Rész
1 Elo | köteten az a változás történt, hogy a »Levelek a Kálváriáról«
2 Elo | mértékben.~Erősen bízunk abban, hogy »Gyóni Géza összes versei«
3 Elet| le a dolgot.~A fontos az, hogy Gyóni Géza kiheverte a sebet.
4 Elet| apa, az »öregúr« megtudta, hogy fia papságának befellegzett.
5 Elet| levelet, bocsánatát kérve, hogy az édesanyja betegségétől
6 Elet| az »öregúr« unszolására, hogy valamit végezzen, beállt
7 Elet| Hiradót úgy gyarapítja, hogy a dabasi járás közönsége
8 Elet| szerkeszteti. Géza örül, hogy szerkesztő lett és írhat
9 Elet| közigazgatási tanfolyamra, hogy édesapjának kedvére tegyen,
10 Elet| is csóválják a fejüket: hogy reménykedhetik egy ilyen »
11 Elet| meg adta érnie a jó Isten, hogy Géza rendes ember lett,
12 Elet| segédlelkészéhez költözik Budapestre, hogy ott próbálkozzék szerkesztőségbe
13 Elet| nekilendüléssel dolgozik s boldog, hogy imádott asszonya közelében
14 Elet| együtt vállalkozik arra, hogy értesülést hoz az erőd helyzetéről,
15 Elet| ostrom után tudták meg, hogy közel voltak egymáshoz.
16 Elet| A lapokból láthatjátok, hogy dalolva értük meg a második
17 Elet| Megengedték Mihálynak, hogy Gézát tisztiszolgája címen
18 Elet| levelezőlapjairól tudtuk meg, hogy - élnek... Kijev, Moszkva,
19 Elet| jelenti a Budapesti Hirlap, hogy Przemysl újra a mienk, s
20 Elet| már arról is hírt adhatok, hogy Géza kisfia »Géza« Mihálynak
21 Elet| Október 7-én már azt írhatom, hogy »muzsikálni is tanul« (zenésítik
22 Elet| tovább.~Csak az volt a baj, hogy az itthoni leveleket ők
23 Elet| Különösen fájt Gézának, hogy Ellától nem kap írást. Szeptemberben
24 Elet| Csak később tudta meg, hogy Ella férje halálos beteg
25 Elet| szomorú volt. Még szerencse, hogy más tekintetben az én híradásaim
26 Elet| fölöttesek célja az volt, hogy a testvérek együttmaradjanak
27 Elet| március végén tudjuk meg, hogy Forgách grófnő Gyónitól
28 Elet| Később már azt panaszolják, hogy tőlem sem kapják a »családi«
29 Elet| Géza kéri, eszközöljük ki, hogy Mihályt semleges államba
30 Elet| jelenet.)~1917. Megható, hogy január 17-én, mint előbb
31 Elet| Mihályról, most Mihály írja, hogy Gézát: ki kell cseréltetni (
32 Elet| Január 16-án én írom Gézának, hogy Miska ügye jó úton van.
33 Elet| kapják.~Megtudja azt is, hogy itthon a még mindig kiadatlan »
34 Elet| sajtó alá. Utasítást is ad, hogy »leánya, Jolán kelengyéjét
35 Elet| válogassam meg«. Lehet, hogy az itthoni jó hírekre, lehet,
36 Elet| itthoni jó hírekre, lehet, hogy valamelyik írásunkba a feleségem,
37 Elet| az asszony felől; lehet, hogy a mankós közkatona fogolytárs »
38 Elet| levele tette: elég az hozzá, hogy revízió alá veszi a kálváriás
39 Elet| Mit akar az jelenteni, hogy a legdrágább Lusy állapotáról:
40 Elet| mintha megnyugodott volna, hogy öccse számára már megjött
41 Elet| megmarad. 14-15-én éjjel: fél, hogy megőrül; hallucinál, lélektani
42 Elet| első híreket; azt hittük, hogy öccse későn érkező halálhírével
43 1 | a kincsásó sok aranyját.~Hogy behunynád a káprázó szemed,~
44 1 | meglátnád a gazdag kincsemet,~Hogy odahullanál karomba! ~Hogy
45 1 | Hogy odahullanál karomba! ~Hogy rejtenéd a kincseket:~Más
