Rész, Fejezet
1 1, 1 | van tőlünk. Csak a tegnap! Hát a hét első napja?~Hanem
2 1, 1 | figyelmes lesz e zajra. Hát ott mi kínálkozik? A teknönccel
3 1, 1 | ha szembeszállhat vele; hát csak nekirohant egyenesen.~
4 1, 1 | loricán alul az elevent.~Hanem hát még ez sem végső veszedelem.~
5 1, 1 | lajhár. No, ha mind eltűntek, hát jere te! Megrohanta a lajhárt.
6 1, 1 | bámulni fogja az utókor. Hát az ácsdarázs hányadik tetejét
7 1, 1 | fényes illuminációja.~*~De hát miért kellett ennek a szép
8 1, 1 | lángba boruljon. Azonban hát az állatok nem csinálnak
9 1, 1 | fűrészpor, mint a csillag, hát egy egész erdő, mely ámbrát
10 2, 1 | hogy megházasodjék.~Pedig hát ősnagyanyánk sem volt az
11 2, 2 | sok dolga van vele.~Hanem hát jó mondás az, hogy: „Ha
12 2, 3 | értik, akik próbálták.~Hanem hát a gazda maga lát minden
13 2, 3 | föléledne benne a kihalt tűz.~Hát azt a tüzet mi oltotta ki?~
14 2, 4 | az ember a szemeket. De hát most hogyan látta meg e
15 2, 4 | kellene látnunk őket.~De hát nem látjuk-e őket? Nem járnak-e
16 2, 4 | Ez a Nephitim leánya!~De hát mi ez egy komoly, egy tudományosan
17 2, 4 | előbb szeretője volt.~És hát miért ne? Nincs-e darócban
18 2, 4 | megöleti uralkodóját és urát. Hát a Borgiák, a Tudorok, a
19 2, 4 | nyugalma ellen szövetkezett.~Hát még az álmok!~Az álom az
20 2, 4 | Vagy így, vagy úgy.~„No hát, bolondulj meg! Ha szerelmes
21 2, 4 | meg! Ha szerelmes vagy, hát azon majd segítünk. Vedd
22 2, 4 | nem jönne napvilágra soha.~Hát ha elvész, meghal, megölve
23 2, 4 | kirohanni az állócsillagok közé, hát egy embernek ne volna-e
24 2, 4 | szívdobogása felkölté onnan.~Hát „ki” az a szív?~Én vagyok-e „
25 2, 5 | meglátta maga előtt elhaladni.~„Hát a vőlegénye miért nem kíséri
26 2, 5 | reggelt, Peti!~– Jó reggelt.~– Hát te mit csinálsz itt?~– Hallgatom
27 2, 5 | ami a föld alól jön.~– Hát te miért nem mégy a templomba?~
28 2, 5 | azzal felelt neki, hogy:~– Hát ön miért nem megy a templomba?~–
29 2, 5 | látok, éppen elfog a düh: Hát ennek miért kell élni? Nem
30 2, 5 | a gyermekek irányában.~– Hát miért nem teszed azt?~–
31 2, 5 | könnyen hagyja el a helyét. Hát gondold meg a dolgot. Amely
32 2, 5 | fuldoklott közötte.~– Nos? Hát? – szólt Iván egy jótékony
33 2, 5 | tárnamunkás fogadandó.~„Nos, hát meg vagy-e velem elégedve? –
34 2, 6 | csak önre várnak.~– Megyek. Hát a te dolgod mennyiben van
35 2, 6 | S mikor esküsztök?~– Hát most éppen ádvent van. Azalatt
36 2, 6 | jólesik az a kis haladék, mert hát egy kis pénzt is csak kell
37 2, 6 | zsiradék csak kell a házhoz.~– Hát te sohasem takarítottál
38 2, 6 | dilettánskodtam melletted; már most hát mondd meg nekem őszintén,
39 2, 6 | üzletkötések alatt.~– De hát hogy akarsz az én bányámból
40 2, 6 | nyomtatásból olvasnád! Hanem hát éppen ezen baj elkerülése
