ÉLETRAJZI TÁJÉKOZTATÓ.
Gyóni Géza családi neve: Áchim. Az Áchim-család
valószínűleg török eredetű. Gézáék ága a XVIII. században Cinkotáról
került Békéscsabára. Édesapja Áchim Mihály evangélikus lelkész, az egyházközség
harcos magyarosítója. Édesanyja Bekker Gizella, a pozsonyi virágvölgyi
(magyarruhás) evangélikus tanító leánya.
Géza 1884 június 25-én született
Gyónon (Pest vármegye). Elemi
iskoláit ugyanott végezte. 1894 elején mind a 6 gyermek difteritiszen esik
át a paplakban; édesanyjuk, a törékeny asszony végigápolja őket; a 4 éves
Ádámka június 10-én meghal, a legkisebbet, Piroskát akkoriban választják el: a
kimerült anya búskomor, majd elmebeteg lesz - egy hosszú életre. Ime Gyóni Géza
sorstragédiájának a csirája, erejének
és gyöngeségének a magyarázata.
»Harcokra, öklöző harcokra
Apám e testet adta rám.
De a lelkem halk rímek bokra,
Zengeni kezd kis sírásokra.
Poéta, szent volt az anyám.«
1894 őszén ezzel a lelki sebbel megy a régi, szépmultú szarvasi evangélikus gimnáziumba. Apja
nagybátyjánál, a szigorú, de jóságos agglegény esperesnél, Áchim Ádámnál lakik
az anyátlan fiú. Karácsonyi és nyári szünidőre hazamegy Gyónra, a
husvétira néha Békéscsabára. Testvére, Gizella járt itt iskolába. Innen ered
velük való gyermekkori és örök kapcsolatom. 1896 szeptemberében öccse, Mihály
is Szarvasra került. 1899 október 23-án meghalt a bácsi; a két fiú
»diákkamrába« megy lakni, s alumneumban étkezik.
Vajda Péter szarvasi iskolája kiváló alapot ad a kitűnő
eszű Gézának mindenben. A poétákat termelő híres iskola a már
gyermekkorában megnyilvánult verselési hajlamot neveli benne. A gyermekszerelem
is megjön: Zella. Poéta elődje
az önképző körben Gyökössy Endre. Íródnak a »szarvasi fekete notesz«-ba a
zsengék. A Képes Családi Lapok című folyóirat közöl belőlük.
Apja azonban, a bácsi halála után, félti fiát Petőfi Zoltán
sorsától. 1900 szeptemberében a békéscsabai
evangélikus gimnáziumba küldi, a csabai rokonok szárnyai alá, a
Vidovszky-kamrába. Öccse, Miska egy másik rokonhoz került. A csabai gimnázium
akkor fejlődött főgimnáziummá. A Vidovszky-kamra, a volt szarvasiak
vezető szerephez jutottak. A nyomdaszagot szagolt Áchim Géza és Katona
Sándor nagy tekintélynek örvendtek a csabai fiatal önképzőkör életében.
Rell Lajos dr., a tanárelnökünk maga is poéta és volt szarvasi diák, megjósolja
Géza jövő nagyságát.
Múzsája egy darabig még a szarvasi Zella, a szarvasi notesz csabai
folytatásának versei eleinte még miatta búsak. A VIII. osztályos iskolai év
kora tavaszán Katinka iránt ébredt
szenvedélye veszélyezteti az érettségit. Ennek a veszélynek kiküszöbölése után
a majálison Etelka kap helyet
szívében. A csabai két év (1900/01, 1901/2) alatt gyűlnek a versek, készül
egy új füzet, Vidovszky Béla illusztrálja. A Képes Családi Lapok közléseihez
járul egy nagyobb siker, az Uj Idők igenlő üzenete. (»A puszta
kertben« című verse megjelent 1902 okt. 26-án.) A jeles érettségit követő boldog nyári
feloldódásban egy szép dabasi vendégleány, Amálka
hevíti versekre.
Öccse, Miska már a soproni katonai reáliskola növendéke, Vidovszky Béla
a képzőművészeti akadémiára, magam az Eötvös-kollégiumba készülünk.
Szétszóródunk. A széparcú, tüzes feketeszemű, magas, vállas,
domborúmellű, magyarruhás ifjú, a kiváló képzettségű,
kitűnően szavaló és szónokló csabai diák a boldog gyóni vakáció után
1902 szeptemberében beiratkozik a pozsonyi
evangélikus theológiára, mint a theológus-otthon növendéke. Akadémiai
tanárai közül Stromp László állott szívéhez legközelebb; Kovács Sándornak,
Masznyik Endrének és Raffay Sándornak volt tanítványukról, mint
költőről való értékelései igen becses adalékai a Gyóni-irodalomnak e
korral kapcsolatban.
Szépen indult minden ebben a kiváló környezetben ott Pozsonyban, a
tanulás is, a közszereplés is. A Képes Családi Lapok előbb a beküldött
»Etelka«-, majd »Amálka«-versekből közöl. Géza foglalkozik idősebb
irogató társaival együtt egy szépirodalmi lap (»Színes Lapok«) elindításának
tervével. Egyetemi és főiskolai hallgatók folyóiratának tervezte. A
theológiai ünnepélyeken alkalmi költeményeit adja elő. A leckekönyvben az
1. félév kollokviumokkal ékesen zárul. A 2. félévben, 1903 áprilisában
Vutkovich Ödön beveszi a Nyugatmagyarországi
Hiradóhoz korrektornak. Megtetszik neki a szerkesztőségi munka. Ír is
a lapba verseket, karcolatokat. Június 17-én azonban a leckekönyvi záradék
szerint: a hébernyelvi és az egyháztörténeti kollokvium hiányzik.
1903 nyara nem bizonyult alkalmasnak a kollokviumpótlás irányában.
Otthon a testvérei, Mariska és Gizike egy új barátnőjüknek mutatták be, Micikének, egy gyóni
szőlőbirtokos leányának. Novellairogató leány volt, kedves és
aranyszőke: nagyon beleszeretett Gézánk. Nagy-nagy szerelem lett
ebből és sok-sok vers.
