A SÁTÁNHOZ

Megint rámcsapott jeges szárnya
Józan, gunyos hitetlenségnek.
Megint csak immel-ámmal élek,
S megint úr lett a »mindhiába«.

Könny, lángolás, hivés, imádság
Megint nem szent és szent az átok.
Sátánhoz állni igy hagyjátok
Imák és álmok babonását.

Lelkem tüzes napáldozatnak,
Emberség, oltárodra tettem,
S korom repdes, füst száll felettem.

Az istenképű ellökött kevélyen.
...Jöjj sátán, te fogadd tömjénem!
De vigyázz, téged is itt hagylak.