46 1 | ne legyen - csak neked!~Hogy behunynád a káprázó szemed,~
47 1 | behunynád a káprázó szemed,~Hogy odahullanál karomba.~S csak
48 1 | Csak átsuhan a lelkemen:~Hogy azt a felhőt, ezt a szép
49 1 | nézek rád, titkon, futón.~De hogy nagyon, nagyon szeretlek -~
50 1 | sejtés száll:~Valami súgja, hogy te is épen~ Arra gondoltál.~
51 1 | elrebegtem én -~Mert érezem, hogy szótalan szerelmünk~Édes
52 1 | folyóján~Az elragadó ár:~Hogy elállja utát~Döntő erejével~
53 1 | árján~Vésszel tele tenger;~Hogy eloltsa tüzét~Két szomjas
54 1 | oldalodon,~Remegve vigyázva,~Hogy egy szorítása~Se fájjon
55 1 | Remegve ejtem halkan a neved,~Hogy áruló szellő se értse meg.~
56 1 | mélyire lásson:~Nézd, nézd, hogy ég, lobog a láng,~Parázsa
57 1 | ég, lobog a láng,~Parázsa hogy ragyog miránk,~Jer, összeforrva
58 1 | hallga! Hangosan kiálték,~Hogy messze zúgja itt a tájék.~
59 1 | a hangot,~Ahol te vagy, hogy te is hallod!~S én kezemet
60 1 | felnyitni megkisértem újra,~Hogy lássalak, mert itt vagy,
61 1 | A felhős éjpalást alatt,~Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,~
62 1 | Ezer láthatlan árnyalak,~Hogy, mely hozzád visz, megkötözze~
63 1 | engemet...~Elébem állnak, hogy ne lássam~ A szép szemed...~
64 1 | EMLÉKSZEL-E?~Emlékszel-e, hogy eljátszottunk~A ház előtt
65 1 | udvaron?~Gyermekszívvel hogy kergetőztünk -~ Emlékszel
66 1 | megfogtalak ott a kútnál,~Hogy elkacagtunk is azon,~Mert
67 1 | két szemed -~És hallanád, hogy dobban szívem~S hogy azt
68 1 | hallanád, hogy dobban szívem~S hogy azt dobogja, hogy szeret!~
69 1 | szívem~S hogy azt dobogja, hogy szeret!~
70 1 | tudd meg azt soha, soha,~Hogy tehozzád sír mindenik sora.~
71 1 | léget!~Szeretlek, bár tudom, hogy vétek!~Szeretlek, mint a
72 1 | ÉREZNI...~Érezni azt, hogy messze távol~Valaki búsul,
73 1 | nincs balzsamír;~Érezni azt, hogy egy kicsiny szív~Valahol
74 1 | szép szemeket;~Érezni azt, hogy egy áldott ajk~Egy nevet
75 1 | sírva emleget;~Érezni azt, hogy érettünk száll~A vágy, a
76 1 | majd remegve, haloványan,~Hogy az vagy még mint akkor este,~
77 1 | világ van miközöttünk -~S hogy elválasszon, összefog...~
78 1 | És sírni egyikünk se fog.~Hogy lesik majd, ha szenvedünk-e?~
79 1 | szótalan -~Nem tudja senki, hogy szivünkbe’~Egész világ fájdalma
80 1 | messzeségbe,~De azt az ormot óh, hogy még elérje -~ Nincs, nincs
81 1 | napsugár.~Kiváncsi tán, hogy mit csinál~Ez a fakó, bús
82 1 | Mért sirdogálna értetek?~Hogy ősz borult a kikeletre?~
83 1 | virulásból -~Mit bánt, hogy elfelejtenek?~A csönd legjobb
84 1 | elmerített.~S ki föltevé, hogy társát nyúzza,~Zokog, mert
85 1 | egymagam.~Hivő csalódik. Hogy utamra~Ha rózsa hullt is,
86 1 | rózsa hullt is, eltaposták;~Hogy az nagy itt csak, aki marja,~
87 1 | viszi a konc zsirossát;~Hogy gunyra ébred itt az álmodó~
88 1 | szitkot szór a hűre száz ajak,~Hogy nincs perc tiszta, szent
89 1 | tagadjalak?~Oh, mért ne higyjem, hogy jön óra~Oh, mért ne várjak
90 1 | Tagadjon az, ki már nem várja,~Hogy hajlanak utára rózsák;~A
91 1 | ANYÁM~I.~S hogy jött az est, ott álltam
92 1 | esengve.~S üres szívvel hogy meghuzódtam~Bús, fénytelen
93 1 | sirra, ahol én állottam.~S hogy rám nézett - a szeme mondta:~»
