15-olele | oltoz-zuhog
Paragraph
1 24| Január 15-én múlt hat hónapja. - Azelõtt
2 63| Egyenesen odatartottam az ágy feje mögé rejtett ajtóhoz,
3 14| fogott el. Átvillant az agyamon, hogy hátha stricije van.
4 39| követett el rajtam, amíg az ágyát vetettem. Hirtelen eszembe
5 22| undorodtam ettõl a mindenki ágyától. A színházi csillárok alatt
6 69| melegedni az olykor üres ágyba. ~
7 60| ugrással künn termettem az ágyból. ~
8 18| Keresztülmentünk egy ebédlõn, ahol szemmel láthatóan soha senki
9 16| Azután egy másik ajót nyílását hallottam, s úgy
10 63| az ágy feje mögé rejtett ajtóhoz, és kirántottam. Nagy, rémült,
11 30| teremtéseknek elsõ kalandja, fel akarjuk lebbenteni elsõ ballépésük
12 48| történt a házban, amint õ akarta. Parancsolt mindenkinek,
13 39| nyomorúsággal, szegény nõkkel, akik lebzselõ, zsebükben pénzt
14 39| bölcselkedni szeretõ orvos barátom, akit kórházi szolgálata állandó
15 9 | kedvem egyedül hazamenni; akkor már inkább ennek a szajhának
16 6 | patkó alakú folyosón néhány alak, járásuk, öltözékük, hajviseletük,
17 6 | kevés ember. A hosszú, patkó alakú folyosón néhány alak, járásuk,
18 56| Tizenkettõ. Tavasszal fog elõször áldozni. ~
19 48| Külön szakácsot hozattak: Alexandre urat. Ahogy betette a lábát,
20 39| akit kórházi szolgálata állandó összeköttetésbe hoz leányanyákkal,
21 12| itt maradsz? - Persze! Úgy állapodtunk meg.
22 6 | petyhüdtek, mindig lesben állók, arcukon - isten tudja,
23 45| mondtam neki -, értek az álmokhoz. Ha nem beszélsz igazat,
24 70| fakadtam. És hazamentem aludni. ~
25 68| kellene egész éjjel széken aludnod... mit szólnál hozzá? Dühbe
26 6 | jól öltözött embert látni. Ami a lányokat illeti, õk a
27 39| Erõszakot követett el rajtam, amíg az ágyát vetettem. Hirtelen
28 58| Az ember azt teszi, amit lehet... ~
29 22| súlyos fáradtság. Nem volt annyi lelkierõm, hogy felkeljek,
30 68| Mit csináljak? Nem keresek annyit, hogy kiadjam kosztba. Magamnál
31 64| észrevett, sírva fakadt, és anyja felé nyújtotta karját:
32 52| pedig elhitetted, hogy õ az apja? Igaz? - Ördögöd van! ~
33 8 | egy sem éri meg a kért öt arany helyett nagy nehezen kicsikart
34 8 | nagy nehezen kicsikart egy aranyat." ~
35 6 | hajviseletük, szakálluk, kalapjuk, arcbõrük elárulja közönséges fajtájukat.
36 67| Zavart, kétségbeesett arccal nézett rám, és el-elakadó
37 9 | csak megláttam egy kedves arcú, már nem egészen fiatal,
38 6 | petyhüdtek, mindig lesben állók, arcukon - isten tudja, miért - ostoba
39 33| Meséld el, hol történt? - Argenteuil-ben. ~
40 30| fátylát, hogy felkutassuk az ártatlanság távoli nyomát, talán hogy
41 40| megfosztják a nép gyermekeit ártatlanságuk virágától. Nem igaz. A gazdagok
42 39| utcai leányokkal, mindenféle asszonyi gyalázattal és nyomorúsággal,
43 48| mindenkinek, a gazdának, az asszonynak, mint valami király... Szép
44 29| vékony a fal, hogy minden úgy áthallatszik, mintha itt lenne. Valóságos
45 4 | cseppecskéket lerakó, amely aztán átható, fagyos vízzel borítja a
46 4 | lelket és a ruhát egyként átjáró esõ, nem zápor, amely zuhogva
47 14| nyugtalanság fogott el. Átvillant az agyamon, hogy hátha stricije
48 24| 15-én múlt hat hónapja. - Azelõtt hol voltál? ~
49 13| Jól van, cicuskám, csak azért kérdeztem, hogy tudjam.
50 59| Ekkor azonban nagy zaj keletkezett benn
51 57| Nagyszerû! És azóta jó lelküsmerettel ûzöd a
52 16| Azután egy másik ajót nyílását
53 40| gyûjtöttem ezen a téren. Azzal vádolják a gazdagokat, hogy
54 22| alatt látni vélt érzéki báj eltûnt, mire karomba vettem,
55 21| Mi bajod? Sóbálvánnyá változtál?
56 30| akarjuk lebbenteni elsõ ballépésük fátylát, hogy felkutassuk
57 63| csillogó szemekkel reám bámuló, remegõ, sápadt, sovány
58 22| lelkierõm, hogy felkeljek, bárhogy undorodtam ettõl a mindenki
59 5 | hogy a "Folies-Bergére"-be, az utcai nõk mulatójába
60 48| alatt is elpirult. Mikor beesteledett, kiült a kapu elé pipázni.
