Rész

 1   1|             Fényük ne legyen - csak neked!~Hogy behunynád a káprázó
 2   1|          álmok a tiéid ~Azokat mind neked adom -~Álmodja bár a lelkem
 3   1|           lángot.~Nekem világ volt. Neked - tán semmi.~S mégis - óh
 4   1|           ének, -~Én mondom, halld, neked beszélek:~Szeretlek, mint
 5   1|             lelked, a lelked!~S ami neked értetlen ének,~Elsirom a
 6   1|           ember vág, mért rójam fel neked?~Nem véled - perlőimmel
 7   1|            A köd eloszlik. Köszönöm neked!~Hangodra lelkem hangja
 8   1|            Egy imakönyvet hoztam im neked,~Beragyog mégis sok csöndes
 9   1|           könyvre, melyet Isten irt neked?~Óh, eltemette régen azt,
10   2|         szivem ez a pogány templom.~Neked kitárom szentek szentjét.~
11   2|        Elvesztjük mindenünket.~Kell neked ez a csóktalan kéz.~Szép
12   3|              Az életemből mit adjak neked?~Én nem gyüjtöttem drága
13   3| Rabszolgaláncom foggal széttépem~És neked viszem áldott ékszerül.~
14   5|                ó igen... a kórház -~Neked is drága menedékhely...~
15   5|          egy fiatal beteged~Beszélt neked a szerelemrűl.~Láttam, hogy
16   5|         közt,~Mély hajlással köszön neked.~Tán nem is látod, - de
17   5|            Havas, teles Szibériába.~Neked küldöm. Te vidd el mostan~
18   6|             messze néz, fogolytárs;~Neked is ketrec ez a havas róna.~
19  10|         nyit már az irgalmas halál.~Neked megnyiltak a kapuk -~És