94 1 | szeretni gyermeket,~Óh, hogy a lelke halt utána -~Ki
95 1 | éjjel...~IV.~Vagy írva van, hogy már a jónak itt~Nincsen
96 1 | nyugalma?... És egy égi kar,~Hogy meg ne törje földi, bús
97 1 | Mit kiván szárnyas lelked?~Hogy üdvödet itt meg nem lelted,~
98 1 | kereszt előtt,~Gyermekszívvel hogy megcsodáltam~A megfeszített
99 1 | szelíden, könnytelen.~S láttam, hogy arcán megcsillannak~Az enyhülő
100 1 | Már nekem az I. N. R. I.~Hogy gyönge szivbe tőrt ha vernek~
101 1 | szárnyasak.~Nézd, nézd, nyomába’ hogy tántorganak~Zarándok úton
102 1 | leány.~Nem mondta néki, hogy: kisasszony...~S az nem
103 1 | még egymással,~De tudta, hogy szép hangja van.~Poéta-álmok
104 1 | várta mindig, várta hiven,~Hogy kék ruhája megjelen,~S mig
105 1 | kartonruhás leányt.~Egyszer - hogy, hogy nem - rózsa hullott,~
106 1 | leányt.~Egyszer - hogy, hogy nem - rózsa hullott,~Levél
107 1 | Bohó szivében hitte mégis,~Hogy álomképe visszatér.~Ott
108 1 | szárnyát búsan hidegen.~Tán, hogy titeket fátylába takarjon~
109 1 | riaszt a gond.~A lelke rajta, hogy ápolja, védje~A rája bízott
110 1 | oldalat.)~De hallom hangod, hogy: hó, messze mentél!~Hajnalpirt
111 1 | éltünkre sugárt permetez.~Hogy pásztor és nyáj egy akolba
112 1 | Nem bánt a sejtés, nem, hogy el nem érem -~Hittel dűlök
113 1 | Aztán megirja benne szépen,~Hogy engem így, meg úgy szeret -~
114 1 | mint már magától értetődik:~Hogy én is, én is hű legyek.~
115 1 | Talán már akkor tudta is, hogy~Ez az - utolsó levele.~II.~
116 1 | Aranybetűkkel írva rája,~Hogy szíve lelke hűtelen -~Csoda-e
117 1 | lelke hűtelen -~Csoda-e hát, hogy az imáját~- Nem hallgatták
118 1 | az árnyat nem leled -~S hogy orvul hányszor tiszta szivbe
119 1 | törött meg déli nap sugára, -~Hogy aki szenvedett, könnyet
120 1 | találjon az özvegy, az árva;~Hogy szent a szeretet, a szívnek
121 1 | szeretet, a szívnek virága,~Hogy a szeretetben a szegény
122 1 | Úgy örül a lelkem annak,~Hogy a házak - mind fehérek...~
123 1 | ösvényt járok~ Csillapultan.~S hogy megállok a kis háznak~ Ereszében,~
124 1 | nagyon soká töprengett,~Hogy válaszolhat-e neki?...~Megírta
125 1 | levélbe~Csak ezt a szót, hogy: szereti...~És a ravatalt
126 1 | sugták a halott fülébe,~Hogy: szereti, hogy: szereti...~
127 1 | halott fülébe,~Hogy: szereti, hogy: szereti...~
128 1 | társam,~Hát te nem örülsz, hogy újra itt vagyok?~Te látod
129 1 | csak a fanyar mosolygásban,~Hogy az igazság már benne megfagyott?~
130 1 | igazság már benne megfagyott?~Hogy én itten most már helyem
131 1 | tovább~És újra látja, fénybe hogy úsztatják,~Hallja kacagni
132 1 | elment ő utána~S ide hozta, hogy nyughelye legyen...~»Vígy
133 1 | tiszta hely...~Vígy, vígy! Hogy ezt a vad kacajt ne halljam,~
134 1 | nóta folytatása.~Fogadták, hogy a síron túl is~Hűséggel
135 1 | átgázolok.~Engem a harc hiv, hogy elemésszen...~Jer, hívlak
136 1 | súgott őrült dolgokat:~- Hogy nézze végig borzalom nekül~
137 1 | kell a lelkes árny szavát,~Hogy lelke, teste megremeg bele:~»
138 1 | Hát azt hiszed valóban,~Hogy őrült munkád végre célhoz
139 1 | elrejti ő -~S nem retteg, hogy a napvilágra jő -~Miért?...
