Rész
1 Elet| vigaszom és vidámodásom a Te kártyáid voltak« - írja
2 1 | száll:~Valami súgja, hogy te is épen~ Arra gondoltál.~
3 1 | Lelkemre mintha galamb ülne,~Te édes képed megjelen.~A fényes
4 1 | kém -~Ketten vagyunk csak: te, meg én.~Az éjben fénybogár
5 1 | DAL~Amíg te nem szűnsz~Szeretni engem,~
6 1 | is, várva várlak,~Téged, te fénye felhős éjszakámnak.~
7 1 | viszi el a hangot,~Ahol te vagy, hogy te is hallod!~
8 1 | hangot,~Ahol te vagy, hogy te is hallod!~S én kezemet
9 1 | reménye bus éjszakámnak.~...S te jössz...~Nyomodon nem dobban
10 1 | lelkem.~Hisz itt vagy itt, te gyötrő igaz álmok~Legédesb
11 1 | akkor -~ Bús alkonyatkor~ A te kis kezed.~Virágillatnál
12 1 | szirom,~ Ahogy belesírom~ Te édes neved...~
13 1 | azt súgja: még ne!~II.~Te vagy a fény, a szin, a dal
14 1 | írom legszebb énekem!~De te ne tudd meg azt soha, soha,~
15 1 | Szeretlek. Tudom, érzem én:~Te nem lehetsz soha enyém -~
16 1 | álom, a dal -~Szeretlek, te élő ravatal!~Virágtalan
17 1 | Erre fájó sebre.~Nem, nem te ütötted!~Én voltam a gyermek.~
18 1 | szőttem -~Romokba hevernek.~Te voltál a várnak~Büszke királynője~
19 1 | Akkor ne várj, ne várj te dalt!~
20 1 | biztatott:~Hajolj szívemre te is, édesem,~S e kis levél,
21 1 | vágyban...~ Olyan leszesz te?~Vagy úgy nézesz majd lángoló
22 1 | nézesz majd lángoló szemembe~Te büszke asszony, némán, hidegen -~
23 1 | IKAROSZ~Ne várj te engem - hiába várnál!~Nincs
24 1 | Csak addig bird ki még te csonka szárny.~Hadd hallják
25 1 | belsejében:~Csak menj feléjük, te szegény beteg,~ Azok is
26 1 | szivem belsejében:~Ne menj te arra, szomorú ember!~ S
27 1 | lényednek egy sugára -~ Te vagy a cél, hiszem!~
28 1 | kiszakít?...~V.~Miért is tudtál te úgy szeretni,~Ahogy ma nem
29 1 | minden szépet itt lent -~Te fent kerestél érhetetlent~
30 1 | sötéten,~Hit, hű szerelem s te, csalóka remény -~Mint árva
31 1 | hát szivtelen vagyok!~S te nem fogsz értem szólni,
32 1 | értem szólni, jó halott,~Te, ki belátsz már a szivek
33 1 | Miből a lélek új erőt merít,~Te nélküled hiába is keresném~
34 1 | hányszor tiszta szivbe vágnak~Te még csak a meséből ismered.~
35 1 | közt nem vagy elhagyott te sem!~
36 1 | lombos régi társam,~Hát te nem örülsz, hogy újra itt
37 1 | örülsz, hogy újra itt vagyok?~Te látod meg csak a fanyar
38 1 | szállt rám édes gyermekálom~S te őrködtél híven álmaim fölött...~
39 1 | őrködtél híven álmaim fölött...~Te aggon is ifjú, gyümölcsöt
40 1 | sóhaj.~Gyötréstele kínt te ne tudj, ne érezz:~Elhajtom
41 1 | a vörös máglyalángot:~A te sugárod nyomán felcsapót,~
42 1 | gályát -~A nagy koporsót most te ácsolod!~Aki nevedet ajkára
43 1 | testen vérig vág az ostor -~Te suhogtatod most, te új apostol!~
44 1 | ostor -~Te suhogtatod most, te új apostol!~Nézd, már megindul,
45 1 | nem tudott -~Én nemzetem te, áldd az Istent érte,~Amért
46 1 | parazsán lángok égre csaptak -~Te nagy, hazug csönd, felelj,
47 1 | sárba ránt le,~Felhők között te új eszményt keressz!~Hazugság
48 1 | mások csak hadd nevessék,~Te nála is jobban szenvedsz
49 1 | haláltól véd hitem s Atyám!~Te adsz halált, de éltet ad
50 1 | hittel kiáltom feléd:~Az vagy te nékünk: szellem Szabadsága,~
51 2 | ezüsthúron cseng fel a dal.~A te szépséged dalolója lettem,~
52 2 | élet.~De várlak, Május,~Te csókos, téged...~...Rég
53 2 | szelek is szárnyukra vevék:~Te akartad: jöjjek. Te akartad:
54 2 | vevék:~Te akartad: jöjjek. Te akartad: jöttem.~S ahogy
55 2 | vesztné tán a napsütésen,~Amit te szórsz most, fényes fehérségem,~
56 2 | szemeddel.~Ó csak ne vádolj! Ó te csak bocsáss meg!~Fehér
57 2 | TE NEM LEHETSZ...~Te nem lehetsz
58 2 | TE NEM LEHETSZ...~Te nem lehetsz soha az enyém.~
