Rész

 1 Elo |    elfogytak, régóta nem kaphatók, bár folytonosan keresik. A magyar
 2 Elet| kötelességét, ahová állították«, s bár most már kaphatna más beosztást,
 3   1 |          mind neked adom -~Álmodja bár a lelkem végig~Selyempárnán
 4   1 |           NE FÉLJ!~Ne félj! Jövök!~Bár álljon utamba~Dörögve, ropogva~
 5   1 |  Meneküljön előle!~Ne félj! Jövök!~Bár dőljön előmbe~Habbal tele
 6   1 |         hevűlve~Ölelni repülnek...~Bár dőljön utamra~Hullámai árján~
 7   1 |        belső hang visszatartott.~S bár csókod visz az üdvösségre~
 8   1 |            sas a léget!~Szeretlek, bár tudom, hogy vétek!~Szeretlek,
 9   1 |      áldozhat drága sír felett -~S bár bús szeméből könnyek ömlenek -~
10   1 |         kéznek reszketése ott van,~Bár szárnyat öltött már a képzelet)~
11   1 |           vágyból épít lelkeket;~S bár tüske tépi, ág kivérzi százszor,~(
12   1 |        Elérni óh, tán soh’se fogja bár -~Mégis oly sivár, szürke
13   1 |         amelyért élni érdemes, -~S bár érhetetlen, mint a bérctető
14   1 |    Egyszerű nép lakik benne -~Baja bár száz, sosem lármáz -~Rábízza
15   1 |      Kossuth neve!~Addig - kiáltsa bár csinált érzését~Ország-világgá
16   1 |          Wittenbergáig -~De retteg bár a haláltól a gyáva,~Nem
17   2 |       görnyedt s mellem nem zihál.~Bár sok telet keresztülfáztam,~
18   8 |          Golgota?~Egy csöpp italt, bár ecet volna!~S elfojtott
19  10 |         mondták: - Ó mily szerény;~Bár volna sok ily nagyunk,~Ki
20  10 |           arany-garmadát rakunk.~- Bár volna sok ilyen kebel,~Ki