140 1 | sugarát: a hitet, az élőt.~Hogy éget is? Tűz az! S az uj
141 1 | mintha sírból jönne -~S hogy belesír a temetői csöndbe...~
142 1 | Csak egy szóra várnak, hogy: Rajta! s robogva~Rohannának,
143 1 | magyar hazában?~Halljátok, hogy zúg, bong a halál harangja?~
144 1 | vártuk: üzen még! üzen még!~Hogy kiszálltunk volna mind a
145 1 | volna - a Kossuth katonái!~Hogy vártuk a szavát, bizva mindahányan!~
146 1 | tartott az a siri álom!~Hogy csüngött a lelkünk a föltámadáson!~
147 1 | meg előtte:~Hadd lássa, hogy tudták holtukban is várni~
148 1 | Kossuthot.~Ő megtanitott, hogy kell lelkesedni,~Azért,
149 1 | harca megtanitott minket,~Hogy kell áldozni életet, babért~
150 1 | oltáron a tűz -~Elfut a hőség, hogy szívembe tűz -~S a szentelt
151 1 | oltár égre kúszó lángja~Hogy belémarkol a rab éjszakába:~
152 1 | a rab éjszakába:~Hallom, hogy zúg, zsong a legszebb hozsánna,~
153 1 | vernék pokoli hatalmak:~Hogy gyujtsa, gyujtsa oltárán
154 1 | gyujtsa oltárán a lángot,~Hogy gyüjtse, gyüjtse csak a
155 1 | metsző suhogása.~Az ég, hogy ezt a kint, halált ne lássa,~
156 1 | újra, új Krisztust adott,~Hogy százszor újra áldozza fel
157 1 | s óh nem tudja hinni,~Hogy itt találja édes Istenét,~
158 1 | örök szeretetben;~Hitem, hogy a jót megáldja az Úr~S a
159 2 | VOLNA...~Ha láttad volna, hogy bámultak~Barátaim: a gond,
160 2 | szélbe -~Ha láttad volna, hogy futottak,~Mint a pokol Isten
161 2 | szerenád.~II.~Azt akarom, hogy énrólam álmodj~A rózsaszagú,
162 2 | mámoros éjben.~Azt akarom, hogy az én árnyékom~Mindig kísérjen.~
163 2 | Mindig kísérjen.~Azt akarom, hogy dalomból szivjad~A szint,
164 2 | mérges,~De várlak, Május,~Hogy égess, égess!~Csóktalan
165 2 | Azért mégy át csak sietve,~Hogy szédítő, állhatatlan,~Titkos,
166 2 | hajamon,~Fölemelt homlokkal hogy elibéd jöttem~És mondtam:
167 2 | Ó csak ne vádolj, mért hogy örömében~Vidám hittel nem
168 2 | hadd én is hinni tudjam,~Hogy hallgatod még keblemre borultan~
169 2 | közted és közötte,~Aki eljő, hogy leszakítson.~Mindegy, ki
170 2 | meg te hófehéren.~Gondold, hogy úgy száll most is még feléd~
171 2 | Gyönyörtől telten.~Gondold, hogy azt a percet esdi még,~Mikor
172 2 | fejemhe’ símul...~Ne tudd, hogy mérges kór emészti rég,~
173 2 | tudj a kinrul.~Ne tudd, hogy fojtó hinár lepte meg~S
174 2 | szemgolyóim~Égnek és sejtetik, hogy élek.~Megfagytak itt a hitek,
175 2 | Kegyetlen kedves, gőgös ara~Hogy soha meg ne bocsátana,~Mig
176 2 | panaszkodásom,~Azt hiszitik, hogy ostoba~Elégedettség hallgat
177 2 | asszonypárás,~Azt hiszitek, hogy nem nyilallik~Szivembe százszor
178 2 | Tiétek. Mért sajnálni hát? -~Hogy az nyugodt csak, annak jó
179 2 | ritmuson biz elfelejtém,~Hogy ennem is csak kellene.~S
180 2 | majd - s én mosolygom csak,~Hogy hazug gyászban, bünbánóan~
181 2 | vén csont. Azt igérted,~Hogy tenálad valahogy szebb lesz.~
182 2 | szőke lányról gagyogott:~Hogy nézi magát nagy tükrében~
183 2 | egyszerre sirni kezdett:~Hogy sötét szemem úgy lobog.~...
