15-olele | oltoz-zuhog
Paragraph
501 6 | folyosón néhány alak, járásuk, öltözékük, hajviseletük, szakálluk,
502 6 | tökéletesen megmosdott -, jól öltözött embert látni. Ami a lányokat
503 3 | többször ismétlõdik, csak öngyilkosságra vezethet. ~
504 52| hogy õ az apja? Igaz? - Ördögöd van! ~
505 39| kórházi szolgálata állandó összeköttetésbe hoz leányanyákkal, utcai
506 40| másodvirágzásból; sohasem övék az elsõ virulás." ~
507 30| nyomát, talán hogy szeressük õket egy-egy õszinte szóban,
508 20| Oly gyorsan levetkõzött, hogy
509 68| nálam senki. Ha csak egy-két órára jön valaki, benn maradhat
510 5 | töprengtem, hol tölthetnék el két órát, és életemben elõször fedeztem
511 55| nem is vagytok ti olyan ostobák, mint az ember hinné. Nány
512 48| környéket." Mentem vele nagy ostobán. Alig értünk a vlzhez, olyan
513 40| barátom - a saját társadalmi osztályából és rétegébõl való férfi
514 3 | megesik olykor. Egyedül ültem otthon, és éreztem, hogy ha még
515 15| figyelemmel hallgatóztam. Óvatos jövést-menést, mozgást hallottam. ~
516 48| házban, amint õ akarta. Parancsolt mindenkinek, a gazdának,
517 5 | elõször fedeztem fel, hogy Párizsban este nincs szórakozóhely.
518 48| Gyere velem, csitri, a patakhoz, mutasd meg a környéket."
519 6 | nagyteremben kevés ember. A hosszú, patkó alakú folyosón néhány alak,
520 18| ripszfüggönyök, az ágyban gyanús pecsétekkel tarkázott selyemdunyha. ~
521 52| Úgy? A matrózzal pedig elhitetted, hogy õ az apja?
522 21| változtál? Siess! Követtem példáját. ~
523 53| Volt pénze a matróznak ? ~
524 39| akik lebzselõ, zsebükben pénzt csörgetõ kanok förtelmes
525 22| Öt perc múlva már nagy kedvem lett
526 12| holnapig itt maradsz? - Persze! Úgy állapodtunk meg.
527 6 | nõk, fáradtak, csúnyák, petyhüdtek, mindig lesben állók, arcukon -
528 13| kérdeztem, hogy tudjam. Várj egy pillanatig, rögtön jövök. ~
529 63| sápadt, sovány kis fickót pillantottam meg, egy szalmaszék mellett
530 48| beesteledett, kiült a kapu elé pipázni. Éppen mellette haladtam
531 26| kezdett mesélni a házmesterné pletykáiról. Mozgást hallottam egész
532 39| csörgetõ kanok förtelmes prédájává züllöttek. ~
533 3 | tart, rémes búskomorság rabja leszek, s az ilyen lelki
534 67| kétségbeesett arccal nézett rám, és el-elakadó hangon magyarázta: ~
535 63| rémült, csillogó szemekkel reám bámuló, remegõ, sápadt,
536 30| szóban, amely felvillantja régi tisztaságuk és szemérmességük
537 6 | a lányokat illeti, õk a régiek, a jól ismert förtelmes
538 23| Beszélgetni kezdtem vele. - Régóta lakol itt? ~
539 63| odatartottam az ágy feje mögé rejtett ajtóhoz, és kirántottam.
