1876-meges | megfe-zsebk
Paragraph
501 45| a törvényes elõírásoknak megfelelõen igazolja, hogyan jutott
502 75| Az ékszerész meghajolt. ~
503 97| Hat hónap múlva ismét megházasodott. Második felesége kifogástalan,
504 56| hídján, itt rájött, hogy megint rosszfelé jár, visszatért
505 1 | Amikor Lantin megismerkedett ezzel a lánnyal - társaságban
506 2 | költözött vele, a kerületben megismerkedtek több polgári családdal,
507 5 | háromezer-ötszáz frank; megkérte a lányt, s az a felesége
508 97| kissé nehéz nõ volt. Eléggé megkeserítette az életét. ~Illés Endre
509 40| kis ékszerész! Nem tudja megkülönböztetni a hamisat az igazitól." ~
510 68| Amint a kereskedõ meglátta, eléje sietett, udvarias
511 49| Megmondaná a nevét, uram? ~
512 32| megemelte, nagyítójával is megnézte, majd odaszólította segédjét,
513 23| egy hónap alatt teljesen megõszült. Reggeltõl estig sírt, már-már
514 41| üzletbe. Mihelyt az ékszerész megpillantotta a nyakláncot, felkiáltott: ~
515 62| indulnia. De milyen nehéz ilyen megrázkódtatás után ismét dolgozni. Eszébe
516 59| Úgy érezte, a föld megremeg alatta, egy fa éppen elõtte
517 32| néhány lépést hátrálva is megszemlélte. ~
518 33| bonyolult szertartás; éppen megszólalt volna: "Ó, tudom, hogy olcsó
519 24| szinte elferdült, szeme megtelt könnyel; néhány rettenetes
520 24| fájdalma nem csitult. Gyakran megtörtént, hogy amikor a minisztériumban
521 31| fordult a kereskedõhöz -, megtudhatnám, mennyit ér ez a darab? ~
522 74| az örökségbõl… Azokat is megvenné? ~
523 91| körülkocsizott a Bois-ban. Valamelyes megvetéssel nézte a többi fogatot, és
524 2 | lány így hamarosan férjhez megy. Szegényen is becsülték
525 64| lerázhatjuk magunkról! Oda megyünk, ahova tetszik, utazhatunk,
526 28| õket, s már a látásuk is megzavarta a kedves lény emlékét. ~
527 18| Esténként, ha együtt ültek a tûz mellett, az asszony a teázóasztalkára
528 83| karkötõkért harmincötezret, a melltûkért, gyûrûkért, medalionokért
529 78| érzéketlenül, vörösen és méltósággal jelentette ki: ~
530 18| csak valamilyen titkolt, mély szenvedélyét elégítette
531 62| gondolt, hogy vissza kell mennie az ékszerészhez; elvörösödött
532 35| gyászoló férfi az ékszerészre meredt, szája tátva maradt - nem
533 82| vitatkozott, alkudozott, mérgelõdött, minduntalan az üzleti könyveket
534 61| ágyra dõlt, nehéz álomba merült. ~
535 14| gyöngysorokat, megcsillogtatta a metszett kristálylapokat a fényben. ~
536 36| Mi? - dadogta végre. - Biztos
537 19| Addig erõsködött, míg a férfira kapcsolt egy nyakéket,
538 41| bement egy másik üzletbe. Mihelyt az ékszerész megpillantotta
539 81| vizsgálták az ékszereket, mindegyiket megbecsülték. Majdnem valamennyi
540 85| A hölgy mindenét ékszerekre áldozta. ~
541 3 | Mindenki dicsérte, áradoztak róla,
542 26| nehezebben élt. Felesége eddig mindennel ellátta háztartásukat, s
543 26| finom ételeket tálalni. Minderre most nem futotta szerény
544 24| megtörtént, hogy amikor a minisztériumban társai összeültek, s megbeszélték
545 2 | életüket; a tisztességes nõ mintaképe volt. Szerény szépségébõl
546 33| amikor az ékszerész azt mondta: ~
547 68| eléje sietett, udvarias mosollyal rögtön leültette. A segédek
548 2 | ajkán alig látható örök mosoly élt, mintha csak belülrõl
549 23| a halott emléke, hangja, mosolya, minden varázsa állandóan
550 63| idõ volt, kék ég feszült a mosolygó város fölé. Sétáló emberek
551 70| Lantin csak motyogott : ~
552 73| Lantin lesütött szemmel motyogta: ~
553 25| Felesége szobájában nem mozdított el semmit. Ide mindennap
554 20| Milyen mulatságos vagy! ~
555 24| Múlt az idõ, de fájdalma nem
556 8 | Pedig a férfit - a napi munkája után - nagyon fárasztotta
557 32| vizsgálgatta, forgatta, megemelte, nagyítójával is megnézte, majd odaszólította
558 54| Nálam hagyná huszonnégy órára?
