Rész
1 Elo | szeretnők; de hisszük: egyszer ki fogjuk elégíthetni részletes
2 Elet| a golyó és a hátán jött ki. Szenved és hallgat. A találgatások
3 Elet| Piliscsaba-táborban képezték ki. Később a korneuburgi pionir-ezredbe
4 Elet| mi csak akkor tudtuk meg, ki az utolsó múzsa, mikor ő
5 Elet| 3-i levelét repülő hozta ki: »Még élek«. Október 4-én
6 Elet| mindig több és több jutott ki eleinte a kirohanásokból.
7 Elet| én Géza kéri, eszközöljük ki, hogy Mihályt semleges államba
8 Elet| Mihály írja, hogy Gézát: ki kell cseréltetni (pl. Nijinszky
9 Elet| Géza csak kétszer mehetett ki hozzá, - pedig nagyon nyugtalankodott
10 1 | Mintha a lelkem szakadt volna ki,~Mintha mitől már régóta
11 1 | csöndesen.~Csak itt-ott gyul ki egy-egy halvány csillag~-
12 1 | nagy titokba~Árnyék oson ki támolyogva...~S a sok szerelmes
13 1 | völgyben, melyet megvetett.~S ki izzó nappal próbál szembe
14 1 | mélyre -~Csak addig bird ki még te csonka szárny.~Hadd
15 1 | RÓZSALEVELEK~Ki néz reátok résztvevően,~
16 1 | néz reátok résztvevően,~Ki ejt könnyet felettetek -~
17 1 | Megittasult a kikelet.~Ki fog most is dalolni nektek,~
18 1 | tagad, kit elmerített.~S ki föltevé, hogy társát nyúzza,~
19 1 | abban nem segíted.~Átkoz, ha ki egy perce hordja már~Szívében
20 1 | összetört.~Sírtam én is. S ki letörülje~A könnyemet, nem
21 1 | perlek én!~Tagadjon az, ki már nem várja,~Hogy hajlanak
22 1 | és nincsen eltemetve.~Ki innen! El! Mit is keressen~
23 1 | szivvel az halottas kertbe,~Ki nem áldozhat drága sír felett -~
24 1 | áldott szelleme...~III.~Ki úgy tudott szeretni gyermeket,~
25 1 | hogy a lelke halt utána -~Ki földi szívvel nem szerethetett,~
26 1 | Sebében elhal az igaz...~Ki csüng ma már a költő álmán?~
27 1 | Megenyhit bánatot, keservet,~Ki mindnél többet szenvedett.~
28 1 | a költő:~ Nézd, ott gyúl ki messze.~Vakitó fénye kékes
29 1 | szór ihlett szive mélye,~Ha ki dalát az Istentől lesé el,~
30 1 | napvakító fénnyel.~Csak égeti, ki szürke porba mászik...~»
31 1 | le az alkony.~És bontja ki szárnyát búsan hidegen.~
32 1 | nem sejtve, titokban, -~ Ki tudja – miért?...~
33 1 | UTÁN~Hiába! Nem csordult ki könnyem;~Nem gördült végig
34 1 | szánakozva néztek énrám,~Ki száraz szemmel álltam ottan,~
35 1 | értem szólni, jó halott,~Te, ki belátsz már a szivek rejtekébe~
36 1 | retten kintól és csapástól,~Ki lelki vágyból épít lelkeket;~
37 1 | élet,~Ha már az eszményt ki sem értené meg.~Óh, éltető
38 1 | nem érem -~Hittel dűlök ki majd az út felében!~
39 1 | veled szép, fényes ábránd!~Ki ápolt, az majd elsirat.~
40 1 | nincs, mint a szeretet.~Ki nem tanultál mást, még nem,
41 1 | Körülfonja.~Kis ablaka oda néz ki~ A toronyra.~Van egy kis
42 1 | csüngni tarka szivárványon,~Ki a tengert járván - melletted
43 1 | betegen -~S egy jó fiú, ki elment ő utána~S ide hozta,