41 2, 6 | az ellenkezőről.~– No, de hát tegyük fel, hogy minden
42 2, 6 | között pálcájával.~– No, hát n’en parlons plus! Majd
43 2, 7 | rá Iván egykedvűleg.~– De hát ne engedd annak a gazembernek,
44 2, 7 | jobban cibálta Evila haját.~– Hát te fickó! – kiálta rá Félix –
45 2, 7 | foltja gerjeszté haragra.~– Hát lássa uram – szólt a leány
46 2, 7 | mert azt én nem szeretem. „Hát miért nem megy koldulni,
47 2, 7 | kicsordultak a könnyei.~– Hát mit tehet ő arról szegény,
48 2, 7 | kérdezgették: „Miért ily egyedül, hát Péter hol maradt?” Evila
49 2, 7 | elővette a búbánat, hogy hát már most ő végképpen itthagyja
50 2, 7 | veszett barom! Jólesik neked! Hát meg kellett verned a mátkádat
51 2, 8 | neheztelő méltósággal felelt:~– Hát járok én olyan helyekre,
52 2, 8 | képezték, közbe-közbe.~– De hát a kacaj, a viháncolás, a
53 2, 8 | felügyelete alatt áll.~– De hát megengedi a grófnő e kérdést? –
54 2, 8 | kettétört fácánmell-sarkantyú.~– Hát ez?~A grófnő abban a pillanatban
55 2, 9 | gondolta magában, hogy nem szól hát többet. Abból az lett, hogy
56 2, 9 | elszánta magát, hogy megvívja hát az alvilági harcot a hit
57 2, 9 | végigforgatva az albumot –, de hát mi jelentősége legyen mindennek
58 2, 9 | nem jutnának eszébe. Hanem hát mit csináljon velük egy
59 2, 10| csengettyűvel a ministráns.~Hát ezek kik voltak?~Az álpap
60 2, 10| kiálta. – De hova meneküljek hát, ha a templomba nem? S mivel
61 2, 10| korszakának vége. Pest volna hát az egyedüli központ. Sajátságos
62 2, 11| de nem neki is.~– Jól van hát. Kimegyek hozzá a terembe.
63 2, 11| postalovakat.~– Miért postalovakat? Hát nem utazhatom saját lovaimon?~–
64 2, 11| azt mondta Iván:~– Ez már hát megvan, de már most miben
65 2, 11| jutott a még meglevő eleven. Hát azzal mi lesz? Azt is agyon
66 2, 11| azok sohasem voltak fűtve; hát csak itt kellett a magas
67 2, 11| boszorkánymester kávéjába belekóstol, hát ő is csak ráfanyalodott.
68 2, 11| volt részéről a viszonzás: „Hát tartsa ön meg akkor emlékül!”;
69 2, 12| minden pénzemet.~– Igazság! Hát azzal a kis vadmacskával
70 2, 12| kőszénkupacból raboltál el?~– Hát egyelőre nevelőbe adtam
71 2, 12| mert komolyan mondom!~– Jó! Hát komolyan beszélek róla.
72 2, 12| negyvenezer forintig.~– Hát ez kinek?~Félix nyájas szemhunyorítással
73 2, 13| szerepeltem. Hol veszem hát azt a renomét, amiért tudós-társasági
74 2, 13| dolgában, mint én!”~Azonban hát a megtiszteltetést el kellett
75 2, 13| mert előre unja a dolgot.~– Hát ha jobban illik az igazmondás,
76 2, 13| legéldelhetlenebb mulatság.~– No hát értse ön meg a dolgot! Ezek
77 2, 13| összehajtá és keblébe dugta.~– Hát jól van! – szólt nevetve. –
78 2, 13| dolmányról, a bogláros övről, hát még az aranycsipkés főkötőről!
