Rész, Fejezet
1 1, 1 | hatolhatott. Hogy ezen alul mi van, arról csak a vulkánok
2 1, 1 | lapjára.~E fölött élünk mi: a „ma” urai. Ami fölött
3 1, 1 | azoknak hanga mennydörgés.~A mi „tegnap”-unkban már az megváltozott.
4 1, 1 | figyelmes lesz e zajra. Hát ott mi kínálkozik? A teknönccel
5 1, 1 | körös-körül tudatá vele, hogy mi jön ellene.~Nem fél ő attól!~
6 1, 1 | Kígyó még nincs. Az a mi kortársunk. Mi találtuk
7 1, 1 | nincs. Az a mi kortársunk. Mi találtuk fel az ördögöt.~
8 1, 1 | E táblára van rajzolva a mi világunk.~Hány év kellett
9 2, 1 | érdekes darabok azok. Azok a mi nemesi armálisaink.~A kőfejszés
10 2, 1 | asszonyaim, ilyen ember volt a mi ősapánk!~Hanem azért tisztelet,
11 2, 2 | minden újonc tudja; de hogy mi oltotta el? Ez a kérdés.~
12 2, 2 | A csónakász tudja, hogy mi az!~A sodronylámpában folyvást
13 2, 2 | szívét, mint oda alant. Ugyan mi különbséget talált volna?~
14 2, 3 | van. Ő tudja már azt, hogy mi hol van, s a legcsekélyebb
15 2, 3 | vizet elemeire felbontja? Mi lakik Wollaston villanytelepében?
16 2, 3 | éjeket eltölt közöttük, vajon mi szüksége van neki mindezekre?~
17 2, 3 | túlvilágba jutásra.~Vajon mi üldözi?~Tán az aranycsinálás
18 2, 3 | világló, mint a nap.~De mi oltotta ki tüzeiket? Mi
19 2, 3 | mi oltotta ki tüzeiket? Mi foglalta körülöttük azt
20 2, 3 | próbája, azok között van a mi földünk s hat első ismeretes
21 2, 3 | állatvilága, s látnók még e mi szemeinkkel tengereit kékleni,
22 2, 3 | kihalt tűz.~Hát azt a tüzet mi oltotta ki?~Vannak légnemek,
23 2, 4 | El nem tudta gondolni, mi lelte ma.~Mindig az a melankolikus
24 2, 4 | vendéget, hogy „singedl”; mi nevezzük „dudolkának”.~Beköszönt
25 2, 4 | Nephitim leánya!~De hát mi ez egy komoly, egy tudományosan
26 2, 4 | keresztül-kasul száguldó fenomén. Mi a neve ennek az új vegytani
27 2, 4 | ki mennyit dolgozott, s mi jár neki érte.~Evila is
28 2, 4 | telepre. Azt sem tudja, hogy mi az a „szeretőnek” lenni.
29 2, 5 | jobban tudja, hogy nekem mi jó, mint én magam.~– Nincs
30 2, 5 | Akkor szélcsend állt be, s mi mozdulatlanul oda voltunk
31 2, 6 | fizikai fáradság mellett mi tiszta jövedelmet hozhat
32 2, 6 | Milyen gazdag úr valaki, azt mi jobban tudjuk.~– De legbüszkébb
33 2, 6 | Következnek a technikai akadályok. Mi a legfőbb szükséglet ily
34 2, 7 | rá nagy pimaszul:~– Kinek mi gondja rá? Az én mátkám!~
35 2, 7 | szerteszét kuszálva.~– No, mi kell – kérdezé Iván kedvetlenül.~–
36 2, 7 | a legény rekedt hangon – mi a neve annak az orvosnak,
37 2, 7 | aki tegnap önnel járt?~– Mi bajod vele?~– Elszöktette
38 2, 7 | nem tudhatja senki, miért, mi módon és mi által hal meg!~
39 2, 7 | senki, miért, mi módon és mi által hal meg!~Iván otthagyta
40 2, 8 | krajcárért a trafikában. Hja, de mi az a papok tubákjához képest?