61 17| gyertyával tért vissza. - Bejöhetsz! - mondta. ~
62 30| kíváncsisága nem hagyott békén... mindenkit érdekel ezeknek
63 18| soha senki sem evett, aztán bekerültem a közismert bútorozott szobába,
64 18| Bizalmaskodva tegezett. Beléptem. Keresztülmentünk egy ebédlõn,
65 10| gyufaszálakat gyújtogatva, beleütközve a lépcsõfokokba, botorkálva,
66 69| sötét szekrényé... és néha bemászik melegedni az olykor üres
67 36| Az "Édesvízi Tengerész"-ben. Ismered ? - Hogyne! Bonanfannál! ~
68 14| ajtót betesz - és mintha beszélgetne valakivel. Meghökkentem,
69 23| Beszélgetni kezdtem vele. - Régóta lakol
70 30| visszabújtam a takaró alá. Megint beszélgettünk. A férfiak szokásos, ostoba
71 47| Beszélj ! ~
72 16| hallottam, s úgy rémlétt, mintha beszélne valaki, de egészen halkan,
73 1 | folyt a szó, mert mirõl is beszélnének egymás között a férfiak? ~
74 45| értek az álmokhoz. Ha nem beszélsz igazat, elaltatlak, és úgyis
75 14| Hallottam, hogy két ajtót betesz - és mintha beszélgetne
76 18| Bizalmaskodva tegezett. Beléptem. Keresztülmentünk
77 7 | Bizony - gondoltam magamban -,
78 28| A leány nyugodt biztonsággal felelt: ~
79 39| jutott egy szemlélõdni, bölcselkedni szeretõ orvos barátom, akit
80 4 | céltalanul. Eljutottam a körútig, bolyongtam a csaknem üres kávéházak
81 36| ben. Ismered ? - Hogyne! Bonanfannál! ~
82 14| de kemény az öklöm és a bordám. "Majd meglátjuk!" - gondoltam. ~
83 48| ember volt, és nem fért a bõrébe. Folyton kiabált: "Hamar
84 4 | aztán átható, fagyos vízzel borítja a ruhákat. ~
85 10| beleütközve a lépcsõfokokba, botorkálva, kedvetlenül másztam fölfelé
86 3 | még tovább így tart, rémes búskomorság rabja leszek, s az ilyen
87 9 | nõt. Megszólítottam, és bután, gondolkozás nélkül megalkudtam
88 18| aztán bekerültem a közismert bútorozott szobába, a falon ripszfüggönyök,
89 4 | elmentem hazulról, csak úgy céltalanul. Eljutottam a körútig, bolyongtam
90 43| Hazudsz, cicám! - Nem hazudok ! ~
91 25| A Clauzel utcában. De a házmesterné
92 4 | a körútig, bolyongtam a csaknem üres kávéházak elõtt, esett
93 68| maradhat a szekrényben. Csendesen viselkedik, már tudja...
94 4 | esõ, alig észrevehetõ kis cseppecskéket lerakó, amely aztán átható,
95 4 | finoman szitáló esõ, hogy a cseppje sem érzik... végeérhetetlen
96 22| mindenki ágyától. A színházi csillárok alatt látni vélt érzéki
97 63| kirántottam. Nagy, rémült, csillogó szemekkel reám bámuló, remegõ,
98 48| jóformán azt se tudtam, mit csinál. A kilencórás vonattal el
99 68| Mit csináljak? Nem keresek annyit, hogy
100 34| Mit csináltál ott? ~
101 48| Megszólított: "Gyere velem, csitri, a patakhoz, mutasd meg
102 44| mondd meg az igazat. A leány csodálkozott és habozott. ~
103 39| lebzselõ, zsebükben pénzt csörgetõ kanok förtelmes prédájává
104 22| többi, közönyös és készséges csókjának fokhagyma-utóíze volt. ~
105 48| mellette haladtam el egy csomó tányérral. Megszólított: "
106 3 | testi-lelki fáradtság és csüggedés vett erõt rajtam, ahogy
107 6 | förtelmes nõk, fáradtak, csúnyák, petyhüdtek, mindig lesben
108 46| megijedt. - Honnan tudod? - dadogta. ~
109 48| király... Szép szál, nagy darab ember volt, és nem fért
110 68| jön, mint te, megfájdul a dereka, ahogy a széken alszik,
111 10| nagy házban lakott, a rue des Martyrs-on. A lépcsõházban
112 54| Florentinnek. Kezdett mulattatni a dolog, és tovább firtattam. ~
113 68| aludnod... mit szólnál hozzá? Dühbe jött, felhevült, kiabált. ~
114 61| a gyertyát, és ijedten, dühösen néztem körül. A leány is
115 1 | Ebéd után nõkrõl folyt a szó,
116 18| Beléptem. Keresztülmentünk egy ebédlõn, ahol szemmel láthatóan
117 45| Varázsló vagyok, édes fiam - mondtam neki -, értek
118 36| Az "Édesvízi Tengerész"-ben. Ismered ? -
119 10| A lépcsõházban már nem égett a gáz. Lassan, gyufaszálakat
120 17| A leány égõ gyertyával tért vissza. -
121 30| talán hogy szeressük õket egy-egy õszinte szóban, amely felvillantja
122 68| nincs nálam senki. Ha csak egy-két órára jön valaki, benn maradhat
123 6 | Alig lehet idõrõl idõre egyegy megmosdott - tökéletesen
124 63| hogy merrõl jön a zaj. Egyenesen odatartottam az ágy feje
125 2 | történt velem! - mondta egyikünk. És elmesélte. ~
126 4 | esõ, a lelket és a ruhát egyként átjáró esõ, nem zápor, amely
127 1 | mert mirõl is beszélnének egymás között a férfiak? ~
128 9 | Egyszer csak megláttam egy kedves
129 68| ha neked kellene egész éjjel széken aludnod... mit szólnál
130 59| Ekkor azonban nagy zaj keletkezett
131 67| kétségbeesett arccal nézett rám, és el-elakadó hangon magyarázta: ~
132 45| Ha nem beszélsz igazat, elaltatlak, és úgyis megtudom. ~
133 65| mama, nem tehetek róla. Elaludtam, és leestem. Ne szidj meg,
134 6 | szakálluk, kalapjuk, arcbõrük elárulja közönséges fajtájukat. Alig
135 48| beesteledett, kiült a kapu elé pipázni. Éppen mellette
136 5 | tölthetnék el két órát, és életemben elõször fedeztem fel, hogy
137 22| lett volna felöltözködni és elfutni. De visszatartott az elõbbi
138 5 | nincs szórakozóhely. Végre elhatároztam, hogy a "Folies-Bergére"-
139 52| Úgy? A matrózzal pedig elhitetted, hogy õ az apja? Igaz? -
140 4 | hazulról, csak úgy céltalanul. Eljutottam a körútig, bolyongtam a
141 4 | Felvettem felöltõmet, és elmentem hazulról, csak úgy céltalanul.
