Sötét szemed is messze néz,
fogolytárs;
Neked is ketrec ez a havas róna.
Harag és szégyen szivedben a fojtás:
A mi helyünk, hej, testvér, nem itt volna
Messzi mezőkön áldott vér
folyik
Kék Boszporusba és a kék Dunába.
Testvér, Hamburgtól Konstantinápolyig
Már egy az Isten s egy a prófétája.
Már egy az Isten: véres akarat
Megvédni mindent, mi szivünknek drága:
E szörnyű férgek ne kúszhassanak
Török rózsára és magyar rózsára.
Török rózsának és magyar rózsának
Százévek óta vér az ágya, testvér.
S Hafíz utóda kincsért se találhat
Testvérebb testvért magyar énekesnél.
Hadd szorítom meg árva kezedet!
Egy bánat rázza leláncolt csuklóink:
Hadak költője hogy ott nem lehet,
Hol most az ének hős vérrel iródik.
Éjente, testvér, te is felriadsz;
Lánggal lobog a redves deszkapárna;
Zúgó melledig ér a vérpiac, -
S neved kiáltja egy fátyolos lányka.
Fátyolos lánykánk öleljük-e még?
Vagy sírunkat a hómezőbe ássák?
Fátyolos lánykák szeme könnyben ég;
Lelkük verdesi börtönünknek rácsát.
(Krasznojarszk,
nov. 11.)