41 2, 8 | mint aki meg nem foghatja, mi köze lehet a gyóntató papnak
42 2, 9 | alattunk.~– A kriptában.~– Mi lehet az?~– Az ördög.~–
43 2, 9 | szégyen lenne ránk nézve, ha mi most, hallván a kísértetek
44 2, 9 | mert megfulladok!~Huh, mi volt ez? Egy fekete tárgy
45 2, 9 | régen nyomja lelkemet.~– Mi lehet az?~– Óh, félek!~–
46 2, 9 | lelkész ki nem bírta találni, mi bámulnivalója legyen neki
47 2, 9 | végigforgatva az albumot –, de hát mi jelentősége legyen mindennek
48 2, 9 | elhallgassam, mint bolondságot. Mi az ön nézete, atyám?~Mahók
49 2, 9 | igenis. Ez varázslat.~De mi bűnhődést találjon ki erre?~–
50 2, 10| tartott nála, maga sem tudja, mi után. Mindezek igen kedvező
51 2, 10| A grófnő remegve várta, mi ítéletet hoz a főtekintély
52 2, 10| amennyit ő tudott.~– S mi véleménye van e celebris
53 2, 10| pedig lehetetlen.~És elvégre mi szüksége volna az apát úrnak
54 2, 10| megzörgesse belső szobája ajtaját. Mi volna akkor ez az ember?
55 2, 10| egyaránt kínzó lesz önre nézve. Mi védelme van ellenük?~A grófnő
56 2, 10| harangszó a grófnő lelkében: „Mi védelme van önnek az ég
57 2, 10| pénze nem kell. Az nem a mi feladatunk: gyönge szívű
58 2, 10| örökségért csúszás által mi magunkat gyűlöletesekké
59 2, 11| megtudta cselédeitől, hogy mi történt itten, s most sietve
60 2, 11| meglevő eleven. Hát azzal mi lesz? Azt is agyon kell
61 2, 11| szerekkel. Kérdezte tőlük, hogy mi az, hova mennek; mondták
62 2, 11| magtárt, hogy ne sülhessen ki, mi volt benne, s mi volt belőle
63 2, 11| sülhessen ki, mi volt benne, s mi volt belőle eladva.~A grófnő
64 2, 11| szobában levő grófnőtől:~– Mi maradt a tégelyen?~– Semmi.~
65 2, 12| növeldéjében végezte iskoláit. Hogy mi lesz a homlokommal, az a
66 2, 12| már most, és hallgasd meg, mi dolgom van veled – szólt
67 2, 12| jutalmazni. Érted-e, hogy mi hasznod van neked ebben?~–
68 2, 12| megmentésére! Mit gondolsz, mi lehetne az az ember, aki
69 2, 13| Iván agyában.~Rájött, hogy mi érdeme van az akadémiai
70 2, 13| s azután keresik, hogy mi módon tudjanak a másik világába
71 2, 13| Elveszett paradicsom”-át? Mi véleménye van Dryden iskolájáról?
72 2, 13| Metastasio improvizációi felől? Mi a véleménye az olasz „Commedia
73 2, 13| pártájának a hibája.”~„No, ha a mi vademberünk egyszerre bele
74 2, 13| fesztelenül. Imhol jön; a mi papunk eszkortírozza.”~Az
75 2, 13| Igen – felelt szárazon. – S mi következik abból, hogy most
76 2, 14| oroszok „Poliniá”-nak nevezik, mi nyelvükön vízi utcát jelent.~
77 2, 14| anyagólya ült két fiával. A mi gólyáinktól annyiban különböző,
78 2, 14| égaljnak kell lenni!~De hát mi adja annak az égnek a meleget?