142 2 | velem! - mondta egyikünk. És elmesélte. ~
143 41| Társnõm felé fordultam, és elnevettem magam. ~
144 7 | magamban -, ezek közül az elnyûtt, inkább ~
145 22| elfutni. De visszatartott az elõbbi súlyos fáradtság. Nem volt
146 4 | a csaknem üres kávéházak elõtt, esett az esõ, a lelket
147 10| kedvetlenül másztam fölfelé az elõttem suhogó szoknya után. ~
148 48| még a szoknyája alatt is elpirult. Mikor beesteledett, kiült
149 22| alatt látni vélt érzéki báj eltûnt, mire karomba vettem, és
150 6 | megmosdott -, jól öltözött embert látni. Ami a lányokat illeti,
151 11| A negyedik emeleten megállott a leány, betette
152 30| tisztaságuk és szemérmességük emlékét; kérdezõsködtem a leány
153 24| Január 15-én múlt hat hónapja. - Azelõtt
154 9 | hazamenni; akkor már inkább ennek a szajhának a társasága,
155 48| kiült a kapu elé pipázni. Éppen mellette haladtam el egy
156 30| hagyott békén... mindenkit érdekel ezeknek a szerencsétlen
157 3 | Egyedül ültem otthon, és éreztem, hogy ha még tovább így
158 8 | teremtések közül egy sem éri meg a kért öt arany helyett
159 39| Erõszakot követett el rajtam, amíg
160 3 | fáradtság és csüggedés vett erõt rajtam, ahogy mindenkivel
161 45| édes fiam - mondtam neki -, értek az álmokhoz. Ha nem beszélsz
162 48| vele nagy ostobán. Alig értünk a vlzhez, olyan gyorsan
163 22| csillárok alatt látni vélt érzéki báj eltûnt, mire karomba
164 4 | esõ, hogy a cseppje sem érzik... végeérhetetlen esõ, alig
165 2 | Furcsa eset történt velem! - mondta
166 4 | csaknem üres kávéházak elõtt, esett az esõ, a lelket és a ruhát
167 42| elsõ. - De igen, cicuskám, esküszöm ! ~
168 39| ágyát vetettem. Hirtelen eszembe jutott egy szemlélõdni,
169 19| nyugtalanítót nem vettem észre. ~
170 4 | végeérhetetlen esõ, alig észrevehetõ kis cseppecskéket lerakó,
171 64| Amint észrevett, sírva fakadt, és anyja
172 22| felkeljek, bárhogy undorodtam ettõl a mindenki ágyától. A színházi
173 55| mint az ember hinné. Nány éves most Florentin? ~
174 18| láthatóan soha senki sem evett, aztán bekerültem a közismert
175 7 | gondoltam magamban -, ezek közül az elnyûtt, inkább ~
176 30| békén... mindenkit érdekel ezeknek a szerencsétlen teremtéseknek
177 40| tapasztalatokat gyûjtöttem ezen a téren. Azzal vádolják
178 4 | lerakó, amely aztán átható, fagyos vízzel borítja a ruhákat. ~
179 6 | arcbõrük elárulja közönséges fajtájukat. Alig lehet idõrõl idõre
180 64| Amint észrevett, sírva fakadt, és anyja felé nyújtotta
181 70| Magam is majdhogy sírva nem fakadtam. És hazamentem aludni. ~
182 29| szomszédasszony. Olyan vékony a fal, hogy minden úgy áthallatszik,
183 59| leesett volna, és kezével a falat kapargálva, igyekeznék feltápászkodni.