Áchim Géza a II. év 1. felére beiratkozott, az Otthonnak is tagja
maradt, tanárai jó emberek, elnéző türelemmel vártak a kollokviumra. A
Hiradónál folytatta működését, ebbe nagyon is belemelegedett. A »pozsonyi
piros notesz« tartalma szaporodik a sok szép, Micikéhez írt, de egyre szomorúbb
versekkel és alkalmi költeményekkel. Kiadásra készíti elő verseit.
Következett egy kedves gyóni karácsonyi vakáció, amelyet mint vendég
részben náluk töltöttem én is. Miska öcskös is otthon volt. Géza a felolvadásig
jó és nagyon szerető testvér volt mindnyájunkkal, jó fiú apjával szemben;
és nagyon-nagyon nehezen búcsúzott... Pozsonyba visszatérve elvégezte a
korrektúrát a Wigand-nyomdában készülő első kötetén (Versek. 1904.).
1904 január 24-én az Otthonban lévő szobájában öngyilkosságot követett el. Templomból jövet lakótársa, Kirchknopf
Gusztáv vérben, aléltan találta. Odasiető barátai megdermedten állták
körül.
Gézának - szerencséjére - a szív fölötti bordáján szaladt körül a golyó
és a hátán jött ki. Szenved és hallgat. A találgatások folytatódnak:
Vakáció-végi búcsúzás, cigányos tivornya... hadnagy-vetélytárs... fekete vagy
sárga kardbojtszál húzása... tanulmányi kudarc... adósságok... életuntság stb.
Theológus társa és életrajzírója, Nagy Lajos a Gyóni-Társaságban 1940 november
6-án tartott előadásában a legnagyobb határozottsággal egy
szerkesztőségi vetélytárssal vívott amerikai párbajként szögezte le a
dolgot.
A fontos az, hogy Gyóni Géza kiheverte a sebet. 1904 február végén haza
is jött. Együtt voltunk egy mulatságon, de ő rosszkedvű volt és -
Micike sem érdekelte már. Beiratkozott a II. év 2. felére is. Jó professzorai
apjára való tekintettel a hatóságnál is elsímitották a dolgot. Tovább dolgozott
a Hiradónál. De a II. tanév egyik felében sincs bejegyezve leckekönyvébe
kollokvium.
1904 nyara. Megismerkedik egy dabasi földbirtokos ottnyaraló
sógornőjével, Erzsikével, a
legbájosabb »Lalagé«-val, ahogy horatiusi névvel emlegettük egymás közt az
élénk beszélgetésű pesti leánykát. Gyönyörű, ártatlan, hosszabb,
repeső szerelem fejlődött Géza részéről. Kedves, levelekbe írt
versek fakadtak belőle.
1904 őszén visszament Gyóni Pozsonyba a Hiradóhoz. A bánatos apa,
az »öregúr« megtudta, hogy fia papságának befellegzett. Az áldott papi lélek
megbocsátott a »tékozló fiúnak«, 1904 karácsonyára hazahívta, de Géza nem jött.
Januárban írt atyjának egy hálás, engesztelő levelet, bocsánatát kérve,
hogy az édesanyja betegségétől ütött sajgó sebhez újat ütött ő is.
Tovább dolgozott a Hiradónál és írta Erzsikéhez a szebbnél szebb verseket.
Szerepelt verseivel a Toldy-körben is. 1905 augusztus 20-án a Theológiai
Akadémia lezárja Áchim Géza leckekönyvét: az intézet kötelékéből
elbocsáttatott.
Ekkor apja kívánságára hazament Gyónra.
Erzsike iránt való rajongása fokozódott. 1905 szeptember 1-én az »öregúr«
unszolására, hogy valamit végezzen, beállt a jegyzői irodába gyakornoknak. Barátja, a segédjegyző,
Garzó Sándor ügyes rajzoló; készít 3 szép címkeretet Géza gyöngybetűs
kéziratos emlékalbumához, (a kiadatlan) »Erzsike könyvé«-hez.
1906 június elején a jószemű kunszentmiklósi nyomdász, Schwarz
Lipót a Kiskunsági Hiradót úgy gyarapítja, hogy a dabasi járás közönsége
részére a lapot Alsódabas és Vidéke
fejjel Gyóni Gézával szerkeszteti. Géza örül, hogy szerkesztő lett és
írhat a lapba verset, szépprózát, híreket, vezércikket is. Ősszel
Budapestre jött ugyan a közigazgatási
tanfolyamra, hogy édesapjának kedvére tegyen, de az Alsódabas és Vidéke
ráeső részét innen is irányította. Segédje Ruzsinszky László, gyóni
katholikus tanító volt.
A tanfolyam irodájának tollnokaként a Nagy János-utcában kapott
szobácskát az iroda mellett. Én már az evangélikus gimnázium kezdő tanára
voltam. Az estét rendesen együtt töltöttük. Géza élvezte a fővárosi életet
s a művelődési lehetőségeket. A tanfolyam záróvizsgáin nem
vizsgázott. Ezért az 1907/8. évben újra gyakorolnia kellett. Ezúttal az
alsódabasi szolgabírói hivatalban
gyakornokoskodott. Az Alsódabas és Vidéke, minthogy Gyóni Géza Pestről nem
tudott eleget tenni vállalt kötelezettségének, mint fióklap 1907 végén
megszünt. Gyóni 1908 március 1-ével a maga szakállára folytatta, illetve
megindította Dabas és Vidéke címen.
Tetszett neki az önállóság, de anyagi támogatás híján május végén kénytelen
volt abba is hagyni.
Erre az időre esik meleg barátsága Holló Jánossal, aki
festőnek indult s hivatalnok lett. Nagyon intelligens ember és ügyes
festő. Gézának megfelelő barát ott falun. Néhány Gyóni-vonatkozású
festmény s egy szép hozzá írt Gyóni-vers az emléke barátságuknak.
Az 1908/9. évre Gézának újra fel
kellett jönnie a közigazgatási
tanfolyamra. Most már édesapja egyenesen az én gyámságomra bízta, hisz
nemsokára sógora is leszek. Együtt lakunk a Damjanich-u. 28/a. sz. ház III.
emeletének egyik utcai albérleti szobájában, ahol előző évben
Vidovszky Bélával laktam. Megismerkedtünk Nillel, s az ő útján Ady Endre
költészetével. Nil révén (mert Géza nem tudott kilincselni), néhány verse pesti
és erdélyi lapokban is megjelent. Minek részletezzem? Géza délelőtt könyvtárakba
járt, délután testben a tanfolyamra, lélekben az irodalom berkeibe; a
tanfolyamon megint nem vizsgázott; Nil erről szóló felvilágosító levele
után a gyanútlan »gyám«-nak kellett otthon Gyónon a szomorú öregnél
villámhárítónak lennie.