184 2 | egyre kaszál körülünk:~Hogy nem miránk csap, még nem
185 2 | szívét,~Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek,~Mert a
186 2 | SIRASD...~Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál~S egy üdvösséges
187 2 | asznom, vesznem.~Ne hagyd, hogy mézem bús méregre váljon.~
188 2 | méregre váljon.~Ne hagyd, Nap, hogy csak fojtó estig éljek.~
189 2 | szálltak~Izzó lángnyelvek,~Hogy kiégessék az emberszívből~
190 2 | kufárok!«~S hasadó reggel, hogy visszaszálltak~Fáradt lángnyelvek -~
191 2 | fakóra válva~És meggörnyedve, hogy bementek~A kárhozók s a
192 2 | Millió éven millió halott~Hogy hallgatott, ó, hogy hallgathatott!~
193 2 | halott~Hogy hallgatott, ó, hogy hallgathatott!~Az élet fülét
194 2 | azt a titkot elkiáltom!~Hogy roppan itt majd minden össze!~
195 2 | harci szekér~Kis talyigáknak hogy kitér!~Görnyedve, sirva,
196 2 | A halálisten kapujából,~Hogy - féljetek, mert ítélet
197 2 | Nem ismered már? Pedig hogy szeretted,~Ölelted mámortakaród
198 2 | homályból~S mind azt hiszi, hogy merész maga lángol,~Ha fénykévédből
199 2 | álmodó termen~A zongorahang hogy átrepül:~Megmozdulnak a
200 2 | vaknak.~Az tán nem látta, hogy lettél vidám,~Kacér kastélyból
201 2 | kastélyból egértanya -~S hogy nem maradt a régi pompából~
202 2 | És nőni kezdtek - lásd, hogy megnőttek~A faluvégi bús
203 2 | Ránk se szököd.~Csak várom, hogy az ajtót nyitja~A mosolygó
204 2 | viszem én.«~A fénycsík, ni, hogy nő a lépcsőn:~A vén agár
205 2 | szerettem volna.~Ó kín, hogy akkor fel nem ülhetek~S
206 2 | én furcsa, dacos fejem.~Hogy merre nézzek, hova lépjek:~
207 2 | Kinek fáj, ha bukom.~Kell, hogy nap-napra érütését~Számlálja
208 2 | HELYETT~Pirulva vallom, hogy a hátam~Nem görnyedt s mellem
209 3 | le reám a falról.~Rémlik, hogy ismerős:~Tükrökből ismerősöm,~
210 3 | Hol láthatott igaznak,~Hogy átkozódó ajkam~Egy bús ecset
211 3 | mester,~A képed vallja csak, hogy~Valaha én is voltam.~
212 3 | nézek.~És mért is hallgatom,~Hogy ezek mit beszélnek.~És mért
213 3 | beszélnek.~És mért is engedem,~Hogy fürkésszék az orcám.~Oly
214 3 | Ur-szeretői rég learatták~S hogy ne csúfítsa az úri ágyat,~
215 3 | már lihegve.~Anyám keze hogy eleresztett~S betévedtem
216 3 | Várjunk az öröm Krisztusára.~S hogy mások fénybe henteregnek,~
217 3 | kináltak.~Nézd csak: a bőség hogy viháncol,~Dús palotákban
218 3 | párnáját most ő rendezgeti,~Hogy jó puhán és melegen találja,~
219 3 | hegedű,~És sirt a szivünk, hogy húzta.~Kis sárga virág,~
220 3 | cókmókom.~Indulni kell. Jaj, hogy lehet.~Vérben úszik vad
221 3 | szelid.~Te éretted jaj, hogy áztassam~Könyűvel szemeit.~
222 3 | Mily őrület adott jogot:~Hogy istenadta életemmel~Játszik
223 3 | arcomba~S csak én tudom:~Hogy mindenét tőlem rabolta.~
224 3 | selyemtakaró.~Ki bánja, hogy ott lent kínlódva ki átkoz.~
225 3 | rejt még a haraszt,~De jó, hogy kiüzve~Belőle már a paraszt.~
226 3 | álljon félkörbe.~Ne halljuk, hogy zug már~Túl a vörös zivatar -~
227 3 | nem is vár, és vége már,~Hogy lesz valaha virradatja...~
228 3 | rendben,~Ki kérdi, bánja, hogy én merre mentem~És hol takarnak
229 3 | Minthogyha csak szólitana,~Hogy remegő ujjamra fonjam.~Selyempillák
230 3 | sóhajtással arra gondol,~Hogy: ha én látnám, ha én látnám!~
231 3 | vétket.~Ó, csudatévő csókok,~Hogy szabad újra lenni~Jónak,
232 3 | s bölcs türelmet hordok.~Hogy elcsitul, lám, minden vágyás.~
233 3 | vártam kint a kék mezőben,~Hogy rámtekint a meseszép nő,~
234 3 | az étkezőben?~Én sírtam, hogy nem nézett vissza?~Finom
235 3 | nyarával várta Nizza.~Ó hogy álltam, vártam hiában.~Szivem,
236 3 | Ajkamtól félre-félre tollak,~Hogy tovább élvezhesselek.~Karcsú
237 3 | titkos beszédét érted-e?~Hogy vallanak a hajló keskeny
238 3 | leválnak.~A kezed nézed: hogy a vékony gyűrűk~Mitől haloványak...~
239 3 | féltselek?~Hát parancsold meg,~Hogy ne nézzen rád senki férfi~
240 3 | ködben.~Kis gyáva gyermek, ó hogy szaladtam.~Jaj, vissza-visszanézni
241 3 | mélyen bent vagy a szivemben.~Hogy tudtál olyan mélyre szállni!~
242 3 | ablakába~Vezeklőn odatenni.~Hogy vallja és meghallja:~»Száz
243 3 | múzsám,~Olyan mindegy ma már:~Hogy a piacnak gúnyos nevetése~