184 18| közismert bútorozott szobába, a falon ripszfüggönyök, az ágyban
185 48| történt. Ûnnepély volt a faluban. Külön szakácsot hozattak:
186 6 | jól ismert förtelmes nõk, fáradtak, csúnyák, petyhüdtek, mindig
187 30| lebbenteni elsõ ballépésük fátylát, hogy felkutassuk az ártatlanság
188 31| hazugság között is föl tudok fedezni valami õszinte és megható
189 5 | órát, és életemben elõször fedeztem fel, hogy Párizsban este
190 63| Egyenesen odatartottam az ágy feje mögé rejtett ajtóhoz, és
191 28| leány nyugodt biztonsággal felelt: ~
192 69| csak sírt. Szegény, vézna, félénk fiúcska, igazán a szekrény
193 63| Már felfedeztem, hogy merrõl jön a zaj.
194 8 | zsíros, mint kövér, itt felfújt, ott sovány, kanonokpocakú,
195 68| szólnál hozzá? Dühbe jött, felhevült, kiabált. ~
196 22| volt annyi lelkierõm, hogy felkeljek, bárhogy undorodtam ettõl
197 61| néztem körül. A leány is felkelt, mindenáron igyekezett visszatartani: ~
198 30| ballépésük fátylát, hogy felkutassuk az ártatlanság távoli nyomát,
199 25| sokat kellemetlenkedett, és felmondtam. ~
200 22| már nagy kedvem lett volna felöltözködni és elfutni. De visszatartott
201 4 | Felvettem felöltõmet, és elmentem hazulról, csak
202 30| kérdezõsködtem a leány elsõ szeretõi felõl. ~
203 59| falat kapargálva, igyekeznék feltápászkodni.
204 30| Lustaságom felülkerekedett, és visszabújtam a takaró
205 27| Hirtelen felültem az ágyban, és megkérdeztem : -
206 4 | Felvettem felöltõmet, és elmentem
207 30| egy-egy õszinte szóban, amely felvillantja régi tisztaságuk és szemérmességük
208 40| osztályából és rétegébõl való férfi ront meg; kötetekre menõ
209 48| darab ember volt, és nem fért a bõrébe. Folyton kiabált: "
210 15| Feszült figyelemmel hallgatóztam.
211 9 | kedves arcú, már nem egészen fiatal, de üde, mókás, hetyke kis
212 63| remegõ, sápadt, sovány kis fickót pillantottam meg, egy szalmaszék
213 15| Feszült figyelemmel hallgatóztam. Óvatos jövést-menést,
214 4 | lihegõ járókelõket, hanem finoman szitáló esõ, hogy a cseppje
215 54| mulattatni a dolog, és tovább firtattam. ~
216 69| Szegény, vézna, félénk fiúcska, igazán a szekrény gyermeke...
217 40| csak letépett virágokat fizetnek meg. Mindenesetre õk is
218 54| frank járadékot hagyott Florentinnek. Kezdett mulattatni a dolog,
219 31| a sok hazugság között is föl tudok fedezni valami õszinte
220 10| botorkálva, kedvetlenül másztam fölfelé az elõttem suhogó szoknya
221 14| Meghökkentem, és nyugtalanság fogott el. Átvillant az agyamon,
222 22| közönyös és készséges csókjának fokhagyma-utóíze volt. ~
223 5 | Végre elhatároztam, hogy a "Folies-Bergére"-be, az utcai nõk mulatójába
224 6 | ember. A hosszú, patkó alakú folyosón néhány alak, járásuk, öltözékük,
225 1 | Ebéd után nõkrõl folyt a szó, mert mirõl is beszélnének
226 48| volt, és nem fért a bõrébe. Folyton kiabált: "Hamar vajat, tojást,
227 41| Társnõm felé fordultam, és elnevettem magam. ~
228 54| Igen, háromszáz frank járadékot hagyott Florentinnek.
229 2 | Furcsa eset történt velem! - mondta
230 48| tojást, madeirát!" Mindent futva kellett hozni neki, mert
231 10| lépcsõházban már nem égett a gáz. Lassan, gyufaszálakat gyújtogatva,
232 40| ártatlanságuk virágától. Nem igaz. A gazdagok már csak letépett virágokat
233 40| téren. Azzal vádolják a gazdagokat, hogy megfosztják a nép
234 48| Parancsolt mindenkinek, a gazdának, az asszonynak, mint valami
235 8 | ott sovány, kanonokpocakú, görbe, kengyelfutó-lábú teremtések
236 6 | isten tudja, miért - ostoba gõg honol. ~
237 9 | Megszólítottam, és bután, gondolkozás nélkül megalkudtam vele
238 39| leányokkal, mindenféle asszonyi gyalázattal és nyomorúsággal, szegény
239 19| cicuskám! - mondta a leány. Gyanakvó szemmel vizsgálgattam a
240 18| ripszfüggönyök, az ágyban gyanús pecsétekkel tarkázott selyemdunyha. ~
241 48| tányérral. Megszólított: "Gyere velem, csitri, a patakhoz,
242 68| a széken alszik, szegény gyerek... Nem tehet róla... Szeretném
243 69| A gyermek csak sírt. Szegény, vézna,
244 69| fiúcska, igazán a szekrény gyermeke... a hideg és sötét szekrényé...
245 40| hogy megfosztják a nép gyermekeit ártatlanságuk virágától.
246 61| Megragadtam a gyertyát, és ijedten, dühösen néztem
247 17| A leány égõ gyertyával tért vissza. - Bejöhetsz! -
248 10| nem égett a gáz. Lassan, gyufaszálakat gyújtogatva, beleütközve
249 40| kötetekre menõ tapasztalatokat gyûjtöttem ezen a téren. Azzal vádolják
250 10| gáz. Lassan, gyufaszálakat gyújtogatva, beleütközve a lépcsõfokokba,
251 32| Hadd hallom, mondd el, ki volt? -
252 6 | alak, járásuk, öltözékük, hajviseletük, szakálluk, kalapjuk, arcbõrük
253 48| pipázni. Éppen mellette haladtam el egy csomó tányérral.
