félbenmaradottsága óta kissé
65 Elet| okádta el«. Ez Gyóni Géza és Mihály főhadnagy igazi hősi
66 Elet| Mihálynak is mindig több és több jutott ki eleinte a
67 Elet| fogyott. Geöcze Bertalan és Lévai Jenő könyvei drámaian
68 Elet| pikulicei család (Miska és barátai) vigasztalnak...
69 Elet| Kamillal, Rátz hadnaggyal és Jakobovitscsal, aki tréfás,
70 Elet| Jakobovitscsal, aki tréfás, rajzos és szöveges naplót is csinált
71 Elet| beleegyezését adta a robbantásokhoz és az átadáshoz. Levágták a
72 Elet| Przemysl utolsó napjai, az üt és a fogság eleje ezeknek a
73 Elet| szépen belekapcsolódtak és megindult virágnyelvű levelezésünk,
74 Elet| zenésítik a verseket), és így tovább.~Csak az volt
75 Elet| ciklusa egyre szomorúbb és képzelődőbb irányt vett.~
76 Elet| Petropaulovszk (okt. 21.) és Omszk érintésével a hó végén
77 Elet| közepén indult meg az Ady és Gyóni körül keletkezett,
78 Elet| beteg utánzóira írta az »erő és a vas« przemysli hősi korszakában;
79 Elet| persze csak nagy későre és csak nagyon homályosan -
80 Elet| Kálváriás levelek I. részét és a »más költemények, 1915«
81 Elet| férje halálos beteg volt és meghalt.) A »más költemények«
82 Elet| áldoz a hazafiúi szeretet és az emberszeretet, a bajtársiasság
83 Elet| emberszeretet, a bajtársiasság és a vigasztalás oltárán Istennek,
84 Elet| is kirobban a senyvedés és a központi hatalmak ellen
85 Elet| ő szomorú arcát felhőzi és az ő mellét fullasztja,
86 Elet| végén s 1916-ban folytatta és befejezte a »Rabságban«
87 Elet| elismertetni. Molnár Elek és a magyar fölöttesek célja
88 Elet| Kézirata a grófnő emlékkönyve, és a »Levelek a Kálváriáról«
89 Elet| megelégedetten tudomásul vették és köszönetet mondtak a »gyám«-
90 Elet| a német przemysli kötet) és »Miska« helyes »intézeti«
91 Elet| elküldeni, csak szótárakat és Göschen-kiadványokat. A
92 Elet| neki.~Augusztus 6-án Géza és Miska köszöni az eddigi
93 Elet| értesítéseket, de a Szabadka és Besztercebánya felől való
94 Elet| Pedig »minden vigaszom és vidámodásom a Te kártyáid
95 Elet| Gyóninak »Könyörgés«-ét és a »Szent Jobb«-ot imádkozták.~
96 Elet| Augusztus óta semmi hírünk az én és öcsém családjáról. Írjatok
97 Elet| besztercebányai Jakobovits Artúr és Tscheik Ernő, akkor iglói
98 Elet| Nemzeti Színház titkára és Balogh István, Gyóni Géza »
99 Elet| meg a Thomay-testvérek és Ozsvár Péter. Mihály a gazda.
100 Elet| otthont emlegetve, nevet és sír együtt egy magyaros
101 Elet| kálváriás levelek első részét és február 10-től 12-ig megírja
102 Elet| második részét, a megbocsátót és reménykedőt. (Arra gondolt,
103 Elet| tavaszán bekerült Tscheik Ernő és visszaeső öccse Miska mellé
104 Elet| szibériai látogatásáról érdekes és megnyugtató előadást és
105 Elet| és megnyugtató előadást és külön biztatást hallgattunk,
106 Elet| reggel Mihály, a jó fiú és jó testvér, a vérbeli katona,
107 Elet| A halál igazságot oszt« és »Térjetek meg« kezdetű utolsó
108 Elet| beszél. De Hift főorvos és Bóna ezredorvos szavára
109 Elet| a biztos hírt az ujságok és a Krasznojarszkból kapott
110 Elet| de irtózatos szenvedések és halál árán... Sorstragédia
111 Elet| élőhalott édesanyjára célozva... És:~»Utam magyar poéták~Áldott
112 1 | Az úton egy leány közelg.~És míg a felhőt elkísérem,~
113 1 | tekintetemre?~ Még nem tudom.~És megszólítni én se merlek,~
114 1 | Selyempárnán vagy kőpadon.~És álmodom selyemhajaddal,~
115 1 | a vallomás is ajkamon -~És hallgatag szép ajkad beszédét~
116 1 | éjben fénybogár világol~És harang kong valahol távol.~
117 1 | hatalmát~Én játszva kiállom~És szívem elébe~Kitárom:~Hadd
118 1 | világló~Hótiszta szerelmem -~És szégyene árján~Meneküljön
119 1 | nem jő szememre álom -~És ablakom kitárom.~- Sűrű
120 1 | jöhetsz, minden néma, setét,~És várlak, várlak, jöjj szerelmesem...!«~...