559 29| az asszony szinte utolsó napjáig makacsul vásárolgatott,
560 6 | jobban szerette, mint az elsõ napokban. ~
561 28| hányszor felbosszantották! Naponként látta õket, s már a látásuk
562 95| vágyat, hogy elhencegje: négyszázezer frankot örökölt. ~
563 83| hatalmas gyémántszoliterért negyvenezret. Az egészért összesen százkilencvenhat-ezret. ~
564 26| Egyre nehezebben élt. Felesége eddig mindennel
565 13| Ne bánts!… Nekem tetszenek!… Ez a gyengém!…
566 89| érezte magát, s ha most nekifut, talán még a császár szobrát
567 9 | gazdagította öltözködésének nemessége. De fülére újabban nagy
568 49| Megmondaná a nevét, uram? ~
569 77| kioldalgott, hogy kedvére nevethessen; a másik hangosan fújta
570 40| amint kilépett az utcára, nevethetnékje támadt. "Ó, a szamár! A
571 19| kapcsolt egy nyakéket, s aztán nevetve felkiáltott: ~
572 15| Ó, nézd csak, milyen szép munka!
573 53| A két férfi egymásra nézett, a hivatalnok fejbe sújtottan
574 47| De… de nézze meg jobban!… Én mindig azt
575 11| Drágám, akinek nincs pénze valódi ékszerekre,
576 28| reggel azután - elsejétõl még nyolc nap választotta el, s a
577 30| szégyellte, hogy ennyire elárulja nyomorúságát - ilyen olcsó semmiséget
578 72| átnyújtotta Lantinnak; az nyugtát írt, majd remegõ kézzel
579 59| karját védekezve maga elé nyújtotta, s a következõ pillanatban
580 89| ott a magasban, az égbe nyúló oszlop tetején. ~
581 39| Lantin egészen hülyén nyúlt a nyakék után, és kiment;
582 82| ahogyan emelkedett az összeg, õ egyre hangosabban beszélt. ~
583 18| Annyi figyelemmel, olyan odaadással vizsgálgatta hamis ékszereit,
584 91| fojtogatta a vágy, hogy odakiáltsa az embereknek: "Én is gazdag
585 32| nagyítójával is megnézte, majd odaszólította segédjét, halkan suttogott
586 92| Eszébe jutott a hivatal. Odavitette magát, bátran bement a fõnökéhez. ~
587 9 | új színnel gazdagította öltözködésének nemessége. De fülére újabban
588 45| igazolja, hogyan jutott önhöz. ~
589 2 | áradt, ajkán alig látható örök mosoly élt, mintha csak
590 95| elhencegje: négyszázezer frankot örökölt. ~
591 93| lemondásomat. Háromszázezer frankot örököltem. ~
592 74| ékszerem. Ugyanabból az örökségbõl… Azokat is megvenné? ~
593 59| minden elhomályosult benne, összeesett. ~
594 56| s még mindig nem tudott összefüggõen gondolkodni. Következtetésekkel
595 69| meg szándékát, megadom az összeget, amit tegnap felajánlottam. ~
596 56| Az összehajtott papírt zsebre vágta, és
597 2 | ábrándoznak ilyen lányról, akivel összekötnék életüket; a tisztességes
598 83| negyvenezret. Az egészért összesen százkilencvenhat-ezret. ~
599 24| a minisztériumban társai összeültek, s megbeszélték a napi eseményeket,
600 87| Okos tõkebefektetés. ~
601 68| A segédek is elõjöttek, oldalt húzódtak, és sunyin figyelték
602 9 | kristályokat csattantott (olyanok voltak, mint a gyémánt),
603 39| nyakék után, és kiment; olyasfélét érzett, hogy most egyedül