44 1 | el engemet!«~S a jó fiú, ki bűnben is szerette,~A lázbeteg
45 1 | betérhet még a bűn leánya,~Ki másutt enyhet, nyugtot nem
46 1 | lányt leltek,~És egy fiút, ki sírt, sírt csöndesen.~
47 1 | cifra ruha, pompa.~Nem jár ki már, csak a templomba.~-
48 1 | melynek neve: gyűlölet,~S ki végrehajtja: a felebarát.~
49 1 | Lesujtja azt maga az ember,~Ki felnyitotta hályogos szemét:~
50 1 | jajongnak~S a gyermek sír, ki apját veszti el...~Mert
51 1 | veszti el...~Mert tűzbe lép, ki tégedet követ!~És nézd,
52 1 | Nem értem, - Istenért, ki bennem él, -~És él azokban,
53 1 | eszme!~Gályára lép, igaz, ki jő utánam -~És jőni fognak
54 1 | Kezünkből a kardot még ki se vehették -~Reménykedve
55 1 | koldustarisznya...~Úgy jöttek ki ide fáradtan meghálni~Koldustarisznyán
56 1 | Aki most tér hozzánk ki a temetőbe,~Ezt a tépett
57 1 | Mikor nem lesz majd kishitü, ki féljen.~Szent hamvak üszke
58 1 | szivemben, kitépem -~Rózsát ki ápol jégfalak között?~Leszek
59 1 | csak én vagyok az Ur!~S ki ellenem a harcot itt felvette,~
60 1 | a gyáva,~Nem reszket ő, ki rátalált magára.~S felel
61 1 | élő tűz, szellemszabadság!~Ki átperzselted az egész világot~
62 1 | vezére. Üdvözölve légy!~Ki visszaadtad az embert magának,~
63 2 | Nevető rózsák csak nyíljanak ki!~Tettető víg szók folyjanak
64 2 | nászi sátorából~Pirulva lép ki a hajnal,~S szép társához,
65 2 | hogy leszakítson.~Mindegy, ki lesz, mert nem lesz senki.~
66 2 | nyugodt csak, annak jó csak,~Ki józan és előre lát.~Tapsoljatok!
67 2 | mit ti mondtok.~Való igaz: ki nyilt szemekkel~S nem álmodozva
68 2 | ritmusok lágy lüktetésit~Ki megértette, elveszett.~S
69 2 | megértette, elveszett.~S ki égre néz, a sárba lép itt.~-
70 2 | oly bölcsen~Sóhajtom majd ki lelkemet!~
71 2 | sugdolódzott.~Te nyitod hát ki, ó te áldott,~A szent kaput
72 2 | ÉLETÖRÖM~Futunk az uton, ki kocsin, ki gyalog.~Fáradt
73 2 | Futunk az uton, ki kocsin, ki gyalog.~Fáradt az igás s
74 2 | ÖRÖKRE~Ne mondd ki ezt a szót: örökre.~Ne búsítsd
75 2 | szót: örökre!~Vesd meg, ki mondani meri.~A végtelenséget
76 2 | percei.~Szeresd te azt, ki büszke ajkkal~Csak azt ígéri,
77 2 | ez igaz csak~És hazudik, ki mást fogad.~Vesd meg, ki
78 2 | ki mást fogad.~Vesd meg, ki így susog: örökre.~Szeresd,
79 2 | susog: örökre.~Szeresd, ki csókol s nem ígér.~Örökre
80 2 | majd nem találod.~Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,~
81 2 | csillag.~Virágfejem most bujt ki s feléd bókol.~Ha nem segitsz,
82 2 | korbács: »A templomomból~Ki a kufárok!«~S hasadó reggel,
83 2 | már: miért hallgatott.~S ki holtában is lázadott:~A
84 2 | más világ hitétől duzzadt.~Ki sem önthettem, már elüzött~
85 2 | Belevágott a zsoltáromba.~Pedig, ki pusztán barangoltam,~Oázt
86 2 | megsuhogatva -~»A templomomból ki, kufárok!«~Nincs már karácsony.