540 63| csillogó szemekkel reám bámuló, remegõ, sápadt, sovány kis fickót
541 3 | ha még tovább így tart, rémes búskomorság rabja leszek,
542 16| nyílását hallottam, s úgy rémlétt, mintha beszélne valaki,
543 63| ajtóhoz, és kirántottam. Nagy, rémült, csillogó szemekkel reám
544 40| társadalmi osztályából és rétegébõl való férfi ront meg; kötetekre
545 18| bútorozott szobába, a falon ripszfüggönyök, az ágyban gyanús pecsétekkel
546 13| tudjam. Várj egy pillanatig, rögtön jövök. ~
547 40| és rétegébõl való férfi ront meg; kötetekre menõ tapasztalatokat
548 10| Nagy, nagy házban lakott, a rue des Martyrs-on. A lépcsõházban
549 4 | fagyos vízzel borítja a ruhákat. ~
550 4 | esett az esõ, a lelket és a ruhát egyként átjáró esõ, nem
551 40| mondani orvos barátom - a saját társadalmi osztályából és
552 63| szemekkel reám bámuló, remegõ, sápadt, sovány kis fickót pillantottam
553 18| gyanús pecsétekkel tarkázott selyemdunyha. ~
554 21| Sóbálvánnyá változtál? Siess! Követtem példáját. ~
555 22| egész közönséges leány teste simult a testemhez, olyan, mint
556 69| A gyermek csak sírt. Szegény, vézna, félénk
557 29| mintha itt lenne. Valóságos skatulyákban lakunk. ~
558 21| Mi bajod? Sóbálvánnyá változtál? Siess! Követtem
559 69| szekrény gyermeke... a hideg és sötét szekrényé... és néha bemászik
560 14| Egyedül hagyott a sötétben. Hallottam, hogy két ajtót
561 18| ahol szemmel láthatóan soha senki sem evett, aztán bekerültem
562 31| fog. Hát aztán ? Talán a sok hazugság között is föl tudok
563 25| utcában. De a házmesterné sokat kellemetlenkedett, és felmondtam. ~
564 14| Átvillant az agyamon, hogy hátha stricije van. No de kemény az öklöm
565 10| másztam fölfelé az elõttem suhogó szoknya után. ~
566 22| visszatartott az elõbbi súlyos fáradtság. Nem volt annyi
567 16| valaki, de egészen halkan, suttogva. ~
568 9 | akkor már inkább ennek a szajhának a társasága, az ölelése. ~
569 48| Ûnnepély volt a faluban. Külön szakácsot hozattak: Alexandre urat.
570 6 | öltözékük, hajviseletük, szakálluk, kalapjuk, arcbõrük elárulja
571 40| meg. Mindenesetre õk is szakítanak, de csak a másodvirágzásból;
572 48| mint valami király... Szép szál, nagy darab ember volt,
573 63| fickót pillantottam meg, egy szalmaszék mellett ült, leesett róla. ~
574 69| félénk fiúcska, igazán a szekrény gyermeke... a hideg és sötét
575 68| valaki, benn maradhat a szekrényben. Csendesen viselkedik, már
576 69| gyermeke... a hideg és sötét szekrényé... és néha bemászik melegedni
577 63| Nagy, rémült, csillogó szemekkel reám bámuló, remegõ, sápadt,
578 30| felvillantja régi tisztaságuk és szemérmességük emlékét; kérdezõsködtem
579 39| Hirtelen eszembe jutott egy szemlélõdni, bölcselkedni szeretõ orvos
580 48| asszonynak, mint valami király... Szép szál, nagy darab ember volt,
581 30| mindenkit érdekel ezeknek a szerencsétlen teremtéseknek elsõ kalandja,
582 30| távoli nyomát, talán hogy szeressük õket egy-egy õszinte szóban,
583 68| gyerek... Nem tehet róla... Szeretném látni, ha neked kellene
584 39| szemlélõdni, bölcselkedni szeretõ orvos barátom, akit kórházi
585 30| kérdezõsködtem a leány elsõ szeretõi felõl. ~
586 65| Elaludtam, és leestem. Ne szidj meg, nem tehetek róla! ~
587 22| ettõl a mindenki ágyától. A színházi csillárok alatt látni vélt
588 4 | járókelõket, hanem finoman szitáló esõ, hogy a cseppje sem
589 1 | Ebéd után nõkrõl folyt a szó, mert mirõl is beszélnének
590 18| bekerültem a közismert bútorozott szobába, a falon ripszfüggönyök,
591 59| nagy zaj keletkezett benn a szobában. Mintha valaki leesett volna,
592 30| szeressük õket egy-egy õszinte szóban, amely felvillantja régi
593 30| beszélgettünk. A férfiak szokásos, ostoba kíváncsisága nem
594 10| fölfelé az elõttem suhogó szoknya után. ~
595 48| haragjában, hogy az ember még a szoknyája alatt is elpirult. Mikor
596 40| Minden leányt - szokta mondani orvos barátom -
597 39| orvos barátom, akit kórházi szolgálata állandó összeköttetésbe
598 35| Szolgáló voltam egy vendéglõben. -
599 68| éjjel széken aludnod... mit szólnál hozzá? Dühbe jött, felhevült,
600 29| nyugtalankodj, cicuskám, csak a szomszédasszony. Olyan vékony a fal, hogy
601 5 | hogy Párizsban este nincs szórakozóhely. Végre elhatároztam, hogy
602 12| Szóval, holnapig itt maradsz? -
603 30| felülkerekedett, és visszabújtam a takaró alá. Megint beszélgettünk.