604 22| hidegtõl remegve ért haza az Operából. Másnap köhögött. Egy hét
605 81| Egy óra múlva visszajött, még mindig
606 25| mindennap bezárkózott, s csak õrá gondolt; az asszony ruhái,
607 65| Észrevette, hogy éhes, huszonnégy órája nem evett. De a zsebe üres
608 54| Nálam hagyná huszonnégy órára? Elismervényt adok róla. ~
609 61| zsebkendõjét harapdálta, hogy ne ordítson. Végre a szenvedéstõl és
610 24| arca hirtelen felpuffadt, orra szinte elferdült, szeme
611 77| másik hangosan fújta az orrát. ~
612 89| magasban, az égbe nyúló oszlop tetején. ~
613 8 | kishivatalnok felesége) minduntalan páholyjegyet szereztek neki a divatos
614 41| A rue de la Paix sarkán bement egy másik
615 66| Befordult a rue de la Paix-re, s le-fel sétált a járdán,
616 90| villásreggelire, és egy palack húszfrankos bort hozatott. ~
617 56| Az összehajtott papírt zsebre vágta, és elment.
618 2 | ezelõtt meghalt. Anyja ekkor Párizsba költözött vele, a kerületben
619 8 | ha tetszett neki, ha nem. Pedig a férfit - a napi munkája
620 27| Adósságokba keveredett, állandóan pénz után szaladgált, fûhöz-fához
621 11| Drágám, akinek nincs pénze valódi ékszerekre, az tündököljön
622 72| ékszerész erre tekintélyes pénzköteget emelt ki az egyik fiókból,
623 72| remegõ kézzel zsebébe dugta a pénzt. ~
624 64| Milyen boldogok, akiknek pénzük van! Pénzzel még a szenvedést
625 64| boldogok, akiknek pénzük van! Pénzzel még a szenvedést is lerázhatjuk
626 59| nyújtotta, s a következõ pillanatban minden elhomályosult benne,
627 2 | kerületben megismerkedtek több polgári családdal, sûrûn látogatták
628 56| gondolkodni. Következtetésekkel próbálkozott, magyarázatokat erõltetett.
629 38| hiszi, hogy többet kap érte, próbálkozzék másutt… Én legfeljebb tizenötezerre
630 89| legszívesebben felkapaszkodott volna rá, mint egy mászórúdra. Könnyûnek
631 48| Az ékszerész rácsapott: ~
632 10| ennyire szereti a hamis ragyogást - gyakran szóvá is tette: ~
633 9 | De fülére újabban nagy rajnai kristályokat csattantott (
634 56| át a Szajna hídján, itt rájött, hogy megint rosszfelé jár,
635 9 | hamis gyöngysorok koccantak rajta, réz karkötõi aranyként
636 28| Egy reggel azután - elsejétõl még nyolc
637 23| alatt teljesen megõszült. Reggeltõl estig sírt, már-már elviselhetetlen
638 94| Kezet szorított régi hivatalnoktársaival, új
639 72| Lantinnak; az nyugtát írt, majd remegõ kézzel zsebébe dugta a pénzt. ~
640 22| téli éjszakán a hidegtõl remegve ért haza az Operából. Másnap
641 2 | látogatták egymást - azt remélték: a lány így hamarosan férjhez
642 94| Anglais-ba hajtatott, és vacsorát rendelt. ~
643 23| majdnem belepusztult. Olyan rettenetesen szenvedett, hogy egy hónap
644 9 | gyöngysorok koccantak rajta, réz karkötõi aranyként csillogtak,
645 11| és a finomságával. Ezek ritkább ékszerek! ~
646 56| itt rájött, hogy megint rosszfelé jár, visszatért hát a Champs-Élysées-re,
647 41| A rue de la Paix sarkán bement egy másik üzletbe.
