EGY FÁRAÓ-SZOBOR TALPÁRA

Dús Fáraó, kőarcú élet,
A siralomnak vess már véget.

Elég nagy a bánat-pirámis,
Legyen a sok rab már vidám is.

Folyton csak siró arcot látni:
Csúf látvány lehet, nem királyi.

Dús Fáraó, lásd úribb volna
Lenézni vidám boldogokra.

Szétszórni egyszer kapzsi kincsed,
Legyúrni egyszer a nagy Nincsent.

Minden koldúst bíborba látni,
Fáraó, az lehet királyi!

De minden könnyet elfogadni
S királyilag sohasem adni:

Dús Fáraó, kőarcú Élet,
De nyomorult a mesterséged.