JAIRUS LEÁNYA

»Miért nem hagytatok aludni?
Szépen kezdődött örök álmom.
Fehér vizek felett repültem
Fehér halottan, hattyuszárnyon.

Elértem a fehér szigetre,
Oda érnek a fehér lányok.
A fátyol alatt hervadottak,
Kiknek nem csókolt még a szájok.

»Ó, mért hívtatok vissza onnan?
Sirnak ott most a liliomok.
S örök sirásra, örök gyászra
Jött vissza csak a leányotok.

Mert nem tudjátok visszaadni
Az Ő kezének érintésit;
Fényes szeme szivemre nézett -
Azóta él s azóta vérzik.«