Paragraph
1 6 | takarékossággal vezette háztartásukat, hogy szinte a gazdagság fényûzésével
2 9 | benne azt a kívánságot is, hogy felékesítse magát. Ruhái
3 10| Férjét bántotta, hogy ennyire szereti a hamis
4 13| gyengém!… Jó, jó, tudom, hogy igazad van, de az ember
5 15| szép munka! Megesküdhetnél, hogy valódi! ~
6 23| rettenetesen szenvedett, hogy egy hónap alatt teljesen
7 24| csitult. Gyakran megtörtént, hogy amikor a minisztériumban
8 28| sem talált - arra gondolt, hogy elad valamit; rögtön a "
9 30| üzletbe. Kissé szégyellte, hogy ennyire elárulja nyomorúságát -
10 33| megszólalt volna: "Ó, tudom, hogy olcsó holmi…" - amikor az
11 37| Az ékszerész azt hitte, hogy bizalmatlanok vele, s száraz
12 38| Ha azt hiszi, hogy többet kap érte, próbálkozzék
13 39| kiment; olyasfélét érzett, hogy most egyedül kell maradnia,
14 47| Én mindig azt hittem… hogy hamis… ~
15 56| visszafordult, mert észrevette, hogy elvétette az utat: lement
16 56| Szajna hídján, itt rájött, hogy megint rosszfelé jár, visszatért
17 61| zsebkendõjét harapdálta, hogy ne ordítson. Végre a szenvedéstõl
18 62| Arra ébredt, hogy süt a nap. Lassan felkelt,
19 62| dolgozni. Eszébe jutott, hogy beteget jelenthetne, és
20 62| fõnökének. Azután arra gondolt, hogy vissza kell mennie az ékszerészhez;
21 65| Észrevette, hogy éhes, huszonnégy órája nem
22 67| döntött - átszaladt az úton, hogy véget vessen ennek a töprengésnek;
23 77| egyik segéd kioldalgott, hogy kedvére nevethessen; a másik
24 88| megállapodott a kereskedõvel, hogy másnap ellenõrzõ szakértõt
25 89| Vendôme-oszlopra; olyan jó kedve volt, hogy legszívesebben felkapaszkodott
26 91| szinte fojtogatta a vágy, hogy odakiáltsa az embereknek: "
27 93| Azért jöttem, hogy bejelentsem lemondásomat.
28 95| tudta legyõzni a vágyat, hogy elhencegje: négyszázezer
|