121 1 | A hű kedves közelget...~És visszaszáll a hírnök szomorúan,~
122 1 | kis bokorra, kerti fára -~És kedvesét, a szőke holdat~
123 1 | messze zúgja itt a tájék.~És íme - kél a szél a fák alól,~
124 1 | kikelve, nem lágyan dalol,~És arra viszi el a hangot,~
125 1 | támad...~S már itt vagy...~És én nem tudom, mit érezek.~
126 1 | lefogva tartja selymes újjad~És nincs erőm, nincs, fel nem
127 1 | álma, itt vagy mellettem,~És érzem édes hűs lehelleted...~- -
128 1 | bevittelek nagy diadallal,~És boldogok voltunk nagyon.~
129 1 | vágya van csak,~Mely lángol és boldogtalan.~S míg ajkamról
130 1 | Lecsókolnám a két szemed -~És hallanád, hogy dobban szívem~
131 1 | Beszívom a virágok illatát -~És édes, fájó reszketés hat
132 1 | vonult~ A fejünk felett.~És azt gondoltuk akkor, édesem,~
133 1 | lehajtom. A virág befed -~ És sír minden szirom,~ Ahogy
134 1 | nyaram virágát~Föléd szórom - és körül szállják~Fejed a szomorú,
135 1 | kétszer érzett fájdalom.~És hallani a rezgő sóhajt~Látni
136 1 | állok, én szerelmesem -~És szomjas ajkkal ujra kérdezem:~
137 1 | majd, mint összejöttünk,~És sírni egyikünk se fog.~Hogy
138 1 | Rezeg, rezeg kínosan -~És a függöny nyilásán át~Szomorúan
139 1 | Fojtó, árnyas szürkeség -~És a tavaszt ugy várom már,~
140 1 | nem nyílik ajk.~Sopánkodik és sir az utca,~Téged tagad,
141 1 | Örömleső raj körbe üle~És elkerült a bajba messze.~
142 1 | gunyra ébred itt az álmodó~És szitkot szór a hűre száz
143 1 | mogorva őre.~Aztán rózsával és babérral~Jöttek az élők,
144 1 | én hiába mondom...~Hallja és - nincsen feleletje...~Anyám,
145 1 | látja »fiát«...~Halott - és nincsen eltemetve.~Ha mondhatnám
146 1 | kéne tudni, nem:~Halott - és nincsen eltemetve.~Ki innen!
147 1 | itt~Nincsen nyugalma?... És egy égi kar,~Hogy meg ne
148 1 | Vidáman telne most is esténk,~És téged mindig nem keresnénk.~
149 1 | most a lelked úgy hiányzik.~És öt gyermeknek a szivébe~
150 1 | ÉS SZÓLT A KÖLTÕ~...És szólt
151 1 | ÉS SZÓLT A KÖLTÕ~...És szólt a költő:~ Nézd, ott
152 1 | világom - nyájas szerelem.«~És szólt a költő:~ Nézd, ott
153 1 | Lehunyva fáradt álmodó szemit.~És szólt a költő:~ Engemet
154 1 | A kék-kartonruhás leány.~És várta mindig, várta hiven,~
155 1 | kék-kartonruhás leány?~Nap-nap mult és hiába várta,~Többé meg nem
156 1 | Csak elsápadt a bus poéta~És félrefordult szótalan.~Fülébe
157 1 | ködével száll le az alkony.~És bontja ki szárnyát búsan
158 1 | hazatérten~ Bús északi fény.~És bágyad a sugár, tűz lángja
159 1 | belátsz már a szivek rejtekébe~És látod a könnytelen bánattól~
160 1 | Meg-megvonagló bús szivet~És látod a hangos jajgatásban~
161 1 | egybeforrva látom.~Megkap a hang és közelebbre von:~Mert ime
162 1 | lelkem hangja visszacsendül~És hull a fátyol lefele szememrül.~
163 1 | világot élő, nagy hitébül.~És útja végén, »egy akol, egy
164 1 | Melyért nem retten kintól és csapástól,~Ki lelki vágyból
165 1 | vagyunk még csak a bejáratnál~És már amott az út végén szalad.~(
166 1 | sugárt permetez.~Hogy pásztor és nyáj egy akolba nőjön,~Eszmény,
167 1 | Egy régi, régi levelét -~És nézem rajt a boritékot~És
168 1 | És nézem rajt a boritékot~És olvasom az elejét.~Szép
169 1 | Szép szabályosak a betűi~És engem édesnek nevez...~Ha
170 1 | én is, én is hű legyek.~És a végére kétszer irta:~Isten
171 1 | A vadszőlős eresz alatt.~És minket is befont lassacskán~
172 1 | szigorlaton...~Hozzám hajolt és úgy susogta:~- Ne féljen,
173 1 | lelked elszorulni érzed,~És a szemedbe fájó könny tolul,~
174 1 | Cifra, fényes palotákra.~És ha akkor a zsivajból~Kis
175 1 | a szót, hogy: szereti...~És a ravatalt körülzsongták~
176 1 | hordozója~Ime újra itt áll és beszél veled.~Ne rázd koronádat!
