UJ VÁROS ELÕTT

Város, város, ahová most
Életemnek furcsa sinjén
A vonatom berobog,
Egy magányos félfülkében
(Ennyi jutott, tudod, nékem)
Szüntelen rád gondolok.

Város, város, ahová most
Fagyos tájrul ajándékul
Hozom forró szivemet:
Olyan vagy-e, amilyennek
Lelkem, a vén álom-piktor
Vonat utján festeget?

Város, város, mi vár benned?
Gyásztorok, borús szerelmek,
Vagy nehány vig áldomás?
Életemnek furcsa sinjén
Percnyi füttyös kis megálló
Vagy nagyobb ez állomás?

Város, város, látni engedd
Beköszönő vendégednek
Sikátorod, palotád:
Várnak-e mondd, nyilnak-e mondd,
Tavaszi szent akarattal
Engem váró lány-csodák?

Város, város, büszke terek,
Karcsú utcák sírva látnak
Vagy mosolygó boldogot?
Öt perc még az érkezésig
És szivem, mint dob verője
Gyermekkézben, ugy dobog.

Város, büszke Bácska szíve,
Neved hallom és megtorpan
Paripám, a gyorsvonat.
Babérral vagy könnyesővel
Jöjjön immár: büszke fővel
Én bevárom sorsomat.