87 2 | visszahivnád koldusszeretőd,~Ki téged szánva, szüz tájakra
88 2 | fáradt üstökös.~Ugy vonszolod ki őket a homályból~S mind
89 2 | végigfut rajta,~Akkord csendül ki a zongorából,~Vén, ottfelejtett,
90 2 | ébreszt már fel; sem a poéta,~Ki küszöbödön álmodozik.~
91 2 | ÁLMOK ASSZONYA~Ki vagy, honnan jössz, szép,
92 2 | sötétet...~Álmok asszonya, ki vagy? honnan jössz?~Síró,
93 2 | Babonás dalok hozója, ki vagy?~Oly busan jössz...
94 2 | Tied a nótám, a kacagásom.~Ki vagy? Honnan jössz? Nem
95 2 | szived ellen,~Rontásod ellen ki védené meg?«~ *~Kicsi asszonyszív,
96 2 | Könnyes virág ne lepje.~Ki itt fekszik, az asszonyrikatást~
97 2 | tüzek lobognak,~Pihenhet, ki felérkezett.~De addig -
98 2 | szagold!~Nász kezdetén ki sir a harcokon?~Fattyú dicsekszik.
99 3 | kéjjel gondolsz a halálra;~Ki nem vársz már örömvendéget~
100 3 | Csöndes halálra várni,~Ki tűzhalálra érkezett.~Elégni
101 3 | BÉKITÕ ÜNNEPI ÉNEK~Ki messze mennél most, ha lábad~
102 3 | Kinek nem élet már az élet,~Ki kéjjel gondolsz a halálra,~
103 3 | kéjjel gondolsz a halálra,~Ki nem vársz már örömvendéget~
104 3 | áldott Hazugság-istennek,~Ki aranyszalmát hinteget~Minden
105 3 | A BOHÉM GYÁSZA~Vándor, ki csak álorcás arcát látod,~
106 3 | könnye már kevés.~Vándor, ki csak álorcás arcát látod,~
107 3 | Szépség vetése úgy nőtt ki magától~S amit arattál:
108 3 | Látod-e még a kis zsidófiút,~Ki - hátán háza, keblén kenyere -~
109 3 | lásd, erős térdemet.~Cézár, ki visel gondot rájuk,~Ha gőgöd
110 3 | asztalomra.~És átkozom,~Ki az életem bitorolja.~Vacogva
111 3 | szép zeneszó: zeng az autó,~Ki bánja, ki bőg lent utána
112 3 | zeng az autó,~Ki bánja, ki bőg lent utána a sárban.~
113 3 | vállunkon ma selyemtakaró.~Ki bánja, hogy ott lent kínlódva
114 3 | hogy ott lent kínlódva ki átkoz.~Szivem, ez szép csak
115 3 | vár új sirató...~Szálljunk ki, szivem.~ Az autó megállott.~
116 3 | s megmosakszik rendben,~Ki kérdi, bánja, hogy én merre
117 3 | Minden asszonyok asszonyának,~ki volt az élet vágya, fénye,~
118 3 | Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.~És
119 3 | És mindenről lemondjon,~Ki uralkodni készül~Ezen a
120 3 | Min szó még nem repült ki.~Egy csókjával a multat,~
121 3 | minden dolgok.~S a gyermeken, ki tegnap voltam~Ma már fölényesen
122 3 | mosolygok.~Én surrantam ki a perronra?~Én utaztam minden
123 3 | hallom, ahogy utolsót izen:~Ki jókor szállott emlék tavára,~
124 4 | posztra,~Vadon magányát~Van ki megosztja.~Zörren a sürü,~
125 4 | Koszorut köt ifjú fejemre,~S ki gyermekét a széltől óvta,~
126 4 | vezet a győzelem torára.~Ki busan csüng az életen,~Csak
127 4 | annak nyilik ott halálfa.~Ki már megitta víg borát~S
128 4 | halálmadár messze reppen.~S ki a Szent Nőtől bucsut sem