59 2 | nem lehetsz soha az enyém.~Te nem lehetsz sohase másé.~
60 2 | nem lehetsz sohase másé.~Te nem lehetsz a magadé sem.~
61 2 | Engem ölelsz, ha megölelnek.~Te nem lehetsz soha az enyém.~
62 2 | nem lehetsz soha az enyém.~Te nem lehetsz sohase másé.~
63 2 | nem lehetsz sohase másé.~Te nem lehetsz a magadé sem -~
64 2 | fogant hited~Tartsd meg te hófehéren.~Gondold, hogy
65 2 | volt, - már csak a tied.~Te tarsd meg hófehéren!~
66 2 | az árad.~Sirva átkozója te nem lész~Ennek a józanságnak.~
67 2 | szivtelenségnek~Eredj, eredj te tőlem.~
68 2 | kis golyóval sugdolódzott.~Te nyitod hát ki, ó te áldott,~
69 2 | sugdolódzott.~Te nyitod hát ki, ó te áldott,~A szent kaput a
70 2 | búsítsd senkinek szívét,~Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek,~
71 2 | nincsenek csak percei.~Szeresd te azt, ki büszke ajkkal~Csak
72 2 | kevélyen.~...Jöjj sátán, te fogadd tömjénem!~De vigyázz,
73 2 | aranyat az éhesek...~De te ne add, csak a kezed!~Ne
74 2 | birják soká éhen...~Ez a te áldott fehér vállad,~Ha
75 2 | selyembe járatod majd~A te egyetlen jó anyádat?~
76 2 | Sokvétkű ifjuságom!~Remény, te elszállt, régi!~Jó volna
77 2 | Karunk erős és fonnyadt a te képed...~Kell már a festék...
78 2 | bolygóidnak:~A magyar égen - mást te sem hihetsz -~A magyar égen
79 2 | Asztalom sarkán koponya nevet:~»Te és egy asszony? Te és egy
80 2 | nevet:~»Te és egy asszony? Te és egy asszony?~Ezer rontástól
81 2 | csináld.~Nászunk kezdődik, te édes, te édes.~Igy... igy...
82 2 | Nászunk kezdődik, te édes, te édes.~Igy... igy... ölelj!
83 3 | városom,~Vén Duna szeretője,~Te busásan fizettél~Pár búcsús
84 3 | kötöznék:~Bús testvérem, te agyonfáradt,~E vig estén
85 3 | gyújtnak,~Bús testvérem, te mindig bántott,~Nincs itt
86 3 | átok oda el nem érhet~S te nem látod már csak az örök
87 3 | Halhatatlanságban,~Melynek ágyát te vetetted neki,~Nagyapád
88 3 | Forróölű, dalos, szelid.~Te éretted jaj, hogy áztassam~
89 3 | mehetek.~Nekem nem házam a te házad.~Nekem nem fáj a bánatod.~
90 3 | A TE TISZTITÓ CSÓKOD.~Nincs rajtam
91 3 | nászfátyolban a szerelmet~Te hoznád, ó, te hoznád.~Gyönyörü
92 3 | szerelmet~Te hoznád, ó, te hoznád.~Gyönyörü ez az este.~
93 4 | csüggedten halódnám~Szárnyaddal te emelj fel.~Őrangyal, fehér
94 4 | dörg az ágyu,~Imáddal csak te véded.~Őrangyal, fohászodra~
95 4 | kivágta.~Jobb lesz nekem a te fekvőhelyed -~A kicsi fiad
96 4 | ősztől csendes őszig,~Amíg te, kedves, gyászruhádat varrnád~
97 4 | szét.~S szólottam hozzá: »Te félelmetes,~Kinek percei
98 4 | századok,~Tekints e népre, a te néped ez,~Mely nem akart:
99 4 | füst-glóriát.~S szólottam hozzá: »Te tudod, Uram,~Ez a te néped,
100 4 | hozzá: »Te tudod, Uram,~Ez a te néped, és békét akart.~De
101 4 | S harmadszor szóltam: »Te tudod, Uram,~Hogy Észak
102 4 | megszoritom hült kezed,~Testvér, te drága, aki itt~Kibékitettél
103 4 | ellened.~Uram, szépséget te adtál neki~S te adtad nékem
104 4 | szépséget te adtál neki~S te adtad nékem a zengő igét.~
105 4 | postával.~Gyere, öreg harcos~Te diktáld, én irom,~Magyarvér
106 4 | Én édes vitézem, hogyha te lépsz rája;~Hogyha sebesülten,
107 4 | el a rabló,~Fehér kutyám, te lompos és szegény?~Hű szemed
108 4 | mennyekben,~Szenteltessék meg a te szent neved,~S jöjjön el,
109 4 | S jöjjön el, jöjjön el a te szép országod,~Ki vagy a
110 5 | markomban.~Azon az éjszakán~Te is tízéves lányka voltál.~
111 5 | még egy keresztet varrsz,~Te fájdalmas irgalmas nővér.~
112 5 | vagy-e még? vagy sebet kaptál~Te is e bús, rettentő harcon?~
113 5 | sóhajok... a sóhajok?~A te pompázó tavaszodba~Lopnak-e
114 5 | Gyógyitsátok a lelkét,~S te, tó tündére, védd meg~Legszomorúbb
115 5 | emlékezik a pamlag, -~És te már meg nem ölheted.~32.