177 1 | Pihegő teste megremeg bele -~És képre kép kél, - elvonul
178 1 | süppedő talaj tovább, tovább~És újra látja, fénybe hogy
179 1 | kacagni a vén zongorát.~És észbontó kép jő: a bűn leánya~
180 1 | karját mintha nyujtaná felé.~És égi zsongás tölti be a termet:~»
181 1 | egy halott lányt leltek,~És egy fiút, ki sírt, sírt
182 1 | Csak a jó Isten a tudója.~És esküdtek örök hűséget,~-
183 1 | tűz felcsapott a szívbe~És izzóvá lett érzés, gondolat.~
184 1 | rezgett lombon, levelen,~És omlott róla kérve, híva,
185 1 | szórom teeléd!~Elhallgatott. És pelyhes fészkén~Hallgatva
186 1 | szaggatott beszéd...~Alkonyult. És bent a fák megül~Az est
187 1 | a fátyol, fekete árnya.~És nőtt az árnyék, jött az
188 1 | történet?~ Kacagjunk édes!~És gyült a pénz - gyültek az
189 1 | zsákból már alig hiányzott.~És gyültek arcukon a ráncok...~-
190 1 | árnyék, mely ágyához ült~És elrabolta legszebb álmait.~
191 1 | virraszt,~Csak visszatér. És gúnyos ördög-arcát~Felé
192 1 | nincsen bíró, csak a szeretet,~És nincsen törvény, csak a
193 1 | pokol!...«~...Elhallgatott és nézte kárörömmel,~A másik
194 1 | csak a sötét homály!«...~- És hosszan, bántón kacagott
195 1 | bántón kacagott reá~Az árny és ördög-arcával vigyorgott.~»
196 1 | sugárod nyomán felcsapót,~És körötte a sápadt tömeget:~
197 1 | tűzbe lép, ki tégedet követ!~És nézd, nézd ottan az iromba
198 1 | Istenért, ki bennem él, -~És él azokban, kik meghalnak
199 1 | lép, igaz, ki jő utánam -~És jőni fognak mégis ezren
200 1 | tüze éghet -~Az Ur erős és én - utamra lépek!«~S mint
201 1 | lelkesedni,~Azért, mi egy és szent, igaz, - magyar,~Melyért
202 1 | ajkukon fagyott...~Éjfélre jár és én magam vagyok.~A fáklyafény
203 1 | Szabadság, ódon templomodban.~És visszahívom tűnt korok csodáját;~
204 1 | urát szabadult magyaroknak.~És mint a szélvész, nyargalnak
205 1 | a rajongók, a szentek!?~És szél sír át az ódon falakon,~
206 1 | szabadság, a tiéd, tiéd!~És nincsen áldás, nincsen köszönet,~
207 1 | Elégett rajt az első áldozó,~És el fog égni tán az utolsó -~
208 1 | keblében ebmardosta népnek...~És jőni fog a végső, az utolsó,~
209 1 | majd a kárpáti koporsó -~És jőni fog majd szélnek zendülése,~
210 1 | mind, mind rombadőlt!...~...És im a rom közt fáklyák fénye
211 1 | tolongás áradatja zúdul~És mellét verve tódul a tömeg,~
212 1 | harangzúgást is hallani...~És arcra vetve ott fetreng
213 1 | fővel csak ő áll egymaga.~És szól és hangja nagy hitétől
214 1 | csak ő áll egymaga.~És szól és hangja nagy hitétől reszket;~»
215 1 | vére hullt a földre értünk~És megváltotta szörnyű vétkezésünk.~
216 1 | világ: A hit!«...~Szólt és szavában élő hite csengett...~
217 1 | Megdöbbenés moraja szívet renget~És gúnykacaj közt kél a dölyfös
218 1 | A názáreti Jézus meghalt és helyette~E földön én, csak
219 1 | halandó földi életedre!...«~...És a sötétben máglyák fénye
220 1 | hordja égbe lelkemet...«~...És nagy hitében fel az égre
221 1 | visszaveti árnyékát a kor;~És testvér kél testvérnek ellene:~
222 2 | Zúzmarás szívek erdeje átfon.~És sohasem jő, aki feloldoz.~
223 2 | volt s már életedhez kötve~És akkor, érzed, elveszett
224 2 | érzed, elveszett örökre~És nem lesz fénye többet éjszakádnak:~
225 2 | Álom-terítő az oltáron,~És képed benne csak a szentkép.~
226 2 | Álomkincsek halomba hordva.~És hajnalonként, áldozáskép,~
227 2 | be~Titokoldó madárajkkal~És hajadra és karodra~Ejti
228 2 | Titokoldó madárajkkal~És hajadra és karodra~Ejti első harmatcsókját,~
229 2 | homlokkal hogy elibéd jöttem~És mondtam: szeretlek büszkén,
230 2 | bevallod.~Én állok közted és közötte,~Aki eljő, hogy
231 2 | Meleg szavak, asszonyszavak.~És jéghideg arcomhoz érve~Fagyottan
232 2 | csak szemgolyóim~Égnek és sejtetik, hogy élek.~Megfagytak
233 2 | itt a hitek, álmok,~Vétkek és szenvedélyek.~Szádból ha
234 2 | Megrezzen mégis a jégember~És zengő, fájó hangot ad.~
235 2 | egymásnak~Ezzel a szerelemmel.~És nem érünk soha csudákat~
236 2 | csóktalan kéz.~Szép vagy és nagy az árad.~Sirva átkozója
237 2 | magamat érne~Bosszújával átok és vétek.~Szeretném, hogyha
238 2 | bocsátana,~Mig vétkezem és amig élek.~Volnék dacos,
239 2 | Selyem zenéje hogyha zajlik~És illat csap meg, asszonypárás,~
240 2 | százszor gyilkos fájás?~És hermelint, kincses palástot~
241 2 | símítom, majd szétmállasztom,~És irtózattal keresem fel~Hónapos,
242 2 | akkor a dalok,~A rongyosak és hízelegnek.~Mind körülszáll,
243 2 | királyok bibora~Födi vállam és úgy pompázom...~Azért nem
244 2 | annak jó csak,~Ki józan és előre lát.~Tapsoljatok!