254 16| beszélne valaki, de egészen halkan, suttogva. ~
255 15| Feszült figyelemmel hallgatóztam. Óvatos jövést-menést, mozgást
256 32| Hadd hallom, mondd el, ki volt? - Egy
257 48| bõrébe. Folyton kiabált: "Hamar vajat, tojást, madeirát!"
258 4 | kergeti a lihegõ járókelõket, hanem finoman szitáló esõ, hogy
259 67| nézett rám, és el-elakadó hangon magyarázta: ~
260 48| különben úgy káromkodott haragjában, hogy az ember még a szoknyája
261 54| Igen, háromszáz frank járadékot hagyott
262 24| Január 15-én múlt hat hónapja. - Azelõtt hol voltál? ~
263 14| Átvillant az agyamon, hogy hátha stricije van. No de kemény
264 9 | Nem volt kedvem egyedül hazamenni; akkor már inkább ennek
265 70| majdhogy sírva nem fakadtam. És hazamentem aludni. ~
266 43| Hazudsz, cicám! - Nem hazudok ! ~
267 31| Tudtam, hogy hazudozni fog. Hát aztán ? Talán a
268 31| Hát aztán ? Talán a sok hazugság között is föl tudok fedezni
269 4 | felöltõmet, és elmentem hazulról, csak úgy céltalanul. Eljutottam
270 8 | éri meg a kért öt arany helyett nagy nehezen kicsikart egy
271 19| szemmel vizsgálgattam a helyiséget. Semmi nyugtalanítót nem
272 9 | egészen fiatal, de üde, mókás, hetyke kis nõt. Megszólítottam,
273 69| a szekrény gyermeke... a hideg és sötét szekrényé... és
274 55| olyan ostobák, mint az ember hinné. Nány éves most Florentin? ~
275 26| És vég nélküli históriát kezdett mesélni a házmesterné
276 50| Azt hiszem, hogy Florentin tõle van. -
277 36| Tengerész"-ben. Ismered ? - Hogyne! Bonanfannál! ~
278 12| Szóval, holnapig itt maradsz? - Persze! Úgy
279 24| Január 15-én múlt hat hónapja. - Azelõtt hol voltál? ~
280 46| társai mind, és megijedt. - Honnan tudod? - dadogta. ~
281 6 | tudja, miért - ostoba gõg honol. ~
282 6 | nagyteremben kevés ember. A hosszú, patkó alakú folyosón néhány
283 39| állandó összeköttetésbe hoz leányanyákkal, utcai leányokkal,
284 48| faluban. Külön szakácsot hozattak: Alexandre urat. Ahogy betette
285 48| Mindent futva kellett hozni neki, mert különben úgy
286 68| széken aludnod... mit szólnál hozzá? Dühbe jött, felhevült,
287 4 | nem zápor, amely zuhogva hull, és kapualjak alá kergeti
288 6 | fajtájukat. Alig lehet idõrõl idõre egyegy megmosdott - tökéletesen
289 6 | közönséges fajtájukat. Alig lehet idõrõl idõre egyegy megmosdott -
290 3 | éreztem, hogy ha még tovább így tart, rémes búskomorság
291 61| leány is felkelt, mindenáron igyekezett visszatartani: ~
292 59| kezével a falat kapargálva, igyekeznék feltápászkodni.
293 61| Megragadtam a gyertyát, és ijedten, dühösen néztem körül. A
294 6 | embert látni. Ami a lányokat illeti, õk a régiek, a jól ismert
295 3 | búskomorság rabja leszek, s az ilyen lelki válság, ha többször
296 36| Édesvízi Tengerész"-ben. Ismered ? - Hogyne! Bonanfannál! ~
297 42| Ismerem a történetedet, nem a matróz
298 6 | illeti, õk a régiek, a jól ismert förtelmes nõk, fáradtak,
299 3 | lelki válság, ha többször ismétlõdik, csak öngyilkosságra vezethet. ~
300 6 | lesben állók, arcukon - isten tudja, miért - ostoba gõg
301 24| Január 15-én múlt hat hónapja. -
302 54| Igen, háromszáz frank járadékot hagyott Florentinnek. Kezdett
303 6 | alakú folyosón néhány alak, járásuk, öltözékük, hajviseletük,
304 4 | kapualjak alá kergeti a lihegõ járókelõket, hanem finoman szitáló esõ,
305 57| Nagyszerû! És azóta jó lelküsmerettel ûzöd a mesterségedet?
306 68| mit szólnál hozzá? Dühbe jött, felhevült, kiabált. ~
307 5 | Mit tegyek? Jöttem, mentem, töprengtem, hol
308 15| figyelemmel hallgatóztam. Óvatos jövést-menést, mozgást hallottam. ~
309 13| Várj egy pillanatig, rögtön jövök. ~
310 48| gyorsan történt minden, hogy jóformán azt se tudtam, mit csinál.
