Rész,  Fejezet

1   2,  7 |    Jánoska az ölemben.~– Jól van leányom – monda Félix kegyes pártfogói
2   2,  9 |            Óh, félek!~– Ne félj, leányom – szólt a pap malaszttal –,
3   2,  9 |   kellene elhatározni.~– Mondjad leányom tovább! – A grófnő tovább
4   2,  9 |       lesz ráhagyni a dolgot.”~– Leányom. A vezeklés, melyet magadra
5   2,  20| Asszonyom!” azt kiáltotta neki: „Leányom!”~A delnő e szónál zokogva
6   2,  20|            Tehát legyen ön az én leányom! Nézzen fel rám, Evelina!
7   2,  28|         mellyel azt mondta neki „leányom”.~
8   2,  32|       emelte feléje kezét.~– Óh, leányom, a te fejed fölött valamely