648 77| Az egyik segéd kioldalgott, hogy kedvére
649 68| mosollyal rögtön leültette. A segédek is elõjöttek, oldalt húzódtak,
650 5 | akkor a belügyminisztérium segédhivatalában dolgozott, fõtiszti jövedelme
651 32| megnézte, majd odaszólította segédjét, halkan suttogott vele,
652 56| erõltetett. Nem, a felesége semmiképpen nem vehetett ilyen drága
653 30| nyomorúságát - ilyen olcsó semmiséget akar eladni. ~
654 25| szobájában nem mozdított el semmit. Ide mindennap bezárkózott,
655 63| feszült a mosolygó város fölé. Sétáló emberek haladtak elõtte,
656 66| de la Paix-re, s le-fel sétált a járdán, az ékszerüzlettel
657 68| kereskedõ meglátta, eléje sietett, udvarias mosollyal rögtön
658 83| medalionokért tizenhatezret, egy smaragd és zafír fejdíszért tizennégyezret,
659 62| beteget jelenthetne, és néhány sort írt a fõnökének. Azután
660 8 | neki a divatos darabokhoz, sõt még a bemutató elõadásokra
661 67| éhes! És nem volt egyetlen souja sem… Hirtelen döntött -
662 28| a zsebében már egyetlen sout sem talált - arra gondolt,
663 62| Arra ébredt, hogy süt a nap. Lassan felkelt, a
664 2 | élt, mintha csak belülrõl sugárzott volna. ~
665 53| nézett, a hivatalnok fejbe sújtottan a megdöbbenéstõl, az ékszerész
666 68| elõjöttek, oldalt húzódtak, és sunyin figyelték Lantint. ~
667 2 | több polgári családdal, sûrûn látogatták egymást - azt
668 32| odaszólította segédjét, halkan suttogott vele, végül letette a láncot
669 35| férfi az ékszerészre meredt, szája tátva maradt - nem értette. ~
670 56| lement a Tuileriákig, át a Szajna hídján, itt rájött, hogy
671 88| kereskedõvel, hogy másnap ellenõrzõ szakértõt hoz, és elment. ~
672 27| keveredett, állandóan pénz után szaladgált, fûhöz-fához kapkodott. ~
673 69| És ha nem változtatta meg szándékát, megadom az összeget, amit
674 37| hogy bizalmatlanok vele, s száraz hangon vetette oda: ~
675 18| a teázóasztalkára tette szattyándobozát, ebben tartotta a "limlomot",
676 40| szamár! A szamár! És ha szaván fogtam volna!... Szép kis
677 83| negyvenezret. Az egészért összesen százkilencvenhat-ezret. ~
678 2 | hamarosan férjhez megy. Szegényen is becsülték õket, csöndesek
679 30| bement az üzletbe. Kissé szégyellte, hogy ennyire elárulja nyomorúságát -
680 66| is be akart lépni, de a szégyen mindig megállította. ~
681 62| ékszerészhez; elvörösödött a szégyentõl. Sokáig tépelõdött. De csak
682 46| Lantin leült, mint a szélütött. ~
683 66| járdán, az ékszerüzlettel szemben. Tizennyolcezer frank! Már
684 24| orra szinte elferdült, szeme megtelt könnyel; néhány
685 73| mosolygott. Lantin lesütött szemmel motyogta: ~
686 9 | Ez a szenvedélyes színházrajongás hamarosan
687 18| valamilyen titkolt, mély szenvedélyét elégítette volna ki. ~
688 64| pénzük van! Pénzzel még a szenvedést is lerázhatjuk magunkról!