Az iskolai évnek mégis szép eredménye lett: a »Szomorú szemmel (1909)« című Gyóni-kötet. 1904-től 1909
elejéig termett válogatott versei vannak benne. A szerelmiek részben Erzsike
könyvéből valók, vagy utórezgései az iránta való hosszú, reménytelen
szerelemnek. A nem szerelmiek a magyar társadalmi kérdések és bajok iránt
felgyúlt érzékenységének és a maga elhelyezetlensége érzésének a szüleményei. A
korrektúrát s a szétküldést 1909 húsvétja körül már nekem kellett végeznem,
mert Gézát behívták fegyvergyakorlatra.
A volt theológus t. i. elkerülte a besoroztatást, de 23 éves korában mégis besorozták. Nem kérte az önkéntességet,
póttartalékos lett. A Mária Terézia-laktanyába vonult be, Piliscsaba-táborban
képezték ki. Később a korneuburgi pionir-ezredbe kiválasztottak közé került.
Földijei szerették, mert szavalt nekik a magáéból is, más költőktől
is. A korneuburgi idegen tisztek azonban nem tetszettek neki. »Szomorú szemmel«
című kötetének megjelenése idején Korneuburgban és Sarajevóban robotolt. A
boszniai »kőtörő állati« sorsban rabszolgának érzi magát, s már ekkor
(1909 tavaszán) megszületik benne a »Cézár, én nem megyek!« gondolatának a
csirája.
A szép kötet erkölcsi eredménye néhány meleg, értékelő méltatás
volt, anyagi tekintetben sem fizetett rá, de - pesti szerkesztőségi
asztalt nem kínáltak neki.
1909 májusától 1910 szeptemberéig megint
otthon. Vegetálás. A kiállott
boszniai szenvedés és a mi esküvőnk megint menedéket biztosítanak a
két-kötetes költő »tékozló fiúnak« az apai házban. Most már
szerkesztőségi állás keresése s az arra való várakozás az otthoni
tartózkodás címe a bús »öregúr« jóváhagyásával is. Mariska testvér az otthoni
felhő-oszlató, a mi hazalátogatásaink a derűs napok az otthonban.
Holló János barátsága és az Ilonka
iránt való szerelem a menedék a »mélázó, lomha, nagy gyerek« számára. A
vegetáló esztendőnek bájos emléke pedig 4 darab 8-adrétű
füzetkéből álló versgyűjtemény, amelynek négy címrajzán ez olvasható:
»Levelek Ilonkának.« (Néhány szép
darabjával találkozik olvasónk az »Élet szeretője« című kötetben is.)
De nemcsak a szegény, jó »papkusz«, hanem Mariska is, meg a néha
Horvátországból hazajövő öccs, Miska hadnagy is nógatják már: Géza, ez így
nem mehet!... Ilonka jóakarói is csóválják a fejüket: hogy reménykedhetik egy
ilyen »félben maradt egzisztencia, firkász« egy nemesi kúria leánya után? Magam
is kivezetőt keresek számára a kátyuból, sikerül is a fővárosnál
ígéretet kapnom részére egy dijnoksági állás irányában. Nagy Lajos barátunk
igyekezete és Richly Rezső soproni levéltári segéd és újságíró ügyessége
azonban Gézának kedvére valóbbat eredményezett: 1910 őszén a Soproni Napló-hoz, Röttig kiadó lapjához
került. Végre egy fizetéses szerkesztőségi állás!
Buzgó igyekezettel végzi a dolgát. Ír a lapba mindent, amit kell, a
napihírektől kezdve. »Szomorú szemmel« cimű kötetéből is ad
verseket, de újakat is ír. Eleinte Ilonkának szólnak még innen is. Majd rövid
epizódszerelme a Proszvimmer- (ma Gyóni)-házbeli lakásadójának leánya iránt
néhány szép versre hangolja Gizella
gyönyörű hajsátoráról. A soproni irodalmi kör műsoros estéi utáni
vacsorákon és a városi könyvtár olvasótermében azonban megismerkedik a »Minden asszonyok asszonyá«-val. Ez a
szép, sziporkázó fekete asszony hamvasztotta el Ilonka iránt érzett szerelmét,
miatta égette el a haragos kis Gizella a ciklusát, de viszont ez a szellemi
tekintetben legmúzsább múzsa ajándékozta meg a magyar irodalmat a legragyogóbb,
legforróbb békebeli Gyóni-kötettel, az »Élet
szeretőjé«-vel. (Maga is lelki, szellemi értékek forrása, ír a
Naplóba, Bácskai Hirlapba, később pesti lapba is.) Nemcsak e kötet
líráján, hanem Gyóni némelyik társadalmi ízű költeményén is érzik az
ihletése. Leginkább pedig a Soproni Napló ú. n. »Vasárnapi ódá«-in. (Politikai
és társadalmi alkalomszerű versei és aforizmái Gyóni Gézát, a szomorú
embert, eddig nem ismert humoros oldaláról fogják majd bemutatni a kiadásra
tervezett »Összegyüjtött versek« című kötetében.)
Az »Élet szeretője« című kötetet Gyóni Géza már 1911
márciusában Sopronból hirdette előfizetési felhívásban »Holló János festőművész
címlapjával«, de elégtelen előfizetés miatt le kellett mondania a
kiadásáról. - 1911 elején a Napló nyomdája (néhány jóízlésű író lelkessége
folytán) egy gyönyörű képes folyóiratot indít, a »Kultúrá«-t. Gyóni Géza állandóan szerepel benne költeményeivel. (A
folyóirat nemsokára megszűnt.)
1911 szeptemberében halt meg (már mint nyugalmazott gyóni lelkész) a
»szent öregúr«, Géza édesapja. Két unokáján kívül azt is meg adta érnie a jó
Isten, hogy Géza rendes ember lett, megél a keresetéből, a soproni irodalmi
(később Frankenburg-) körnek megbecsült szereplője s a Vidéki
Hírlapirók Egyesületének választmányi tagja. Megkímélte a Gondviselés ezt a
megadással tűrő, szomorú embert tehetséges, de tehetetlen fiának
csakhamar újra bekövetkező válságaitól.