245 2 | deszkaszag áradt köröttem~És zizegett a tömő forgács...~
246 2 | zizegett a tömő forgács...~És sötét lett, s a nagy sötétben~
247 2 | szú őrölte már a deszkát~És kuncogtak kis éhes férgek...~
248 2 | szebb lesz.~Hittem, bolond, és idevágytam~A férgektől -
249 2 | férgekhez.~Csúf, csúf ott fenn és fáj az élet.~Fáj a csók
250 2 | fáj az élet.~Fáj a csók és jaj, fáj az álom,~És mégis
251 2 | csók és jaj, fáj az álom,~És mégis szép és mégis élet,~
252 2 | fáj az álom,~És mégis szép és mégis élet,~Nem baj, csak
253 2 | Kacagott a halál apródja~És elsuhant a szívem mellett...~
254 2 | feléje. Csupa csont-öreg áll~És bókolunk mind a vén rozsának.~
255 2 | Fehér fogak felém villannak~És csókolatlan tünnek el.~Hív
256 2 | GÁBOR ÉS A LÁNYOK~Dalos kedvében
257 2 | meg nem érti:~Miért jöttem és mire várok?~S én Felelek: »
258 2 | gyöngyfehérek.~Leül mellém és halkan mondja:~Szeretlek
259 2 | mondja:~Szeretlek téged és megértlek.~Megfogja tétova
260 2 | megértlek.~Megfogja tétova kezem~És vezet tiszta, hűs vizekhez.~
261 2 | szem néz, mint eszelősre~És úgy szánnak a mosolygások,~
262 2 | férfi-ajkon ez igaz csak~És hazudik, ki mást fogad.~
263 2 | imádság~Megint nem szent és szent az átok.~Sátánhoz
264 2 | állni igy hagyjátok~Imák és álmok babonását.~Lelkem
265 2 | Virágtalan vénleány-ágyon.~Fehér és gyömbölyű a vállad,~S rengő
266 2 | Magdalában,~Parázna, rongy és megvetett.~S meghal, ha
267 2 | üszkös,~Tátongó seb lett.~És kiürült mind a fényességes~
268 2 | halálisten kapujába~Vacogva és fakóra válva~És meggörnyedve,
269 2 | Vacogva és fakóra válva~És meggörnyedve, hogy bementek~
270 2 | nem feleltek~A kárhozottak és a szentek.~Csak csönd felelt.
271 2 | szent emberek,~Hiú vakok és elesettek,~Térdeplők s kik
272 2 | sebet~Bekötik patyolatkezek.~És jó lesz itt koldusnak lenni,~
273 2 | visszatartott.~Bűnbánó, bús és redős arcok~Falánk szatirpofára
274 2 | Rabolni áll az útszögletre -~És zúg a jaj és zúg a korbács,~
275 2 | útszögletre -~És zúg a jaj és zúg a korbács,~Cafatba lóg
276 2 | S megsiketül az irgalom~És átok és kacaj lesz itt fent:~
277 2 | megsiketül az irgalom~És átok és kacaj lesz itt fent:~Ha
278 2 | halálisten kapujában~Vacogva és fakóra váltan~Tudom: jaj,
279 2 | akarok, az mindig szép.~És ami lesz: az rútnál rútabb.~
280 2 | Egyenes, tiszta utak hínak~És rovom a sikátor-utat.~Sötétben
281 2 | Vonnak a zengő kiáltások~És megriaszt egy vadhangú szó.~
282 2 | az örök rontó asszonyt -~És romlást hoznak rám szerelmek.~
283 2 | nem jön: mindig bevárom!~És ami jön: únt arcom látja.~
284 2 | ajtaján zörgettem.~Hajdan igét és igazságot~Hirdetni támadt
285 2 | a földön~Adassék búsnak és koldusnak!~Dermedt tiz ujj
286 2 | Imádságkezdés int fehér falon~És mellet veret főhajtó alázat.~
287 2 | myrrhán, lopkodott kincsen,~És jászolokban milljók születnek,~
288 2 | jászolokban milljók születnek,~És millióknak jászola sincsen.~
289 2 | Kinyujtóznak a palotasorok~És kigyul már a gyönyör csipkebokra.~...