79 2, 14| az egész világnak, mely a mi világunk, oly matematice
80 2, 14| van, tökéletesebb, mint mi.~Hogyan került volna oda?~
81 2, 14| tökéletesebb az ottani ember, mint mi, annak az első oka az, hogy
82 2, 14| hogy régibb ember, mint mi.~A pliocén nagy alakító
83 2, 14| miként a mieink most, hogy mi lesz az ő világukból, ha
84 2, 14| éveknek elébb kezdődnek, mint mi, valamint mi is megelőztük
85 2, 14| kezdődnek, mint mi, valamint mi is megelőztük tízezred évekkel
86 2, 14| amennyire fölöttük álluk mi emezeknek, annyira kell,
87 2, 14| tudományokban. Messzebb, mint mi, kik még csak tapogatózunk.
88 2, 14| alkotni.~Hiszen annyit már mi is tudunk, hogy ha egy sárkányt,
89 2, 14| mint tollat. Hiszen idáig mi is eljöttünk már, hogy e
90 2, 14| kőhalmazokat rakjanak, miket mi utaknak nevezünk, hanem
91 2, 14| építkeznek-e?~De még hogyan! A mi óvilági architektúránk ott
92 2, 14| tudományának, mint minálunk. Míg a mi tehetetlen széntüzünknél
93 2, 14| ugyanolyan emberi alakokkal, mint mi vagyunk, beültetve ugyanolyan
94 2, 14| látják azt az életet, melyet mi itt elkezdtünk, folytatva
95 2, 14| mamutok világát; de oda mi nem vagyunk képesek betörni.~
96 2, 14| és rabszolgáinkkal? Mikor mi ezekben vagyunk a tökéletesek!…~
97 2, 15| s csak azoknak a fénye, mi arcára süt, mintha keresztül
98 2, 15| a tanárokhoz megtudni, mi igaz, mi nem igaz ebből
99 2, 15| tanárokhoz megtudni, mi igaz, mi nem igaz ebből a leírásból,
100 2, 15| nem ízlett, kikérdezik, mi baja. Ha az ételnek volt
101 2, 15| járja a szivarozás! – Hát mi? – Hát úgy van, mint most
102 2, 15| folytatá a kapitány. – Mert mi lennék akkor én ott, ha
103 2, 15| már tudja a zsargonunkat, mi kacagunk, s aki kívülöttünk
104 2, 15| hogy majd ha te elázol, mi ketten a kapitánnyal szépen
105 2, 15| bocsátá közre:~– Tudjátok, mi újság? Az én Angela húgom
106 2, 15| István gróf –, én ismerem a mi szép húgunkat! Tele van
107 2, 15| hallotta azt már, hogy én mi vagyok odahaza? Kőszénbányász.
108 2, 15| kevélykedni azzal, hogy mi vagyunk egymáshoz a hívek.
109 2, 15| jöjjetek versenyre velünk! Mi szebbek vagyunk, mint ti,
110 2, 15| látogató nálunk, s arról, hogy mi kik vagyunk, nem tud semmit.
111 2, 15| együtt.~– Tudom, grófnő.~– S mi adja önnek azt a ritka bátorságot,
112 2, 15| magyarázom önnek, grófnő, hogy mi különbség volt a kettő között.
113 2, 15| Ez az összeköttetés a mi két családunk között. Ön
114 2, 15| aki nem tudja megítélni, mi jutott neki, a hazai tudósnak
115 2, 15| Hja bizony, ki tudja, ki mi volt valaha ebben a mi bolond
116 2, 15| ki mi volt valaha ebben a mi bolond időnkben!~A legelső
117 2, 16| ma este vacsora után majd mi ketten Salistával valami
118 2, 16| alatt lakó bányászember, mi történik idefenn a dicső
119 2, 16| beszélhettek egyedül.~– Nos, mi történt? – kérdé Angela.~–
120 2, 16| történt? – kérdé Angela.~– No, mi szép bolondot csináltunk
121 2, 16| szép bolondot csináltunk a mi semmiskedésünkkel – szólt
122 2, 16| titkolhatom el előtted. Mi úgy tettünk, ahogy mondtam.