Gyóni 1911 december 31-én távozott a Soproni Naplótól. A lapkiadó
felmondott neki, mert kelleténél többen voltak a lapnál. Géza próbálkozott
Pozsonyban s másutt, de nem ment a dolog. Egy ideig Sopronban marad; barátai
támogatják. Majd Nagy Lajoshoz, a Fasori Evangélikus Egyház segédlelkészéhez
költözik Budapestre, hogy ott próbálkozzék szerkesztőségbe bejutni. Nem
sikerül. Jótét lelkek közbenjárására tavasszal megint visszavette a Soproni
Napló. Új nekilendüléssel dolgozik s boldog, hogy imádott asszonya közelében
lehet újra. De ez az öröm nem volt tartós. Röttigéknek sokba került a pompás
kiadású Kultúra is, Ámon Vilmos is megvált a Naplótól, s ekkor aztán már
Gyóninak sem volt maradása. 1912 júniusában kilépett, mert egy konzorcium
alakult, amely a soproni »Nemzetőr« és »Virradás« című hetilapokat
egyesítve a »Sopron« című, 48-as
napilapot akarta megindítani, s annak felelős szerkesztőségével Gyóni
Gézát biztatta meg október 1-ére. Addig Geleji Frigyes tanító szerkesztő
és Kugler Alajos városi főlevéltáros segítettek rajta előlegezéssel.
S főképpen az isteni Gondviselés, amely a »tékozló fiút« is védi.
Békéscsabára hívtam tízéves érettségi találkozónkra augusztus 20-ára. Válasza
ez volt: nem jöhet, megint behívta »a k. u. k. zsarnokság.« Annexiós válság,
Korneuburg, Bosznia. A katonaság
tartja el a mozgósítás alatt s rövidíti meg neki a felelős
szerkesztőség eléréséig a várakozási időt. A drága asszonyt ott
kellett hagynia, a rég óhajtott szabad, ellenzéki lapra várnia kellett: ebben a
testi és lelki megfeszültségében született meg a »Cézár, én nem megyek!«
című költeménye. Az alföldi függetlenségi magyar csak dinasztikus, nem
magyar érdeket látott a »provincia« idecsatolásában.
A »Sopron« októberben megindult, naponta megjelent. Előkészítés,
előfizetők és anyagiak hiányában azonban összezsugorodott hetilappá,
s Gyóninak ennél a kis lapnál már nem jutott hely. Újra kenyér nélkül maradt,
de ez most már valóságos nyomorgás. (Ezeket olvassuk Richly Rezső egyik
megemlékezésében.) A családalapítás kezdeti nehézségeivel küzdő
testvéreihez restelt fordulni, büszkébb is volt annál, semhogy feltárja a
valót. Már említett soproni barátain kívül Rábel László is igazi jóakarója
volt, meg a soproni, németül író újságíró, Mayer Géza. Utóbbi árulgatta
Gyóninak a Lampel-cég bizományában megmaradt s kikért »Szomorú szemmel«
című köteteit. Soproni barátai voltak számára Illés próféta hollói. A
lelki mannát pedig a »Minden asszonyok asszonya« csepegtette végtelen
gyöngédséggel költője csüggedező szívébe, s ha kellett, férfias
eréllyel adogatta vissza önbizalmát a születésénél fogva gyöngeség és erő
között himbálózó léleknek. Lakásadónői, az igazi soproni bidermeyeres
hátterű Jaeger-nővérek meg angyali türelemmel húnytak szemet a
hátralékokra. Így teltek el az utolsó, keserves soproni hónapok, az ősz és
a tél.
Ekkor megint egy jóbarátja, Nádasy József színigazgató jött
segítségére. Nádasy 1911/12-es soproni igazgatása alatt szerette meg Gézában a
színészeken lendíteni akaró színházi kritikust és jó bohém barátot. Ekkor éppen
Szabadkán játszott társulatával. 1913 februárjában meghívatta a nyomorgó
költőt Braun Henrikkel, a kiadó főszerkesztővel Szabadkára a Bácskai Hirlap-hoz.
»Új város előtt.« Vajjon mit hoz?... Megélhetést, nyugalmat
hozott, mert Braun Henrik üzletember létére is megértő, jó ember, a lap
pedig erős ujság, naponta kétszer jelenik meg: sok a munka. A szellem
kormánypárti ugyan, de a vezércikk nem a segédszerkesztő gondja, a
többiben meg már nagyon gyakorlott. Egy-egy aktuális politikai karikatúra
versben meg van engedve. Komoly és tréfás verseire van hely a saját lapjában;
szabad a Bácsmegyei Naplóba, Fenyves Ferenc lapjába is adnia verset, meg a
szabadkai Színházi Ujságba is.
Sőt Fenyves távozása után ezt a képes színházi folyóiratot is
szerkesztheti Gyóni Géza. Sok a dolga, de most már jó dolga van. Pesti, hozzánk
való látogatásai megnyugtatóak. Szerelmi dolgokban Géza még velünk szemben is
nagyon hallgatag volt, úgyhogy mi csak akkor tudtuk meg, ki az utolsó múzsa,
mikor ő már a fogságban volt. Ma már a megkapott emlékek révén
előttünk áll az utolsó szerelem története. Az előző szerelem
hódoló tiszteletté változott.
1913 tavaszán tűnik fel Ella
asszony a Városi Kávéház tükörablakán át a zsöllyében üldögélő
»szerkesztő úr«-nak. Pünkösdkor névtelenül verseket küld »álomkastély«-ba.
Braunék révén ősszel ismerkednek meg. Gyóni meghívást kap családi
karácsonyestre. 1914 tavasza megérleli a szerelmet Géza szívében. Most nem a
szellem, hanem egyszerűen a női báj fogja meg. A Sopronban kiadásra
szánt »Élet szeretője« című kötet, amelynek zöme a »minden asszonyok
asszonyáé«, a soproni asszonyé, Ilonka-verseken kívül Ella-versekkel bővül
s végső elrendezésben szabadkai kiadásra vár. (Bácsmegyei Napló 1913. XII.
11-én bejelenti 1914-re.)