311 39| vetettem. Hirtelen eszembe jutott egy szemlélõdni, bölcselkedni
312 20| levetkõzött, hogy még a kabátomat se vetettem le, már ágyban
313 30| szerencsétlen teremtéseknek elsõ kalandja, fel akarjuk lebbenteni
314 6 | hajviseletük, szakálluk, kalapjuk, arcbõrük elárulja közönséges
315 39| zsebükben pénzt csörgetõ kanok förtelmes prédájává züllöttek. ~
316 8 | itt felfújt, ott sovány, kanonokpocakú, görbe, kengyelfutó-lábú
317 59| volna, és kezével a falat kapargálva, igyekeznék feltápászkodni.
318 48| Mikor beesteledett, kiült a kapu elé pipázni. Éppen mellette
319 4 | amely zuhogva hull, és kapualjak alá kergeti a lihegõ járókelõket,
320 64| és anyja felé nyújtotta karját:
321 22| érzéki báj eltûnt, mire karomba vettem, és csak egy egész
322 48| neki, mert különben úgy káromkodott haragjában, hogy az ember
323 4 | bolyongtam a csaknem üres kávéházak elõtt, esett az esõ, a lelket
324 9 | Egyszer csak megláttam egy kedves arcú, már nem egészen fiatal,
325 10| lépcsõfokokba, botorkálva, kedvetlenül másztam fölfelé az elõttem
326 59| Ekkor azonban nagy zaj keletkezett benn a szobában. Mintha
327 25| De a házmesterné sokat kellemetlenkedett, és felmondtam. ~
328 68| Szeretném látni, ha neked kellene egész éjjel széken aludnod...
329 48| madeirát!" Mindent futva kellett hozni neki, mert különben
330 14| hátha stricije van. No de kemény az öklöm és a bordám. "Majd
331 8 | sovány, kanonokpocakú, görbe, kengyelfutó-lábú teremtések közül egy sem
332 19| Tedd magad kényelembe, cicuskám! - mondta a leány.
333 30| szemérmességük emlékét; kérdezõsködtem a leány elsõ szeretõi felõl. ~
334 68| Mit csináljak? Nem keresek annyit, hogy kiadjam kosztba.
335 18| Bizalmaskodva tegezett. Beléptem. Keresztülmentünk egy ebédlõn, ahol szemmel
336 4 | zuhogva hull, és kapualjak alá kergeti a lihegõ járókelõket, hanem
337 8 | közül egy sem éri meg a kért öt arany helyett nagy nehezen
338 22| mint a többi, közönyös és készséges csókjának fokhagyma-utóíze
339 67| Zavart, kétségbeesett arccal nézett rám, és el-elakadó
340 6 | A nagyteremben kevés ember. A hosszú, patkó alakú
341 23| Beszélgetni kezdtem vele. - Régóta lakol itt? ~
342 59| valaki leesett volna, és kezével a falat kapargálva, igyekeznék
343 68| Nem keresek annyit, hogy kiadjam kosztba. Magamnál tartom,
344 8 | arany helyett nagy nehezen kicsikart egy aranyat." ~
345 48| se tudtam, mit csinál. A kilencórás vonattal el is utazott.
346 48| asszonynak, mint valami király... Szép szál, nagy darab
347 63| mögé rejtett ajtóhoz, és kirántottam. Nagy, rémült, csillogó
348 48| elpirult. Mikor beesteledett, kiült a kapu elé pipázni. Éppen
349 30| férfiak szokásos, ostoba kíváncsisága nem hagyott békén... mindenkit
350 48| a patakhoz, mutasd meg a környéket." Mentem vele nagy ostobán.
351 61| ijedten, dühösen néztem körül. A leány is felkelt, mindenáron
352 4 | céltalanul. Eljutottam a körútig, bolyongtam a csaknem üres
353 40| rétegébõl való férfi ront meg; kötetekre menõ tapasztalatokat gyûjtöttem
354 8 | zsíros, mint kövér, itt felfújt, ott sovány,
355 39| Erõszakot követett el rajtam, amíg az ágyát
356 21| Sóbálvánnyá változtál? Siess! Követtem példáját. ~
357 26| Mozgást hallottam egész a közelünkben. Valaki sóhajtott, aztán
358 18| evett, aztán bekerültem a közismert bútorozott szobába, a falon
359 22| testemhez, olyan, mint a többi, közönyös és készséges csókjának fokhagyma-utóíze
360 39| szeretõ orvos barátom, akit kórházi szolgálata állandó összeköttetésbe
361 68| keresek annyit, hogy kiadjam kosztba. Magamnál tartom, de nagyobb
362 48| Ûnnepély volt a faluban. Külön szakácsot hozattak: Alexandre
363 48| kellett hozni neki, mert különben úgy káromkodott haragjában,
364 11| megállott a leány, betette a külsõ ajtót, és megkérdezte : ~
365 60| Egy ugrással künn termettem az ágyból. ~
366 48| Alexandre urat. Ahogy betette a lábát, minden úgy történt a házban,
367 68| Magamnál tartom, de nagyobb lakást nem vehetek. Velem alszik,
368 23| Beszélgetni kezdtem vele. - Régóta lakol itt? ~
369 10| mentem. Nagy, nagy házban lakott, a rue des Martyrs-on. A
370 29| Valóságos skatulyákban lakunk. ~
371 6 | öltözött embert látni. Ami a lányokat illeti, õk a régiek, a jól