290 2 | Itthagylak, város. Kacag a szemed~És hivogatva kacsintasz szemébe,~
291 2 | szemétre!~Legyünk sokan. És gyülöljünk erősen!~Tudunk
292 2 | még. A rongykevés arany~És a rövid nász nem hagyott
293 2 | hagyott velőtlen.~Karunk erős és fonnyadt a te képed...~Kell
294 2 | az ég már halványveres -~És ezer ablak álmosan mered.~
295 2 | Visszakönyörgöd szüz, pompás erőd~És visszahivnád koldusszeretőd,~
296 2 | elönt mosolygó, bús harag.~És utálod e tolvaj kicsi bandát,~
297 2 | elsuhannak a függönyön át...~És csókzenére kelnek a parkban~
298 2 | poétát itt mindig fogadták.)~És már belépek és már köszöntöm~
299 2 | fogadták.)~És már belépek és már köszöntöm~A ház urát...
300 2 | szemében gúny, nem alázat.~És nőni kezdtek - lásd, hogy
301 2 | orgonáid jól betakarnak.~És nő fölötted, el is temet
302 2 | vissza most:~Morzsát csipedni és jóllakottan~Faltőbe ülni
303 2 | Mesemondásra durva az ajkam,~És szomorú a szemem nézése.~
304 2 | sarkán koponya nevet:~»Te és egy asszony? Te és egy asszony?~
305 2 | Te és egy asszony? Te és egy asszony?~Ezer rontástól
306 2 | néki.~Élni tanított szépen és vígan.~Maga nem tudott élni.~
307 2 | ravatalomtól~Kiki szeretni menjen.~És sirjon értem boldog könyűt~
308 2 | dalolok, mosolygok,~Vágyok és érezek.~Ha dalt hallotok,
309 2 | Fattyú dicsekszik. Csókolj és ne kérdezz.~Hát... a rabtartó
310 2 | Bársonykarod úgyis lefejtem én,~És nem lel nálad a hasadó holnap.~
311 2 | szemén~Égő tüzes kin a csók és az álom.~
312 3 | Kinek nem élet már az élet,~És kéjjel gondolsz a halálra;~
313 3 | fel sírjaikból~Régi vágyak és titkok.~Ó ismerős szemek,~
314 3 | immár~Kacagni, átkozódni,~És sírni sem titokban.~Egy-két
315 3 | még,~Amit ez ajkak várnak,~És azután, jó mester,~A képed
316 3 | fakasszon.~Mert dölyfös és kegyetlen volt~Hozzám mindig
317 3 | osztotta csókját~Mindig másnak és mindent másnak,~Nekem bolondnak
318 3 | nem maradt~Csak a megbánás és bocsánat.~S már így lesz.
319 3 | látja meg már esdő arcom~És csókja nélkül hullok el~
320 3 | sok~Gondatlan arcra nézek.~És mért is hallgatom,~Hogy
321 3 | Hogy ezek mit beszélnek.~És mért is engedem,~Hogy fürkésszék
322 3 | egyszer~A függönyt leeresztem~És nem húzom fel többet,~Hiába
323 3 | És reggel újra kezdem.~
324 3 | bús aratásra.~Fáj a vetés és fáj a barázda.~Minden nyárvégen
325 3 | ezt~Bátor szivvel, vidáman~És megcsóválom fáklyám~Előtted
326 3 | Sustorgva szikrázik már~És nem sok már a csonkig,~De
327 3 | szép volt, ép volt mégis,~És mégis ez az élet.~Enyém
328 3 | fáztunk, ha ők melegedtek~És éheztünk, mert nem kináltak.~
329 3 | Fehér gondolám vérrel festem~És ácsolom bús verejtékkel.~
330 3 | Jaj, elkészül-e sohanapján~És odaér-e egyszer éjjel?~Vén
331 3 | látod,~Mikor vigan mesél és boldogan,~Halkan köszöntsd
332 3 | gyásza, szörnyű temetés,~És minden gyászon minden könnye
333 3 | látod,~Mikor vigan mesél és boldogan,~Köszöntsd halkan
334 3 | bohémbarátot,~Mert sír a szive, és csak szive van.~
335 3 | zsivajból ott halk suttogás lesz~És nem kinoznak diszharmóniák.~
336 3 | Az áriát, mely szép volt és magyar volt~S nem volt mögötte
337 3 | bús zsidónak~Gyönyörű érző és vérző szive.~Költőnek, jósnak,
338 3 | rendezgeti,~Hogy jó puhán és melegen találja,~Ha megtér
339 3 | orosz puszta.~Sirt a hegedű,~És sirt a szivünk, hogy húzta.~
340 3 | Szivünket szivéhez húzta,~És ölelkezve sírt~Két árva,
341 3 | élet-lakomán,~Mire vársz még itt és mit keresel?~Mig álmodozva