1914 nyarán Ella asszony Szliácsra ment nyaralni, Gyóni Géza Szabadkán
maradt. Június 28-án Géza elernyedésébe belecsördítettek a trónörökös párra
esett lövések. Július 31-én általános mozgósítás. A korneuburgi póttartalékos
közlegény 1914 augusztus 1-én elindult egyenesen Przemyslbe. »Álomkirály«-ból harcos, »álomasszony«-ból »Őrangyal« lett.
A múzsa birtokában 67 levél van a galiciai várból. Az első
ostromig Gyóninak minden napja előttünk áll. Mint pionir közkatona robotol
a lengyel várost körülfogó falvaknál kiépített, vagy csak akkor épülő
erődítéseken, főképpen a katonai körvasúton. A levelek vezető
motívuma persze a szerelem; a levelekben küldött verseké is.
Eleinte seregeink előrenyomulnak. Szeptember 9-10-én volt a
második lembergi csata. Visszavonulás a Szan mögé, 12-i levelében már írja
Gyóni: »a hegyeken túl füstoszlopok«. Közeledett az orosz harapófogó. 21-ig kap
leveleket Ella asszony, verseket is. (A Bácskai Hirlap hozza őket, meg a
Braunhoz írt leveleket.) Szeptember 18-tól október 10-ig tartott az első
ostrom. Október 3-i levelét repülő hozta ki: »Még élek«. Október 4-én
megjelenik a Tábori Ujság 1. száma. A
vezérkarhoz beosztott Geőcze Bertalan dr. a magyar sajtófőnök, Molnár
Kálmán dr. a szerkesztő, mind a ketten jogász-professzorok. - Október 6-án
éjjel a »Werk I/1.« udvarába hatolnak be az oroszok. A srapnel-esőtől
golyókkal teleszórt dezséri Bielek István hősiesen tovább intézkedve,
tartja az erődöt. Gyóni másokkal együtt vállalkozik arra, hogy értesülést
hoz az erőd helyzetéről, de ez a pusztító ágyútűzben lehetetlen.
Ekkor ismerkedett meg ennek az éjszakának a rémségeivel. (»Csak egy éjszakára.«) Öccse ezrede, a besztercebányai 16-os
honvédek is közreműködnek az erőd felmentésében. Kinti seregünk
október 8-án este délről beért a várkörletbe. Felszabaduló boldogság,
első nyugodt alvás. Rengeteg orosz hulla, de a saját veszteség is nagy:
látható 9-én nappal. (Lévai J. przemysli könyve.) (»Itélet napjai.«) Gézának 11-iki és 13-iki tábori lapja: Isten
iránti hála s Őrangyal iránti imádat az érte való imádságért. A 13-i
Tábori Ujság Őfelsége köszönő táviratát közli a védőseregnek.
Przemysl ünnepel. Megint jönnek a levelek nekünk és levelek s versek Ella
asszonynak, meg a Bácskai Hirlapnak. A fiúk pedig a várban várják türelmetlenül
a hazaiakat.
»Mindennap új csodára ébredek« - írja Gyóni Géza az első ostrom
poklában. Ilyen csoda, isteni gondviselés a következő is: öccse, Áchim
Mihály főhadnagy, a második lembergi csata után a már alakulóban levő
orosz gyűrűn verekedte át magát, parancs szerint behozva a hátvédet
alkotó 16-os népfölkelők megapadt ezredét. A testvérek csak az első
ostrom után tudták meg, hogy közel voltak egymáshoz. Október 28-án tudtak csak
találkozni. A Géza otthoni álomkórossága és félbenmaradottsága óta kissé
elhidegült testvérek forró ölelésben találkoznak a világháború viharában a
nagy világ egy kis viharsarkában. (Gyóni Géza születési adottsága - fogjuk
látni - ezzel sodródott bele a végzettragédia örvényébe.)
Lelkendező leveleket kapunk a találkozásokról. Szabadkára mennek a
gyönyörű versek, a Bácskai Hirlap büszkélkedik velük. De már a Budapesti Hirlap is kap verseket.
Felfigyel rájuk az itthoni közvélemény.
A németeket Novo Georgievszknél átkarolták, a mi
főparancsnokságunk elvonta a vártól a szünetben onnan élelmezett tábori
seregeket. 1914 november 4-től március 21-ig tartott Przemysl második ostroma,
amikor »a föld epéjét ott okádta el«. Ez Gyóni Géza és Mihály főhadnagy
igazi hősi korszaka. Mihály derék magyar tiszttársai felfedezték Gézát, s
ők meg a fürge Tábori Ujság nem álmodott dicsőséghez juttatták. A vár
helyzete a második ostromzár folytán egyre romlott. Mihálynak is mindig több és
több jutott ki eleinte a kirohanásokból. Géza tartja magát Mihály szavához:
»mindenki ott tegye meg a kötelességét, ahová állították«, s bár most már
kaphatna más beosztást, tovább dolgozik a körben levő védőműveket
összekötő tábori vasút keleti, ágyútűznek kitett pontjain vagy
vigyázza a sánc tövében levő őrsátorban a telefont. Veszélyes hely ez
is, de domború mellét kidülleszti, repülő lapjai tele vannak bizakodással,
versei hetykeséggel, szerelmi költeményei reménykedéssel: karácsony előtt
megjelent a várban »Lengyel mezőkön,
tábortűz mellett« című verseskönyve.
1915 január 20-án így ír nekünk: »Most nyomják a tizenegyedik
bővített kiadást, melynek élén Weeber tábornok levele hirdeti: az a sereg,
mely katonáinak - lelki prófuntjáról is gondoskodni tud, csak győztes
lehet!« Karácsonyi lapján Ella asszonynak ezt írja: »,Annak az emlékpénznek
évfordulója napján, melyet tavaly adott Valaki, 5000 koronát adományoztam az
elesettek özvegyeinek - Őrangyal könyvének jövedelméből.«
A tizenegyedik-ezerre azonban már nem került sor. Az élelem
veszedelmesen fogyott. Geöcze Bertalan és Lévai Jenő könyvei drámaian
pergetik le az utolsó felvonást. Az ostromlók hozzájuk húzó nemzetiségű
császári tisztek árulása folytán ismerik a vár szikratávírójának titkos jeleit:
hiábavaló a magyar honvédség majdnem mindegyik vitézi erőfeszítése. 1915
januárja csendesebb hónap volt: Tengődés, éhség, fagyások odakünn. -
Január 8-án Áchim Géza, aki már »pionir-káplár«, Ella asszonynak repülő lapon
írja: A pikulicei család (Miska és barátai) vigasztalnak... Nem szabad
szomorkodni! - Ekkor barátkozik össze mégjobban Mihály környezetében a könyvét
terjesztő Piacsek Kamillal, Rátz hadnaggyal és Jakobovitscsal, aki tréfás,
rajzos és szöveges naplót is csinált a nevezetesebb pikulicei napokról.