123 2, 16| a villanyos rázkódás.~– Mi elképedve ugrottunk fel.
124 2, 16| szorítani. Kérdőre vettem, mi ád neki jogot Angela grófnő
125 2, 16| ostobaságot követtünk el mi valamennyien! Nem! Ennek
126 2, 16| neszét? Géza is vele ment, s mi négyen szinte rögtön fogunk
127 2, 16| enyhíteni vagy súlyosbítani. Mi enyhíteni foguk. A sértés
128 2, 16| előre leolvasni.~– Nos, mi történt? – kérdezé Angela. –
129 2, 16| ember, mint Robin Rouge. Mi újra megtöltöttük a pisztolyokat,
130 2, 16| szín. Sőt még azalatt, hogy mi a pisztolyokat töltöttük,
131 2, 16| hozzá, hogy elcsendesítsék, mi is odamentünk, hogy csitítgassuk,
132 2, 16| tűnjék ki, hogy ki a legény!” Mi váltig unszoltuk, hogy ne
133 2, 16| Berend, s odahítt bennünket: „Mi baj?” Mondtuk neki, hogy
134 2, 16| arról, hogy ebbe az ügybe a mi tréfálkozásunk folytán került
135 2, 16| indult! Ki kérdi azt, hogy mi lesz őbelőle. A te kötelességed
136 2, 16| Ivánhoz. Tudattam vele, hogy mi kötelességünk szerint az
137 2, 16| azt ugyan fogva tartja. Mi felhoztuk neki, hogy Salista
138 2, 16| holnap verekedni fognak. Hogy mi lesz belőle, azt az Isten
139 2, 17| asszony~Hanem hát mármost a mi filozófunktól azt kérdezheti
140 2, 17| barbár massageta! Ugyan mi közöd teneked a két pólus
141 2, 17| különösen és legkülönösebben mi a tatár bajod van neked
142 2, 17| csalja le magához Pestre? Mi szükség teneked egyáltalában
143 2, 17| meghalt a családapa. Hogy mi módon halt meg, az is el
144 2, 17| fejedelmek. Respekt!~Akiket mi egymás között csak per Frici,
145 2, 17| anélkül, hogy kérdeztem volna, mi baja, egyszer csak kirukkol
146 2, 17| nevet? Én csak tudom, hogy mi a kőszén, mert tíz esztendeig
147 2, 17| operához.~Én tudom, hogy mi az igazi cél!~A herceg nemcsak
148 2, 17| szakértő is.~Ő tudja, hogy mi lehet az ára olyan két szép
149 2, 17| küldé Evilát. Hanem két kép, mi utóbb jött, mégis sajnosan
150 2, 17| fiatal művész megírta, hogy mi történt.~„Evelina zenekíséret
151 2, 17| A herceg azt kérdé, hogy mi annak a címe?~Evelina azt
152 2, 18| minden lehető, s azután mi nem vagyunk olyan szigorúak.~
153 2, 19| hogy a pap súgta be neki!~(Mi nem esküszünk semmire, hanem
154 2, 19| levelet kapott Bécsből: „Mi a bolondot csináltok odalenn?
155 2, 19| feketeinges?~– Enfin, hát mi baj lesz belőle? A fiú elég
156 2, 19| egyedül van.~– És ön?~– Mi mindig ketten vagyunk: én
157 2, 19| emlék lesz nálam a kegy, mi a grófnő marasztaló szavaiban
158 2, 19| idefenn mind különálló gyűrűk, mi odalenn mind összefüggő
159 2, 20| Sohase felejtse el, hogy mi öregapó és unoka vagyunk.
160 2, 22| búvárlatra, utánajárni, mi okozta, hogy elmúltak. Miért
161 2, 22| azért, hogy kiderüljön, mi oka volt Berend Ivánnak
162 2, 22| köszönjem ezt a szerencsét? Mi jó hordja itten?~– Kedves
163 2, 22| vele semmit.~– Hm! De hát mi szüksége van uramöcsémnek
164 2, 22| aranyigazságot!~S bámulva látta, hogy mi történik a bondavári kőszénrészvényekkel.~
165 2, 22| kedves lelkem, uramöcsém! Hát mi jó hordja itt megint?~–
166 2, 22| szerette volna tudni, hogy mi az az „ich gebe!” „ich nehme!”