604 48| mellette haladtam el egy csomó tányérral. Megszólított: "Gyere velem,
605 40| ront meg; kötetekre menõ tapasztalatokat gyûjtöttem ezen a téren.
606 18| ágyban gyanús pecsétekkel tarkázott selyemdunyha. ~
607 40| orvos barátom - a saját társadalmi osztályából és rétegébõl
608 46| leány ostoba volt, mint társai mind, és megijedt. - Honnan
609 9 | inkább ennek a szajhának a társasága, az ölelése. ~
610 41| Társnõm felé fordultam, és elnevettem
611 3 | hogy ha még tovább így tart, rémes búskomorság rabja
612 68| kiadjam kosztba. Magamnál tartom, de nagyobb lakást nem vehetek.
613 56| Tizenkettõ. Tavasszal fog elõször áldozni. ~
614 30| felkutassuk az ártatlanság távoli nyomát, talán hogy szeressük
615 68| egész éjszakára jön, mint te, megfájdul a dereka, ahogy
616 19| Tedd magad kényelembe, cicuskám! -
617 18| Bizalmaskodva tegezett. Beléptem. Keresztülmentünk
618 5 | Mit tegyek? Jöttem, mentem, töprengtem,
619 68| alszik, szegény gyerek... Nem tehet róla... Szeretném látni,
620 3 | A múlt télen egy este testi-lelki fáradtság
621 36| Az "Édesvízi Tengerész"-ben. Ismered ? - Hogyne!
622 8 | görbe, kengyelfutó-lábú teremtések közül egy sem éri meg a
623 30| ezeknek a szerencsétlen teremtéseknek elsõ kalandja, fel akarjuk
624 40| tapasztalatokat gyûjtöttem ezen a téren. Azzal vádolják a gazdagokat,
625 60| Egy ugrással künn termettem az ágyból. ~
626 17| A leány égõ gyertyával tért vissza. - Bejöhetsz! - mondta. ~
627 22| egy egész közönséges leány teste simult a testemhez, olyan,
628 22| közönséges leány teste simult a testemhez, olyan, mint a többi, közönyös
629 3 | A múlt télen egy este testi-lelki fáradtság és csüggedés vett
630 58| Az ember azt teszi, amit lehet... ~
631 55| leányom, nem is vagytok ti olyan ostobák, mint az ember
632 30| amely felvillantja régi tisztaságuk és szemérmességük emlékét;
633 56| Tizenkettõ. Tavasszal fog elõször áldozni. ~
634 48| utazott. Sohasem láttam többet. ~
635 22| testemhez, olyan, mint a többi, közönyös és készséges csókjának
636 3 | az ilyen lelki válság, ha többször ismétlõdik, csak öngyilkosságra
637 6 | idõre egyegy megmosdott - tökéletesen megmosdott -, jól öltözött
638 5 | mentem, töprengtem, hol tölthetnék el két órát, és életemben
639 5 | tegyek? Jöttem, mentem, töprengtem, hol tölthetnék el két órát,
640 42| Ismerem a történetedet, nem a matróz volt az elsõ. -
641 48| Folyton kiabált: "Hamar vajat, tojást, madeirát!" Mindent futva
642 50| Azt hiszem, hogy Florentin tõle van. - Ki az a Florentin? ~
643 13| csak azért kérdeztem, hogy tudjam. Várj egy pillanatig, rögtön
644 46| mind, és megijedt. - Honnan tudod? - dadogta. ~
645 31| sok hazugság között is föl tudok fedezni valami õszinte és
646 38| Aztán hogy udvarolt neked az a matróz? ~
647 9 | már nem egészen fiatal, de üde, mókás, hetyke kis nõt.