129 4 | hozzád, Világ Magvetője,~Ki sziklákat mint pelyheket
130 4 | hord még;~A testvérért, ki rémületben élt;~A drága
131 4 | kedves,~Nem járhatsz majd ki virágos siromhoz.~Nem járhatsz
132 4 | siromhoz.~Nem járhatsz majd ki szelíd őszi este,~Mikor
133 4 | Jó helyen kopogtat,~Van ki vigan fogadja.~- Béüzent
134 4 | elsodorja véres áradat,~Ki vérengzők közt védtelen
135 4 | marad magtárjuk egész,~Kiket ki nem kezd a világpenész.~
136 4 | szépséges arcod,~Testvér, ki itt rohantál nemrég~S ki
137 4 | ki itt rohantál nemrég~S ki megharcoltad már a harcot.~
138 4 | Összekulcsolom kezeid,~Testvér, ki némán fekszel itt~Bus szádban
139 4 | szedte volna.~Hű asszonyod, ki mostan is~Kijár eléd a kisajtóba,~
140 4 | varangyok lepjék;~Sebesedjen ki lázban bőre,~S kutyája fusson
141 4 | Rohadjon el szájában méze:~Ki halálod és e vértengert~
142 4 | nincs még a föld kerekén,~Ki haragodhoz közelebb jutott,~
143 4 | vérözön,~Uram, szépségét ki zengheti még?~Ki mondja
144 4 | szépségét ki zengheti még?~Ki mondja néki eztán: »Gyönyörüm,~
145 4 | Dicsőség a fehér királynak,~Ki szabad nép szivébe zártan~
146 4 | Gyönge violája.~De rakják ki szürét,~Ha utána lógnak,~
147 4 | ráncba,~S megütjük az orrát,~Ki a miénk bántja.~Káplár fia
148 4 | Rabló utra a főrabló kerget,~Ki lovunkról lelopta a nyerget.~
149 4 | könyvem, harcok könyve,~Ki fogantattál világ vére árán.~
150 4 | Isten a madara szárnyát,~Ki levelét hozta százezer muszkán
151 4 | Szilveszter, öreg szolga,~Húzd ki magad, vén csatafarkas,~
152 4 | Irtózatos halálra várják,~Ki orgyilokkal, surranón~A
153 4 | Idők végéig mégis úr lesz,~Ki úr volt itt ezer év óta!~
154 4 | az idő -~Jöjj fáradt eb, ki futottál loholva, -~Szájadban
155 4 | gyermekimát:~Miatyánk, Isten, ki vagy a mennyekben,~Szenteltessék
156 4 | jöjjön el a te szép országod,~Ki vagy a Béke és a Szeretet.~ (
157 5 | Miatyánk, Isten, Isten, Isten,~Ki vagy a templom és az oltár,~
158 5 | az oltár,~Miatyánk Isten, ki vagy, ki vagy...~Jaj, nem
159 5 | Miatyánk Isten, ki vagy, ki vagy...~Jaj, nem tudom már,
160 5 | három nap - és nincs tovább.~Ki bánja, hogy már végre vége!~(
161 5 | küzdők közül kitörültek,~S ki a gőzölgő csatatérre~Csak
162 5 | találnak.~A fürdőből léptél ki épen~S most öltöd fel a
163 5 | rá sem nézel a betegre,~Ki vakmerőn és szomjasan~Nézett
164 5 | barátok.~Ne vesd, ne vesd ki szegénykéket, -~Oly szépek
165 5 | kellett, hogy itt legyen;~S ki épen úgy térdelt, mint most
166 5 | szívemben sziszeg már a kérdés:~Ki volt és honnan ismered?~
167 5 | Kinek nyomát őrzi a bútor~S ki a függönyön bekacag.~Valaki,
168 5 | Csak ifjú véred, az csapott ki...«~De gőgös szájjal hallgatok, -~
169 5 | Száz ismerőst is felidéz:~Ki mit csinált és merre járt