79 2, 13| aranycsipkés főkötőről! Hát még az eszményi pártáról!~„
80 2, 13| költeményét „Antár élete”? Hát az indus „Sakuntalá”-t ismeri-e
81 2, 13| hogy a szépség: hatalom!~De hát miért vetnek olyan fagyos
82 2, 13| mindebben a mulatságban; hanem hát nem nekik való az. Jobb
83 2, 14| égaljnak kell lenni!~De hát mi adja annak az égnek a
84 2, 14| világ van és meleg táj!~De hát miért nem szálltak dereglyéikkel
85 2, 14| szelídülés jele mind a kettő.~Hát az ember?~Embert ne szült
86 2, 14| Hogyan került volna oda?~Hát aki megmondja nekem, hogyan
87 2, 14| az, mint a csillagászat.~Hát a kormány? Óh, igen, kormány
88 2, 14| kormányától az éjsark népe.~De hát ha adót nem vesz a kormány,
89 2, 14| szegény csak a miniszter. Hát házaik milyenek lehetnek?
90 2, 14| házaik milyenek lehetnek? Hát ők építkeznek-e?~De még
91 2, 14| szivárványos színváltása.~Hát viseletük miből van ez éjsarkiaknak?
92 2, 14| vagyunk képesek betörni.~Hát azok tudnak-e mirólunk valamit?~
93 2, 14| uraim és úrhölgyeim!~De hát ha olyan nagyon ismernek
94 2, 15| nem járja a szivarozás! – Hát mi? – Hát úgy van, mint
95 2, 15| szivarozás! – Hát mi? – Hát úgy van, mint most a gázvilágítás.
96 2, 15| anniversárium?~– Nem.~– No, hát akkor iszunk ma egy esztendőre
97 2, 15| felfelé gurulni, maccs vagyok. Hát csak vedd fel a szárnyaidat,
98 2, 15| kapitány, ez neki métier-je. Hát negyediknek?~– Nos, tudós
99 2, 15| elragadóbbá tette.~Hanem hát az ember az istenek számára
100 2, 15| fejére odalenn kő esik!” De hát miért lakik ön ott a tárnában? (
101 2, 15| az?~– Magyarország.~– Ah! Hát nem vagyunk-e itt?~– A grófnő
102 2, 16| hogy annak is helytáll?~– Hát akkor megbukott a tervem.
103 2, 16| Ivánra tekintve kérdezé: „De hát mind igaz ez?”~Iván vállat
104 2, 16| történt.~– Nagyon kérlek.~– Hát ma reggel hat órakor egyezségünk
105 2, 16| Iván hidegvérrel felelt: „Hát adjatok kezünkbe kardot.” – „
106 2, 16| Hogyan, te akarnál?” – „Hát ha kaszára hív is, állok
107 2, 16| tetted Salistát.~– Hogyan?~– Hát úgy, hogy ha ez a megkezdett
108 2, 16| megint pápai zuávnak.~– Hát menjen a Belzebub zuávjának!
