Paragraph

 1 3 |            ültem otthon, és éreztem, hogy ha még tovább így tart,
 2 4 |           hanem finoman szitáló esõ, hogy a cseppje sem érzik... végeérhetetlen
 3 5 |      életemben elõször fedeztem fel, hogy Párizsban este nincs szórakozóhely.
 4 5 |   szórakozóhely. Végre elhatároztam, hogy a "Folies-Bergére"-be, az
 5 13|      cicuskám, csak azért kérdeztem, hogy tudjam. Várj egy pillanatig,
 6 14|       hagyott a sötétben. Hallottam, hogy két ajtót betesz - és mintha
 7 14|            el. Átvillant az agyamon, hogy hátha stricije van. No de
 8 20|             Oly gyorsan levetkõzött, hogy még a kabátomat se vetettem
 9 22|            Nem volt annyi lelkierõm, hogy felkeljek, bárhogy undorodtam
10 29| szomszédasszony. Olyan vékony a fal, hogy minden úgy áthallatszik,
11 30|             elsõ ballépésük fátylát, hogy felkutassuk az ártatlanság
12 30|     ártatlanság távoli nyomát, talán hogy szeressük õket egy-egy õszinte
13 31|                              Tudtam, hogy hazudozni fog. Hát aztán ?
14 38|                                Aztán hogy udvarolt neked az a matróz? ~
15 40|         Azzal vádolják a gazdagokat, hogy megfosztják a nép gyermekeit
16 48|              káromkodott haragjában, hogy az ember még a szoknyája
17 48|              gyorsan történt minden, hogy jóformán azt se tudtam,
18 50|                          Azt hiszem, hogy Florentin tõle van. - Ki
19 52|          matrózzal pedig elhitetted, hogy õ az apja? Igaz? - Ördögöd
20 62|             Semmi, cicuskám, mondom, hogy semmi! ~
21 63|                     Már felfedeztem, hogy merrõl jön a zaj. Egyenesen
22 68|       csináljak? Nem keresek annyit, hogy kiadjam kosztba. Magamnál