AZ ÉN UTAM.

Az én utam nem híves
Csöndes tanyákra visz,
Hol békés, néma szántók
Lassú esőre várnak.
Az én utam két sorban
Kis házak nem szegik,
Sem jószagú szegfűi
Pihegő lomha nyárnak.

Nem boldog révbeérők
Utja az én utam.
Ne is jöjjön velem,
Kinek van célja, álma.
És asszony, az se jöjjön,
Kit szelid anyaság
És csöndes otthon csábít,
Mert vissza nem találna.

Sebes, sokvágyú szivem
Ahol majd megpihen,
Kő lesz vagy asszony keble:
A mindentúdó tudja.
De szent lesz hogyha kő
És örökéltű asszony:
Utam magyar poéták
Áldott, átkozott útja.