372 10| lépcsõházban már nem égett a gáz. Lassan, gyufaszálakat gyújtogatva,
373 18| egy ebédlõn, ahol szemmel láthatóan soha senki sem evett, aztán
374 48| vonattal el is utazott. Sohasem láttam többet. ~
375 20| a kabátomat se vetettem le, már ágyban volt. Nevetve
376 39| állandó összeköttetésbe hoz leányanyákkal, utcai leányokkal, mindenféle
377 39| hoz leányanyákkal, utcai leányokkal, mindenféle asszonyi gyalázattal
378 55| Jól van, leányom, nem is vagytok ti olyan
379 40| Minden leányt - szokta mondani orvos barátom -
380 30| elsõ kalandja, fel akarjuk lebbenteni elsõ ballépésük fátylát,
381 39| nyomorúsággal, szegény nõkkel, akik lebzselõ, zsebükben pénzt csörgetõ
382 65| tehetek róla. Elaludtam, és leestem. Ne szidj meg, nem tehetek
383 4 | kávéházak elõtt, esett az esõ, a lelket és a ruhát egyként átjáró
384 3 | rabja leszek, s az ilyen lelki válság, ha többször ismétlõdik,
385 22| fáradtság. Nem volt annyi lelkierõm, hogy felkeljek, bárhogy
386 57| Nagyszerû! És azóta jó lelküsmerettel ûzöd a mesterségedet? A
387 29| áthallatszik, mintha itt lenne. Valóságos skatulyákban
388 10| gyújtogatva, beleütközve a lépcsõfokokba, botorkálva, kedvetlenül
389 10| a rue des Martyrs-on. A lépcsõházban már nem égett a gáz. Lassan,
390 4 | észrevehetõ kis cseppecskéket lerakó, amely aztán átható, fagyos
391 6 | csúnyák, petyhüdtek, mindig lesben állók, arcukon - isten tudja,
392 3 | rémes búskomorság rabja leszek, s az ilyen lelki válság,
393 40| igaz. A gazdagok már csak letépett virágokat fizetnek meg.
394 22| perc múlva már nagy kedvem lett volna felöltözködni és elfutni.
395 20| Oly gyorsan levetkõzött, hogy még a kabátomat se
396 4 | kapualjak alá kergeti a lihegõ járókelõket, hanem finoman
397 30| Lustaságom felülkerekedett, és visszabújtam
398 48| kiabált: "Hamar vajat, tojást, madeirát!" Mindent futva kellett
399 19| Tedd magad kényelembe, cicuskám! -
400 7 | Bizony - gondoltam magamban -, ezek közül az elnyûtt,
401 68| annyit, hogy kiadjam kosztba. Magamnál tartom, de nagyobb lakást
402 67| rám, és el-elakadó hangon magyarázta: ~
403 14| kemény az öklöm és a bordám. "Majd meglátjuk!" - gondoltam. ~
404 70| Magam is majdhogy sírva nem fakadtam. És hazamentem
405 48| Elõször - igazán majdnem semmi sem történt. Ûnnepély
406 65| Nem tehetek róla, mama, nem tehetek róla. Elaludtam,
407 68| egy-két órára jön valaki, benn maradhat a szekrényben. Csendesen
408 12| Szóval, holnapig itt maradsz? - Persze! Úgy állapodtunk
409 10| házban lakott, a rue des Martyrs-on. A lépcsõházban már nem
410 16| Azután egy másik ajót nyílását hallottam,
411 40| is szakítanak, de csak a másodvirágzásból; sohasem övék az elsõ virulás." ~
412 10| botorkálva, kedvetlenül másztam fölfelé az elõttem suhogó
413 53| Volt pénze a matróznak ? ~
414 52| Úgy? A matrózzal pedig elhitetted, hogy õ
415 9 | bután, gondolkozás nélkül megalkudtam vele egész éjszakára. Nem
416 11| A negyedik emeleten megállott a leány, betette a külsõ
417 3 | rajtam, ahogy mindenkivel megesik olykor. Egyedül ültem otthon,
418 68| éjszakára jön, mint te, megfájdul a dereka, ahogy a széken
419 26| sóhajtott, aztán mintha megfordult volna egy széken. ~
420 40| vádolják a gazdagokat, hogy megfosztják a nép gyermekeit ártatlanságuk
421 31| fedezni valami õszinte és megható igazat. ~
422 14| mintha beszélgetne valakivel. Meghökkentem, és nyugtalanság fogott
423 46| volt, mint társai mind, és megijedt. - Honnan tudod? - dadogta. ~
424 30| visszabújtam a takaró alá. Megint beszélgettünk. A férfiak
425 11| betette a külsõ ajtót, és megkérdezte : ~
426 27| Hirtelen felültem az ágyban, és megkérdeztem : - Miféle zaj ez ? ~
427 14| öklöm és a bordám. "Majd meglátjuk!" - gondoltam. ~
428 9 | Egyszer csak megláttam egy kedves arcú, már nem
429 61| Megragadtam a gyertyát, és ijedten,
430 48| el egy csomó tányérral. Megszólított: "Gyere velem, csitri, a
431 9 | mókás, hetyke kis nõt. Megszólítottam, és bután, gondolkozás nélkül
432 45| igazat, elaltatlak, és úgyis megtudom. ~
433 5 | az utcai nõk mulatójába megyek. ~
434 69| szekrényé... és néha bemászik melegedni az olykor üres ágyba. ~
435 63| pillantottam meg, egy szalmaszék mellett ült, leesett róla. ~
436 48| kapu elé pipázni. Éppen mellette haladtam el egy csomó tányérral.