Ott bent tehát »éhség, árulás«, magyar bízás. Itthon Rákosi Jenő
ismerteti a Budapesti Hirlapban a neki hazarepített przemysli verskötetet. -
Ott a Tábori Ujságban a kötet megjelenése után új Gyóni-versek jelennek meg. A
kirepült példányok alapján itthon is közlik őket a lapok.
Géza február 1-én ezt írja nekünk: »A lapokból láthatjátok, hogy
dalolva értük meg a második ostrom 12. hetét. Csak a ti fészketek maradjon ép!
Miska szívtágulást szerzett az oroszok riogatásában, de jól van. Nekem már tág
volt amúgy is; megvagyok.« - Február közepén a lóhúst szállító kocsikat emberek
húzzák. Az előtérben ellenséges tűzben ássák a fagyos földből a
krumplit. - Géza Miskához költözik 17-e tájt. 20-án Mihály halálsejtelmes levelet
ír a feleségének. - Itthon a Rákosi-féle példány után készült másolataim révén
egyre nagyobb hírük lesz a przemysli verseknek - az újságok ismertetései
kapcsán. - Ott márciusban a zabkenyeret szecskával keverik. Nagyon nagy már a
betegállomány, sok a temetés. Az ágyúk leromlottak, a lőszer fogytán.
17-én Kusmanek várparancsnok kiadja a kitörésre vonatkozó irányelveket. - A
19-i utolsó kitörésben Gyóni Géza is résztvett. Zrínyit követve, pénzt tett a
zsebeibe. (Balogh I. könyve). Eltemette egy lövedéktől ráomló földréteg;
kiásták. - A kitörés nem sikerült a kisszámú, elcsigázott harcosokkal, mert az
oroszok mindent előre tudtak. Az ellenség ellentámadásba ment át. A mieink
védekeztek. A főparancsnokság beleegyezését adta a robbantásokhoz és az
átadáshoz. Levágták a még meglévő lovakat is. 21-én robbantanak. 21-22-e
közti éjjel az oroszok is ágyúznak, a mieink is rájuk lövöldözik az utolsó
lövedékeiket. 22-én hajnalban kirepül egy jelentést vivő gép. A vár ágyúit
a tüzérek szétvettetik. Aztán bekövetkezik az átadás.
Az átadás előtt Létay tábornok beosztotta a magyar költőt
jutalmul a 8. honvédgyalogezredbe s elengedte öccséhez a kórházba. Megengedték
Mihálynak, hogy Gézát tisztiszolgája címen vihesse magával a fogságba.
Mialatt őket vitték keletre a Kálváriára, azalatt itthon április
11-én megjelent a Hadsegélyző Bizottság kiadásában a diadalmas przemysli
verskötet. Javában méltatták a lapok, mikor a magyar »sasok büszke« elesett
»várát« a cár megnézte.
Első állomásuk volt Kijev. Gézáék április 13-i levelezőlapjairól
tudtuk meg, hogy - élnek... Kijev, Moszkva, Inza a további útirány. Májusra
Alatirba értek s ott megtelepedtek. Itt kezdte írni Gyóni Géza a »Levelek a Kálváriáról« című ciklus
I. részét Őrangyalához: itt írta legnagyobb részét a »más költemények a fogságból, 1915« című sorozatnak. Még
Przemysl utolsó napjai, az üt és a fogság eleje ezeknek a verseknek a tárgya.
Itthon: Június 5-én jelenti a Budapesti Hirlap, hogy Przemysl újra a
mienk, s a przemysli verseskönyv II. itthoni megbővült kiadása a
felszabadítókkal bevonult a várba, ahonnan annakidején kirepült. - Gézát
féltettem oroszellenes versei miatt, így hát Miskának számoltam be a
kötetről, mint Géza gyermekéről, »a kis Gézá«-ról, akit »intézetbe«
adtam. Ebbe szépen belekapcsolódtak és megindult
virágnyelvű levelezésünk, amelynek az irodalomban nemigen van párja.
Szeptember végén egyéb itthoni sikerek mellett például már arról is hírt
adhatok, hogy Géza kisfia »Géza« Mihálynak a sógorától, Ruditól németül tanul.
(Készül a przemysli kötet német kiadása Drezdában.) Október 7-én már azt
írhatom, hogy »muzsikálni is tanul« (zenésítik a verseket), és így tovább.
Csak az volt a baj, hogy az itthoni leveleket ők ott nagyon
későre kapták. Különösen fájt Gézának, hogy Ellától nem kap írást.
Szeptemberben is arról panaszkodott: a kálváriás levelek ciklusa egyre
szomorúbb és képzelődőbb irányt vett.
Október közepén indultak el Alatirból s Petropaulovszk (okt. 21.) és
Omszk érintésével a hó végén értek utolsó állomásukra, Krasznojarszkba. A katonaváros VII. számú barakjában telepedtek
meg. Itthon október közepén indult meg az Ady és Gyóni körül keletkezett,
helytelen kiindulású vita. (Helytelen, mert Gyóni a »Levél nyugatra« című
versét Ady beteg utánzóira írta az »erő és a vas« przemysli hősi
korszakában; Adyt ő tisztelte legjobban s még a fogságban is megnyerte
bajtársait Ady költészetének: olyan szépen tudta felolvasni. S ő neki fájt
a dolog legjobban, mikor a vitáról - persze csak nagy későre és csak
nagyon homályosan - értesült az én képes értelmű leveleimből.)
Krasznojarszkban fejezte be 1915
végén a Kálváriás levelek I. részét és a »más költemények, 1915« ciklusát,
mind a kettőt nagyon búsan. Minthogy Őrangyaltól nemigen kap
híradást, vigasztaló sort, rossz gondolatok kínozzák, s azt hiszi: elvesztette őt.