689 61| hogy ne ordítson. Végre a szenvedéstõl és a fáradtságtól elcsigázottan
690 23| belepusztult. Olyan rettenetesen szenvedett, hogy egy hónap alatt teljesen
691 2 | mintaképe volt. Szerény szépségébõl angyali tartózkodás varázsa
692 11| az tündököljön inkább a szépségével és a finomságával. Ezek
693 9 | maradtak, nagyon finomak, de szerények; gyengéd varázsát, ellenállhatatlan,
694 10| Férjét bántotta, hogy ennyire szereti a hamis ragyogást - gyakran
695 6 | férfi hat év után még jobban szerette, mint az elsõ napokban. ~
696 8 | minduntalan páholyjegyet szereztek neki a divatos darabokhoz,
697 33| zavarba hozta a bonyolult szertartás; éppen megszólalt volna: "
698 53| megdöbbenéstõl, az ékszerész tolvajt szimatolva. Elõször a kereskedõ szólalt
699 9 | fésûiben drágakövek tüzével égõ színes üvegdarabkák sziporkáztak. ~
700 7 | zavarta : az asszony imádta a színházat, és imádta a hamis ékszereket. ~
701 96| elõször nem unatkozott a színházban; az éjszakát lányokkal töltötte. ~
702 8 | aztán haza is kísérné a színházból. Az asszony sokáig ellenkezett,
703 9 | Ez a szenvedélyes színházrajongás hamarosan felébresztette
704 9 | ellenállhatatlan, tartózkodó báját új színnel gazdagította öltözködésének
705 9 | égõ színes üvegdarabkák sziporkáztak. ~
706 25| Felesége szobájában nem mozdított el semmit.
707 89| nekifut, talán még a császár szobrát is átugorja, a császárt,
708 53| szimatolva. Elõször a kereskedõ szólalt meg: ~
709 95| A szomszéd asztalnál egy férfi ült,
710 8 | nagyon fárasztotta az effajta szórakozás. Hamarosan már-már könyörgött:
711 64| ahova tetszik, utazhatunk, szórakozhatunk! Ha gazdag volnék!" ~
712 94| Kezet szorított régi hivatalnoktársaival,
713 10| hamis ragyogást - gyakran szóvá is tette: ~
714 13| ember olyan, amilyennek született. Én imádnám az ékszereket! ~
715 6 | asszony olyan leleményes takarékossággal vezette háztartásukat, hogy
716 4 | jár vele! Különbet nem is találhatna! ~
717 26| borokat venni, finom ételeket tálalni. Minderre most nem futotta
718 28| zsebében már egyetlen sout sem talált - arra gondolt, hogy elad
719 89| magát, s ha most nekifut, talán még a császár szobrát is
720 40| az utcára, nevethetnékje támadt. "Ó, a szamár! A szamár!
721 24| amikor a minisztériumban társai összeültek, s megbeszélték
722 1 | megismerkedett ezzel a lánnyal - társaságban történt, hivatali fõnökének
723 73| Amikor már kifelé tartott, visszafordult - az ékszerész
724 2 | Szerény szépségébõl angyali tartózkodás varázsa áradt, ajkán alig
725 9 | varázsát, ellenállhatatlan, tartózkodó báját új színnel gazdagította
726 35| ékszerészre meredt, szája tátva maradt - nem értette. ~
727 18| tûz mellett, az asszony a teázóasztalkára tette szattyándobozát, ebben
728 69| megadom az összeget, amit tegnap felajánlottam. ~
729 72| Az ékszerész erre tekintélyes pénzköteget emelt ki az
730 22| Egy téli éjszakán a hidegtõl remegve
731 23| szenvedett, hogy egy hónap alatt teljesen megõszült. Reggeltõl estig
732 62| elvörösödött a szégyentõl. Sokáig tépelõdött. De csak nem hagyhatja ott
733 60| Egy gyógyszertárban tért eszméletre, a járókelõk
734 94| hivatalnoktársaival, új terveirõl beszélt velük, azután a
735 89| magasban, az égbe nyúló oszlop tetején. ~
736 13| Ne bánts!… Nekem tetszenek!… Ez a gyengém!… Jó, jó,
737 8 | magával hurcolta férjét, ha tetszett neki, ha nem. Pedig a férfit -
738 64| magunkról! Oda megyünk, ahova tetszik, utazhatunk, szórakozhatunk!