244 4 | fölöttem járt s nem engedte, hogy e versek elvesszenek, hanem
245 4 | asszonyakarattal akarta, hogy hazaérjenek és új életet
246 4 | boldog aratás,~Engedd Uram, hogy nyilhasson belőle~Hazai
247 4 | Ágyúink szaggatják,~Hallod-e, hogy dörögnek!~- Három hete lesz
248 4 | Mindennap uj csodára ébredek:~Hogy élek még, ó hihetetlen épség.~
249 4 | még, ó hihetetlen épség.~Hogy hall e fül és látnak e szemek,~
250 4 | Mindennap uj csodára ébredek:~Hogy élek még, ó mesebeli jóság.~
251 4 | Mindennap uj csodára ébredek:~Hogy élek még, túl ennyi véres
252 4 | túl ennyi véres harcon.~Ó hogy győzni tud minden vész felett~
253 4 | védtelen marad~És hová kéne, hogy elbujjatok,~Ha idevárnánk -
254 4 | Felgyújtottam lelkem csillárját,~Hogy halottan is fényben lássad,~
255 4 | és vérből, ahová vetett,~Hogy megláthassam borzasztó szinét,~
256 4 | kezeit~A vérnek földjén hogy terjeszti szét.~S szólottam
257 4 | szóltam: »Te tudod, Uram,~Hogy Észak és Dél ránk fenekedett.~
258 4 | miért szomorubb.~Nem tudja, hogy a lengyel dombon~Én szórok
259 4 | HAJNALÁN~Nem kérem, Uram, hogy reám tekints~És lássad:
260 4 | bodzafák tövén.~És mégse kérem, hogy énrám tekints,~S megsokald
261 4 | éjszakára:~Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,~Mikor
262 4 | vért gőzölve hömpölyget,~Hogy sirva sikoltsák: Istenem,
263 4 | őket csak egy éjszakára,~Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.~
264 4 | kinjára.~ Csak egy éjszakára:~Hogy bujnának össze megrémülve,
265 4 | össze megrémülve, fázva;~Hogy fetrengne mind-mind, hogy
266 4 | Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;~Hogy tépné
267 4 | mind-mind, hogy meakulpázna;~Hogy tépné az ingét, hogy verné
268 4 | meakulpázna;~Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,~Hogy kiáltná
269 4 | ingét, hogy verné a mellét,~Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom,
270 4 | vérnek, csak én megmaradjak!~ Hogy esküdne mind-mind,~S hitetlen
271 4 | gőgjében, akit sosem ismert,~Hogy hivná a Krisztust, hogy
272 4 | Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:~Magyar
273 4 | szoritsd még,~Nézd már, hogy kapkod fühöz-fához.~Barmai
274 4 | sirban~Az én apám, tudom, hogy nem aludt,~Míg messze Észak
275 4 | velünk csupa szabad népek,~Hogy vernénk le ilyen ellenséget?~
276 4 | beáll~Magyar katonának...~Hogy nézhetné nyugton,~Hogy a
277 4 | Hogy nézhetné nyugton,~Hogy a magyart bántsák, -~Gábor
278 4 | Nyomor-országot?~Hallod, hogy zug a millió átok,~ Hallod,
279 4 | a millió átok,~ Hallod, hogy zug, Gorkij önkéntes?~Öreg
280 4 | még, ha karomat kitárom,~Hogy beleroppan a szűk sárfedél:~
281 4 | sárfedél:~ Érzed-e még,~Hogy hervad érted szalmaágyon~
282 4 | muszkán át, halál záporába~Hogy mégis ideszállt~Én édes
283 4 | Téli fagyos vártán, tudom, hogy megérzed:~Kicsi fiókáink
284 4 | Moszkovita árnak~Sziklahomlokát hogy veti a Kárpát.~Látod-e,
285 4 | békés házaink.~Üvöltsetek, hogy borzadjanak össze~Biboros
286 5 | csúfolkodtunk,~Örülsz, ugye, hogy fütyülőnek~Megkaphatod fiatal
287 5 | birkózni néked,~Hiszen tudod, hogy hetek óta~Csak hálni jár
288 5 | minden este~És hiszed még, hogy visszatérek?~Számolod-e,
289 5 | végtelenbe?~S nem félsz, hogy a mienk zuhan?~Nem jajdulsz
290 5 | egekre?~Tűrő, fehér szívedbe hogy fér~Annyi imádság, annyi
291 5 | Annyi imádság, annyi bánat,~Hogy még én is, káromló szájjal~
292 5 | nincs tovább.~Ki bánja, hogy már végre vége!~(Pajtás,
293 5 | felnyitni,~Mert bent lehet már, hogy elestem.~Eltámolyogsz a
294 5 | nyugalmas őszidőbe.~És megnézed, hogy a szívemből~Az őszirózsa
295 5 | őszirózsa, -~Mert tudod még, hogy azt szerettem.~Fekete hintód
296 5 | a véred?~Vagy lázít már, hogy ifjúságod~Egy messzi rabtól
297 5 | neked a szerelemrűl.~Láttam, hogy futottál haza;~Láttam gyönyörű
298 5 | jövő percben azt gondoltad:~Hogy holnap bemégy a kórházba.~
299 5 | nem fecsegnek...«~S látom, hogy öledbe esik~Fáradt feje
300 5 | figyelsz, - de jól tudod,~Hogy megáll s hosszan néz utánad, -~
301 5 | ajkad engedelmes lesz-e,~Hogy kiejtsd becéző nevem?~Egy
302 5 | Körülállnak s nem engedik,~Hogy egyedül legyek veled.~26.