109 2, 17| harmincháromféle asszony~Hanem hát mármost a mi filozófunktól
110 2, 17| hogyan jött bele.~Hanem hát el fogjuk mondani az indokokat,
111 2, 17| sem lekötelezettje. Hanem hát különös dolgok történtek
112 2, 17| arra, ami téged érdekel.~Hát énnekem ezzel a delnővel
113 2, 17| próbáltuk el még együtt.~Hát azután mire való ez a sok
114 2, 17| éppen elég parfümre.~Hanem hát ez nem addig van. A szép
115 2, 17| próbáimon el nem fogadom, hát ruinálni fogja Lixit.” (
116 2, 17| a férj díszneve: Félix.) Hát miért nem ereszti be? –
117 2, 17| neve. Mit tud ön róla? – Hát az a Bonda-völgy mostani
118 2, 17| No, mármost itt vagyunk hát, kedves apám, amiért ezt
119 2, 17| kellett hallgatnod. Mert hát én a magam muzsikus eszével
120 2, 17| pedig elveszik a matrice-t.~Hát én pedig nem adtam el a
121 2, 17| a nők mindent játszani!~Hát még az a magyarázat e képekhez,
122 2, 17| férjhez menendő unokája van, hát akkor mégiscsak eszébe jut
123 2, 17| garde-dame-nak.”~„Pedig hát én sem leszek ott.”~„Amint
124 2, 17| nincs a lábán harisnya, hát én holnap nem muzsikálok
125 2, 17| s azt mondta, hogy majd hát segít magán másképp.”~„Bánom
126 2, 17| egyedül! – nevetett Evelina.~– Hát ez micsoda díszpéldánya
127 2, 18| voltál te valaha katona.~– Hát hogyne lettem volna! – mondá
128 2, 18| szabadságharc alatt.~– No hát vigyen el az ördög, mért
129 2, 18| no! – mondá Salista. – Hát csak a fél szájammal fogok
130 2, 19| meg csak Salistát!~– De hát akkor hol van Iván?~– Hát
131 2, 19| hát akkor hol van Iván?~– Hát természetesen az orvosát
132 2, 19| egyéb vér, mint Cliquot-é.~– Hát ha nem hiszed, eredj oda
133 2, 19| a hölgyektől. Kérdezte: „Hát Eduárd hová szalad?”~– Nem
134 2, 19| Gézának az elmondottakat.~– Hát akkor Géza éppen úgy járt
135 2, 19| kérdik tőlem, hogy hol van hát Iván, ha nem történt semmi
136 2, 19| ezen a „hendikep”-en. Hanem hát azért a vesztesek is örülnek.~
137 2, 19| szólt Ödön gróf. – De hát szép húgom kívánta, hogy
138 2, 19| egy feketeinges?~– Enfin, hát mi baj lesz belőle? A fiú
139 2, 20| Angela nem szeret senkit. Hát akkor miért tesz különbséget
140 2, 20| hallgatott volna.~ ~De hát miért volt e makacsság Angela
141 2, 21| nem jön az áldás.~Hanem hát sok új dolog van még a nap
142 2, 21| szép kövületgyűjteményem.~– Hát akkor vidd el ezt is hozzá!~
143 2, 21| barnaszénben fordulnak elő! Hát az anthracothérium mit vétett?
144 2, 21| nyolcszázhúsz millió forint!”~De hát itt van az a sok pénz ezeknél
145 2, 22| Belényiék házához kerülni. Hát ő ott valami ostromot vagy
146 2, 22| ilyen világ következik?~– Hát ki tudta? – förmedt rá Csanta
147 2, 22| még felakasztják érte.~– Hát hadd hallják! Hát akasszanak
148 2, 22| érte.~– Hát hadd hallják! Hát akasszanak fel! De kimegyek
149 2, 22| semmiképpen ne tegye.~– Hát mit tegyek? Elmenjek a kalapomba
150 2, 22| szegény özvegyasszony azután hát mit tehetett egyebet, csak
151 2, 22| aláírva.~– Hüh! Hisz az hát nyolcvankétszerte több,
152 2, 22| urambátyámtól al pari átvenni, hát akkor nulla a nullára felmegy,
153 2, 22| veszt vele semmit.~– Hm! De hát mi szüksége van uramöcsémnek
154 2, 22| csak igazságtalan a sors!~Hát most Kaulman Félix kapjon
155 2, 22| saját maga kövesse el!~„Hát bolond vagyok én, hogy másnak
156 2, 22| kedves lelkem, uramöcsém! Hát mi jó hordja itt megint?~–
157 2, 22| jó hordja itt megint?~– Hát tetszik tudni – szólt Félix
158 2, 22| A bondavári részvények? Hát sürgetős a dolog?~– Igenis,
159 2, 22| hogy mesteremre akadtam. Hát csak nem ád ide a részvényekből
160 2, 22| nagy feltűnést okoz, de hát hadd okozzon!~Mikor Csanta
161 2, 22| elég feltűnést okozhat. Hát még mikor megtudják, hogy
162 2, 22| hordók tele vannak ezüsttel! Hát még mikor azt megtudják,
163 2, 22| percenttel lejjebb fog szállni.~– Hát azt honnan tudja maga?~–
164 2, 22| börzei időjárást.~– Maga? Hát ha úgy ismeri, mért nem
165 2, 22| pénzével hajhászkodom.~– Hát maga járatos a börzén?~–
166 2, 22| csak hogy ott nem hálok.~– Hát vezessen el engemet a börzére!