170 5 | jaj, ezerszer jaj neki,~Ki akkor nincs bus asszonya
171 5 | ezt a percet.~5. LEVÉL~Ki lesz, ki lesz majd oldaladnál,~
172 5 | percet.~5. LEVÉL~Ki lesz, ki lesz majd oldaladnál,~Ha
173 5 | Lennél a dal koszorús szűze;~Ki az időben el nem fonnyad,~
174 5 | torz halál-kép.~Őrangyal; ki eltüntél nyomtalan -~Ha
175 5 | van, hol a nő?~Hol van, ki csonka lábára boruljon,~
176 5 | Panasz se, csak áldás~Szakad ki a számon;~Csak haza jöhess
177 5 | szennyes szóval megalázhat?~Ki most hűs orvosságát kapja~
178 6 | Klió uj aranylapra jegyzi:~Ki ott halt meg, mind halhatatlan.~
179 6 | Tépjétek össze, erdei vadak,~Ki gyűlölt kézzel rombolna
180 6 | Áll-e még lesben haramja,~Ki nem támadt a magyarra?~
181 6 | meg, hogy most is szereti,~Ki, úgy él messze, mint az
182 6 | szemekből vörös virágok~Nyilnak ki rátok, amerre mentek;~Lángvirágai
183 6 | Nem lesz már vőlegényetek,~Ki oly szelíden simogat.~Mind
184 6 | Mikor vigság napjai jőnek.~Ki vért gázolt, nem tud vig
185 7 | Árva gyerek, árva gyerek,~Ki ne dugd most gyönge lábad~
186 7 | hazugság! A szabadság őre!~Ki irja fel az irek szenvedését?~
187 7 | szabadság.~Ó, hogy nem ég ki e szóra a szátok.~Szabad
188 7 | jövendő.~Mikor gránát bőgött, ki merte bántani ~Golyók közt,
189 7 | ég is a magyarnak kékül,~Ki mondja, hogy éljen becsülete
190 7 | éljen becsülete nélkül!~Ki mondja, hogy menjen királya
191 7 | becsületét melléről letépte?~Ki mondja, hogy legyen jó katona
192 7 | nap magyar vérbe mártják,~Ki meri bántani most ezt a
193 7 | kelyhét a napnak kitárja,~Ki kényszeriti rá a gyöngyvirágra?~
194 7 | kényszeriti rá a gyöngyvirágra?~Ki pattant rügyet a fa gallyán?~
195 7 | Mikor friss vesszőt küld ki a napfényre?~Fában, gyökérben,
196 7 | fütyül a szél fájón:~Hej, ki a gazda a turáni tájon?~
197 7 | Hej, öröködbe, Ős Turán, ki lépett?~Vérnyomos utján
198 7 | s ha merne, ó,~Áradj ki ujra vérfolyó!~Fölvillan
199 7 | Szétzúzni átkozott fejét,~Ki annyi vérért tőrbe visz, -~
200 7 | nagyobbat mertem,~Szememre ki hányja?~Mágnások lakája~
201 7 | LEVELÉRE~Ó kedves gyógyszeres,~Ki jószagú boltodban~A szavak
202 7 | után~Végig zuhog a zápor.~S ki nem bírt közülök~Pokolnyi
203 7 | mint e börtönfalak.~Hiszen ki más? csak a halál vihet~
204 7 | Melybe annyi testvért tettek,~Ki már többet sosem kérhet~
205 7 | MEGBÉKÜLÉS~Ki kérdi itt: mi fáj, mi kéne?~
206 7 | Késszúrás minden durva hang?~Ki kérdi? Mindegy itt: bitang,~
207 7 | az Uristen se néz feléje.~Ki ád reményt, amely biztatna,~
208 8 | Mit ember vivott önmagába,~Ki már királya az életnek~És
209 8 | engem és nem ér ily gyászt,~Ki születik: a másik ember.~ (
210 8 | meg-megáll, mint a gyermek este,~Ki eltévedt s a sötétben figyel,~
211 8 | pallosod a pusztába vert ki,~Zsoltárod alig merjük énekelni.~
