Adjátok rám papi palástom,
Amelyet egykor elvetettem,
A fegyvert most lábhoz bocsátom.
Kik jártunk a vér mezein,
Egyek leszünk ma, véreim,
E buzgó Isten-tiszteletben.
Oltáraink a barna dombok;
Oltárleplek bíbora: vér,
Mely szent harcunkon bőven omlott.
Szent vér és minden csöppje boldog,
Mert hú szivekből hiven csorgott
A Hazáért és az Istenért.
Szálljon a füstölők tömjéne.
Orgonánk: ezer érc-torok.
Ez az Itélet nagy miséje:
Rabló ellenség döghalálát
S a szabadulás szent óráját
Zengjék ma hősi kántorok:
Dicsőség a magasságban, -
Dicsőség az erős Istennek.
Isten földje ringassa lágyan
Testvéreink, a hősöket,
Kiket villáma döntöget
S kik már a harcban elpihentek.
Dicsőség a magasságban, -
Dicsőség a fehér királynak,
Ki szabad nép szivébe zártan
Fehéren trónol trónusán,
S kit túl ezer nehéz tusán
Szabad és boldog népek áldnak.
Dicsőség a magasságban, -
S az emberekhez jóakarat...
S hol áldott szivek várnak gyászban...
Hol büszkén borul ős Verecke:
Magyarok csillaga vezesse
A diadalmas hadakat.
Szálljon a füstölők tömjéne;
Szóljon ezer ágyú-torok.
Ez az Itélet nagy miséje;
Szentvíze: vér, virága: béke -
S magyar Kanaán szent földjére
Vezetnek égi pásztorok.