303 5 | volt,~Itt volt... kellett, hogy itt legyen;~S ki épen úgy
304 5 | is látod, - de én érzem,~Hogy megremeg fehér kezed,~S
305 5 | gondolatom ellesed.~S nem tudod, hogy valaki ott áll~Mindegyik
306 5 | nevemet,~És hallod majd, hogy hazaértem.~Haragszol, hogy
307 5 | hogy hazaértem.~Haragszol, hogy nem sietek?~Hiába vársz
308 5 | kellett vacogva győznöd,~Hogy végre mégis elveszítsd~Te
309 5 | kinyilnak.~Idegen nyelven (hogy fáradt vele!)~Sok szem őrizte
310 5 | kérdezni se rólad.)~3. LEVÉL~Hogy tudsz hallgatni annyi ideig?~
311 5 | mondd, ilyen anyátlan.~Hogy tudsz hallgatni annyi ideig?~
312 5 | Ha elküldenéd bánatod,~Hogy átölelje itten az enyémet.~
313 5 | 6. LEVÉL~Miért hagyod, hogy igy kinlódjam?~Megváltásom
314 5 | pokolban?~Miért hagyod, hogy igy kinlódjam?~7. LEVÉL~
315 5 | annyi éjen,~Ugye nem lehet, hogy köntösöd~A sárba érjen!~
316 5 | sárba érjen!~Szólj! Mondd, hogy csak e rút féreg-tanyán~
317 5 | Szólj a szivemhez!~Mondd, hogy csak kinzott, rémlátó agyam~
318 5 | JULIS LEVELE)~Ne félj, hogy nem várlak -~Ha úgy vánszorogsz
319 5 | Lesz aki elápol.~Ne félj, hogy nem várlak.~Lehet a királynak~
320 5 | én a mankódra.~Ne félj, hogy nem várlak.~Királyfi jöhetne~
321 5 | Utolsóbbnak hinnéd?~Ne félj, hogy nem várlak.~Ha úgy vánszorogsz
322 5 | Köszönöm, köszönöm én is néked,~Hogy így üzentél, így üzentél!~
323 5 | nevemet;~És hallod majd, hogy hazaértem...~Hol talállak
324 6 | párnájára hajtja.~Érezze meg, hogy most is szereti,~Ki, úgy
325 6 | újra látom?~Érezze meg, hogy nálam szomorúbb;~Nálam szomorúbb,~
326 6 | ellen muszka toportyánok~Hogy felkerekedtek,~Mint a sebes
327 6 | sorsra~Juttatott bennünket, -~Hogy akik ott voltunk muszka
328 6 | lelke, Tolsztoj, Turgenyew -~Hogy találtatok otthont e vadonban?~
329 6 | vadonban?~S a ti testvértek hogy lehet e csorda,~Melyért
330 6 | vihart haragotok küldte:~Hogy megbűnhödjön minden anyaszülte,~
331 6 | csuklóink:~Hadak költője hogy ott nem lehet,~Hol most
332 7 | elhurcolták~S rendelték, hogy sziv nélkül éljek.~Kincseknek
333 7 | Árva gyerek, árva gyerek,~Hogy üzensz a Jézuskának?~Árva
334 7 | Kis szivedben mi a vágyad?~Hogy téged is neveljen fel~Boldog
335 7 | Angol és szabadság.~Ó, hogy nem ég ki e szóra a szátok.~
336 7 | Istent adtok a vadaknak,~Hogy ellopjátok a szinarany bálványt.~
337 7 | magyarnak kékül,~Ki mondja, hogy éljen becsülete nélkül!~
338 7 | becsülete nélkül!~Ki mondja, hogy menjen királya elébe,~Hogyha
339 7 | melléről letépte?~Ki mondja, hogy legyen jó katona ujra,~Hogyha
340 7 | lelke, mondd, kitől tanul?~S hogy kelyhét a napnak kitárja,~
341 7 | ASSZONY-BAJTÁRSAM.~Nincs jogom kérni, hogy viseld tovább~A martir-koronát.~