739 2 | összekötnék életüket; a tisztességes nõ mintaképe volt. Szerény
740 50| Lantin, a belügyminisztérium tisztviselõje… Lakásom: 16, rue des Martyrs. ~
741 18| mintha csak valamilyen titkolt, mély szenvedélyét elégítette
742 28| ezen kellene túladnia. Titokban még mindig gyûlölte a hazug
743 83| gyûrûkért, medalionokért tizenhatezret, egy smaragd és zafír fejdíszért
744 34| A láncnak tizenkét-tizenötezer frank az értéke, de csak
745 83| smaragd és zafír fejdíszért tizennégyezret, az aranyláncon függõ, hatalmas
746 72| egyik fiókból, leszámolt tizennyolc ezrest; s átnyújtotta Lantinnak;
747 45| huszonötezerért adtam el… De tizennyolcért rögtön visszaveszem, ha
748 38| próbálkozzék másutt… Én legfeljebb tizenötezerre becsülöm. Majd visszajön,
749 2 | kerületben megismerkedtek több polgári családdal, sûrûn
750 96| színházban; az éjszakát lányokkal töltötte. ~
751 67| hogy véget vessen ennek a töprengésnek; szinte berobbant az ékszerészhez. ~
752 1 | a lánnyal - társaságban történt, hivatali fõnökének helyettesénél -,
753 45| rögtön visszaveszem, ha a törvényes elõírásoknak megfelelõen
754 87| Okos tõkebefektetés. ~
755 53| megdöbbenéstõl, az ékszerész tolvajt szimatolva. Elõször a kereskedõ
756 40| Szép kis ékszerész! Nem tudja megkülönböztetni a hamisat
757 95| s mint a viszketést, nem tudta legyõzni a vágyat, hogy
758 22| köhögött. Egy hét múlva tüdõgyulladásban meghalt. ~
759 11| pénze valódi ékszerekre, az tündököljön inkább a szépségével és
760 9 | és fésûiben drágakövek tüzével égõ színes üvegdarabkák
761 56| elvétette az utat: lement a Tuileriákig, át a Szajna hídján, itt
762 28| az eszébe: ezen kellene túladnia. Titokban még mindig gyûlölte
763 26| férfinak, kevés volt. Bután tûnõdött, hogyan tudott az asszony
764 29| Sokáig turkált az olcsó halomban, amit
765 18| Esténként, ha együtt ültek a tûz mellett, az asszony a teázóasztalkára
766 68| meglátta, eléje sietett, udvarias mosollyal rögtön leültette.
767 95| szomszéd asztalnál egy férfi ült, ezt igazi úrnak nézte,
768 18| Esténként, ha együtt ültek a tûz mellett, az asszony
769 65| órája nem evett. De a zsebe üres volt - és újra eszébe jutott
770 9 | drágakövek tüzével égõ színes üvegdarabkák sziporkáztak. ~
771 82| mérgelõdött, minduntalan az üzleti könyveket akarta látni;
772 74| néhány ilyen… ékszerem. Ugyanabból az örökségbõl… Azokat is
773 26| ellátta háztartásukat, s most ugyanaz a fizetés neki, a magányos
774 25| asszony ruhái, a bútorok ugyanott maradtak, ahol utolsó nap
775 9 | öltözködésének nemessége. De fülére újabban nagy rajnai kristályokat
776 14| És keresztülfolyatta ujjai közt a gyöngysorokat, megcsillogtatta
777 65| De a zsebe üres volt - és újra eszébe jutott a nyakék.
778 96| Életében elõször nem unatkozott a színházban; az éjszakát
779 95| egy férfi ült, ezt igazi úrnak nézte, s mint a viszketést,
780 69| Utánajártam, uram… - kezdte az ékszerész. -
781 28| mindig gyûlölte a hazug utánzatokat - hányszor, hányszor felbosszantották!
