VISSZAVISZ A SZOMORUSÁGOD

Magammal én már elvégeztem
Minden dolgát az elmulásnak.
Felgyújtottam lelkem csillárját,
Hogy halottan is fényben lássad,
Akit egyszer szeretni tudtál.

Akit egyszer szeretni tudtál,
Az élettől ne várjon többet.
Vigan szóljon: minden betellett
S a halálágyú düböröghet,
...Csak ne tudnálak szomorunak.

Csak ne tudnálak szomorunak -
Jöhetne már az örök semmi.
De igy még nem szabad meghalnom -
Mert olyan szomoru tudsz lenni -
S visszavisz a szomorúságod.

                                   (Przemysl, okt. 10.)