167 2, 22| alá hadonásztak. „Ki ez? Mi ez? Kontreminőr! Baissier!
168 2, 22| ő is nekiállt szidni.~– Mi az ördögöt csinált az úr?
169 2, 23| Péter számára. – „Éljen a mi legkegyelmesebb elnökünk,
170 2, 23| Az megmondta neki, hogy mi ez, amit lát.~„Iparűzők
171 2, 24| kontremin nem bírta kitalálni, mi terve lehet még Kaulmannak.
172 2, 24| Bondavölgyi vasútengedéllyel mi lesz. Pedig ez a fő kérdés.~
173 2, 24| De hát mire valók vagyunk mi ott?~– Csak te járj el mindenüvé,
174 2, 24| excellenciás úrnál, mint a mi egész litániánk.~– Jó, hát
175 2, 25| évődött magában. „De hát mi vagy te? Tegnap este felhőruhában
176 2, 25| parancsolta.~– Úgy? Kaulman úr? És mi végett?~– Ezen okmány aláíratása
177 2, 25| tudakozódtatott nálam, hogy mi tárgyban akarok vele szólni,
178 2, 25| Adhatnál nekem egy csókot. Mi neked egy csók? Alamizsna.
179 2, 25| egymás szeretői voltunk, mi volna benne lehetetlen?”~
180 2, 26| s el akarja titkolni.~– Mi az? – kérdezé Tibald herceg,
181 2, 26| költségekre 40 ezer forint.”~„Mi az?” – kiáltának egyhangúlag.~
182 2, 28| még azt sem tudom, hogy mi az élet.~– Nekem adott szavát
183 2, 29| nem tudhatja senki, miért, mi módon és mi által hal meg!”~
184 2, 29| senki, miért, mi módon és mi által hal meg!”~De hát mi
185 2, 29| mi által hal meg!”~De hát mi bajom nekem a te részegségeddel?
186 2, 29| minden ember, miként ő maga?~Mi volt ez? Honnan jött ez
187 2, 29| azokkal, mit gondol ön, mi lesz?~– Hja, biz azokat
188 2, 29| munkások már tudták, hogy mi az a káposztabűz a tárnában.~
189 2, 29| végigvilágítja.~Tudta jól, mi az.~Olyan jól tudta, hogy
190 2, 29| megmondhatom önnek, hogy mi van odabenn! A végpusztulás.
191 2, 31| nem tudta gondolni, hogy mi lelte.~Odament hozzá, kérlelte,
192 2, 31| heveskedék Evelina. – Mi nem korbácsoljuk a hátunkat.
193 2, 31| zuávot Merode úrnak, majd mi meg Garibaldival széjjelmuzsikáljuk
194 2, 32| kissé sokáig is tartott.~Mi, akik élveztünk már betűszedői
195 2, 32| és kiáltozták hozzá: „Ah, mi jó ez! Ah, mi üdvös!”~Végre
196 2, 32| hozzá: „Ah, mi jó ez! Ah, mi üdvös!”~Végre a királynak
197 2, 33| sans-culotte canaille-nak, holott mi most egy csapással mindkettőt
198 2, 33| Ön nemes ember!~– Hát még mi vagyok?~– És – enfin –,
199 2, 33| észre nem vennie, hogy ez a mi vállalatunk egyike a legnagyszerűbb,
200 2, 33| értsük meg egymást! Alkuszom. Mi az ára?~A herceg levetette
201 2, 33| Majd megmondom önnek, hogy mi történik az első két nap
202 2, 33| a világban micsoda, csak mi tudjuk ketten, azt pedig,
203 2, 33| hogy otthon micsoda, csak mi tudjuk hárman.~Kaulman belső
204 2, 35| melynek nincs még neve. Vajon mi nevet adjon neki?~Kire gondoljon?