782 56| észrevette, hogy elvétette az utat: lement a Tuileriákig, át
783 64| megyünk, ahova tetszik, utazhatunk, szórakozhatunk! Ha gazdag
784 56| és elment. Átvágott az utcán, majd visszafordult, mert
785 67| Hirtelen döntött - átszaladt az úton, hogy véget vessen ennek
786 94| Anglais-ba hajtatott, és vacsorát rendelt. ~
787 56| összehajtott papírt zsebre vágta, és elment. Átvágott az
788 63| haladtak elõtte, zsebre vágták kezüket. Lantin nézte õket. ~
789 91| és szinte fojtogatta a vágy, hogy odakiáltsa az embereknek: "
790 95| viszketést, nem tudta legyõzni a vágyat, hogy elhencegje: négyszázezer
791 91| körülkocsizott a Bois-ban. Valamelyes megvetéssel nézte a többi
792 8 | könyörgött: vigye magával valamelyik barátnõjét, aki aztán haza
793 81| mindegyiket megbecsülték. Majdnem valamennyi innen került az asszonyhoz. ~
794 18| hamis ékszereit, mintha csak valamilyen titkolt, mély szenvedélyét
795 28| arra gondolt, hogy elad valamit; rögtön a "limlom" jutott
796 52| A nyakláncot valóban Lantin asszony címére küldtük...
797 6 | Valószínûtlenül boldogan éltek. Az asszony
798 69| az ékszerész. - És ha nem változtatta meg szándékát, megadom az
799 9 | finomak, de szerények; gyengéd varázsát, ellenállhatatlan, tartózkodó
800 63| kék ég feszült a mosolygó város fölé. Sétáló emberek haladtak
801 29| utolsó napjáig makacsul vásárolgatott, és majdnem minden este
802 59| éppen elõtte dõl le; karját védekezve maga elé nyújtotta, s a
803 67| átszaladt az úton, hogy véget vessen ennek a töprengésnek;
804 34| az értéke, de csak akkor vehetem meg, ha közli, hogyan jutott
805 56| felesége semmiképpen nem vehetett ilyen drága ékszert! ~
806 94| hivatalnoktársaival, új terveirõl beszélt velük, azután a Café Anglais-ba
807 89| utcára érve felpillantott a Vendôme-oszlopra; olyan jó kedve volt, hogy
808 26| mindennap kitûnõ borokat venni, finom ételeket tálalni.
809 67| átszaladt az úton, hogy véget vessen ennek a töprengésnek; szinte
810 4 | Aki feleségül veszi, bizony jól jár vele! Különbet
811 42| nagyon jól ismerem!… Itt vették! ~
812 6 | leleményes takarékossággal vezette háztartásukat, hogy szinte
813 2 | Vidéki adószedõ lánya volt, apja
814 8 | Hamarosan már-már könyörgött: vigye magával valamelyik barátnõjét,
815 90| Voisinhez ment villásreggelire, és egy palack húszfrankos
816 62| Azután arra gondolt, hogy vissza kell mennie az ékszerészhez;
817 38| tizenötezerre becsülöm. Majd visszajön, ha nem kap többet. ~
818 81| Egy óra múlva visszajött, még mindig nem evett. Darabonként
819 56| hogy megint rosszfelé jár, visszatért hát a Champs-Élysées-re,
820 45| De tizennyolcért rögtön visszaveszem, ha a törvényes elõírásoknak
821 95| igazi úrnak nézte, s mint a viszketést, nem tudta legyõzni a vágyat,
822 82| Lantin most már vitatkozott, alkudozott, mérgelõdött,
823 60| eszméletre, a járókelõk vitték be. Hazaszállíttatta magát,
824 81| mindig nem evett. Darabonként vizsgálták az ékszereket, mindegyiket
825 78| Lantin érzéketlenül, vörösen és méltósággal jelentette
826 90| Voisinhez ment villásreggelire, és
827 64| szórakozhatunk! Ha gazdag volnék!" ~
828 83| tizenhatezret, egy smaragd és zafír fejdíszért tizennégyezret,
829 33| Lantint zavarba hozta a bonyolult szertartás;
830 7 | Csak két apróság zavarta : az asszony imádta a színházat,
831 43| Lantin zavartan kérdezte: ~
832 24| rettenetes grimasz után zokogni kezdett. ~
833 65| huszonnégy órája nem evett. De a zsebe üres volt - és újra eszébe
834 28| nap választotta el, s a zsebében már egyetlen sout sem talált -
835 61| Feldúltan sírt késõ éjszakáig, zsebkendõjét harapdálta, hogy ne ordítson.
|