342 7 | van.~Nincs jogom kérni, hogy szép napjaid~Bálványoltárra
343 7 | lengenek, -~S öröm nekem, hogy érted szenvedek.~ (1916.)~
344 7 | irgalmas barát,~Ha látnád, hogy kapott~Szivéhez itt a bánat~
345 7 | Tehozzád innen még ez estén,~- Hogy megleshetném:~Enyém-e még
346 7 | reményt, amely biztatna,~Hogy el ne vessz a sivatagba?~
347 7 | szivednek egykor nyugtot ád,~Hogy véres kövét te is hordtad.~ (
348 8 | meghalt bennük a remény,~Hogy újra termő hajnaluk hasadhat~
349 8 | Olajág-hordó hófehér galambban.~Hogy hinni tudjuk, mint a megfeszitett:~
350 8 | karod ó, csak azért büntet,~Hogy uj életre támassz fel bennünket.~ (
351 8 | pusztán és Mohács alatt,~Hogy e nemzetnek magja nem szakadt,~
352 8 | Dicsőséges Jobb, ha át nem adod,~Hogy értünk volna tiz évszázadot?~
353 8 | alkottál,~Nem hagyhatod, hogy rom legyen az oltár.~Mozdulj
354 8 | Jobb, ne engedd, ne engedd,~Hogy vak pártosság épp most gyöngitse
355 8 | közöttünk szent, erős egységet.~Hogy látva lássa a halálos ellen:~
356 8 | annyiszor itéltek.~S ne hagyd, hogy amely annyi mártirt nemzett,~
357 9 | pöngetted a vásári lyrát,~Hogy sapkád mindig megtöltsék
358 9 | döngetted a szamárbőr dobját,~Hogy messziről oroszlánnak gondolják;~
359 9 | forgattad a pojáca-tógát,~Hogy csak jó szemeknek látszott
360 9 | melynek fiai tetőled tanúlták:~Hogy csak dőzsölni s kéjbe fulni
361 9 | ragyognak, fénylenek~S lesik, hogy szívem lángra lobban.~Táncol,
362 9 | muszka járőr jelentette,~Hogy fontos hadizsákmányt ejtett.~
363 9 | énekli a »Wacht am Rhein«-t~S hogy »Esik eső karikára«.~Hazátlan
364 9 | nagyobbra nyilik:~- Ki mondja, hogy anyám ne lenne?~Az én anyám
365 9 | Akkor - kétezer év előtt~Hogy gyógyitsam a szenvedőt,~
366 9 | Atyám, atyám, elég-e ez,~Hogy ez a vak föld felébredjen, -~
367 9 | Miért csak este? és hogy enged~Titeket este az anyátok?~...
368 10 | tőle nem kérdezték soha:~Hogy éhes-e és vajjon mire éhes?~
369 10 | sok ily nagyunk,~Ki tűri, hogy nagy szellemén~Mi tornyos
370 10 | Ó én ifjú repülő-vágyam)~Hogy elmerültek vérben, sárban!~
371 10 | elmerültek vérben, sárban!~Hogy elmerültek s mégis újra
372 10 | jobb is mint megérnem,~Hogy úgy tengődjek, kegyelem-kenyéren.~-
373 10 | bujdosó Messiás: a béke.~Vagy, hogy szakadjon minden kinnak
374 10 | gyermeké, kiért anyja kiált,~Hogy naplementén hazatérjen -~
375 10 | mentüket,~Bajtársak, kell hogy ott legyek~S köszöntsem,
376 10 | ajakkal várom irgalmát,~Hogy kijelentse az igét:~Már
377 11 | meg kell elégednünk azzal, hogy a békebeli verseknél a kézirati
378 11 | Rabtársat hoznak...)~3. levél. (Hogy tudsz hallgatni...)~4. levél. (
379 11 | Annunzio. (Gy. G. nem tudhatta, hogy D’A. megtér és nemz. hős
|