116 5 | Hogy végre mégis elveszítsd~Te egyetlen, halavány hősnőd...~ (
117 5 | mellett.~4. LEVÉL~Csak egyedül te nem panaszkodol.~Ez az egész
118 5 | gyanú, ilyen szennyes.~És te tiszta vagy; tiszta, mint
119 5 | Édes uram, árva, -~S te az asszonyodat~Utolsóbbnak
120 5 | új asszonyban.~13. LEVÉL~Te küldöd őket is, kik néha-néha~
121 5 | Szibériába.~Neked küldöm. Te vidd el mostan~E szent asszony
122 6 | azt magáról.~Bolond - s te még hűségre vágyol?~Nincs
123 6 | iródik.~Éjente, testvér, te is felriadsz;~Lánggal lobog
124 7 | elrabolták?~Szivem, szivem, te jó sziv voltál -~S papja
125 7 | tanít minden oltár.~Szivem, te irgalmas sziv voltál -~S
126 7 | meghatott,~Hited és királyod te el sosem adod.~Hitedért
127 7 | HAZATÉRÉS.~Te már mindent tudsz, halott
128 7 | az örök csend szüremlik.~Te már elérted, halott katona,~
129 7 | szemekkel, szivszorongva nézünk:~Te így térsz haza, halott katona, -~
130 7 | Csonka honvéd, mit fáj néked!~Te csak sirj a nagy sir mellett,~
131 7 | nyugtot ád,~Hogy véres kövét te is hordtad.~ (1916.)~
132 8 | Mi pártoltunk el? vagy Te hagytál cserben?~Ó, jelentsd
133 8 | tartott,~Dicsőséges Jobb, te fogd meg a kardot.~Dicsőséges
134 8 | árán annyi drága vérnek,~Te szerezz békét Árpád nemzetének.~
135 8 | Esdeklünk: Szent Jobb; te csoda-intésed~Szakitsa végét
136 8 | sötétnek~Mi rabságunkban is te légy szövétnek.~S kik megbűnhödtük
137 9 | vagy Párizsban az oltár,~Te mindegyiknek egyformán hódoltál.~
138 9 | ha porba szállsz, hajts te is térdet;~Egy úr parancsol:
139 9 | minden bokor.~Atyám, hisz te gondoskodol~Jólétéről itt
140 10 | gyülik gyülölt garmadába -~Te kelsz belőle fénnyel gazdagon:~
141 10 | fénynek lánghajú leánya.~Akit te ölelsz, elsápad a zsarnok;~
142 10 | minden katlanon,~Forradalom,~Te fűtöd: Isten égő csipkebokra.~
143 10 | megkérdeznék:~- Ki vagy, ki vagy te, hajlott szürke vándor?~
144 10 | gyöngy a nagy Triászban;~Te magyar ékszer sorsát nyerted:~
145 10 | szerencsésebbek.~Kirakatba te sose vágytál,~Se cifra dáma
146 10 | meg vádoló arcom -~Csak a te rémült szíved lássa!~Ha
147 10 | most köszönti~Testvér, a te jó lelkedet.~Előttem már
148 10 | melléd akartam bújni,~De te legdrágább nem engedted.~
149 10 | ZSOLTÁR~Semmiséged rettegd, te gőgös,~Semmiséged az Úr
150 11 | okt. 15. 1ev. és E. kve.)~Te nem lehetsz. (M-ke eml.)~
151 11 | 22.)~Vendég a szobámban~A te tisztító csókod. (Lk. I.-
152 11 | 4. levél. (Csak egyedül te...)~5. levél. (Ki lesz,
153 11 | köszönöm...)~13. levél. (Te küldöd őket is...)~14. levél. (
|