Rész,  Fejezet

1   2,  2 |        sem hallszik: „Szerencse föl!” Itt csak egy szerencse
2   2,  10|    felmagasztosult arccal kelve föl helyéből. Egész lelke áthevült
3   2,  36|   Waldemár herceg büszkén emelé föl örök mosolygású arcát.~–
4   2,  37|         azzal a szándékkal kelt föl, hogy küldi a részvényeit
5   2,  44|           Senki közel? – kiálta föl a delnő. – Hát ki az a senki?
6   2,  46|        Óh, uram! Ön nem emelhet föl engem magához! – szólt a
7   2,  46|    úrtagadó büszkeséggel emelve föl fejét.~– Az én világom itt
8   2,  48| kegyelmedből ~Mi italunkat tedd föl, ~Míg lefolyik italunk ~