205 2, 35| Márpedig Árpád haragudott rá.~Mi szükség volt őt így felriasztania?
206 2, 35| tudja még, hogy Kaulmannal mi történt. A hír még nem terjedt
207 2, 35| önmagát! Én ismerem ezt a mi mesterségünket egész a színpadi
208 2, 35| villámcsináló gépig, s tudom, hogy mi okozza a színpadi mennydörgést.
209 2, 35| az elrejtett kép felől, mi az.~Akármi!~Hadd legyen
210 2, 35| S mit tegyek hát most? Mi van számomra hátra? – kérdé
211 2, 36| neki igaza:~Abban, hogy mi az, ami „lehet”, aminek
212 2, 36| végigolvasá. Bámulva kérdezé:~– Mi ez? Nem értem!~– Pedig nagyon
213 2, 36| Evelina. – Beszéljen ön, mi jót tud még!~– Sok egyebet
214 2, 36| Régen tudom.~– Úgy látszik, mi mindent egyszerre tudtunk
215 2, 36| kimondva. De gondolja meg, mi vár önre, ha engem elutasít
216 2, 37| táviratozott Spitzhasénak: „Mi baj van?”~Spitzhase távirata
217 2, 38| a föld keblén nem tudni, mi történik.~A részvénytárna
218 2, 39| Szerelmes úri asszonyok? Mi az mindehhez a malomkelepeléshez?~
219 2, 39| Ezért sem szidják már össze!~Mi van még hátra? A papiroshajók.
220 2, 39| félj, mama, majd megélünk mi a művészetem után. Csak
221 2, 40| annyira, mint megtudni: mi történt a tárnában?~Hisz
222 2, 41| s kérdezze meg tőle, mi a neve. Ismerni akarjuk
223 2, 41| Techtl-Mechtl, herceg úr! A mi emberünknek hagyjon békét!”~
224 2, 42| legjobban halad. Hanem, hogy mi halad, azt nem lehet látni.~
225 2, 42| megmagyarázta neki, hogy mi lesz azzal.~– Ahova most
226 2, 42| lesz azzal.~– Ahova most mi leszállunk, az a hely teli
227 2, 42| szól neki a másik. – Mi bizton vagyunk itt.~– Fullasztó
228 2, 43| létesített.~És éjjel (vagy hiszen mi a szomszéd csillagnak a
229 2, 43| keresik akkor az apoteózist?~Mi van nekik abban?~Mikor valakinek
230 2, 44| udvariasságokat kicserélni. Mi rideg követeléssel jövünk.
231 2, 44| öné a koporsó s a kincs, mi benne van. Ez így van rendelve.
232 2, 45| kalapra kitűzött jellel. Mi az?~Az európai gyászol feketében,
233 2, 46| mondott neki. Az ilyenért mi szigorúan szoktunk büntetni.
234 2, 46| tréfás. Tudja ön uram, a mi fajtánk beszéd közben pajkos,
235 2, 46| a szót. Jaj volna annak mi köztünk, aki nyers beszéd
236 2, 46| fakadó leány megsértené a mi paraszt együgyűségünket;
237 2, 48| a ti seretekből, ~Mert a mi torkunk szomjazik ebből!”~
238 2, 48| testvér, ki nekünk tessék.~Mi azért már korán reggel ~
239 2, 48| egyesülni akar, ~Tanulja meg, mi a bakar! ~Dicsőség Bacchusnak!” ~
240 2, 48| Hívnak ivó Istennek,~Mi élénk kegyelmedből ~Mi italunkat
241 2, 48| Mi élénk kegyelmedből ~Mi italunkat tedd föl, ~Míg
242 2, 48| Bélfordító Bacchus. Ki a mi szövetségünket a te tiszteletedre
243 2, 48| add, kérünk, hogy ez a mi cimboraságunk, minden, üldöztetéstől
|