648 63| egy szalmaszék mellett ült, leesett róla. ~
649 3 | megesik olykor. Egyedül ültem otthon, és éreztem, hogy
650 60| Egy ugrással künn termettem az ágyból. ~
651 45| beszélsz igazat, elaltatlak, és úgyis megtudom. ~
652 22| hogy felkeljek, bárhogy undorodtam ettõl a mindenki ágyától.
653 48| majdnem semmi sem történt. Ûnnepély volt a faluban. Külön szakácsot
654 48| szakácsot hozattak: Alexandre urat. Ahogy betette a lábát,
655 48| kilencórás vonattal el is utazott. Sohasem láttam többet. ~
656 25| A Clauzel utcában. De a házmesterné sokat
657 57| azóta jó lelküsmerettel ûzöd a mesterségedet? A leány
658 40| gyûjtöttem ezen a téren. Azzal vádolják a gazdagokat, hogy megfosztják
659 45| Varázsló vagyok, édes fiam - mondtam neki -,
660 55| Jól van, leányom, nem is vagytok ti olyan ostobák, mint az
661 48| Folyton kiabált: "Hamar vajat, tojást, madeirát!" Mindent
662 14| és mintha beszélgetne valakivel. Meghökkentem, és nyugtalanság
663 40| osztályából és rétegébõl való férfi ront meg; kötetekre
664 29| áthallatszik, mintha itt lenne. Valóságos skatulyákban lakunk. ~
665 3 | leszek, s az ilyen lelki válság, ha többször ismétlõdik,
666 21| Mi bajod? Sóbálvánnyá változtál? Siess! Követtem példáját. ~
667 45| Varázsló vagyok, édes fiam - mondtam
668 13| kérdeztem, hogy tudjam. Várj egy pillanatig, rögtön jövök. ~
669 26| És vég nélküli históriát kezdett
670 4 | hogy a cseppje sem érzik... végeérhetetlen esõ, alig észrevehetõ kis
671 5 | este nincs szórakozóhely. Végre elhatároztam, hogy a "Folies-Bergére"-
672 68| tartom, de nagyobb lakást nem vehetek. Velem alszik, ha nincs
673 29| a szomszédasszony. Olyan vékony a fal, hogy minden úgy áthallatszik,
674 22| színházi csillárok alatt látni vélt érzéki báj eltûnt, mire
675 35| Szolgáló voltam egy vendéglõben. - Melyikben? ~
676 3 | testi-lelki fáradtság és csüggedés vett erõt rajtam, ahogy mindenkivel
677 3 | ismétlõdik, csak öngyilkosságra vezethet. ~
678 69| gyermek csak sírt. Szegény, vézna, félénk fiúcska, igazán
679 40| gyermekeit ártatlanságuk virágától. Nem igaz. A gazdagok már
680 40| gazdagok már csak letépett virágokat fizetnek meg. Mindenesetre
681 40| másodvirágzásból; sohasem övék az elsõ virulás." ~
682 68| a szekrényben. Csendesen viselkedik, már tudja... De ha valaki
683 17| leány égõ gyertyával tért vissza. - Bejöhetsz! - mondta. ~
684 30| Lustaságom felülkerekedett, és visszabújtam a takaró alá. Megint beszélgettünk.
685 61| felkelt, mindenáron igyekezett visszatartani: ~
686 22| felöltözködni és elfutni. De visszatartott az elõbbi súlyos fáradtság.
687 19| leány. Gyanakvó szemmel vizsgálgattam a helyiséget. Semmi nyugtalanítót
688 4 | amely aztán átható, fagyos vízzel borítja a ruhákat. ~
689 48| nagy ostobán. Alig értünk a vlzhez, olyan gyorsan történt minden,
690 24| hat hónapja. - Azelõtt hol voltál? ~
691 35| Szolgáló voltam egy vendéglõben. - Melyikben? ~
692 48| mit csinál. A kilencórás vonattal el is utazott. Sohasem láttam
693 4 | egyként átjáró esõ, nem zápor, amely zuhogva hull, és
694 67| Zavart, kétségbeesett arccal nézett
695 39| szegény nõkkel, akik lebzselõ, zsebükben pénzt csörgetõ kanok förtelmes
696 8 | zsíros, mint kövér, itt felfújt,
697 39| kanok förtelmes prédájává züllöttek. ~
698 4 | átjáró esõ, nem zápor, amely zuhogva hull, és kapualjak alá kergeti
|