437 35| voltam egy vendéglõben. - Melyikben? ~
438 40| férfi ront meg; kötetekre menõ tapasztalatokat gyûjtöttem
439 63| Már felfedeztem, hogy merrõl jön a zaj. Egyenesen odatartottam
440 33| Meséld el, hol történt? - Argenteuil-ben. ~
441 26| nélküli históriát kezdett mesélni a házmesterné pletykáiról.
442 57| jó lelküsmerettel ûzöd a mesterségedet? A leány sóhajtott: ~
443 21| Mi bajod? Sóbálvánnyá változtál?
444 66| Hát ez meg micsoda? - kérdeztem a nõtõl. ~
445 6 | arcukon - isten tudja, miért - ostoba gõg honol. ~
446 27| ágyban, és megkérdeztem : - Miféle zaj ez ? ~
447 48| szoknyája alatt is elpirult. Mikor beesteledett, kiült a kapu
448 46| ostoba volt, mint társai mind, és megijedt. - Honnan tudod? -
449 61| körül. A leány is felkelt, mindenáron igyekezett visszatartani: ~
450 40| virágokat fizetnek meg. Mindenesetre õk is szakítanak, de csak
451 39| leányanyákkal, utcai leányokkal, mindenféle asszonyi gyalázattal és
452 22| bárhogy undorodtam ettõl a mindenki ágyától. A színházi csillárok
453 48| amint õ akarta. Parancsolt mindenkinek, a gazdának, az asszonynak,
454 30| kíváncsisága nem hagyott békén... mindenkit érdekel ezeknek a szerencsétlen
455 3 | vett erõt rajtam, ahogy mindenkivel megesik olykor. Egyedül
456 48| vajat, tojást, madeirát!" Mindent futva kellett hozni neki,
457 6 | fáradtak, csúnyák, petyhüdtek, mindig lesben állók, arcukon -
458 22| vélt érzéki báj eltûnt, mire karomba vettem, és csak
459 1 | nõkrõl folyt a szó, mert mirõl is beszélnének egymás között
460 63| odatartottam az ágy feje mögé rejtett ajtóhoz, és kirántottam.
461 9 | egészen fiatal, de üde, mókás, hetyke kis nõt. Megszólítottam,
462 40| Minden leányt - szokta mondani orvos barátom - a saját
463 62| Semmi, cicuskám, mondom, hogy semmi! ~
464 45| Varázsló vagyok, édes fiam - mondtam neki -, értek az álmokhoz.
465 55| az ember hinné. Nány éves most Florentin? ~
466 5 | Folies-Bergére"-be, az utcai nõk mulatójába megyek. ~
467 54| hagyott Florentinnek. Kezdett mulattatni a dolog, és tovább firtattam. ~
468 22| Öt perc múlva már nagy kedvem lett volna
469 48| velem, csitri, a patakhoz, mutasd meg a környéket." Mentem
470 68| kosztba. Magamnál tartom, de nagyobb lakást nem vehetek. Velem
471 57| Nagyszerû! És azóta jó lelküsmerettel
472 6 | A nagyteremben kevés ember. A hosszú, patkó
473 68| Velem alszik, ha nincs nálam senki. Ha csak egy-két órára
474 55| ostobák, mint az ember hinné. Nány éves most Florentin? ~
475 11| A negyedik emeleten megállott a leány,
476 69| és sötét szekrényé... és néha bemászik melegedni az olykor
477 6 | hosszú, patkó alakú folyosón néhány alak, járásuk, öltözékük,
478 8 | kért öt arany helyett nagy nehezen kicsikart egy aranyat." ~
479 9 | Megszólítottam, és bután, gondolkozás nélkül megalkudtam vele egész éjszakára.
480 26| És vég nélküli históriát kezdett mesélni
481 40| gazdagokat, hogy megfosztják a nép gyermekeit ártatlanságuk
482 20| vetettem le, már ágyban volt. Nevetve mondta: ~
483 67| Zavart, kétségbeesett arccal nézett rám, és el-elakadó hangon
484 61| gyertyát, és ijedten, dühösen néztem körül. A leány is felkelt,
485 14| hogy hátha stricije van. No de kemény az öklöm és a
486 39| és nyomorúsággal, szegény nõkkel, akik lebzselõ, zsebükben
487 1 | Ebéd után nõkrõl folyt a szó, mert mirõl
488 9 | de üde, mókás, hetyke kis nõt. Megszólítottam, és bután,
489 66| meg micsoda? - kérdeztem a nõtõl. ~
490 16| Azután egy másik ajót nyílását hallottam, s úgy rémlétt,
491 30| felkutassuk az ártatlanság távoli nyomát, talán hogy szeressük õket
492 39| asszonyi gyalázattal és nyomorúsággal, szegény nõkkel, akik lebzselõ,
493 28| A leány nyugodt biztonsággal felelt: ~
494 19| vizsgálgattam a helyiséget. Semmi nyugtalanítót nem vettem észre. ~
495 29| Ne nyugtalankodj, cicuskám, csak a szomszédasszony.
496 14| valakivel. Meghökkentem, és nyugtalanság fogott el. Átvillant az
497 64| sírva fakadt, és anyja felé nyújtotta karját:
498 63| merrõl jön a zaj. Egyenesen odatartottam az ágy feje mögé rejtett
499 14| stricije van. No de kemény az öklöm és a bordám. "Majd meglátjuk!" -
500 9 | szajhának a társasága, az ölelése. ~
|