Paragraph
1 1 | Ebéd után nõkrõl folyt a szó, mert mirõl is beszélnének
2 1 | beszélnének egymás között a férfiak? ~
3 3 | A múlt télen egy este testi-lelki
4 4 | úgy céltalanul. Eljutottam a körútig, bolyongtam a csaknem
5 4 | Eljutottam a körútig, bolyongtam a csaknem üres kávéházak elõtt,
6 4 | kávéházak elõtt, esett az esõ, a lelket és a ruhát egyként
7 4 | esett az esõ, a lelket és a ruhát egyként átjáró esõ,
8 4 | és kapualjak alá kergeti a lihegõ járókelõket, hanem
9 4 | finoman szitáló esõ, hogy a cseppje sem érzik... végeérhetetlen
10 4 | átható, fagyos vízzel borítja a ruhákat. ~
11 5 | Végre elhatároztam, hogy a "Folies-Bergére"-be, az
12 6 | A nagyteremben kevés ember.
13 6 | nagyteremben kevés ember. A hosszú, patkó alakú folyosón
14 6 | öltözött embert látni. Ami a lányokat illeti, õk a régiek,
15 6 | Ami a lányokat illeti, õk a régiek, a jól ismert förtelmes
16 6 | lányokat illeti, õk a régiek, a jól ismert förtelmes nõk,
17 8 | teremtések közül egy sem éri meg a kért öt arany helyett nagy
18 9 | akkor már inkább ennek a szajhának a társasága, az
19 9 | inkább ennek a szajhának a társasága, az ölelése. ~
20 10| Nagy, nagy házban lakott, a rue des Martyrs-on. A lépcsõházban
21 10| lakott, a rue des Martyrs-on. A lépcsõházban már nem égett
22 10| lépcsõházban már nem égett a gáz. Lassan, gyufaszálakat
23 10| gyújtogatva, beleütközve a lépcsõfokokba, botorkálva,
24 11| A negyedik emeleten megállott
25 11| negyedik emeleten megállott a leány, betette a külsõ ajtót,
26 11| megállott a leány, betette a külsõ ajtót, és megkérdezte : ~
27 14| Egyedül hagyott a sötétben. Hallottam, hogy
28 14| No de kemény az öklöm és a bordám. "Majd meglátjuk!" -
29 17| A leány égõ gyertyával tért
30 18| evett, aztán bekerültem a közismert bútorozott szobába,
31 18| közismert bútorozott szobába, a falon ripszfüggönyök, az
32 19| kényelembe, cicuskám! - mondta a leány. Gyanakvó szemmel
33 19| Gyanakvó szemmel vizsgálgattam a helyiséget. Semmi nyugtalanítót
34 20| gyorsan levetkõzött, hogy még a kabátomat se vetettem le,
35 22| bárhogy undorodtam ettõl a mindenki ágyától. A színházi
36 22| ettõl a mindenki ágyától. A színházi csillárok alatt
37 22| közönséges leány teste simult a testemhez, olyan, mint a
38 22| a testemhez, olyan, mint a többi, közönyös és készséges
39 25| A Clauzel utcában. De a házmesterné
40 25| A Clauzel utcában. De a házmesterné sokat kellemetlenkedett,
41 26| históriát kezdett mesélni a házmesterné pletykáiról.
42 26| Mozgást hallottam egész a közelünkben. Valaki sóhajtott,
43 28| A leány nyugodt biztonsággal
44 29| nyugtalankodj, cicuskám, csak a szomszédasszony. Olyan vékony
45 29| szomszédasszony. Olyan vékony a fal, hogy minden úgy áthallatszik,
46 30| felülkerekedett, és visszabújtam a takaró alá. Megint beszélgettünk.
47 30| alá. Megint beszélgettünk. A férfiak szokásos, ostoba
48 30| mindenkit érdekel ezeknek a szerencsétlen teremtéseknek
49 30| emlékét; kérdezõsködtem a leány elsõ szeretõi felõl. ~
50 31| hazudozni fog. Hát aztán ? Talán a sok hazugság között is föl
51 38| Aztán hogy udvarolt neked az a matróz? ~
52 40| mondani orvos barátom - a saját társadalmi osztályából
53 40| tapasztalatokat gyûjtöttem ezen a téren. Azzal vádolják a
54 40| a téren. Azzal vádolják a gazdagokat, hogy megfosztják
55 40| gazdagokat, hogy megfosztják a nép gyermekeit ártatlanságuk
56 40| ártatlanságuk virágától. Nem igaz. A gazdagok már csak letépett
57 40| õk is szakítanak, de csak a másodvirágzásból; sohasem
58 42| Ismerem a történetedet, nem a matróz
59 42| Ismerem a történetedet, nem a matróz volt az elsõ. - De
60 44| Hazudsz, mondd meg az igazat. A leány csodálkozott és habozott. ~
61 46| A leány ostoba volt, mint
62 48| sem történt. Ûnnepély volt a faluban. Külön szakácsot
63 48| Alexandre urat. Ahogy betette a lábát, minden úgy történt
64 48| lábát, minden úgy történt a házban, amint õ akarta.
65 48| Parancsolt mindenkinek, a gazdának, az asszonynak,
66 48| ember volt, és nem fért a bõrébe. Folyton kiabált: "
67 48| haragjában, hogy az ember még a szoknyája alatt is elpirult.
68 48| Mikor beesteledett, kiült a kapu elé pipázni. Éppen
69 48| Megszólított: "Gyere velem, csitri, a patakhoz, mutasd meg a környéket."
70 48| a patakhoz, mutasd meg a környéket." Mentem vele
71 48| nagy ostobán. Alig értünk a vlzhez, olyan gyorsan történt
72 48| azt se tudtam, mit csinál. A kilencórás vonattal el is
73 50| Florentin tõle van. - Ki az a Florentin? ~
74 51| A fiam. ~
75 52| Úgy? A matrózzal pedig elhitetted,
76 53| Volt pénze a matróznak ? ~
77 54| Florentinnek. Kezdett mulattatni a dolog, és tovább firtattam. ~
78 57| azóta jó lelküsmerettel ûzöd a mesterségedet? A leány sóhajtott: ~
79 57| lelküsmerettel ûzöd a mesterségedet? A leány sóhajtott: ~
80 59| nagy zaj keletkezett benn a szobában. Mintha valaki
81 59| leesett volna, és kezével a falat kapargálva, igyekeznék
82 61| Megragadtam a gyertyát, és ijedten, dühösen
83 61| ijedten, dühösen néztem körül. A leány is felkelt, mindenáron
84 63| felfedeztem, hogy merrõl jön a zaj. Egyenesen odatartottam
85 66| meg micsoda? - kérdeztem a nõtõl. ~
86 68| jön valaki, benn maradhat a szekrényben. Csendesen viselkedik,
87 68| jön, mint te, megfájdul a dereka, ahogy a széken alszik,
88 68| megfájdul a dereka, ahogy a széken alszik, szegény gyerek...
89 69| A gyermek csak sírt. Szegény,
90 69| félénk fiúcska, igazán a szekrény gyermeke... a hideg
91 69| igazán a szekrény gyermeke... a hideg és sötét szekrényé...
|