(Csak később tudta meg, hogy Ella férje halálos beteg volt és meghalt.) A
»más költemények« meg azért végződtek szomorúan, mert őket, a
tetterős férfiakat »Jégország halálra ítélte«. Gyóni Gézának 1915-ös
karácsonya bizony különösen szerelmi vonatkozásban nagyon szomorú volt. Még
szerencse, hogy más tekintetben az én híradásaim révén talált némi vigaszra.
Értesült a Petőfi-Társaságba való beválasztásáról s többi itthoni
sikereiről.
1916-ban is szíve vérével áldoz a hazafiúi szeretet és az emberszeretet, a
bajtársiasság és a vigasztalás oltárán Istennek, embernek tetsző
lobogással. A szenvedő rab száján a keserűség, sőt a
gyűlölet is kirobban a senyvedés és a központi hatalmak ellen forduló volt
barátok miatt. A szerelem oltárán is áldoz, de annak füstje az ő szomorú
arcát felhőzi és az ő mellét fullasztja, mert Őrangyaltól nem
jön levél. Krasznojarszkban kezdte írni 1915 végén s 1916-ban folytatta és
befejezte a »Rabságban« című
kötet »Rab vackokon«, »Zsoltárok a sivatagban«, »Akik velem jöttek« című
ciklusait.
1915-16 fordulóján látogat Rostyné Forgách Ilona grófnő
Krasznojarszkban a Vöröskereszt megbizottjaként. 1916 februárjában sikerült a
8. honvédgyalogezred ezredesének Gyóni Géza 1915 március 20 táján keltezett
zászlósságát az orosz parancsnokságnál elismertetni. Molnár Elek és a magyar
fölöttesek célja az volt, hogy a testvérek együttmaradjanak s Géza ne kerüljön
legénységi földbarakba, vagy éppen más táborba.
Itthon március végén tudjuk meg, hogy Forgách grófnő Gyónitól
leveleket hozott karácsonyi keltezéssel, amelyekben a rab-költő köszönetet
mond a Petőfi-Társaságnak, meg a Hadsegélyző Bizottságnak, s az
itthoni kiadás jövedelme felét édesanyjának, felét a háború nyomorékjainak
adja. De hazahozta még a grófnő a testvérek leveleiben ígért új fiút, »a
kis Miskát« is. Kézirata a grófnő emlékkönyve, és a »Levelek a
Kálváriáról« 1915-ös, első részét s néhány »más költeményt« tartalmaz.
Baky István, gyönki tanár, csererokkant bajtársuk hozta aztán meg hozzá a többi
»más költemények«-et. Így izmosodott meg »a kis Miska« (a Kálváriás kötet)
itthoni megjelenésében (Athenaeum, 1916 jún.). »A kis Géza« is átkerült az
»Athenaeum-iskolába«.
Május végén Gézáék megelégedetten tudomásul vették és köszönetet
mondtak a »gyám«-nak a kis »Géza«, »Rudi« (a német przemysli kötet) és »Miska«
helyes »intézeti« elhelyezéseiért. Mihály is végtelenül kedvesen (szinte
vőlegényesen) ír mindig pár havi házasság után otthonhagyott kis
feleségének.
Itthon a július-augusztusi újságok ismertetik a »Lengye1 mezőkön«
c. kötet 3. (itthoni) s különösen a »Levelek a Kálváriáról« 1. (athenaeumi)
kiadását. Gézáék szeretnék látni a »gyermekek új fényképeit«, de a köteteket
nem lehetett elküldeni, csak szótárakat és Göschen-kiadványokat. A przemysli
kötet itthoni kiadását egy később odakerült bajtárstól 1915 karácsonyára
már megkapta volt Gyóni; nagyon tetszett neki.
Augusztus 6-án Géza és Miska köszöni az eddigi értesítéseket, de a
Szabadka és Besztercebánya felől való hallgatás aggasztja őket.
Később már azt panaszolják, hogy tőlem sem kapják a »családi«
értesítéseket. Pedig »minden vigaszom és vidámodásom a Te kártyáid voltak« -
írja Géza augusztus 13-án. - Augusztus 20-án a hadifoglyok istentiszteletén
Gyóninak »Könyörgés«-ét és a »Szent Jobb«-ot imádkozták.
Őszre javult a helyzet, az én közléseimet is megkapta Gyóni Géza szeptember
10-én, Őrangyaltól pedig november 12-én az eddigi két kártya helyett
négyet tart számon. - Mihály gyöngélkedik október végén, novemberben kórházban
van. (Kétoldali tüdőgyulladás, vérszegénység.) 19-én Géza kéri,
eszközöljük ki, hogy Mihályt semleges államba viendők jegyzékébe vegyék.
(Felesége, mint tiszti asszony a katonaságnál megindítja a dolgot. Itthoni
listára felvették.) - Decemberben Gézának is több levegőzést ajánl az
orvos. - Karácsonyi üdvözletük pontosan megjött, de hozzáteszi Géza: Augusztus
óta semmi hírünk az én és öcsém családjáról. Írjatok a dán Vöröskereszt útján!
(Egyre romlott a foglyokkal való levelezés lehetősége.) - Ellának Géza
karácsonyra - a cenzúrának könnyíteni akarva - 4 soros német verset ír; a
képlet értelme: nem jön a megváltó - levél. Fogoly barátai szerint már akkor
tudott Ella asszony megözvegyüléséről s úgy gondolt rá, mint
menyasszonyára. (Erre az időre esik Czebrián grófnő látogatása
Krasznojarszkban.)
Legjobb barátai a hadifogságban a régi przemysliek közül a
besztercebányai Jakobovits Artúr és Tscheik Ernő, akkor iglói rajztanár
(festőművészek), Mészáros Sándor, a Nemzeti Színház titkára és Balogh
István, Gyóni Géza »Mikese« (relikviái hazamentője, a tízéves
Gyóni-Társaság elnöke), meg a Thomay-testvérek és Ozsvár Péter. Mihály a gazda.
A szűkebb társaság az otthont emlegetve, nevet és sír együtt egy magyaros
vacsora után az Áchim-testvéreknél Szilveszter éjjelén. Találgatják
tolvajnyelvű értesítéseim értelmét; pl. »a kis Miska« szerepel a
színházban augusztus közepe óta. (Modern Színpad. »Magyarok Szibériában« Gyóni
Géza verseiből összeállított jelenet.)
1917.
