ORGONAVIRÁG

Az asztalomon orgonavirág.
Oly édes mostan emlékezni rád...
Virága közt fürtös főd megjelen,
            Oda varázsolja
            Minden kis sziromra
            Forró szerelem.

Beszívom a virágok illatát -
És édes, fájó reszketés hat át.
Virágkehely is lassan megrezeg,
            Mint egyszer akkor -
            Bús alkonyatkor
            A te kis kezed.

Virágillatnál kék multba szállok,
Hullottak már az orgonavirágok
Szomorú úton úgy kisértelek.
            Csak mentünk szótlanul -
            - Vándormadár vonult
            A fejünk felett.

És azt gondoltuk akkor, édesem,
Míg hulltak a virágok csendesen, -
A mi számunkra virág sem marad...
            Visszatérünk-e majd,
            Ha a virág kihajt,
            Mint a madarak?

Az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Virág közt látom bánatos fejed...
            Május... orgona nyit,
            Daltól zeng a csalit -
            Itt a kikelet. -

S az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Fejem lehajtom. A virág befed -
            És sír minden szirom,
            Ahogy belesírom
            Te édes neved...