Paragraph

 1 2 |        velem! - mondta egyikünk. És elmesélte. ~
 2 3 |       este testi-lelki fáradtság és csüggedés vett erõt rajtam,
 3 3 |    olykor. Egyedül ültem otthon, és éreztem, hogy ha még tovább
 4 4 |            Felvettem felöltõmet, és elmentem hazulról, csak
 5 4 |           esett az esõ, a lelket és a ruhát egyként átjáró esõ,
 6 4 |       zápor, amely zuhogva hull, és kapualjak alá kergeti a
 7 5 |          tölthetnék el két órát, és életemben elõször fedeztem
 8 9 |         kis nõt. Megszólítottam, és bután, gondolkozás nélkül
 9 11|           betette a külsõ ajtót, és megkérdezte : ~
10 14|          hogy két ajtót betesz - és mintha beszélgetne valakivel.
11 14|         valakivel. Meghökkentem, és nyugtalanság fogott el.
12 14|       van. No de kemény az öklöm és a bordám. "Majd meglátjuk!" -
13 22|         lett volna felöltözködni és elfutni. De visszatartott
14 22|     eltûnt, mire karomba vettem, és csak egy egész közönséges
15 22|           mint a többi, közönyös és készséges csókjának fokhagyma-utóíze
16 25|         sokat kellemetlenkedett, és felmondtam. ~
17 26|                                  És vég nélküli históriát kezdett
18 27|     Hirtelen felültem az ágyban, és megkérdeztem : - Miféle
19 30|      Lustaságom felülkerekedett, és visszabújtam a takaró alá.
20 30|    felvillantja régi tisztaságuk és szemérmességük emlékét;
21 31|     tudok fedezni valami õszinte és megható igazat. ~
22 39|  mindenféle asszonyi gyalázattal és nyomorúsággal, szegény nõkkel,
23 40|     saját társadalmi osztályából és rétegébõl való férfi ront
24 41|          Társnõm felé fordultam, és elnevettem magam. ~
25 44|     igazat. A leány csodálkozott és habozott. ~
26 45|     beszélsz igazat, elaltatlak, és úgyis megtudom. ~
27 46|          volt, mint társai mind, és megijedt. - Honnan tudod? -
28 48|           nagy darab ember volt, és nem fért a bõrébe. Folyton
29 54|      Kezdett mulattatni a dolog, és tovább firtattam. ~
30 57|                       Nagyszerû! És azóta jó lelküsmerettel
31 59|     Mintha valaki leesett volna, és kezével a falat kapargálva,
32 61|          Megragadtam a gyertyát, és ijedten, dühösen néztem
33 63|       feje mögé rejtett ajtóhoz, és kirántottam. Nagy, rémült,
34 64|         észrevett, sírva fakadt, és anyja felé nyújtotta karját:
35 65|         tehetek róla. Elaludtam, és leestem. Ne szidj meg, nem
36 67| kétségbeesett arccal nézett rám, és el-elakadó hangon magyarázta: ~
37 69|     szekrény gyermeke... a hideg és sötét szekrényé... és néha
38 69|      hideg és sötét szekrényé... és néha bemászik melegedni
39 70|     majdhogy sírva nem fakadtam. És hazamentem aludni. ~