Paragraph

 1 5 |         frank; megkérte a lányt, s az a felesége lett. ~
 2 6 |    Valószínûtlenül boldogan éltek. Az asszony olyan leleményes
 3 6 |          még jobban szerette, mint az elsõ napokban. ~
 4 7 |         Csak két apróság zavarta : az asszony imádta a színházat,
 5 8 |          után - nagyon fárasztotta az effajta szórakozás. Hamarosan
 6 8 |           is kísérné a színházból. Az asszony sokáig ellenkezett,
 7 8 |  ellenkezett, illetlennek tartotta az ilyesmit. De végül gyöngédségbõl
 8 11|           pénze valódi ékszerekre, az tündököljön inkább a szépségével
 9 12|                                    Az asszony kedvesen mosolygott,
10 13|         tudom, hogy igazad van, de az ember olyan, amilyennek
11 13|   amilyennek született. Én imádnám az ékszereket! ~
12 18|        együtt ültek a tûz mellett, az asszony a teázóasztalkára
13 22|          hidegtõl remegve ért haza az Operából. Másnap köhögött.
14 24|                               Múlt az idõ, de fájdalma nem csitult.
15 25|   bezárkózott, s csak õrá gondolt; az asszony ruhái, a bútorok
16 26|            tûnõdött, hogyan tudott az asszony mindennap kitûnõ
17 28|           rögtön a "limlom" jutott az eszébe: ezen kellene túladnia.
18 29|                     Sokáig turkált az olcsó halomban, amit felesége
19 29|     hagyott; nagy halom volt, mert az asszony szinte utolsó napjáig
20 29|    csecsebecsével jött haza. Végül az egyik díszes nyakéket választotta,
21 30|          kiszemelt egyet, s bement az üzletbe. Kissé szégyellte,
22 32|                                    Az ékszerész átvette a nyakéket,
23 32|             végül letette a láncot az asztalra és néhány lépést
24 33|        hogy olcsó holmi…" - amikor az ékszerész azt mondta: ~
25 34|         tizenkét-tizenötezer frank az értéke, de csak akkor vehetem
26 35|                   A gyászoló férfi az ékszerészre meredt, szája
27 37|                                    Az ékszerész azt hitte, hogy
28 40|                  De amint kilépett az utcára, nevethetnékje támadt. "
29 40|         megkülönböztetni a hamisat az igazitól." ~
30 41|         egy másik üzletbe. Mihelyt az ékszerész megpillantotta
31 48|                                    Az ékszerész rácsapott: ~
32 53|        sújtottan a megdöbbenéstõl, az ékszerész tolvajt szimatolva.
33 56|                                    Az összehajtott papírt zsebre
34 56|         vágta, és elment. Átvágott az utcán, majd visszafordult,
35 56|         észrevette, hogy elvétette az utat: lement a Tuileriákig,
36 61|         fáradtságtól elcsigázottan az ágyra dõlt, nehéz álomba
37 62|            hogy vissza kell mennie az ékszerészhez; elvörösödött
38 62|          De csak nem hagyhatja ott az ékszert? Felöltözött, és
39 62|             Felöltözött, és lement az utcára. ~
40 66|            le-fel sétált a járdán, az ékszerüzlettel szemben.
41 67|       Hirtelen döntött - átszaladt az úton, hogy véget vessen
42 67|     töprengésnek; szinte berobbant az ékszerészhez. ~
43 69|        Utánajártam, uram… - kezdte az ékszerész. - És ha nem változtatta
44 69| változtatta meg szándékát, megadom az összeget, amit tegnap felajánlottam. ~
45 72|                                    Az ékszerész erre tekintélyes
46 72|   tekintélyes pénzköteget emelt ki az egyik fiókból, leszámolt
47 72|           s átnyújtotta Lantinnak; az nyugtát írt, majd remegõ
48 73|           tartott, visszafordult - az ékszerész még mindig mosolygott.
49 74|        ilyen… ékszerem. Ugyanabból az örökségbõl… Azokat is megvenné? ~
50 75|                                    Az ékszerész meghajolt. ~
51 77|                                    Az egyik segéd kioldalgott,
52 77|             a másik hangosan fújta az orrát. ~
53 80|                És kocsin ment haza az ékszerekért. ~
54 81|             Darabonként vizsgálták az ékszereket, mindegyiket
55 81|            valamennyi innen került az asszonyhoz. ~
56 82|           mérgelõdött, minduntalan az üzleti könyveket akarta
57 82|        látni; s ahogyan emelkedett az összeg, õ egyre hangosabban
58 83|         fejdíszért tizennégyezret, az aranyláncon függõ, hatalmas
59 83|   gyémántszoliterért negyvenezret. Az egészért összesen százkilencvenhat-ezret. ~
60 84|                                    Az ékszerész finom gúnnyal
61 89|                                    Az utcára érve felpillantott
62 89|          császárt, ott a magasban, az égbe nyúló oszlop tetején. ~
63 91|            a vágy, hogy odakiáltsa az embereknek: "Én is gazdag
64 96|           unatkozott a színházban; az éjszakát lányokkal töltötte. ~
65 97|        volt. Eléggé megkeserítette az életét. ~Illés Endre fordítása ~