167 2, 22| harminc forint felpénzzel. Hát mit akar az úr?~Csanta uram
168 2, 22| az ördögöt csinált az úr? Hát van az úrnak helyes esze,
169 2, 22| de nem szabad szólnom.~– Hát mit tudott meg? – unszolá
170 2, 22| arca a diadaltól.~– Nos? Hát mit mondtam? – szólt a magával
171 2, 22| utoljára nem marad kezem. Hanem hát már most én is elvárom a
172 2, 22| adni. Ért maga engem? No hát! Hiszen most már maga is
173 2, 23| gyermeket, s azt kérdezte tőle: „Hát Micike, ismersz-e még?”~
174 2, 23| halántékainak tódul.~– Nos, jó fiú, hát hogy éled világodat, amióta
175 2, 23| keserűen monda: „Te is?”~– No hát, eredj!~Szaffrán még sápadtabb
176 2, 23| dolgozik az a gyártelep. Hanem hát az igen könnyű művészet
177 2, 24| testület kebelébe.~Pedig hát Magyarországon is viselik
178 2, 24| szereplők és nézők helyett.~Hát még mikor Evelina előjött!~
179 2, 24| futott volna végig a testén.~Hát az egész világnak szabad
180 2, 24| szép asszonyságnál.~– De hát mire valók vagyunk mi ott?~–
181 2, 24| mi egész litániánk.~– Jó, hát még oda is elmenjünk.~
182 2, 25| aki ha nem nagyságos úr, hát akkor legalábbis komornyik,
183 2, 25| Szaffrán évődött magában. „De hát mi vagy te? Tegnap este
184 2, 25| fecsegés hangját.~– No, Péter! Hát annyit sem mondanál, hogy: „
185 2, 25| kétszer-háromszor az ámulót. – Hát haragszol még rám, Péter?
186 2, 25| felütötte a fejét a herceg.~– De hát hogy kerül önhöz ez az excellenciás
187 2, 25| habitüé a zsokéklubból.~– Hát hiszen van rá ürügye. Én
188 2, 25| maga jön el hozzám.~– De hát mit akar ön e kihallgatással?~–
189 2, 25| selyemhálóval meg lehet fogni. Hát csak fogadja el ön magas
190 2, 25| ki voltunk hirdetve. De hát nem kellett volna bántanod
191 2, 25| ezeren megáldanak érte. Hát rosszul van-e, hogy így
192 2, 25| fel kell kötözködni. De hát a „munka tisztesség!”~Kezdett
193 2, 25| Szaffrán Péter enyhülni.~– No, hát ne csinálj olyan haragos
194 2, 25| gondolt, hogy hadd legyen hát minden úgy jól, ahogy van.~
195 2, 25| hogy ezt megmondja neki.~– Hát most együtt ebédelünk, Péter! –
196 2, 25| Bécsben naponkint traktálnak. Hát megállj, ma én főzök számodra.
197 2, 25| neki ezt a nagy szót: „Adj hát eldobott vőlegényednek először
198 2, 25| kínlódnak!~„Ne zöldüljön hát a fű azon a mezőn!”~Mikor
199 2, 26| orákulumnak.~Ha hitt neki, hát nem is csalódott.~A harmadik
200 2, 26| instáns-fél előtt.~– Nos, kedves? Hát kivívtam a bondavári vasutat,
201 2, 27| ajánlattevő levelet felbontják, hát akkor mindjárt, amelyik
202 2, 27| zab, se tűzkármentesítés! Hát még az olyan papiros, amitől
203 2, 28| tőle e pillanatban:~– Nos, hát jól rendeztem be a szállásodat?~…”
204 2, 29| egyetlen férfi az országban.~Hát asszony van? Igenis, nőnemű
205 2, 29| irányában, aki őt védelmezte.~Hát a másik?~A hercegek kegyence,
206 2, 29| is kötött e mondatához.~Hát hadd igyék! Az ő dolga.~
207 2, 29| melankolikus, az ember is az. Hát még mikor a föld is betegeskedik.
