Paragraph
1 2 | becsülték õket, csöndesek voltak és kedvesek. Komoly fiatalemberek
2 6 | magukat. Figyelmes volt és gyengéd, hízelegve kedveskedett
3 6 | varázsa csak erõsödött, és a férfi hat év után még
4 7 | asszony imádta a színházat, és imádta a hamis ékszereket. ~
5 8 | gyöngédségbõl engedett, és a férfi nagyon hálás volt. ~
6 9 | karkötõi aranyként csillogtak, és fésûiben drágakövek tüzével
7 11| tündököljön inkább a szépségével és a finomságával. Ezek ritkább
8 14| És keresztülfolyatta ujjai
9 21| Karjába vetette magát, és hevesen megcsókolta. ~
10 29| makacsul vásárolgatott, és majdnem minden este új csecsebecsével
11 32| letette a láncot az asztalra és néhány lépést hátrálva is
12 39| hülyén nyúlt a nyakék után, és kiment; olyasfélét érzett,
13 39| most egyedül kell maradnia, és gondolkodnia kell. ~
14 40| Ó, a szamár! A szamár! És ha szaván fogtam volna!...
15 44| És mennyit ér? ~
16 56| összehajtott papírt zsebre vágta, és elment. Átvágott az utcán,
17 57| Ajándékba!… De kitõl?… És miért?…" Dermedten állt
18 60| Hazaszállíttatta magát, és bezárkózott. ~
19 61| ordítson. Végre a szenvedéstõl és a fáradtságtól elcsigázottan
20 62| hogy beteget jelenthetne, és néhány sort írt a fõnökének.
21 62| az ékszert? Felöltözött, és lement az utcára. ~
22 65| De a zsebe üres volt - és újra eszébe jutott a nyakék.
23 67| éhes volt, nagyon éhes! És nem volt egyetlen souja
24 68| elõjöttek, oldalt húzódtak, és sunyin figyelték Lantint. ~
25 69| kezdte az ékszerész. - És ha nem változtatta meg szándékát,
26 78| Lantin érzéketlenül, vörösen és méltósággal jelentette ki: ~
27 80| És kocsin ment haza az ékszerekért. ~
28 83| tizenhatezret, egy smaragd és zafír fejdíszért tizennégyezret,
29 88| ellenõrzõ szakértõt hoz, és elment. ~
30 90| Voisinhez ment villásreggelire, és egy palack húszfrankos bort
31 91| megvetéssel nézte a többi fogatot, és szinte fojtogatta a vágy,
32 94| Café Anglais-ba hajtatott, és vacsorát rendelt. ~
|