GORKIJ ÖNKÉNTES

Kezedben, ásó, drótvágó olló;
Ősz fejed fölött kóválygó holló, -
            Hová rohansz, Gorkij önkéntes?

Csapzott vén hajad lecsüng már vállig!
Véres szemedből borláng világit -
            Hová rohansz, Gorkij önkéntes?

Rogyó lábad a mély hóba gázol?
S hátad sajog még a kancsukától -
            Hová rohansz, Gorkij önkéntes?

Magos a sánc; és szabad nép védi;
Fegyvere uj, de bosszuja régi -
            Hiszen tudod, Gorkij önkéntes.

Magos a sánc, és botlik a lábad,
S már vacsorára a varjak várnak -
            Megállj, megállj, Gorkij önkéntes!

Ott voltál, hol a legnagyobbak -
Igazság pajzsát hová dobtad,
            Hová dobtad, Gorkij önkéntes?

Hová hagytad Nyomor-országot?
Hallod, hogy zug a millió átok,
            Hallod, hogy zug, Gorkij önkéntes?

Öreg vállad a fegyver lehuzza -
S füledbe sir a nagy orosz puszta:
            Fordulj vissza, Gorkij önkéntes!

Fordulj vissza, mig nem hiába,
S vágd oda cárod részeg arcába,
            Vágd oda már, Gorkij önkéntes:

Orosz anyák ha mind hármat szülnek,
Diadalt itt akkor sem ülhet
            Soha, soha, Gorkij önkéntes.

Kancsuka zughat s száz cári gazság,
Egy fegyver győzhet csak: az Igazság;
            S az a miénk, Gorkij önkéntes.

                        (Przemysl, 1915. jan. 20.)