342 3 | pillanat.~Mire vársz még, és mi vár még reád:~Keserű
343 3 | vár még reád:~Keserű korty és keserű falat.~Késett vendég
344 3 | éltem eddig, jaj, hol éltem!~És merre jár,~Kivel életem
345 3 | Rágörnyedek az asztalomra.~És átkozom,~Ki az életem bitorolja.~
346 3 | Vacogva járok fagyos télben~És valahol~Jár a bitorló napos
347 3 | ÉNEK~Szivem, ez szép csak és ez a jó:~A gond denevérét
348 3 | autósebesen.~Szivem, ez szép csak és ez a jó:~Úr lenni s a gondra
349 3 | sárban.~Szivem, ez szép csak és ez a jó:~Száguldva elérni
350 3 | átkoz.~Szivem, ez szép csak és ez a jó:~Tokaj aszúját szürcsölni
351 3 | Asszonyunk válla milyen ragyogó,~És még ma övé lesz mind India
352 3 | selyme.~Szivem, ez szép csak és ez a jó:~Levetni a rongyot,
353 3 | Öt perc még az érkezésig~És szivem, mint dob verője~
354 3 | Bácska szíve,~Neved hallom és megtorpan~Paripám, a gyorsvonat.~
355 3 | halálra igy vár,~Aki ur volt és magyar.~
356 3 | Kinek van célja, álma.~És asszony, az se jöjjön,~Kit
357 3 | jöjjön,~Kit szelid anyaság~És csöndes otthon csábít,~Mert
358 3 | De szent lesz hogyha kő~És örökéltű asszony:~Utam magyar
359 3 | Békétlen, tüzes garabonca?~És hol vannak a kék hegyek,~
360 3 | hol vannak a kék hegyek,~És hol a mesék Indiája?~A vágyak
361 3 | napra,~Vagy nem is vár, és vége már,~Hogy lesz valaha
362 3 | elmegyek.~Pár régi bútor árván és búsan áll itt.~Kis asztalon
363 3 | bánja, hogy én merre mentem~És hol takarnak barna nagy
364 3 | lelkemen~Minden szegény és minden árva.~Dél: szent
365 3 | süt a nap,~Minden virúl és minden fénylik.~Piros autók
366 3 | Piros autón száll a vágy~És meg se áll a messze égig.~
367 3 | karcsútestű büszke páva.~És száz ablakból szomjasan~
368 3 | élet vágya, fénye,~jósága és szelid reménye;~örömnek
369 3 | örömnek is dús csipkebokra -~és valahol érettem ért meg~
370 3 | királyi gőgös,~Vérig kinzott és mégis szánó,~Magasirató,
371 3 | pillanatban,~Vétkes, vágyas és szűzártatlan~Egész lelkem
372 3 | az ajkad látom.~Szemedre és ajkadra szálljon~Titok,
373 3 | ki zsoltárt mond a hídon.~És ólmot öntök hallgató fülembe,~
374 3 | a szoknyák selyme,~Vakon és süketen egy ájtatost talál
375 3 | egy ájtatost talál itt.~És erős béklyót csatolok kezemre,~
376 3 | zsoltáros az élet arany-hidján.~És zeng a zsoltár: ó asszony,
377 3 | Minthogyha hóra süt a nap~És én ott látom magamat~Születő
378 3 | én látnám, ha én látnám!~És gőgös és csókvágyó melle,~
379 3 | ha én látnám!~És gőgös és csókvágyó melle,~Fáradt,
380 3 | langyos vizében babrál.~És az egész pompázó nő-test~
381 3 | Nagyon-nagyon szeressen~És mindenről lemondjon,~Ki
382 3 | Mert nagyon-nagyon szeret~És mindenről lemondott:~Hirt
383 3 | mindenről lemondott:~Hirt és bért porba vágott,~De nem
384 3 | minden dolgok.~Szivemben és szivem körül~Csak békét
385 3 | elcsitul, lám, minden vágyás.~És minden sóhajt csönd nyel
386 3 | vonattal~Pestre, Párisba és Londonba?~Én vártam kint
387 3 | gyászfekete ernyőt hordok.~Ajkam és szemeim lezártam.~Szépség
388 3 | teremnek~Bánatok, bűnök és borok.~A gyönyörüség került
389 3 | gyönyörüség került engem~És most igéri habzó italát.~
390 3 | AKAROK?...~Mit akarok -~És mit akarnak tőled~Bíborszín
391 3 | kézzel szaggatok estenden~És rád dobálok.~Türöd-e csak,~
392 3 | cellának.~Sötétlő cella szivem~És benne térdepel~Egy ősz barát:
393 3 | Egy ősz barát: a bánat.~És bent örök misét mond~Egy
394 3 | régholt mester festett,~És minden hajnalon~A vágyak