208 2, 29| és mi által hal meg!”~De hát mi bajom nekem a te részegségeddel?
209 2, 29| valami százötven.~– Csak? Hát azokkal, mit gondol ön,
210 2, 29| együtt az istenverte telepet. Hát az ő telepe mivé lett azóta?
211 2, 30| milyen nagyon elsötétültek!~Hát most egy asszony mosolygásának
212 2, 31| átölelte.~– Ah, maga nagy bohó! Hát hol veszi magát itt egyszerre?~–
213 2, 31| csak híva lett volna. De hát hogy akadt rám?~– No, ugyan
214 2, 31| Eustache affiche-jein.~– Hát hallott már engem?~– Mind
215 2, 31| ez? Maga cinikus ember! Hát senki iránt sem érez részvétet?
216 2, 31| maga anyámasszony katonája. Hát megkapja az ötszáz frankot,
217 2, 31| Én abból nem eszem.~– De hát miért nem?~– Miért? Azért,
218 2, 31| azután nevetett ő is.~– De hát beszéljen arról, hallott
219 2, 31| óh! Ön goromba paraszt! Hát nem tudja, hogy én színésznő
220 2, 31| Menjen! Maga nagy bolond! Hát miért tart engem apácafejedelemnőnek?~–
221 2, 32| élvezetekhez tartoznak.~Hát még ha a nők csinálnak sztrájkot!~
222 2, 32| de nem akar eljönni!~– Hát Árpád itt van?~– Itt ám!
223 2, 32| megcukrozni Árpáddal?~– No, hát én kicsinálom kegyednek,
224 2, 32| az egész programot.~– No, hát maradjon Árpád is odahaza,
225 2, 32| bondavári részvényeket is.~– Hát foglalja le! – szólt a nő
226 2, 33| megakadályozzuk. Ön nemes ember!~– Hát még mi vagyok?~– És – enfin –,
227 2, 33| sorokat húzogatott alá.~– No hát, édes katolikus hitfelem,
228 2, 33| historikusomra találtam. Hanem hát hadd folytassam az életírásomat.
229 2, 33| ezért jött ön ide! No, hát értsük meg egymást! Alkuszom.
230 2, 33| beszélhessen áldozatának. – Hát azért, hogy ön ravasz spekuláns
231 2, 33| gyalázatomhoz!~– Gyalázatához? Hát ki hítta önt abba a vásárba,
232 2, 33| gyalázatot adnak és vesznek? Hát mit kínálok én önnek? Nem
233 2, 33| igaz. Sietni kell. Azért hát Félix úr csak elengedé magának
234 2, 34| hajíttatja nekem.~– Óh, nem! Hát nem látta ön? Azok mind
235 2, 34| házam csukva.~– Mármost hát kénytelen vagyok önnek egy
236 2, 34| orra előtt azt becsukom, hát oda nem jön?~Kaulman a végletre
237 2, 35| Nem adom önnek.~– No, hát ne haragudjék rám! Mondja
238 2, 35| véleményét, s hogy ön nem jött, hát én kerestem fel önt. Nos,
239 2, 35| a nézők között ön miatt! Hát még a játék! Azt hittem,
240 2, 35| magamnak a koszorúkat!~– No, hát önnek valamelyik tisztelője.