Megható, hogy január 17-én, mint előbb Géza a gyengélkedő Mihályról,
most Mihály írja, hogy Gézát: ki kell cseréltetni (pl. Nijinszky
táncművésszel). Január 16-án én írom Gézának, hogy Miska ügye jó úton van.
Géza nekem 21-én: Miska jobban van. Február 21-én pedig: A Commissio
visszautasította Mihályt, mert olyan, mint egy atléta. (NB. arzénkúrán volt.)
Asszonyaiktól nincs hírük, az enyémeket már rendesebben kapják.
Megtudja azt is, hogy itthon a még mindig kiadatlan »Élet
szeretője« című könyvét igazítom sajtó alá. Utasítást is ad, hogy
»leánya, Jolán kelengyéjét jól válogassam meg«. Lehet, hogy az itthoni jó
hírekre, lehet, hogy valamelyik írásunkba a feleségem, az ő távolba
érző jó testvére belecsúsztatta a részvétnek egy biztató szavát az asszony
felől; lehet, hogy a mankós közkatona fogolytárs »Julisának« hozzá
elolvasásra vitt levele tette: elég az hozzá, hogy revízió alá veszi a
kálváriás levelek első részét és február 10-től 12-ig megírja a »Levelek a Kálváriáról« második részét, a megbocsátót és
reménykedőt. (Arra gondolt, elveszi Őrangyalt, ha hazajön.)
Márciusban forradalmi szelek fújnak Oroszországban. Ez Gyónin is
megérzik, de csak a régi 48-asból fejlődött társadalmi reformátori hajlam
bújt elő lelkéből; a nemzeti alap nála megmaradt.
1917 tavaszán bekerült Tscheik Ernő és visszaeső öccse Miska
mellé Géza is a »tüdősök« pavillonjába, nem fekvő betegként. Húsvét
vasárnapján fájdalmasan panaszkodik Ella asszonynak írt levelében: »Utolsó
levelezőlapját mult év szeptemberében kaptam...« »Mit akar az jelenteni,
hogy a legdrágább Lusy állapotáról: senki... egy árva szót sem akar írni?!«
Ezzel a fájdalmas felkiáltójellel végződik az Őrangyalhoz írt szép
levelek sorozata. (S a levélkapás lehetősége csak romlott az orosz
forradalommal az Áchim-fiúk végzetére.) Itthon húsvét tájt készül róla
megjelenni az első könyv: Nagy Lajos »Egy magyar bárd sorsa «.
Május 1-én vörös zászlók lengenek Krasznojarszkban. Gyóni ezekben a
tavaszi napokban kezdte írni a »Jézus (Mai Legenda)« című hosszabb versét.
Sajnos, töredék maradt. Úgylátszik, a vajúdó világ problémáit óhajtotta a
krisztusi szeretet jegyében megoldani: - Május elején Mihály
légcsőhuruttal 40 fokos lázban a kinti kórházba került. Géza csak kétszer
mehetett ki hozzá, - pedig nagyon nyugtalankodott öccse miatt.
Mikoriban itthon Huszár Andorine vöröskeresztes főnöknő
húsvéti szibériai látogatásáról érdekes és megnyugtató előadást és külön
biztatást hallgattunk, ott már nagy volt a baj. Gyóni június 1-én írja:
Mihályunk sok hónap óta semmi hírt sem kap a feleségétől. Ezért nagyon
szomorú. Épp úgy mint én, a ti általános hallgatástok miatt.
A márciusban kezdett utolsó ciklus, a »Sötét hatalmak kezében« versei a
Golgota utolsó képei. Az ember, a nemzet, a társadalom kérdései izgatják,
júniusban pedig már csak - Mihály betegsége, halódása szaggatja a lelkét.
Segítségért kiált Istenhez, emberhez, környezetéhez, sőt hazafelé is.
Június 8-án reggel Mihály, a jó fiú és
jó testvér, a vérbeli katona, a kedves bajtárs csendben elhúnyt. A temetésén (10-én) Géza még csendesen viselkedett s aztán
13-ig is, mintha megnyugodott volna, hogy öccse számára már megjött a - »béke«.
- De 13-14-én éjjel furcsán viselkedik, végrendelkezik. Nem tud mozdulni. 14-én
morfiuminjekciót kap. Tesz-vesz, de a halál gondolata megmarad. 14-15-én éjjel:
fél, hogy megőrül; hallucinál, lélektani beszélgetést folytat Tscheikkal.
15-én a falra írja »A halál igazságot oszt« és »Térjetek meg« kezdetű
utolsó verssorait. Délután furcsa vígság van rajta, kávéházba is elmegy s
zárkózott létére mindenkivel beszél. De Hift főorvos és Bóna ezredorvos
szavára kiment a kórházba. A következő hét egyik napján Tscheikék
meglátogatták: lemondtak róla. (Téboly. Szervezete még a mesterségesen beadott
táplálékot sem szívja fel. [Schizofrenia].) 1917
június 25-én, a születése napján meghalt
Gyóni Géza. Olcsvay Géza halotti
maszkot készített róla. 27-én délután temették. Németbirodalmi evangélikus
lelkész temette, Zalán Gyula országgyűlési képviselő beszélt sírjánál
a magyar nemzet nevében. Barátai közül nem is kísérhette el mindegyik. Koszorút
tettek a család nevében is a sírjára a derék fiúk.
Itthon nem akartuk elhinni az első híreket; azt hittük, hogy öccse
későn érkező halálhírével tévesztik össze, csak július közepén
kezdjük végképpen elhinni. 19-én hozták általában a biztos hírt az ujságok és a
Krasznojarszkból kapott táviratok...
Gyóni Géza már kisdiákként kezdte az ostromot, a vívódást - a
halhatatlanságért. Elérte, - ha csak a »világháború legnagyobb magyar
költője« halhatatlanságát is - de irtózatos szenvedések és halál árán...
Sorstragédia ez, mert - »beteljesedett az írás«,- ahogy Balogh Istvánnak is
mondta önkívületében - bizony »betelt« többrendbéli írása... Csak kettőt:
»Szép élet, úgy
kívánlak,
S halált láttat a bölcsőm átka.« -
mondja élőhalott édesanyjára célozva... És:
»Utam magyar poéták
Áldott átkozott útja.«
GYÓNI FERENC dr.,
a budapesti evang. gimnázium tanára.