395 3 | asszony~A térdelő barátra.~És zeng, zokog tovább~A fájdalom
396 3 | ivben~Karod mozditod lágyan és szeliden,~Kibomlott hajad
397 3 | Virághordó galambja~Álmomnak és álmodnak.~Sose voltál jó
398 3 | s másé volt~Csókos szám és csókos szád.~Két idegen
399 3 | nevettem mély vak szemébe -~És akkor fehér ajtaján kopogtam.~
400 3 | hűtelen lettem,~Most visszatér~És visszakéri pünkösdi kedvem.~
401 3 | takartam,~Lebbenni látom~És elsápasztja mosolygó ajkam.~
402 3 | szerelmünk,~Víg bálakon és hűs templomokban~Egymásé
403 3 | jaj, ha megállok,~Megöl és betakar fekete leple.~
404 3 | ÉNEKE~Most virággal kezemben~És bánattal szivemben~Egy sirra
405 3 | féltőn~Én sohase vigyáztam.~És mint fehér virágot,~Min
406 3 | Vezeklőn odatenni.~Hogy vallja és meghallja:~»Száz bűnnek
407 3 | alatt.~Én szököm hozzád és ha elém áll~Ezer ördög és
408 3 | és ha elém áll~Ezer ördög és ezer nemszabad.~Rabszolgaláncom
409 3 | Rabszolgaláncom foggal széttépem~És neked viszem áldott ékszerül.~
410 3 | testemet végigkorbácsolta~És még szűkebbre fogta rajt
411 3 | sóhajokon.~A parton várom és kérem vágyva:~Távol tavára~
412 3 | hattyufogatnak:~Már indulhatnak.~És csókra nyujtja kesztyűje
413 4 | nyavalyák közt, észak vészes és hajszás éjszakáin, füstölgő
414 4 | füstölgő falvakon, fagyban és sárban, ostromlott várban,
415 4 | avatásán, árulók ítéletén és az életért vívott szent
416 4 | ezer halálos szépségében és veszett nyomorúságában előttem
417 4 | veszett nyomorúságában előttem és fölöttem járt s nem engedte,
418 4 | akarta, hogy hazaérjenek és új életet hirdessenek.~Przemysl,
419 4 | László óta aludt a legenda,~És csodás fénnyel ime újra
420 4 | sirjon, szerető vigadjon~És csókkal áldja hű vitéze
421 4 | sugja: mind visszatér~Forró és szent győzelmi csókra.~ (
422 4 | drága nő most merre van -~És merre-merre minden szépség?~
423 4 | A szobánk olyan kedves és meleg,~Irta utolszor drága
424 4 | Szabadság, nagyság, szerelem és szépség~Magját érlelik messzi
425 4 | népem hegedőse -~Idők és népek nagy istene: Sors.~
426 4 | kedves, gyászruhádat varrnád~És néha-néha arcképemet néznéd -~
427 4 | búcsú-üzenet lesz...~...És nem jut hozzád soha, soha,
428 4 | hihetetlen épség.~Hogy hall e fül és látnak e szemek,~S az arcom
429 4 | minden ami szeplő?~Magyart és multat szánva nézdelők,~
430 4 | csak Krisztusra kereszt vár és börtön.~E földet s mit rajt
431 4 | vérengzők közt védtelen marad~És hová kéne, hogy elbujjatok,~
432 4 | vártátok a szent holnapot,~És a vad Észak, melyet épülésül~
433 4 | ellene szél forgatagának~És jöhet vihar világkeverő:~
434 4 | lassan lépkedett, -~Sárban és vérben dideregtem én;~A
435 4 | lőporfüst fojtotta mellemet~És láttam őt, a Seregek Urát,~
436 4 | Mózes a Hóreb hegyén.~Sárból és vérből, ahová vetett,~Hogy
437 4 | emeltem csüggedt lelkemet~És láttam őt: sugárzó kezeit~
438 4 | akart: csak élni, élni, élni~És boldogan dicsérni szent
439 4 | tudod, Uram,~Ez a te néped, és békét akart.~De gyilkos
440 4 | kard.«~Az ágyú dörgött, és a vér ömölt.~Komor október
441 4 | tudod, Uram,~Hogy Észak és Dél ránk fenekedett.~Most
442 4 | jött az itélet: szörnyü és igaz,~A föld epéjét itt
443 4 | tört ránk az orosz csikasz~És sebét nyalva messzire inalt.~
444 4 | hült vérrel kevert.~Vércsék és varjak rut serege gyült~
445 4 | szórok már föléd virágot~És mondok egy imát helyette:~»
446 4 | szájában méze:~Ki halálod és e vértengert~Fehér cárok
447 4 | forró átok,~Ámen, ámen!«~ És aztán hajrá,~Hajrá csak