212 8 | ott lesked a végzet.~Uram, ki minden bünre tudsz kegyelmet,~
213 8 | bünhödésünk mikor elégled meg?~S ki számon tartasz minden fecskefészket,~
214 8 | a vészben Árpád nemzete.~Ki megmozdultál minden zivatarban,~
215 8 | megnyilott a népek koporsója.~Ki mondja meg: a rontás ereje~
216 8 | Morzsolgatom a Miatyánkot.~Uram, ki mindent nekik adtál,~Bő
217 9 | Annunzio, ravasz D’Annunzio,~Ki mindig tudtad, mi hasznos,
218 9 | Annunzio, cseles D’Annunzio,~Ki mindig tudtad, mi hasznos,
219 9 | csak jó szemeknek látszott ki a lóláb;~D’Annunzio, cseles
220 9 | Annunzio, falánk D’Annunzio,~Ki mindig tudtad, mi hasznos,
221 9 | Annunzio, kopasz D’Annunzio,~Ki mindig tudtad, mi hasznos,
222 9 | szeme nagyobbra nyilik:~- Ki mondja, hogy anyám ne lenne?~
223 9 | Ráismerek a vad kozákra,~Ki engem űz... Előtte térdelt~
224 9 | ha búr, ha mór, ha ind,~Ki nem szolgálja céljaink.~
225 9 | ilyen úrnak~Boldog lehet ki boldogulhat,~Mi fáj az írnek,
226 9 | ezt hirdesse majd:~Boldog, ki itt jársz, teérted is~Megszenvedett,
227 9 | teérted is~Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt;~Véres
228 9 | úr parancsol: az Önérdek,~Ki a cár és a lordok lordja!~
229 9 | A marcona római zsoldos,~Ki akkor a súlyos bitóhoz~Szögezte
230 9 | koldusokra?...~- Atyám, atyám, ki elengedtél,~Akkor - kétezer
231 9 | tovább.~Mécsvilág gyúlt ki a közelbe.~S a szálló est
232 10 | Bár volna sok ily nagyunk,~Ki tűri, hogy nagy szellemén~
233 10 | Bár volna sok ilyen kebel,~Ki sose kér, csak ád, csak
234 10 | látnának, tudom megkérdeznék:~- Ki vagy, ki vagy te, hajlott
235 10 | megkérdeznék:~- Ki vagy, ki vagy te, hajlott szürke
236 10 | el csendben,~Akit ő vár s ki nem tér vissza többé...~ (
237 10 | jószágom~Ha magam nem, hát ki védje?~Tomory úr nem lesz
238 10 | mint egy parasztlánynak,~Ki dolgos és kemény -~Rubintok
239 10 | Mint egy parasztlánynak,~Ki dolgos és kemény.~S valahol,
240 10 | bezárva.~Isten kegyelméből~Ki százezret vertem~Keserű
241 10 | mégis egy nagyobb úrnak,~Ki egy életet még megnyujthat,~
242 10 | mosolyog,~Mint fáradt gyermeké, ki elaludt;~Mint gyermeké,
243 10 | Felhőlovam büszkén megáll.~Ki megáldottam mentüket,~Bajtársak,
244 10 | Semmiséged az Úr előtt,~Ki irgalmas a szenvedőhöz -~
245 10 | annak, százszor jaj annak,~Ki szívében nem félte Őt.~Én
246 10 | igazságot oszt,~Gonosz, ki mást szavakkal ámít.~ (1917.
247 11 | hálás köszönetemet fejezem ki. - Guly. részben tőlem származó
248 11 | felhívások gyüjtése útján adódott ki. A »pozs. pir. not.« volt
249 11 | Kamill hadnagy barátomnak, ki a przemysli sáncok tövén
250 11 | egyedül te...)~5. levél. (Ki lesz, ki lesz...)~6. levél. (
251 11 | 5. levél. (Ki lesz, ki lesz...)~6. levél. (Miért
|