241 2, 35| tanítványhoz. Ez megvan. Hát mármost megint legyünk gyermekek,
242 2, 35| Árpád ingerkedő kezére.~– Hát mármost mihez kezd ön, ha
243 2, 35| hozzá. Őt sohasem bántotta. Hát miért bánt vele oly kegyetlenül?~
244 2, 35| termett…~– S mit tegyek hát most? Mi van számomra hátra? –
245 2, 35| mikor eltávozni látta.~De hát miért jött éppen akkor,
246 2, 36| azt fogja kérdezni: „De hát ki fizet meg nekem azért,
247 2, 36| Mit bánom én azt!~– Azt ön hát mit bánja? De egyidejűleg
248 2, 37| Mert ez már, ha valami, hát „közcsendháborítás”.~De
249 2, 37| piszkos papiros koldusok! Hát ti akarjátok nekem megenni
250 2, 37| Agyonverlek! Eltaposlak!”~Hát a nagy hányás-vetés közben
251 2, 37| kezébe. Egy írás.~„De nini! Hát mit dühösködöm én itt, mint
252 2, 37| egy félbolond a ketrecben? Hát van énnekem valami bajom?
253 2, 37| hogy nem marad itt többé, hát el tud menni!~
254 2, 38| beteljesülésnek indult: „Ne zöldüljön hát a fű azon a mezőn!”~Még
255 2, 38| uralkodott parancsszó nélkül.~De hát a tárna jövője nem volt-e
256 2, 39| visszaadta elkobzott házukat.~Hát ha Beethoven, Mozart és
257 2, 39| Mert hogyha úgy nem volna, hát hiszen nem is halt volna
258 2, 39| bodzafamalom?~Ott volt.~Hát a tilinkó?~Az is ott volt.~
259 2, 39| mindehhez a malomkelepeléshez?~Hát a tilinkó mit beszél?~Nem
260 2, 39| nevetve és csodálkozva.~– Hát persze! Nagy gyerek vagy
261 2, 39| Árpád még jobban nevetett.~– Hát azért, hogy olyan nagy gyerek
262 2, 39| jobban tud rám vigyázni?~– Hát bizony! Annak az a rendje! –
263 2, 39| részvények is. No, ne nevess hát, te bolond fiú! Ha tíz forintot
264 2, 39| rájuk van nyomtatva.~– No hát, bizony az meg is történhetik.
265 2, 40| saját tárnáját megtekinteni.~Hát ott nem történt-e valami
266 2, 41| azt mondja „Nem eladó!”, hát „Ha nem adod: nem adod”,
267 2, 41| jogosítva lehetett. Hanem hát hasztalan volt. Utoljára
268 2, 42| híja, hogy az legyen.~– Hát megyek oda is! Én az ördöggel
269 2, 42| kosztümírozáshoz.~– Micsoda? Hát még szebb ruhákat is kapunk?~–
270 2, 42| nyújtja neki. – Térjünk hát vissza!~És felemelé őt,
271 2, 42| levetkőztették magukat.~– De hát hova lett az alagút? – kiáltának
272 2, 42| nekik a felügyelő.~– De hát miért van befalazva?~– Azt
273 2, 42| szidalmazzák a mestert!~„De hát Isten vagy-e te, hogy nekünk
274 2, 42| úr ámultan kérdezé:~– De hát mire jó nekünk a 0,75 kötött
275 2, 43| éjente fényesen kivilágít.~Hát nem szebb világ-e ez, mint
276 2, 43| keresik az antropomorfózist, hát az emberek miért keresik
277 2, 44| nem látott ön elégni.~– Hát nem volt senki közel, aki
278 2, 44| kiálta föl a delnő. – Hát ki az a senki? Hát nem riadt
279 2, 44| delnő. – Hát ki az a senki? Hát nem riadt ön fel a fekhelyéről,
280 2, 44| is protestáns, ugye? De hát mit tartozik ez önre? Semmi
281 2, 44| Ez utolsó szavak voltak:~„Hát én kire fogok majd várni
282 2, 44| Iván nagyot sóhajtott:~„Hát énrám majd ki fog várni
283 2, 46| fehér ruhát szeret venni. De hát maga mossa ki. Az ő fáradsága.~–
284 2, 46| kitagadta belőle magát. Pedig hát mit tagadnának rajta, ha
|