448 4 | Uram, hogy reám tekints~És lássad: nincs még a föld
449 4 | hagytál bodzafák tövén.~És mégse kérem, hogy énrám
450 4 | szelében~ Petőfi lelke jár.~És mindenütt, hol elnyomott
451 4 | mindenütt, hol elnyomott sir,~És mindenütt, hol rabtartó
452 4 | szikrázzák új üstökösök.~És mindenütt, hol a zsiványság
453 4 | temetnem.~Bent foly a bor és szól a banda,~De reggel,
454 4 | Alexandra,~Elő a fegyvert és az ásót -~S dolgoznak majd
455 4 | bőven omlott.~Szent vér és minden csöppje boldog,~Mert
456 4 | hiven csorgott~A Hazáért és az Istenért.~Szálljon a
457 4 | ezer nehéz tusán~Szabad és boldog népek áldnak.~Dicsőség
458 4 | önkéntes?~Magos a sánc; és szabad nép védi;~Fegyvere
459 4 | önkéntes.~Magos a sánc, és botlik a lábad,~S már vacsorára
460 4 | temetőben~Csak szépséged és hüséged ragyog.~Érzed-e
461 4 | méntás ablakok alatt~Lovunk és szivünk büszke táncot táncol.~
462 4 | Mi hazaérünk, könyvem, és beszélünk~Öreg estéken ősi
463 4 | Mi hazaérünk, könyvem, és beszélünk,~S a mi szavunk
464 4 | honvédek ujrázzák a marsot.~És mi nem félünk, könyvem,
465 4 | a világok.~Mi hazaérünk és ha porló testünk~Öles mélységben
466 4 | vasárnapja,~De velünk az Isten~És rendben a jószág és rendben
467 4 | Isten~És rendben a jószág és rendben a pajta.~...Nagy
468 4 | Látod-e, lengyel,~Vaserő és hűség~E cudar földet mégegyszer
469 4 | Látod-e, lengyel,~Germán és szittya~Hurokra hajtják
470 4 | Látod-e, lengyel,~Germán és a szittya:~Ezek tudnak még
471 4 | Szőke folyók amerre folynak,~És patakokban omlik könnye~
472 4 | Szilveszter,~Vén csatafarkas, és jegyezd meg:~Bátor végvárban
473 4 | Fehér kutyám, te lompos és szegény?~Hű szemed rémült
474 4 | hajlékot ad.~Maradj, kutyám, és ne félj új gazdádtól,~Aki
475 4 | fenteregve,~Veled üvöltsön ember és barom.~Üvölts, kutyám, s
476 4 | országod,~Ki vagy a Béke és a Szeretet.~ (Przemysl,
477 5 | fáradott~A reménységben és az imádságban,~S akikre
478 5 | angyalom,~Mi kitartunk büszkén és bátran.«~S gondoltam: Ma
479 5 | Imádkozol-e minden este~És hiszed még, hogy visszatérek?~
480 5 | Isten,~Ki vagy a templom és az oltár,~Miatyánk Isten,
481 5 | nem tarthat tovább -~És véget ér a gyászos élet.~(
482 5 | beérned.)~Még három nap - és nincs tovább.~Ki bánja,
483 5 | felugattak:~Vad csattanás... és a gödörbe~Feketén omlott
484 5 | a föld.~Gondoltam: most és mindörökre.~Aztán csak csönd,
485 5 | Szemem befúrom a sötétbe.~És hol vannak az angyalok?~
486 5 | halál csöndje.~Valakit vársz és senki sem jön, -~S rettegsz:
487 5 | mozdulatlan:~A szék, a tükör és a pamlag,~Ahogy utólszor
488 5 | A tegnapot kezdeni újra;~És a holnapot várni, várni,~
489 5 | összesúgnak:~Milyen bús és milyen törékeny...~10. LEVÉL~
490 5 | Egyszer, nyugalmas őszidőbe.~És megnézed, hogy a szívemből~
491 5 | Nekik adnád most mindened~És megvarrnád rongyos ruhájok.~
492 5 | égnek bennük:~Csupa bánat és csupa honvágy.~13. LEVÉL~
493 5 | A szánkóban most én ülök~És farkas vágtat a nyomába.~
494 5 | puszta most minden álmad.~És hó födi be véres nyomát~
495 5 | 14. LEVÉL~Mit várok még, és mire vársz még~Feketefátylas
496 5 | odaérnek.~Egy hosszú éj... és reggelig~Egy hajszál megint
497 5 | ideragyognak.~Sóhajtasz... és a sóhajod~Szembeköszön a
498 5 | 16. LEVÉL~Meddig élnek és mennyit érnek~A sóhajok...
499 5 | tavaszodba~Lopnak-e színt és illatot~Szegény, szerelmes
500 5 | szerelmes sóhajok?~Két világrész és két szív harcán~Győzhetnek-e
1-500 | 501-740 |